Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-03-14 / 11. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915 március 14. 11. szám Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K -- f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára — K 20 f Nyilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhiva­tal a «vo!t Gazdasági Tan ­• intézet épületében. . BALATON VIDÉK POLITIKAI HETILAP. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhiva­talba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadó­hivatali Interurbán: 51. Heti kis tükör. Március 15. Egy közgyűlésről. A Keszthelyi Ipari és Gazdasági Hitelszövetkezet folyó hó délelőtt 10 órakor tartotta évi rendes köz-"­gylilését a városháza nagytermében. A közgyűlés iránt igen nagy érdeklődés mutatkozott s a tárgysorozatban előre megálla­pított keretek közt folyt le. Azaz mégsem egé­szen ! A számok tengerében, mely mindennél ékesebben mutatta azt a nagyárányu nemzet­erösitö munkásságot, melyet ez a szövetkezet a súlyos megpróbáltatásokról örökké neveze­tes 1914.-ik évben kifejtett, nemcsak a szá­mító ész tünt fel, hanem a szív is, mely a prózát, a józan, rideg prózát is be tudta vonni a költészet meleg színeivel. Spjtat, igen sokat adott ez az intézmény mindnyájunk édes anyjának, a szorongatott hazának; sok embert megtanított arra az erényre, amely nélkül a,mai sanyarú viszo­nyok közt bajos megélni : a takarékosságra. A közgyűlésen megjelentek a női keres­kedelmi tanfolyam hallgatói is Lehrman Laura felügyelő és dr. Lakatos Vince tanár vezetése alatt. A hallgatók ismeretekben és tapaszta­latokban gazdagodva hagyták el a gyülés­termet. Pokoli ötlet. Suetonius római törté­netíró a tizenkét császár életrajzában sok po­koli ötletet mond el Nero, Caligula stb. csá­szárok jellemzésére, de ezek az undokságok is mélyen alatta járnak annak az ördögi terv­nek, amely valamelyik muszkagenerális agy­velejében megszületett. Vájjon az entente saj­tója, mely tele torokkal kiabálja, hogy a há­ború a német barbarizmus ellen foly, észre tér-e erre az iszonyatosságra, melynek meg­bélyegzésére kevés, ha azt mondjuk: vad­állati ? ! 'vT-J Irta Pataky Béla. V* Immár 67.-szer derül a magyar hazára 1848 március 15.-ének örök emlékezetes szabadságnapja. Ez a nap szentebb nekünk, mint valaha, midőn hatalmas ellenfeleink meg akarnak ben­nünket ezer éves létünktől fosztani, a szabadságtól, az önállóságtól. Hát csak azért küzdöttünk hosszú évszázadokon át hazánk önállóságáért, hogy most e gigászi harcban a megszámlálhatat­lan romboló sáskahad semmisítsen meg bennünket s nemzeti létünket? Ezen a nagv napon a távolból ide hallatszó ágyuk morajából kettős fény ragyogja be a 48.-iki hősök emlékszobrát. Ragyogó, szent nap ez nekünk, mivelhogy ellenségeink börtön­sirjából feltámadt Magyarország ön­állóságának örök szent ünnepe. Ezen a szent napon hazánk földje szent­egyház, amidőn milliónyi oltár szente­sül meg, minden magyar és társor­| szágok honfiainak szivében és szövet­séges nemzetünk szivében, mely oltá­rokon ott ég az olthatatlan honszere­tet lángja, a dicsőség örök szent tüzében. Nemcsak hazánk fiai, de szövet­séges társaink is egyesült imában eme­lik fohászukat az égben lakozó Isten­hez : Sújtsad, Uram, büntető karodat, hazug, ravasz, elbizakodott ellensé­geink fölé; igazságot kérünk Tőled, nagy Isten, büntesd meg ez ármány­ban nevelkedett nemzeteket, megér­demlett büntetéssel. A nagy idők nagy emberei jórészt már lepihentek örök siriálomra, a sze­retett édes anya kebelében, alig né­hány ősz ember jár-kel közöttünk. Mint visszajáró lelkek hirdetik közöt­i tünk, hogy ezelőtt 67 évvel ők is küz­döttek a világraszóló titáni harcban. S az a moloch, mely 1849-ben szár­nyát szegte szabadságunknak, most kancsukával veri saját fiait, hogy el­i lenünk s megsemmisítésünkre vezet­hesse őket. A múltban, 1848/49-ben is voltak magyar Leonidások, kik héroszi küz­delmek árán igyekeztek hazánk füg­getlenségét kivívni. Most, amidőn az osztrák nemzet testvéries egyetértésben lelkesülve küzd hazánk és hazája sza­badságáért: megszámlálhatatlan azon Leonidások száma, kik a hazaszeretet által lelkesítve mesébe illő, de törté­nelmi hősies vitézségük és bátorságuk által kivívott fényes győzelmükkel hir­detik előttünk, hogy velünk van az Isten. Voltak hősök 48-ban, kik párat­lan hazaszeretettel küzdöttek a reánk özönlött muszka hadsereg ellenében, kik közül csak néhány öreg ember j roskadozó tagokkal, mint világító fény­sugár tűnik fel előttünk. Oh, de a vi­í lágháborúban, a vulkánok e romboló erupciójában, mintha csak egyszerre j robbantanák föl tüzaknájukat, megráz­A BALATON\?IDÉK TÁRCÁJA Baldo Rossi tanár látogatása Németország egészségügyi intézeteiben. Olaszból fordította Dr. LAKATOS VINCE. Baldo Rossi az Ospedale Maggiore (nagykórház) első sebésze, ki a Vörös Ke­reszt lombardiai választmányának alelnöki minőségében Németországba ment a V. K­egészségügyi intézményeinek tanulmányozá­sára, visszatért Milanóba. Kíséretében volt Frassi tanár, assistens, Manolo Ricordi és Roncaldier asszony, egy tiszt és a választ­mánynak egy másik nő tagja. Rossi tanárt megkértük, hogy mondja el benyomásait. — Mindenekelőtt azt mondom el — kezdte a szót, — hogy mindenütt a legna­gyobb szívességgel fogadtak bennünket. Min­denki udvariasan bánt velünk, kezdve a leg­tekintélyesebb egyéniségektől, ilyenek voltak az egészségügyi főgenerális, a verduni fronton küzdő csapattörzs parancsnoka, Belgium kor­mányzója, a különböző generálisok, kik fel­váltva követtek bennünket és mások. Ezek módot adtak arra, hogy megnézhettünk min­den területet, bármily helyet, amely érdekel­hette tanulmányainkat. Nem jelentéktelen epi­zód a következő: elérkezvén egy franciaor­szági helységbe, a fronttól nyolc kilométer­nyire, tiszteletünkre egy katonabanda elját­szotta az olasz királyi indulót. Általános benyomás. Utazásunk 12 napig tartott. Az útirány ez volt: Berlin, Sedan, H. (városka, amelyet nem lehet megnevezni, ahol a főhadiszállás van), Saint-Quentin, Brüsszel. Általános be­nyomásunk az, h"gy Németország ma is ha­talmas erőt és derültséget mutat. Szervezett­sége egyszerűen csudálatos. A mi figyelmünk természetesen a katonai egészségügyi és a német Vörös Kereszt ténykedéseire irányult. De nem kell hinni, hogy a német V. K- mű­ködését csák a háborús szolgálatokra korlá­tozza. Miközben ezt a kivételes szolgálatot végzi, nem szakította félbe a békében szoká­sos feladatok teljesítését, folytatván a harcot a tuberkulózis ellen, a gyermekvédelemben stb. Azon a napon, mikor Berlinbe érkeztünk, részt vettünk a V. K. egy magas személyiségének előadásán. Ez az intézmény folytatja propa­gandáját a gyenge és szegény gyermekek védelmében, a betegápoló nők nevelésében, akikre magukat a gyermekeket is rá fogják bízni, .hogy a haza jövendő védői erősebbek és számosabbak legyenekAz előrelátás szel­leme jellemzi ma is Németországot, noha a jövő feladatai előtt a jelen súlyos feladatait kell előbb megoldania. A németektől elfoglalt francia területre érvén, bajor katonákat láttunk a mezőkön dolgozni, mialatt néhány kilométernyire folyt az Ütközet. Fegyverben voltak és szántottak. A németek láthatólag arra számítanak, hogy elég hosszú ideig fognak ellenséges területen maradni, hogy mezei munkájuk gyümölcseit betakaríthassák. Az egészségügyi szolgálatok Németor­szágban nem rögtönzött jellegűek: ellenkező­leg oly tökéletességet értek el, hogy béke idején is megcsodálnák őket. Hogyg.n gondoskodnak a sebesültekről. Le fogom irni ennek a szervezetnek né­hány példáját, melyet apróra megfigyelhettem. Ismeretes, hogy Berlinben nagyszámú állami és magánépületet bocsátottak az egészségügy rendelkezésére: színházakat, mozgószínháza­kat, sörcsarnokokat, palotákat s végre ba­rakkokat, melyek közül egyik 1200 beteget lát el. Azon az uton, amely a fővárosból a frontra visz bennünket, meghatározott ponto­kon különböző tipusu kői házakkal találko­zuTTk. A sebesülteknek rendesen négy pihenő­állomásuk van. A lövészárkokból a kötöző­helyre viszik őket, amely majdnem mindig öt kilométernyire van, aztán a tábori kórházba, amelyben nyugosznak, mig a harmadik szál­lítás fáradságát kibírják a pihenő kórházba. Gyógyulásuk a kerületi kórházban megy végbe. A sebesült késő estig a lövészárokban marad, mert napközben a szállítást megza­varhatnák az ellenséges támadások. Azonban a sebesült az ezred orvosaitól kap gyors se­gélyt. A német lövészárok nem barátságtalan

Next

/
Thumbnails
Contents