Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-17 / 42. szám

XIX. évfolyam. Keszthely, 1915. szeptember 12. &7. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 Egyes szápi ára — K 20 f Nvilttér ">nkint 1 korona. .erkesztöség c. kiadóhiva.al a «volt Gaz .sági Tanintézet épületében . Kéziratokat a szerkesztőség cirnárs, pénzesutalványokat; hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. KESZTHELY, HÉVÍZ S AZ EGÉSZ BALATONKÖRNYÉK ÉRDEKEIT ELŐMOZDÍTÓ POLITIKAI HETILAP. Kéziratokat nem adunk vissza. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. Ro^os zaszlo, közös cimer. Nagyjelentőségű királyi kéz' tokát közölt a hivatalos lap a mult hét folyamán. A király a külügyminiszterhez és a magyar miniszterelnökhöz intézett leiratában bejelenti az osztrák-magyar monarchia közös intézményeinek használatánál uj, közös címerek létesítését, a hadsereghez és haditengerészethez intézett parancsában pedig a hadsereg uj zászlaját és a haditengerészet uj lobogóját állapítja meg. Őfelsége tehát egy tollvonással megoldotta azt a kérdést, amely hosszú éveken keresztül foglalkoztatta Magyarország vezérlő politikusait. Régen érzett viszás állapotot szüntet meg a király. Közös intézményeinknél a paritásnak meg nem felelően, Magyarország létezését teljesen eltakarta eddig a címereken a kétfejű sas, a hadilobogókon pedig a feketesárga, kétfejű sasos lobogó. Ezután nem igy lesz. Arról van szó, hogy Ausztria—Magyarországnak ezentúl közös zászlója is lesz, mert hiszen az lehetetlenség, hogy a 'két, egymástól független országnak /ugyanazok legyenek jelvényei, hanem, hogy közös intézményeink lévén Ausztriával, (közös külügy és hadügy) ezek számára közös jelvények kombináltassanak. A feketesárga zászló elveszti ennek folytán eddigi jelentőségét, amenynyiben megszűnik az osztrák császárság zászlója lenni, tehát nem összbirodalmi zászló lesz többé, hanem csak Osztrák ország zászlója, vagyis a reiksztrátban képviselt országok zászlója. A közös zászló összekombinálásában a 67-iki kiegyezés paritásos dualizmusának a szelleme nyilatkozik meg, vagyis Ausztria és Magyarország, mint egyenlőjogu felek egymás mellett, egy rangban a zászló mezején és kettöjök közt középen, a Habsburg dinasztia fejének cimere. A hivatalos Wiener-Zeitung többek közt a következő szavakkal méltatja az esemény jelentőségét: »Jelentős rendezése a sorsnak, hogy a közös cimer most, az ágyuk dörgése közepette lép életbe. Valóban nem lehet Ausztria—Magyarország jelvénye és lobogója számára komolyabb hátteret képzelni, mint a világháborút, amelyben Ausztria fiai a magyar szent korona országaiból való testvéreikkel vállvetve, hősiesen védelmezik a habsburgi monarchia határait és a pragmatika szellemét oly módon ültetik át a valóságba, amely nem csak megfelel a mult hagyományainak, hanem magában rejti ennek biztositékát is, hogv a jöooben a monarchia állama között meglesz a rendíthetetlen beisö ijarmonia." A diadalmas hadsereg zászlajára fölkerül a magyar cimer, ragyognak rajtuk a magyar szinek; a követségek és konzulátusok palotáin külsőleg is dokumentálódik Magyarország önállósága. Az ősz király akarta ezt igy. Meghatott lelkének ez a köszönete száll a magyarság felé. A BALATON\71DEK TARCAJA Az anya. Virágboritott ravatalnál Siratja az anya fiát, Szívének sajgó vesztesége Panasszal ég felé kiált: — Léptedre aggódva vigyáztam, Tied volt éjem, nappalom, Féltettelek szellő fúvásától, Harmathullástól angyalom. Végig jártad az iskolákat, Első voltál elsők között, Mire felnőttél rád tekintve, Lelkembe öröm költözött. A tudomány arany kalásza Elmédben dús kalászra lelt, Bátor karod az életuton Diadalmas csatára kelt. Első szerelmed hajnalálma Boldog jövővel biztatott, Hogy itt hagyj engem jegyeseddel S itt hagyd az örök bánatot. Miért nem temettelek el inkább Kisded korodban hajdanán, A fájdalom maríirkeresztjét Talán könyebben hordanám, Kordina Lilly, Egy ismét elment tőlünk... (Eckhard Viktor barátom hősi halálára). Valami ugy marja, szorítja szivemet, lelkemet. Arra észak felé ismét lehullt egy fényes csillag, egy jö bajtárs világító csillaga. Sisteregve, sziporkázva tűnnek ott el a hulló csillagok, ifjú magyarjaink csendben elmennek tőlünk és mi ott állunk az egyszerű katonasirnál, nézzük fehér, halott arcotok — és a hideg őszi szellő könyeket, bánatos könyeket sajtol a szemünkbe. . , Katonasors. . . És még ezelőtt egy évvel Te is itt voltál szeretteid körében. Aztán jöttél utánunk, harcos magyarok után, mert hívott fiait könnyező anyánk, a haza. Jöttél utánunk, hogy Te is segitsd megírni a te ifjú, forró véreddel a Világtörténetet. Ebben a nagy, véres küzdelemben önkénytelenül is jön a nagy kérdés: miért ? Miért pusztulunk, miért vérzünk, miért sebzik halálra megtépett lelkünk ? Felelet csak ez: Hazaszeretet. . . Katonasors. . . Mert ugy érezzük, hogy nekünk ott kell lennünk, mert ettől függ jövendő sorsunk. És ha mellettünk ki esik is egy a nagy rohanásban, ha a buta muszka golyó derékban szakítja ketté egy virágos jövőt váró harcos felünket, akkor egy pillanatra megállunk a halott bajtárs hideg teteme előtt, aztán bosszút lihegve értetek, rohanunk tovább csendes halottak. Istenem, milyen nagyon fájdalmas itt lenni. Látni a nagy szomorúságot, a bánatos könyeket. Ott fent, ahol véres napokon, ágyúdörgés között pihenünk, álmodunk, szép békés jövőről, szövögetjük a remény arany fonalát, ott nem érezzük a fájdalmakat, ott a borzalmak eltompítják bennünk a bánatos érzést, ott nem érezzük a szenvedést, mert a vad forgatagban elfelejtünk mindent, csak küzdünk — és meghalunk. Ott olyan szép a halál. . . Harcolni, szenvedni — aztán hirtelen eltűnni, mint a sistergő, ragyogó hulló csillagok. Te is itthagytál bennünk csendben, észrevétlenül. Hősi halálod bánatot hozott szeretteidre, barátaidra, akik vártunk Téged. Most már nyugodtan nézed a mi nagy harcainkat azokkal a jó bajtársakkal, akiket már elragadott a sors. Sirod felett nagy, véres harcok dúlnak mostan, de majd ott is elcsendesül a csatakiáltás, a haldoklók hör gése és a hideg, suttogó őszi szellő feléd viszi a mi sóhajtásunkat, s az idegen falevelek édes, altató dalt suttognak feletted. Messze tőlünk, ottan északon aludj katonasirodban hős, halott bajtárs. Álmodozzál hősi dicsőségről, szabad, magyar hazáról, győzelemről, szeretteidről. A jótékony mult majd behegeszti azokat a mély, fájó sebeket, amiket korai halálod okozott. Es amikor majd eljön a nap, hogy mi is .eldobhatjuk a véres kardot, ha majd visszatérünk győzelemmel és folytatjuk a csendes, békés életet, akkor szent emlékezéssel gondolunk Rád, aki a mi magyar ügyünkért hősi halált haltál. . . Kiss Lajos.