Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1915-01-31 / 5. szám
1915. január 31. Alacsony lelkek. Irta Veszprémi. Ha a minden napi élet eseményeit figyelemmel szemléljük, tapasztaljuk, hogy az ember lelki tulajdonságainak kialakulására nagyon sok tényező bir befolyással. Felületes vagy futólagos szemlélet mellet nem is gondolná az ember, hogy mi min. den gyakorol befolyást az emberi" lelkület idomitására. Pedig lelki tulajdonaink kiképzését, testi szervezetünk, a helyi viszonyok, a környezet.és táplálkozás, csakúgy befolyásolja, mint az éghajlat és a foglalkozás. Tudjuk, hogy lelkünk alapvonásait, egyes tulajdonságait veleszületett átöröklés útján nyeri, a környezet, az élet viszonyai csak alakítják, idomítják, végül kidomborítják lelki tulajdonságainkat. Hiszen a régi jellegzetes közmondás is igy figyelmeztet bennünket : »Nem esik messze az alma fájától, keveset különbőz az apa fiától.« E közmondás igazságát ki volna, aki be nem ismerné ! ? Akár a történelmet olvassuk, akár betekintünk a családok életébe, mindenütt e közmondás igazságát látjuk érvényesülni. Az egyik családnál, hol a rendszerető apa, a gondos anya figyelmét semmi el nem kerülheti, látjuk a gyermekek magaviseletén, ruhájuk tisztaságán, hogy ők szülőiktől csak jótulajdonokat örököltek. Mig a másik családnál, hol a gondatlan apa és a hanyag anyának napjai folytonos perlekedésben telnek el, a fiatal csemetékből önző, haszonleső tagjai lesznek a társadalomnak. Az ilyenektől sem hazaszeretetet, sem áldozatkészséget nem remélhetünk. Hogy mindazon tényezők között, amelyek lelkünk alakítására befolynak, a környezet és foglalkozás a legjelentősebb, ezt bizonyítani szükségtelén, a szemeink előtt meg-megujuló események és szomorú példák igazolják. Aki az alacsony lelkek rossz cselekedeteit védelmezi, hinnünk kell, hogy maga is abban a bűnben leledzik és másokat ^is igy itél meg, sőt igen gyakran megtörénik, hogy embertájsairól is feítételezi, hogy érdek nélkül, önzetlenül, a közjó iránt érzett jóindulatból semmit se tesznek. A fösvénynek, ki ravaszság, csalárdság és hamis úton, igazságtalanul összegyűjtött kincseit féltve őrzi, hiába mondjuk, hogy e nehéz napokban nyissa meg erszényét azokért és azoknak a családjaiért, akik életüket áldozzák föl, hogy megvédjék hazánkat és benne egyeseknek eletét és világi javait ; a lelke siket marad ezeknek a meghallására és ha szégyenefejére mégis adni kell a közjóra, akkor fázik, hogy éhenhal. Az ilyen ember felől elmondhatjuk, hogy alacsony lelkületű. A gonoszlelkű ember mindenkit gonosznak tart, azért a jócselekedet gyakorlása előtt elzárja a szivét. S ahelyett, hogy adakozásra nyújtaná kezét, a zavarosban igyekszik halászni. Felhasználja a jelen háborús napokat, kizsákmányolja a hiszékeny embereket s addig halász a zavarosban, mig halomra gyűjt egy vagyont s neveti azokat, kik a jótékonyság gyakorlásában lelki örömöt találnak. 'Megszámlálhatlan az ilyen alacsony lelkek száma. Igaz, hogy ezt apodictice állítani nem lehet, de nem is szabad. Mi lenne akkor belőlünk, ha nemzeti erkölcsünk ilyen alacsony nivón állana ? De valljuk meg őszintén, hogy a létért való küzdelemben a ravasz, a csalárd ember ravaszságával letiporja, maga alá temeti a jóhiszemű embereket. Nem akarok egyes példákat a viliig tükre elé állítani, de sokan vannak nagybirtokosaink, tőkepénzeseink, kik az adakozásban visszatartják magukat, jövedelmükből nem ' adnak aránylag gazdaságukhoz mérten a közjóra. Pedig ezeknek van legtöbbjük, amit féltenek s arra nem gondolnak, hogy mások meg életüket és vérüket áldozzák fel hazánkért, nemzetünkért s azok között a hazájukért hevülni nem tudó fösvények és alacsony lelkiiletüekért. Oh .Istenem, mennyi bánatnak enyhítői, mennyi keserű könnynek Ietörlői lennének, ha a közjóért vagyonukhoz mérten áldozni tudnának. A családapának ott vannak fiai a BALATONVIDÉK harctéren, kik mindnyájunkért ontják vérüket, sokszor még a családapa is ott küzd a fia mellett, hogy megvédelmezze hazánkat. A szerető hitves mellől elvitték a kenyérkeresőt, vájjon mi lesz az itthonmaradt, elárvult családdal, ha azok is, kik a bőségben élnek, minden könyörületesség nélkül olvassák az elesettek és sebesültek nagy számát. A szülök, a feleség, midőn fiukat és férjüket elvitték a családból, mindenüket feláldozták. Ezekkel szemben a mi vagyonos polgáraink, ha javaik egy részét a csonkák, a bonkák és azok elárvult családjai gondozására fordítják is, amazoknak érettünk nozott áldozatával szemben elenyésző csekélység. Nem mondom, hogy nincsenek kivételek, nem is volna jó, sőt nagyon is szomorú dolog lenne, ha a vagyonosaink közt áldozatkész jószivüekre ne találnánk. Tiszteletet és szeretetet érdemelnek tőlünk az ilyen nemes lelkűek, de valljuk meg őszintén, hogy ezek száma elenyésző csekélység a nagy tömegben. Szolgáljon mindenki tehetsége szerint a hazának. Szolgáljunk azzal, amink van, amivel birunk, lelki, testi és anyagi kincseinkkel. Ne találkozzék közöttünk, különösen a vagyonosaink között szűkkeblű, alacsony lelkületű honpolgár. Hazánk egykori koszorús költőjének — kinek még poraiban is legyen áldott emléke — szavaival végzem soraimat: Talpra magyar, hi a haza ! Itt az idő, most vagy soha ! Ezek a hivő, lelkesítő szavak találjanak mindnyájunk kebelében visszhangra. Most van az idő, hogy hazánk, nemzetünk iránt való hü ragaszkodásunkat megmutassuk, akkor nem kell félnünk a vutkis sáskahad beözönlésétől, mert velünk az Isten és az 0 atyai kegyelme megvédi a magyar nemzetet a végpusztulástól. XX X Püspöki körlevél. Dr. br. Hornig Károly bibornok-püspök ur őfőmagasságának 1. sz. körlevele január 1 5-én jelent meg, melyben az egyházfő meleg hangon mond köszönetet azoknak a papjainak, akik az uj év alkalmával jókivánataikkal fölkeresték-. Ebben a körlevélben olvassuk a honvédelmi miniszter köszönő átiratát a bibornokpüspökhöz. Az átiratból megtudjuk, hogy az egyházmegye „lelkes, hazafias papsága rendkiviili eredményes munkát végzett és beszédes bizonysága annak, hogy a papság és lelki gondozásukra bizott hívek kívánatos kontaktusa mindig magasztos és dicső eredményekben .jut kifejezésre. < r Az egyházmegye papságának buzgósága által a hadsegélyző részére begyült összeg 12,394 korona 70 fillért tesz ki! — A budapesti önkéntes őrsereg parancsnoka, • gróf Andrássy Gyula, Mangold Gusztáv szerkesztőt, a Vörös Kereszt Egyesület bfüredi fiókjának titkárát, a központi parancsnokság csoportvezetőjévé nevezte ki. Gratulálunk ! — Biró Pál halálához. A városunkban karácsony ünnepén • elhunyt Bíró Pál honvédelmi ny. min. tanácsosról meleg szeretettel irt emlékezést o vasunk Kádár Lajos lelkész tollából a Prot. Egyh. és Isk. Lap 3. számában. Biró Pál magas állásába a saját erejéből küzdötte fel magát. Kezdetben lelkész, majd ügyvéd volt s mint ilyen szorgalmas irodalmi működést is fejtett ki. Dolgozott a Vasárnapi Újságba, Ellenőrbe, Honba s katonai cikkeivel magára vonta Lónyay M. miniszterelnök s honvéd, min. figyelmét. Később Fehérváry G. jobbkeze lett. Biró szakértelme hozta létre a legnagyobb részben azokat a törvényeket, amelyek a honv. min.-ból a lefolyt 20 év alatt kikerültek. A népfelkelésről szóló törvény s indokolása Biró Pál egyik legfontosabb alkotása. Tőle való a Szolgálati Szabályzat. 1891-ben adta ki hív. adatok aiapján A honvédelmi min. működése az 1877 — 90. években* c. két kötetes nagy'forrásmunkáját, mely a honvédség nagy hivatását emeli ki s melyet a király is elismeréssel fogadott. Biró Pál szerény, szives, megnyerő modorú, derült kedélyű és jószivii ember volt, aki a hozzáforduló kisemberek ügyétbaját mindig szivén hordozta. - Elhunyt orvos. Dr. Rosenberg Samu körorvos, f. hó 23-án, rövid szenvedés után elhunyt 51 éves koráaan. Temetése nagy részvét mellett f. hó 25-én volt. Kiránduló hajó télen. A mult hétfőn a Baross gőzhajón több fiatal katonatiszt érkezett Keszthelyre, hogy városunkkal és vidékével megismerkedjék. A fiatal katonák, mint értesülünk, igen jól érezték magukat s kellemes emlékekkel tértek vissza ugyancsak a Baross gőzhajón Balatonkenesére. Ilyen sem történt még, mióta gőzhajók hasítják a Balaton tükrét. Halálozás. Ullmann Vencel magánzó, a Keszthelyvidéki Takarékpénztár r.-t. nyugalomba vonult igazgatója, meghalt Keszthelyen, f. hó 23-án, 79 éves korában. Temetése f. hó 25-én ment végbe. — Hermán Ottó levelei dr. Vntskits Györgyhöz. (Folytatás.) Bpest; 1899. május 27. Kedves jó Tanár úr! Mindkettőnk nevében szivből fakadó hálát és köszönetet mondok azért a páratlan jóságért és önfeláldozó készségért, amellyel ügyünket felkarolta és sikerre vezette. Biztosítom, hogy mindketten hálánkat meg is őrizzük. Koszkolnak ilyenről még csak fogalma sem volt. Bogláron semmire sem mentünk, mert szt. Orbán igy akarta ; elválásunk estéjén oly esőt bocsátott ránk, hogy bokáig érő sárban értük el a vendéglőt. Tegnap délben aztán hazamentünk. Nagyon kérem, méltóztassék a fényképészt kurtára fogni, hogy a képeket hamar végezze el, mert nekem már csak napjaim vannak, Koszkollal pedig meg kell hogy állapodjam. Nagyon kérem arra is, hogy a halászok eszét helyreigazítsa és tisztességre vigye. Nem szolgáltam rá, hogy éppen a keszthelyi halászok meghúzzanak. Nagyon kérem arra is, kegyeskedjék szives házigazdánknak felesége őnagyságával egyetemben köszönetünket és tiszteletünket kifejezni és üdvözletünket kijelenteni a jóknak és haragosaknak egyaránt. Igaz tisztelettel és rokonszenvvel öreg hive Hermán Ottó. — Kr esítőosztás. Az uj iskolai rendtartás értelmében az első félévi értesítőket Keszthely iskoláiban f. hó 30-án délután 1 órakor osztották ki, mert az idén jan. 31-ke vasárnapraNesik. — Köszönetnyilvánítás. A közs. ovodába járó szegeny gyermekek karácsonyi megajándékozásához, kiknek atyjuk hadba vonult, vagy kereset nélkül van, hozzájárultak : Herceg Festetics Tassiloné őfőméltósága 20 K, Berkes Ottó, Reischl Imre, Lehritiann Laura, Győrffy Gizella 2—2 K, Angyal Dezsőné, özv. Schád Boldizsárné, Mátászek Ferencné, Oppel Ödönné, Czifler Gáborné, Weisz Adolfné, Mayerné, Krausz Zsigmondné, Stampfel Pálné 1 — 1 K, Bognár János 60 f, Weisz Ignácné 40 f, összesen 28 K- — Özv. Breszler Adolfné 1 doboz cukorka. A nemesszivü adakozóknak hálás köszönetet mond az ovoda gondnoksága. - Téli világ. A mult hét közepén az eddigi enyhe és nedves időjárást meglehetős hideg váltotta fel. Szerdán és csütörtökön majdnem egész nap havazott és csütörtök reggelre a Balaton is jégpáncélba öltözött. — Elhalasztották a dunántúli dalosversenyt. A Dunántuli Dalosszövetség vándorválasztmánya, melynek 1914—15. évi székhelye Kaposvár, a minap ülést tartott, melyen elhatározták, hogy a Dalosszövetségnek ez év júniusára tervezett kaposvári dalosversenyé't a háborús időkre való tekintettel elhalasztják. — Megyei magyarság. A Zalavármegyei Hivatalos Lap jan. 21-ki száma fontos rendeletet közöl az ebtartásról. Ennek a rendeletnek egyik mondata igy hangzik : ^Utasítom a rendezett tanácsú városok polgármestereithogy gondoskodjanak az iránt, hogy az adó,
