Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-23 / 30. szám

XX. évfolyam. Keszthely, 1916. miius 23. 80. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — í Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Nvilttér soronkint I koron a KESZTHELY, HÉVIZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében. J=» O L I T I. K I H E T ÍLAP Kéziratokat a szerkesztőség cirr.ére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. Hí Nagy Magyarország; Az a nagy áldozat, amit a viYra

,

i'

r' gyar nemzet a földgömbön most folyó eme véres küzdelmekben talán nem is annyira önmagáért és nem is anynyira saját érdekéért hoz, felülmúl minden képzeletet. Akik a magyar nemzet hűségében és a bekövetkezhető nehéz időkben kifejtendő áldozatkészségében kételkedtek, ugyancsak alaposan csalódtak. A negyedik magyar hadikölcsön eredményéről most jelent meg a végleges kimutatás: 1930 millió koronát tesz ki. Ez az eredmény, mint egy végtelenségbe nyúló mérföldmutató emelkedik ki és hirdeti az ország világ számára, legföképen megátalkodott ellenségeinknek, hogy a magyar erő a népek életében olyan tényezővé izmosodott, amelyet bármely téren provokáljanak is, mindenütt és mindig lenyűgöző megnyilvánulásában jelentkezik és ezért többé nem kezelhető a megszokott könnvü o * szerrel, hanem komolvan kell szá' J molni vele. megnyilvánulásából rideg anyagi Összesen eddig már hat milliárdál nagyobbra rug a tétel, amivel ez szegénynek ismert és hirdetett 'nemzet a maga nemzeti akaratának megvalósításához anyagiakban hozzájárult s ime még mindig dehogyis roskad össze; még egyre végleges győzelemben való teljes bizakodással állja a rettenetes világháborút és várja készen a további áldozatokat, melye' j ket szent ügye a vállaira ró. Pedio- hát mindez a magyar erő tisztán csak a vonatkozás. Micsoda magasságban lebeg efölött az erkölcsi érték, melv katonáinak rettenthetetlenségében "biztosított tiszteletei n nemzetnek, s amely harctéri erényeinket már-már legendás körbe burkulja. És a háborús front mögött dolgozó békés polgári társadalom szinte hihetetlen ön megtagadása, amellyel dicsekedve viseljük a háború .minden megpróbáltatását s amelv a harcvonalon diadalmaskodó lelkesedésünket napról-napra ujabb fellángolásra éleszti. Aztán az a csodás varazs, mely a legellentétesebb faji különbségeket acélos egységgé tudta kovácsolni, hogy hiába döngetik a kívülről elég sürün jövő megbontási kísérletek, egyik a másik után pattan le összetartásunkról, sőt minden egyes kísérlet után csak annál szívósabbá edződik egyetértésünk. Még a pártpolitika is, amely pedig hányszor és csak nemrég is mindent elnyeléssel fenyegető meghasonlásban viharzott megengesztelődve illeszti erőit a legfőbb hazafias cél szolgálatába. Nem lehet másként: ez maga az őserő, melv beoltván ebbe a nemzetbe, biztosit a számára mindent, amit komolyan és kitartással akar. Azért csak mosolyogni való, hogyha vizeinken időnkint egy-egy hullám támad, ellenségeink minő mohósággal kapkodnak rajta és magyarázzák ki belőle, hogy már a magyar is gyöngül. A tapasztalat nyugodtá tett minket : azt a hullámot a nemzeti erő egy-egy feleslege veti a felszínre, de mára a hullám, már el is ült, az erőfelesleg imhol visszatért és az is tovább szolgálja a közös nemes célokat. Szent hitünk és meggyőződésünk a nagy Széchenvi mondásának valórao; J A BALATONVIDÉK TARCÁJA Mé^ valami a turáni eszméről. irta : ' SZITTYA. A háború után bekövetkező nemzeti megújhodásban, a második ezerév megalapozásában jelentékeny szerepe lesz a turáni eszmének. Erkölcsileg, anyagilag fontos ez nekünk. Egy évezreden át vivtunk élet-halálharcot lyelet, Nyugat, Észak, Dél ellen. Harcainkat egymagunkban vivtuk. Nem volt velünk más, csak a magyarok Istene. Magunk is, meg a világ is árvának nézett bennünket. Az árvaság az egyedüllét, az elhagyatottság tudata lankasztólag hat. De ime, kiüt a világháború. Ennek a rettenetes viharnak a szele elsodor hozzánk messze Ázsia belsejéből népeket, kik ma is regélnek Etele khánról, a hunokról, meg az Isten kardjáról. Tudósaink hónapokat töltenek a fogolytáborokban. Együtt étkeznek, alszanak az ázsiai puszták fiaival és jegyzik a magyar nemzet hősmondáit a fogoly turáni testvérek ajkáról. Megbecsülhetetlen az a folklorisztikai, ethnografiai, antropologiai anyag, mit a fogolytáborokban gyűjtöttek. Az elnyomó pánszláv hatalom turáni alattvalóit küldte a vágóhidra. Akik kezünk közé kerültek, azok a pánszlávizmus ellen szervezendő párturán eszmék előmozdítói lettek. Személyesen meggyőződhettünk arról az igazságról, mit Vámbé-y Ármin »A magyarság bölcsőjénél* c müvének 76-ik oldalán a következőkben ir : »A kazároktól szenvedett vereség a törzs kettéoszlását okozta. Ez alkalommal az egyik rész Lebediás vezérlete alatt Etel kuzu, a másik keleti irányban Perzsia felé vonult vissza. E töredék utolsó maradványait pedig határozottan a Kaukázus nyugati részén, az Elbrusz hegység völgyében ma is élő karacsáj-törökökben kell felismernünk. E törzsnél a magyarokkal való rokonság mondája máig fenn= maradt. Már Besse 1. magyar utazó megemlékszik erről 1838-ban megjelent utikönyvében. « Ők tehát ápolták a rokonságot. Mi el- | felejtettük a szegény rokont. A mi szegény fiaink messze Ázsiában eszik a rabság keserű kenyerét. Csillagos estéken kiülnek a szabad ég alá. És ime! A lágy szellő a magyar puszták hangulatát lopja be lelkükbe. Valahonnan mintha tárogató szólna. Édes bizsergés fut rajtuk végig. Megdörzsölik a szemüket, hogy elkergessék a csalékony álmot. Hiába. A méla bánatos nóta tovább is hangzik. Igen. A turáni sikság pásztora furulyáját fújja. És a nóta ritmusa, dallama olyan ismerős a mi fiainknak. . . Mások elkerülnek a zűrjének, cseremiszek, vogulok stb. rokonnép házaihoz. Amit ott látnak, a népszokás, a viselet, a gyermekjátékok, az öregasszonyok babonája, mind—mind olyan hasonlatos a mienkhez; mintha értenék a beszédet is. Es ott a szomorú rabság magára hagyott óráiban hirtelen örömujjongásban tör ki a magyar: Nem igaz, hogy árva az én nemzetem! Nekünk is vannak testvéreink, csak eddig nem tudtunk, vagy nem akartunk róluk tudni. De ezentúl ápoljuk a rokonságot. Erkölcsileg nagy — nagy haszna lesz ennek. De lesz anyagilag is. Hisz a török legszívesebben magyar gyártmányt vásárol. A mi ip irosaink, a mi kereskedőink ügyességétől függ, hogy kihasználják-e a turáni rokonérzést. A bolgárokkal és a törökökkel mint szabad nemzetekkel való rokonságból mérhetetlen politikai előny származhatik az önálló cselekvésében korlátozott magyar nemzet re. Mert igaza van Zempléni Árpádnak, kinek »Turáni dalok« c. könyvét minden magyar ifjúnak könyv nélkül kellene tudni. Ebből idézzük a következő verset: f Tisztelettel értesítem a n. é. közönséget, hogy hadbavonulásom dacára | I s a I r 11 is arra törekedtem, hogy nyomdámmal és könyvkötészetemmel a n. é. 1 1 TlinnmaCIIIV közöns

éS rendelkezésére állhassak s minden tekintetben kielégíthessem. | i Ofciwilö IUUÜb I iQulli P A né- közönség jóakaratú pártfogását továbbra is kérve, maradok | | ••.•••• ' Tisztelettel SÜJÁNSZKY JÓZSEF

. |