Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-01-31 / 5. szám

2 8ALÁTONVXDEK Végre is nem lehet kényszeríteni senkit,

0 hogy jó és okos legyen. A háború utáni feíadatok során majd ö róluk is szó lesz. Tudnunk kell, hogy a trikolornak, mely most hadi, szent jelvény, a békében is magasan kell lengnie. A tömegeknek, kik a harctéren most nemzetünk sorsát intézik, a békében is sorsunk intézőinek kell lenniök. A kicsinvességnek, apró szempontoknak el kell pusztulniok. Magyarország hatalma, gazdasági, ipari, kereskedelmi, kulturális fejlődése lehet majd az egyetlen cél, nem szabad többé a külföld vazalusává lennünk. A magyarságnak meg kell becsülnie önmagát ! Bismarck mondja : «Csak az a nemzet lehet erős és hatalmas, melyért vér omlott !» A mienk omlott és omlik ! Naíjvon erőseknek kell tehát lennünk. Háborús délután az Urániában. — Bírálja : Berkes Kóbort. Egész életünket reggeltől estig és estétől reggelig uralja e szó : háború. A lelki harcokból mindenki kiveszi részét. Ha megyek az utcán és nézem, hogy milyen szép fehér a hó, egyszerre csak mintha piros vér folyna rajta végig. Ha elmegyek egy ablak alatt — én nem tudom, mintha egy uj özvegy zokogását hallanám ! A jó hirre felragyog a szemünk, a rosszra összerezzen a lelkünk 1 Eszünkkel tudjuk, hogy a megtört, zúgolódó lélek nem illő síremlék a hősök hamvaihoz és mégis feljajdulunk. Oly rossz ilyenkor egyedül lenni! Töprengni otthon, hogy miért kell annak a tengernyi vérnek kifolynia, miért, a kultura legszebb alkotásainak rombadőlnie ? Miért ? Jöjjünk össze mind, beszéljünk egymásnak erről, hisz egy a bajunk, egy a reményünk ! A harctéren küzdő katonák cselekszenek, az itthomaradtaknak jut idő a tépelődésre is. Így érezhette ezt Keszthelyen dr. Csák Árpád, a Balatoni Muzeum-Egyesület titkára is, mikor az itthon levők szivében lüktető, aggasztó miértre megakarja adni a feleletet. Felvetette a háborús délután rendezésének eszméjét, hogy a kérdés mélyét tanulmányozó, ihletett ajkakról megvigasztaló, büszkévé tevő feleletet adjon a gyötrő miértre. Hogy az ő elméjük megvilágosítása után érezzük igazán, hogy nem elpusztult kincs a hazáért feláldozott vér. Mikor csütörtökön az első ilyen délutánra mentem, úgy éreztem valahogy, mintha katakombába mennék, mikor megérkeztem azt éreztem, hogy ki kellett volna nyomtatni a falragaszra, hogy : tcsak felnőtteknek !» Talán többen lettek volna. Akik ott voltak, azok a következőkre is el fognak menni. A műsor változatos, oktató, szórakoztató és élvezetes volt. Csák dr. a háborús délutánok célját ismertette szép szavakkal. Gyönyörű eszméje : hogy Keszthelyen egy hadi muzeum és az elesett hősöknek egy emlékoszlop állittassék. Ugyané célt szolgálják a befolyó belépődíjak. A délután kiemelkedő része Nagy Sándor főgimn. tanár előadása volt a háború meglepetéseiről. Szereplése rövid volt, de roppant hatásos. Kitűnően szavalt két főgimn. tanuló : Torma Lajos és Farkas Kálmán. Sikerüket főleg annak köszönhetik, hogy szakítva a régi iskola pózoló rendszerével, egyszerűen, természetesen, szépen, érzéssel mondták el a költők szavait. Farkasnak talán több ruténja van már, de verse is hálásabb volt. Meizler Károly, a «Helikon» önképzőkör elnökének felolvasása «Qondolattöredékek a háborúról» cimen határozottan meglepő volt. Annyi tudással, annyi tapintattal kalandozott végig a háborún, mintha nem is egy diák, hanem egy tapasztalt bácsi ült volna a helyén Élénkítette a műsort, kedvessé, bájossá tette fíartos Magda, Németh Béla és még egy elemi iskolás gyermek szavalata. A köszönet természetesen a tanító urakat illeti. Szándékosan a végére,

a mintegy csattanóul hagytam az Iparos Dalkört. A kar felállítása a bevonult tagok miatt rendkívül nehéz volt. A «Szabadságdal derék karnagyuk eredményes munkája folytán oly pompásan ment, hogy akár egy versenybizottság zsűrije i is meghallgathatta volna. Bravó Garai! Bravó Dalkor! Smith Carrie őnagysága zongorajátéka közbejött technikai akadály miatt elmaradt. Őszintén nélkülöztük a már ismert művészetét, mert az ő száma szinte belekivánkozott a programmba. Azt hiszem, a legközelebbi háborús délután már többeknek fog élvezetet nyújtani. Egy elesett főhadnagy naplójából. Okt. 1. 5 óra 30 p-kor parancs jön, hogy 6 órakor indulásn? készen álljunk. Még mélyen aludtam, mikor a váratlan hir megérkezett. 7 óra 15 p-kor indulunk. Irány —on át M-ba. Utunk olv területeken visz keresztül, ahol már az orosz gazdálkodott. Kevésbbé gyújtogatott, inkább rabolt, fosztogatott. Bban a pap. beszéli, hogy az oroszok egv birtokost és feleségét megölték. Hihető. Azon ürügy alatt, hogy fegyvert keresnek, mindenkit kikutatnak. Persze az illetőnek minden készpénze, órája, értéktárgya is elpárolog nyomtalanul. M-ban a felizgatott zsidók úgy szaladgálnak ide-oda, mint a hangyák. .Minden kirabolva, kifosztva. Délelőtt még itt tanyáztak az oroszok, de felderítő lovasságunk közeledtére előbb néhány lövést leadva s két lovat megölve — hirtelen eltűntek. A lakósok az egyes katonák viselkedése miatt vannak felháborodva. De hát használ-e ez valamit ? A 3-ik zászlóalj előőrsöket állít, mi M-ban töltjük az éjt. Jól elhelyezkedtem, csakhogy már most nem hagynak békén a tetvek. Ali lesz éijel ? Okt. 2. Igazam volt. D századossal együtt igen nyugtalan éjszakánk volt. Alvásról szó sem lehetett. 12-kor jött a parancs, hogy századom balszárny véd s 6 óra 45 p-kor indulunk L-ka felé. Kaptam kölcsön egy térképet, de nem használhatom, mert még 1879-ből való. A fősereggel fényjelzéssel tartjuk fenn az öszszeköttetést. A legénységnek a lakósok gyümölcsöt, tejet, kenyeret adnak. Mind örülnek, hogy itt vagyunk. Itt is gyalázatosan dühöngött az orosz. 10-kor elérjük az s-i pályaudvart, hol mindent elpusztítottak. Az állomás épületet gránátok lyukasztották át. 11-kor L-ba érünk, ahol erősített állásba helyezkedünk. Minthogy újabb parancs nem jön, 2-kor bevonulok S-he. A zászláalj egy urasági udvarban, mi az urasági házban vagyunk elszállásolva. Minden valódi lengyel itt. A század felállítja a szállás- és állomásőrséget. Én vagyok a napostiszt. Itt valóban vandáimódra pusztított az orosz. Ez már igazán oly durvaság, amelyet a háború egyáltalán nem tesz szükségessé. Rosszakaratú módon zúzták össze a drága,készülékeket, a váltót stb. s mindent tönkre tettek. Igazi kozák munka. De miért engedik ez; meg a tisztek ? Délután fizetés, közben játszik a ház előtt a katonazene. Két kmnyi távolságban nincs ellenség. Utóirat. Okt. 5. O-e községnél, a vasútvonaltól balra, a század tűzben volt és az erős gyalogsági tűzben a századparancsnok, B. főhadnagy elesett. Az éj folyamán az ellenség visszahúzódott. (Vége.) Használjunk hadisegély postabélyeget! Megjegyzések. Vettük az alábbi sorokat : Nem tudom szó nélkül hagyni Berkes Róbert úr mult vasárnapi tárcájában irt néhány állítását. így ír : «A visszatérő harcképtelenek számának szaporodásával azonban egyre fogyott az értük dolgozó, fájdalmukat enyhítő nemeslelkü angyalok száma. Mikor a kisasszony jó szabású, szép fehér ápolónői ruhája nem volt újság többé : lankadt a buzgalom is. A kíváncsiság kielégítésével lemondott a dicsőségről. Igaz is, ki fog vesződni rongyos, piszkos emberekkel.* Hát ez nem áll! Azok a leányok, kik arra készek voltak, hogy egy komoly tanfolyamot végig hallgassanak, már nem voltak olyan üres fejűek, tartalmatlanok, hogy igy gondolkozzanak. Azokon látszott, hogy igaz elhatározottsággal vállalkoztak a munkára. Persze, hogy elvette a kedvüket, hogy még számottevő tényezők is ilyesféle megjegyzésekkel illették „már előre" őket, mielőtt valamit is tettek volna. És hogy a rongyos, piszkos emberektől idegenkednek ? Ez sem áll ! Ki volna önfeláldozóbb egy nőnél ? Ki tud anynyit szenvedni, tűrni némán, titkon, mint egy nő ? Nem, nem a női lelkekben van a hiba, ha Ön mélvebben kutatná, megtalálná, hogy csupán a rendszer az oka mindennek. Az önfeláldozásra való készség nem hiányzik. Pedig ok elég volna, hogy elmenjen kedvök a nemes munkától, mert csipkedés, gúny, kritika jut osztályrészül «a világ*-tói, néha még azok is hálátlanok, akikkel jót tesznek. Hogy azonban az áldozatkészség, a búzgóság mily sokakban megvan, azt csak az tudja, aki az " önkéntes ápolónőkkel gyakrabban érintkezik. * Kedves Támadóm ! Ha Ön múltkori cikkemet végig olyan figyelemmel olvasta volna, mint azt a néhány szót, amit belőle kiragad, akkor megtalálta volna azt a büszke állításomat is, hogy «a nemzet nagy zöme méltó a harctéren küzdő katonákhoz, helyt áll és minden téren teljesíti kötelességét.» Ha az Ön buzgalma nem lankadt, akkor Ön már is egy nemeslelkü angyal. Ha pedig a kivételekhez tartozik, — mert, hogy ilyenek vannak, azt elismeri, csupán a rendszert hibáztatja — akkor igazán sajnálom, de az érdekükben irt védelmi beszéd nem bir rá, hogy cikkemen egy jottát is változtassak. A két harctér között a monarchiát végig jártam és a női lelkek mélyének kutatását, köszönöm, elvégeztem. Láttam utamon kényes kurtizánokat, akik azelőtt a kezüket se engedték megérinteni idegen férfi által, most letérdelve mosták eves lábát nehéz illatú közkatonáknak. De láttam olyan mélyen érző nőket is, kik meggyőződéssel jelentették ki : — Meg kell bolondulni autó nélkül. És láttam a sarokba dobni a szép, Berkovitsnál rendelt ápolónői ruhát, mert nem tisztek ápolásához lettek beosztva. Pedig, lássa, a kurzust ezek is elvégezték. Ezt a heccet nagyon sokan végig csinálták és bárhogy is szeretném, nem tudok magának hinni, hogy ezek nem üres fejűek. Hogy egy nő tud csak igazán szenvedni, pláne igy divatpangás idején, hogy az csak igazán néma és titkos — no nem bánom, — ezt elhiszem magának. Azt mondja, Keszthelyen rossz a rendszer. Lehet, ezt nem kutatom. Én csak jöttem és megyek. Azt azonban megjegyzem, hogy a rendszert az egyedek összesége alkotja. És azt is tudom, hogy e rossz rendszer mellett is nagyon soknak, az erőseknek, az igaziaknak, nem ment el a kedve. Igaz az is, hogy a « világ» néha csipked, de nem szabad engedni, üssön a kezére ! Az önkéntes ápolónőkkel pedig nem merek gyakrabban érintkezni, tudja, félek, hogy feltartom őket nemes munkájukban. Üdv ! Berkes Róbert.