Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-12-31 / 53. szám

2 BALATONVIDÉK 1916 december 17. kéletesebb uralkodói erényeket láttuk megnyilvánulni. Az elmúlt sok fájdalmas emléket magában foglalt kor letűnése után engedje a Mindenható, hogy Szent István koronája uj lényt, uj erősséget nyerjen az uj királyban, hogy mielőbb a'béke áldása szálljon főnkéit fejére és mireánk is, hogy egymást kölcsönösen megértve és megszeretve mielőbb megkezdhessük azt a nagy munkát, ami egy szép és boldog jövő bekövetkezését fogja biztosítani ! Epizódok a koronázás alkalmából. Károly király megváltoztatta a magyar kormány által eléje terjesztett koronázási programmot. A változtatás abból állt, hogy az eskü letétele után a katonai zenekaroknak a magyar Himnuszt kellett játszani. Mi sem természetesebb, mint az, hogy amikor a magyar király a magyar fővárosban, a magyar koronával megkoronáztatja magát és a magyar alkotmányra leteszi az esküt, akkor a magyar Himnuszt játszák. És mégis ez a természetes dolog hiányzott az ünnepély tervezetéből, ugy, hogy a királynak kellett beleilleszteni ezt a szép és lélekemelő -grammon kivüli számot. T terős ifjúsága, tapintata és okossága adta neki ezt a tanácsot, lelkiismerete szavával párosulva. És ez a legjobb tanácsadó. Ebből az egyszerűnek látszó, de valójában ö ir idetes és lélekemelő dologból is láthatjuk hogy az ifjú király már is közelebb áll a magyar nemzet lelkéhez, mint sok tullojális tanácsadója. Rendkívül értékes tanulság ez a jövőre, m. rt azt látjuk belőle, hogy IV. Károly ji5 indulatta viseltetik irántunk és meg van benne a szándék, hogy minden igaz ügyünket kezébe vegye s hogy mindent megtegyen, ami a magyar nemzetet erkölcsileg és anyagilag erősítse. Az eddigi előjelek szerint ugy látszik, hojzy közöttünk a »legelső magyar emberinek tartia magát, aki arra törekszik, hogy mind ík meglegyen, ami jövőnk nagyságához és erősségéhez szükséges s ami által testet ölt majd Himnuszunk első két sora: Isten áldd meg a magyart, jókedvvel bőséggel . . . * Azon ünnepélyes alkalommal, amikora király a trónteremben összesereglett országos küldöttség és főméltóságok jelenlétében elfogadta a hitlevelet és megerősítette a nádorhelyettes választását, Zita királyné is megjelent a trónteremben, a kis trónörökössel együtt. Nem hivatalosan, hanem programmon kivül, csak mint vendég jelent meg, szive, lelke sugallatát követve. Nem is a főbejáratnál, hanem egy mellékajtón keresztül lépett a terembe, kezénél fogva, vezetve a kis trónörököst és egy piros bársonnyal díszített emelvényen foglalt helyet. Amikor karcsú termete feltűnt az ajtónál, az egybegyűlt összes méltóságok önkéntelenül — tehát szintén programmon kivül — percekig tartó éljen-zugásba törtek ki. A kucsmájukat lengették, a kardjukkal üdvözölték és hosszú ideig melegen ünnepelték a bájos, ifjú királynét és a kis trónörököst. A királyné meghatva köszönte meg a meleg fogadtatást és ünneplést. Aztán szemei egy pillanatra találkoztak a király szemeivel és lehetett látni, hogy a két szempárból öröm, boldogság és megelégedés sugárzott a magyar nemzet egybegyűlt képviselői felé. De a fejedelmi család is leolvashatta a nemzet képviselőinek arcáról a Mária Terézia korabeli szent fogadást, hogy: >Életünket és vérünket. . . * Az ujonan megválasztott koronaőr gróf Ambrozy Gyula eskütétele után Károly király csengő hangon, minden szót hangsúlyozva, meglepő tiszta magyar kiejtéssel elmondott következő szavakkal adta -át a hitlevelet Csernoch hercegprímásnak : »Az országgyűlés által elénk terjesztett koronázási hitlevelet kegyelmesen elfogadjuk és aláírásunkkal ellátva, Hüségteknek becikkelyezés végett ezennel átadjuk.« A király beszédét percekig tartó üdvrivalgás es tomboló éljenzés fogadta. Utánna ismét a hercegprímás mondott beszédet, melvnek egyes mondatait, különösen ezt: »Hódoló tisztelelettel vesszük át Felséged kezéből az alkotmánybiztositó oklevelet, melynek sérthetetlensége felett majd a törvény hatalma és Felséged vallásos lelkének szent esküje jognak őrködni*,— megszakította az éljenzés s a király is helyeslően és elégedetten bólintott. * A hercegprímás beszédére a király a következőket válaszolta : »Benső megelégedésünkre szolgál, hogy a fejedelem és a nemzet alkotmányos jogait egyaránt biztosító hitlevelet kiadhatjuk és azt törvényes, ősi szokás szerint ünnepélyes koronáztatásunk által biztosithatjuk. Felejthetetlen nagy és bölcs elődünk, mélyen tisztelt és szeretett dédnagybátyánk megkoronáztatása alkalmával e szavakkal fordult a nemzethez: Nem lehet, hogy az, amit őszinte egyetértéssel király és nemzett alkotott, állandó és üdvös ne legyen. E királyi szavak igazságát immár közel félszázad üdvös tanulságai igazolják s erős bennünk a hit, hogy az ő nyomdokain haladva, sikerrel folytathatjuk király és nemezt egyetértő munkálkodását tovább. Isten áldását kérjük erre a vállvetett munkára és a midőn megelégedessel tudomásul vesszük és megerősítjük a nádorhelyettes választására vonatkozó "intézkedésüket, koronáztatásunk napjául folyó hó 30-ikát tűzzük ki. < * Zita királyné az úgynevezett rózsateremben fogadta az ország küldöttségét, melynek élén a magyar nemzet nevében a hercegprímás terjesztette elő azt a kérelmet, hogy a királyné magát megkoronáztassa. Zita királyné messze hallható ezüstcsengésű hangon, színtiszta magyar kiejtéssel e szavakban válaszolt : »Orömmel teljesítem a nemzetnek önök által nyilvánított kívánságát, amely saját forró óhajommal is találkozik. Áldom az isteni gondviselést, hogy e magasztos percet megérnem engedte. Vigyék megbízóiknak őszinte köszönetemet és szives üdvözletemet.« Még nem rengettek ugy éljenzéstől a királyi várnak falai, mint azokra a keresetlen, bájos közvetlenséggel elmondott királynői szavakra. * Jól esett nekünk mindezeket feljegyezni. Az a lángoló lelkesedés és szeretet, mellyel a magyar nép ifjú királyát és királynéiát a koronázási ünnepély alkalmával fogadta, sokkal több volt, mint hódolat. A magyar nép megérezte, hogy az uj fejedelmi pár nemcsak a törvények erejénél fogva, hanem lényük varázsánál fogva is urai lesznek Magyárországnak. Ahogy megjelentek előttünk, lényükből az igaz szeretet sugárzott felénk. A mosolyuk, a beszédük, az, amit elmondottak és a mód, ahogy azt elmondották, boldog reménységgel tölti el a magyar nép szivét. Ugy érezzük, hogy a király és a nép megtalálták egymást. Összefonódásuk szerencsét és dicsőséget fog mindkettőjüknek szerezni. Adja Isten, hogy ugy legyen ! 1J1RDETF5HKET I í FELVESZ :; A KIADÓHIVATAL Karácsonyfa ünnepélyek. A szent estét az idén is méltóképen ünnepelte meg városunk közönsége. A helybeli Vöröskereszt Egylet és Keszthely hölgyei ismét fényes tanújelét adták jótékonyságuknak, részvétüknek, szeretetüknek sokat szenvedett sebesültjeink iránt, kik távol az otthontól, szomorú elhagyatottságban töltötték volna a részvét e megnyilatkozása nélkül a szeretet és béke szép ünnepét. Karácsony délutánján, Festetics Ella grófnő sok és sokféle ajándékot küldött a katonák részére és azokat a gazdasági akadémiai kórházban személyesen osztotta ki. Szives szavakat váltott a betegekkel s meleg érdeklődéssel viseltetett irántuk. Az összes tartalék-kórházakban szép karácsonyfákat diszitettek, melyeket főméltóságu Festetics Tassiló ő hercegsége volt kegyes a kórházaknak adományozni. Jótékony hölgyeink még cigarettával, süteményekkel, borral s egyéb apróságokkal igyekeztek feledtetni az otthon melegét, a távollevő kedvesek hiányát. Bándy Ferenc, Major Qyörgy, Tánczos Kálmán főtisztelendő urak és Gulyás Kálmán, Nagy Sándor és Újhelyi Tivadar premontrei tanár urak szeretetteljes beszédeikkel keltettek vigaszt s megnyugvást a lelkekben. A városi kórházban 23-án d. u. 4 órakor volt a karácsonyfa ünnepély. A sok édességgel dúsan megrakott és tündéri fénynyel kivilágított fa körül a békesség fejedelmének dicsőségére szebbnél-szebb karácsonyi énekek és szavalatok hangzottak el. Az ünnepi beszédet Tánczos Kálmán tartotta. A községi elemi iskolás növendékek ünnepélye 24-én d. e. 9 órakor volt. Az ünnepély után, melynek jelentőségét Major Qyörgy hitoktató méltatta, minden szegény fiu, kinek édesatyja a harctéren van, kedves ajándékban s fényes reggeliben részesült. A Balaton- és Hullám-ban 24-én fél 3 órakor, Bándy Ferenc káplán beszélt az ápolás alatt levő katonákhoz. Az Akadémián 3 órakor kezdődött a sebesültek karácsonyfa ünnepélye, melynek fényét emelte Festetics Ella grófnő jelenléte, ki sajátkezüleg osztotta ki ajándékát a katonáknak. Szeless Jánosné, Dikl Rudolfné, Schmied Carry és Illés Ilma úrhölgyek szép énekeikkel gyönyörködtették a hallgatóságot. Az ünnepi beszédet Tánczos Kálmán káplán tartotta »A katonák karácsonya* cimen. Az állami polg. leányiskolában fél 4 órakor ugyancsak Tánczos Kálmán káplán mondott szivhez szóló beszédet. A Bocskay-szállóban fél 4 órakor volt az ünnepély, hol Qulyás Kálmán prem. tanár »A világháború és a szeretet* cimén tartotta ö az ünnepi beszédet. A Csányi-szállóban 4 órakor Nagy Sándor prem. tanár emelkedett szárnyú beszédével nyitotta meg az ünnepélyt. Ugyancsak 4 órakor volt az elemi is kolábán is az ünnepély, melynek szónoka Újhelyi Tivadar prem. tanár volt. A hadikórházakban mindenütt részesültek a sebesült katonák Festetics Ella grófnő ajándékában. Az irgalmas nővérek zárdájában, az agynevezett Mária-kórházban, 24-én d. u. 4 órakor tartották meg a karácsonyfa ünnepélyt. Az ünnepély fényét főméltóságu Feste-