Balatonvidék, 1916 (20. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-23 / 30. szám

BALATONVIDEK 1916, julius 23 váltása, hogy: »Magyarország nem volt, hanem lesz!* Hisszük, hogy e rettenetes megpróbáltatás után eljön még majd a 400 év óta folyó polgári küzdelmeink egy nehéz időszaka, mely azonban szintén a mi győzelmünkkel fog végződni és azután következik hazánk olyanmértékü felvirágzása, férfias megizmosodása, ami megéri azt a nagy árt, amit érette a nagy világháború alatt fizettünk. E megépített uj Magyarországot aztán elindítjuk utján. Teljes gazdasági függetlenséget kell szereznünk, hogy a nálunk levő nagy termő erők szárnyalóan kifejlődhessenek és olyan külpolitikát kell csinálnunk, amely a mi magyar céljainkkal nem csak kinosan megalkuvó, hanem azokat erőteljesen szolgáló lesz. Mindenek fölött pedig olyan külpolitikát, amely tehetséggel és becsülettel övezi majd egyetlen, nagy, forrón óhajtott bálványunkat: a munkás békét. Ugy érezzük, hogy maguk a törtető, csirázó, vérben fogant eszmék fognak küzdeni magukért. Mi lesz velünk a nagy drágaság miatt ? Általános vélemény, hogy a Dunántul tán éppen a mi városunk piaca lett immár a legdrágább. Nagyon természetesen, mert sehol olyan korlátlanul és féktelenül nem garázdálkodhatnak a kofabestiák, mint éppen nálunk és mert nem akad, aki észrevenné s erélyes kézzel megrendszabályozná őket. De nem különbek ezeknél a suttyómba vevők serege sem, akiknél minden vaj, tejföl, tojás elsülyed s akik innét úgyszólván ellopják az élelmi cikkeket, hogy aztán a nagyvárosokban nyerekedjenek velük. Ami kevés áru aztán a piacra kerül, azért oly hallatlan árakat követelnek, amit ma már csak a bankárok s a háború iól felhizott hiénái adhatnak meg csupán. Pedig épen Keszthelyen nem szabadna ennek előfordulni, ahova oly nagy vidék hordja be terményeit. A nyár derekán vagyunk. Van tojás, tej, túrd, tejföl, vaj, krumpli, tök, zöldbab, kel, kalarábi elég és mégis piacunkon alig láthatók ezek az élelmi cikkek s ami van és eladásra kerül, azoknak ára felülmúl minden képzeletet. A 10 fillérben maximált tojás darabját 30 fillérért, a 32 fillérben maximált tej literjét 60 fillérért adják. Budapesten 28 fillér egy kiló burgonya, nálunk 40 fillér, sőt darabszám véve bele jön egy metermázsa 60—80 koronába is. És nincs, aki ezt ellenőrizze és nincs aki ennek a hallatlan uzsorának gátat vessen. Látunk ugyan néha a piacon egy szál csendőrt egy városi rendőr kíséretében fel s alá defillirozni, de ezeknek ugy látszik nem az a feladatuk, hogy a lelketlen élelmiszer uzsorásokat nyakoncsipjék, hanem csak az, hogy az eladók és vevők között uralkodó harcias hangulatot nyilt polgárháborúvá fajulni ne engedjék. Tudjuk, hogy a rendőrhatóságnak a doiga a háborús időben megszaporodott; azt is tudjuk, hogy egy-két közegét katonai szolgálatra bevonták. De a dolog szaporodása és a munkaerő némi megfogyatkozása még nem elég mentség e tűrhetetlen állapotokra. S ha a rendőrhatóság ereje tényleg elégtelen a piaci visszaélések megszüntetésére és megakadályozására, gondoskodjék más eszközökről, hogy a szegény városi közönség teljes kiszipolyozását és anyagi tönkretételét meggátolja. A gráci piacon a helyhatóság engedelmével asszonyok járnak-kelnek fel — s alá, hogy ellenőrizzék az élelmiszerek árát. Úriasszonyok vállalkoztak rá és a városi tanácstól igazolványt kaptak. Az őrködő asszonyok bejárják a piacot és ha árdrágításon érik az árusítókat, fel vannak hatalmazva, hogy « rendőrség segítségét vegyék igénybe. Hát ezt a példát nem lehetne követni Keszthelyen is, ha nem is úrhölgyekkel, arra való férfiakkal ? — Hány nyugdíjas, ráérő úriember van Keszthelyen, akik szívesen vállalkoznának erre a feladatra. Hiszen saját érdekükben is szívesen meghoznák ezt az áldozatot. A rettenetes drágaságot s a zsir-hiányt a városi közönség állatneveléssel igyekszik enyhíteni. Csakhogy az egész városban nem lehet egy szem eleséget sem kapni. Sem a piacon, sem a boltokban. Néha hoznak a piacra néhány literrel, de arra ugy rárohannak, mintha ingyen adnák. Pedig drágán Keletre magyar! Keletre magyar! Tekints keletre ! Ott lelsz te dicső, nagy rokon felekre. Nem lenézéssel fogadnak ott, fi agy d önmagának napnyugatot. A sápadt árja lenéz, gyötör, Kihasznál, megvet, éltedre tör! Véreddel védted nyolc századon át Nyugat épségét, hitét, hónát. Uj népek nőttek, uj államok. . . S vén őr mi jutalmad ? gyaláznak ott. Letiltanák szádról az ősi szót. Hazugok, gyávák, rágalmazók! Keletre magyar! Tekints keletre! Ha élni kívánsz uj évezredekre? Az árja gögtöl ne várj te jót: Vagy ellenséged, vagy árulód. Mert sváb a német, ha frank, ha szláv, Meríti hajódat alább, alább. Ma pénze öl meg, holnap vasa ! Nincs szörnyűbb, mint a fehér basa! Keletre magyar ! fordulj keletre! Ott lelsz te virágra, uj kikeletre ! Ujulást elméd ott nyer csupán ! Ne fuss az árja divat után ! Megfojtja lelked az árja kény... Fordulj el tőle, sivár e fény !.. Keletre magyar! fordulj keletre! Ott lelsz segítő rokon felekre. Testvéreid közt napkeleten Keress barátot hős nemzetem ! adják, háromszor drágábban a maximális árnál. S a szegény városi nép, akinek van egy malaca, vagy néhány tyúkja, kétségbeesve, fejét tördelve gondol arra, — hogy mi lesz a kis állatállománnyal ? Pedig az állattenyésztés kérdése ma fontos kérdés, fontosabb, mint valaha. Ma 30 fillér egy tojás, 10 korona egy pár csirke, 10 korona egy kiló bürkés szalonna, melyből fél, legfölebb háromnegyed liter zsir olvad. Másutt a kukoricahiányon ugy segítettek, hogy a város, vagy a község elöljárósága 'a Haditerménytől vette meg a szükséges mennyiséget. Ezt nálunk is meg lehetne tenni. A város élelmezése ma a legfontosabb feladat, mert ha az illetékes hatóságok e tekintetben nem emelkednek a helyzet magaslatára és nem teljesitik kötelességüket, akkor a télen és a tavasszal katasztrófa lesz a dologból. Az uj gabonaárak. A kormány által megállapított legmagasabb uj gabonaárak a következők : Duna jobbpartján búzáért 41-50 K, december 15. után 37-50 K, rozs és kétszeresért 34 K, december 15. után 31 K, árpáért 33 K, december 15. után 30 korona. A Duna balpartján búzáért 41-50 K, december 15. után 37-50 K, rozsért 34 K, december 15. után 31 K, árpáért 34 K, december 15. után 31 K- Budapest székesfővárosban búzáért 42 K, december 15. után 38 K, rozsért 34 K, december 15. után 31 K, árpáért 33 K, december 15. után 30 KA H. T, ált?) ipari célokra vásárolt árpa 42 K, december 15. után 38 I\, zab 40 l\, december 15. után 37 korona. A megállapított árak : búzánál 2 százaléknál nem több idegen keveréket tartalmazó hektóliterenként 71 kg.-mos súlyminőségü egészséges búzára; rozsnál hektóliterenként 71 kg.-mos rozsra; árpánál és zabnál — sulyminóségre való tekintet nélkül — egészséges árpára és zabra vonatkoznak. Akár az 1916. évi termésből, akár korábbi termésből származó köles legmagasabb ára stáraz, egészséges, rostált minőségre nézve métermázsánként negyven koronában állapiitatik meg. A vétel ir hitelezése esetében a megállapított legmagasabb áron felül követelhető kamatlába legfeljebb 2 százalékkal haladhatja meg az Osztrák-Magyar Banknak az üzlet megkötésekor érvényben állott váltóleszámitolási kamatlábát. M. kir. íöldmivelésügyi miniszter 57611. félsz. 1916. szám. Körrendelet. (Valamennyi vármegye alispánjának és thjf. város polgármesterének). A cs. és királyi hadügyminiszter ur a hadsereg részére az 1916—17. gazdasági évre szükséges széna és szalmakészletek biztosításának megkönnyítése végett a cs. és kir. katonai parancsnokságokat utasította, hogy egyetértésben a közigazgatási hatóságokkal, hassanak oda, hogy az összes takarmányföldek és rétek learatása kellően biztosittassék. A cs. és kir. hadügyminiszter ur kívánatosnak tartaná, ha a cs. és kir. katonai parancsnokságok, illetőleg azok hadbiztosságai a termést a tulajdonosoktól még az aratás, (kaszálás) megkezdése előtt lábon megvásárolnák és kilátásba helyezte, hogy Reg ensper^er kékfestő gyár fest minden szövetet, bármily szinre. Feketét 24 óra alatt.