Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-14 / 46. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. szeptember 12. &7. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . -10 K — f Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 Egyes szám ára — K 20 f Nvilttér soronkint 1 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal a «volt Gazdasági Tanintézet épületében . Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési -megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ POLITIKAI HETILAP. Kéziratokat] • gg nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 5.. A Balaton. \ V./ » • A mi dédelgetett kedvencünk, a mi büszkeségünk, a Balaton, melyet olyan előszeretettel szoktunk «Magyar tenger»-nek nevezni, mely eddig bennünket Ízletes halaival táplált, gyógyító és üdítő hullámaival ápolt, az idegen forgalom révén aranyakkal fizetett, szépségével elbűvölt s ihletője volt a költök és írók lelkének, — most bemutatta rossz oldalát, félelmetes erejét és romboló tehetségét is. A Balaton vízállása a Sió csatorna szabályozási munkálatai s hosszantartó sok esőzés következtében oly magasra emelkedett, amilyen már régtől fogva nem volt. Közvetlen partvidékén száz-és száz hold földterületet öntött el s ez által százezerekre menő károkat okozott különösen a széna és egyéb takarmánytermésben. A szél által felkorbácsolt hullámai behatoltak fürdőtelepünkre is és elöntötték a parti sétányt, a Hullámés Balaton szállodák földszinti helyiségeit, megrongálták a partmenti kőbástyát, a gőzhajó kikötőt és mólót, összetépték, szétszaggatták a szigetfürdő, csónakázó egylet, a Berényiféle téglagyár, a Nyers-féle csónakda hidját, sok kárt okozott a vizáradás a virágházakban is s ha valami módon és sürgősen nem segítenek a bajon és fölös vizét le nem eresztik, magát a szigetfürdöt ís a teljes megsemmisüléssel fenyegeti. De nem csak minket, keszthelyieket ostromol tajtékozó hullámaival a Balaton, hanem az összes partmenti fürdőket és nyaralókat is, hol szintén óriási károkat okozott. Sok villatulajdonos csak csónakon közelitheti meg villatelepét s a fürdő és villatulajdonosok attól félnek, hogy ha ilyen magas vízállás mellett fagy be a Balaton, akkor a tavaszi jégzajlás a partvidék egész kulturáját, a fürdőket, a nyaralókat, a szőlötelepeket, a gyümölcsösöket stb. valósággal letarolja, tönkreteszi. A földmivelésügyi miniszter ugyan kilátásba helyezte a Balaton eme szokatlanul magas vízállása által előidézett veszedelmek elhárítását, utasítván Somogyvármegye alispánját, hogy a siómenti gazdaságilag müveit területek tero o o mésének betakarítását szem előtt tartva (tehát akként, hogy ezen intézkedések által az érjdekelt területek tulajdonosai, vagyis a siómenti birtokosok ne károsittassanak) a Sió zsilipek fokozatos kinyitását folyó évi október hó 15-én kezdje meg. Folyó évi november hó 1-ére pedig már az összes zsilipek felhuzandók és ily állapotban tartandók 1916. évi március hő 15-ig. Végrehajtatott-e a földmivelésügyi miniszter ezen rendelete, megtétetett-e Somogyvármegye alispánja részéről a kellő intézkedés, vagy sem, nem tudjuk, de azt látjuk és tapasztaljuk, hogy a Balaton vize október hó 15-től fogva nem csak hogy nem apadt, hanem inkább napról-napra emelkedett s emelkedőben van még' ma is, végo ' o pusztulással fenyegetvén a parti fürdők és nyaralók legnagyobb részét. Százezrek, sőt milliók forognak itt veszedelemben, a nemzetvagyon egy tekintélyes része, a partvidéknek évtizedeken át nagy költséggel és hangyaszorgalommal teremtett kulturája. Itt tenni kell valamit, még pedig sürgősen, elodázhatatlanul. Csak az a kérdés, hogv mit? Nézetünk szerint leghelyesebb volna, ha az összes balatonparti fürdők és nyaralók tulajdonosai s a parti földbirtokosok a balatoni Szöretséqliez fordulnának panaszaikkal s a Balatoni Szövetség utján kérnék a földmivelésügyi miniszter sürgős segítségét. A Balatoni Szövetségnek a A B'ALATONVIDÉK TÁRCÁJA A macedón kérdés. Bulgáriának fellépése a középponti hatalmak oldalán felvetette s talán véglegesen meg is fogja oldani a balkáni kérdést. A „Balkán a balkáni népeké" elve diadalmaskodott már a pár év előtt lefolyt balkáni háborúban, mely Törökország európai jellegét jóformán megszüntette s túlnyomóan ázsiai hatalommá degradálta, de a bukaresti béke, mikor a bolgárok jogos kívánságait figyelembe nem vette, csak fél munkát végzett, s a bolgár és szerb érdekellentéteket még jobban kiélezte. Ezeknek az ellentéteknek ütköző pontja pedig nem más, mint Macedónia lakosságának jövendő sorsa, a bolgár nemzeti ideál szempontjából pedig az összes bolgároknak a bolgár királyságban való egyesítése. Egyetlen terület nem szenvedett annyit a balkáni háborúban, mint Macedónia. Öt hadsereg sarcolta s igazán nehéz volna megmondani, vájjon a lelkes győzők, vagy az elkeseredett legyőzöttek mészárolták-e buzgóbban a békés . lakosságot. Macedónia régi politikai és földrajzi fogalom. Története majdnem háromezer évvel nyúlik vissza. Egykor világbirodalom, mely Macedóniai Fülöp alatt leigázta a görög fajt és Nagy Sándor alatt magában foglalta az akkori kulturvilágot egészen Indiáig. Politikai pályafutása akkor szűnt meg, mikor először (168 Kr. e.) római tartománnyá vált, utóbb pedig a byzanci császárság tartományává. A középkor folyamán a szerb, bolgár és görög hatalom osztozkodott területén, mig a török áradat el nem seperte mind a hármat. Ezzel egyszerű földrajzi fogalommá lett Macedónia, vagyis a Vardar és Sztruma folyóknak az Egei tengerre támaszkodó viz környéke, mely politikailag nem fog feltámadni soha, sőt még nevét is maholnap feledékenység homálya fogja borítani. A török uralom alatt nemzetiségek egyáltalán nem léteztek, vagy helyesebben nem számítottak. A török hatóságok nem ismertek mást, mint a mohamedánt és keresztényt s csak a török kormány által engedélyezett konstantinápolyi pátriarchátus tudott annyi eredményt elérni, hogy a görög nyelv és kultura Macedónia déli részében elterjedt. A bolgár és a szerb csak a nyomorúságban vetélkedett, térfoglalásra egyik sem törekedett. Csak a mult század második felében kezdett Bulgária és Szerbia figyelme a macedóniai szlávok felé fordulni s ezekben is kezdett a nemzeti öntudat kifejlődni, még pedig határozottan a bulgárok javára. A Kaukázus járhatatlan, sziklabérces világát nem számítva talán sehol a világon nem szorult egymás mellé annyi faj, mint éppen Macedóniában. Majdnem minden helységben 2—3 népfaj van összekeverve, statisztika pedig nincsen róluk. A török statisztika nem vett tudomásra nemzetiségekről, nem akarván alkalmat adni irredentista mozgalom kifejlődésére, a bolgár és szerb statisztika pedig nem egyébb propagandaeszköznél, mellyel mindegyik a maga nemzetiségi aspirációinak jogosultságát igyekszik igazolni. Maga a macedóniai szláv népség, mely mindenkor bolgárnak nevezte magát, akkor kezdett szint vallani, mi. kor a bolgárok felállították a szultán engedélyével a független bolgár egyházat s a bolgár exarchatus jogkörét a macedóniai szlávokra is kiterjesztették. Az 1878-iki firmán X. §. a világosan megjelöli azokat a városokat és kerületeket, melyeknek lakossága kétségtelenül bolgár nemzetiségű s ezekre kiterjeszti a bolgár exarchátus joghatóságát. Sőt tovább megy és elrendeli, hogy azon fel nem sorolt községek lakossága is az exarchátushoz csatlakozzék, melyek összesége, vagy legalább többsége kívánja a csatlakozást, vagyis bolgárnak vallja magát. A népszavazásból a bolgárok kerültek ki győztesen s igy a bolgár aspirációknak jogosultsága fényesen beigazolódott. Mégis csak hiába való volt a bolgár kormány minden áldozatkészsége a macedón törekvések támogatásában. Hiába segélyezte nagy összegekkel a már meglevő bolgár iskolákat, hiába alapított uj iskolákat, hiába lépett fegyveres akcióba is a Bulgáriában alakult macedón bizottság az európaszerte ismert és a Balkánon rettegett bolgár komitácsik fegyveres bandái által. Szerbia is hozzálátott a nagvszerb propagandához papok, tanítók és komitácsik segítségével. Számos helységben szerb és bolgár tanító, szerb és bolgár pap volt egymás mellett, a komitácsi pedig egyikben sem hiányzott. A szerb és bolgár versengés között a macedón nép szenvedett legtöbbet. Szive és politikai meggyőződése a bolgárokhoz húzta, de félt a szerb boszujától is s nem tudta maga sem mitévő legyen. A török hatóságok pedig tétlenül nézték a macedonok pusztulását. S az 1912-13. évi balkáni háború, melynek i fő inditó oka a macedón kérdés rendezése