Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-04 / 27. szám

XIX. évfolyam. Keszthely. 1915. május 16. 27. szám. Előfizetési ár : Egész évre . . 10 K — f Fél évre . . . 5 K — f Negyed évre . 2 K 50 f Egyes szám ára — K 20 f Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbizásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Nyilttér soronkint 1 korona. s , —, Hrt

h POLITIKAI HETILAP. bzerkesztoseg es kiadohiva"IESS2.?* MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER Kéziratokat nem adunk vissza. VASARNAP. Szerkesztőségi és kiadóhivatali Interurbán: 51. Heti kis tükör. lA'H A himnusz és a közönség. Mióta az öldöklő háborn kitört, egyre gyakoribbá lett a hazafias lelkek felemelkedése fenséges himnuszunk égberőppenő szárnyain. Évezredes szenvedéseinkre hivatkozva kérjük a magyarok Istenét, hogy áldja meg a magyart jó kedvvel, bőséggel. De lelkünknek még ez a szent emelkedése sem történhetik bántó jelenségek nélkül. Sajnos,gmég az u. n. intelligens férfiak és nők között is akadnak olyanok, akik nem tudják, mi a kötelességük a nemzeti lélek ünnepi szárnyalásakor. Nemcsak, hogy össze nem olvadnak érzésben és énekben azokkal, akik lelkesedve, reménykedve zengik a magyar nemzet gyönyörűséges imádságát, de még azt sem tudják, hogy a himnusz éneklése alatt fel kell állni vagy a szabadban a kalapot le kell venni. Szomorú dolog az nagyon s egyik kiáltó jele annak a ténvnek, hogy sokakból most is hiányzik a nemzeti közérzés. A nagy évforduló. *) Irta : Somogyi. A szarajevói véres tragédia évfordulójához értünk junius huszonnyolcadikával. A fájdalmas megdöbbenés érzéseit immár egy év csatazaja váltotta föl. A fejedelmi áldozatok patakzó vére vértengerré dagadt, melynek hullámai annyi nemes életet ragadtak magukkal a korai elmúlás örvényébe. De magukkal ragadtak mást is! A *) Mult számunkból technikai okból kimaradt. — Szerk. •y '"'irálygyilkos összeesküvők golyói nemcsak fejedelmi vért ontottak, a XX. század humanizmusán és kulturáján is halálos sebet ejtettek ! Eltemetettnek hitt sötét idők barbarizmusa kelt ki e napon dohos sirjából, hogy abba két nemes fejedelmi életet temetve utat nyisson a kultura máza alatt meghúzódó állati ösztönök kitörésének ! Ferenc Ferdinánd és fenkölt lelkű hitvese csak az első áldozatai az uralomra vergődött ösztönük vad viharzásának ! Véres tetemükön át, milliók életén át gázol vérbenfagyban, könyörtelenül a megkívánt zsákmány után ! Évezredek előtti állapotba, odokba, barlangokba, árkokba az ős-ember búvóhelyeire szorították be az embert, trogloditává alacsonyítva a komfort, a csendes polgári foglalkozás meghitt otthonából! Világnézetek, fajiversengések, imperialista törekvések ütközésének, érdekszférák s nemzeti ellentétek kiegyenlítődésének s szükségszerű folyamányának mondják némely nemzetbölcselők az egy év óta folvó világkrizis harcát ! Hát mindezek a lelkekben élő nagy kérdések nem nyerhettek volna más kiegyenlítődést az orgyilkosságnál és tömegemberáldozatoknál, ha valóság és nem hitvány már a humanizmus és kultura, melynek letetémenyeseiül és fáklyavivöiül hirdették magukat a balkáni Principek és Gabrillok cinkostársai ! ? Kjélt, megvénhedett öreg csontok, hitétől és idealjaitól megfosztott blaziort népek letaposott, megtört lelkiereje nem tudott gátat vetni az ősi, lappangó faji indulatoknak. Az elnyűtt máz lehámlott alággárohant az indulatok fékevesztett bestiája, mely vért, nemes áldozati vért érezve már csak a zsákmányt látja. Az áldozatok szenvedéseit sem érteni, sem érezni nem tudja 1 Ilyen az a kultura, melynek nincs lelke, hite, Istene ! A nyers erő és maszsza tobzódik a gall és belga franktirőrök, a szerb és crnagóc-komitácsik sebesültcsonkitó emberkinzásaiban! Árkokban, drótsövények mögé húzódik vadállati módra a japánutánzó tömegnép millió, hogy az igazaik védelmére kelt jóhiszemű becsületes harcok nyilt küzdelmét szláv álnoksággal és gyáva bujkálással feltartóztassa s a zsákmányt valami módon mégis csak megszerezze ! Messze világrészek sötét és szines emberfajtáit hurcolták szintérre. Cirkusznak nézték a hadszinteret, hová a római imperátorok módjára bestiákat szabadítottak a jóhiszemű ellenfélre. Paizs helyett betonfalak mellől leselkednek a Kannibálok szövetségesei ! Az anyagnak és felsorakoztatott állatias ösztönöknek azonban minden ereje sem volt elég arra, hogy a szellem ereje fölött diadalmaskodjék ! A theokratikus nép Istenhivő Dávidjának parittvája porbasujtja a filiszteus QóA BALATO

NVIDÉK TÁRCÁJA Látogatás az orosz foglyoknál. Irta : dr. LAKATOS VINCE főgimn. tanár. A mult hét közepén verőfényes szép időben módomban volt meglátogatni a felsődobogói réten kaszáló orosz foglyokat. Odamenet utbaejtettem a régi mosóházban levő fogolytelepet is. A több, mint százéves, szilárd kőépület, melyet valamikor a nagy Festetics György gróf háromkerekű malomnak építtetett, olyan alkalmas fogolyszállásnak, hogy azt hiszem, e nemben ritkítja párját. Még Nikolajevics Nikolaj generalisszimus, sőt talán maga Petár is meglakhatna benne. (Láttam a belgrádi kir. „palotát*. Igazán nem sokkal különb !) Az épületet százados fák környezik s nyugati homlokzata előtt folydogál a hévízi kifolyás, melyen bürü nyújtózkodik keresztül. Ez a bürü viszi át az embert a foglyok konyhájához és ebédlőjéhez. A kis folyó partján félszer van készítve, s a félszerben felállított tűzhelyen vígan pattog a tüz. Mikor beléptem a konyhába, három óriás vaskondérban gőzölgött a kitűnő „cakunpak", mely húsból, rizsből, hagymából, burgonyából készült. Két kondér az oroszok, egy pedig a szerbek déli kosztját tartalmazta. Ugy láttam, a pánszlávizmus „dicsőséges" eszméje nem lebegett ott az orosz és szerb eledelek felett. Hiába szláv az orosz is meg a szerb is, azért, hála Isten, mégsem igen értik meg egymást, sőt annak a barnaképű szerbnek az arcán, aki némán, szótlanul keverte véreinek a különös összetételű eledelt, bizonyos fájdalmas borongást vettem észre, mikor a konyhában levő igazán jámborképii, szőke fajtestvéreire rá-rátekintett. Mintha néma szemrehányás honolt volna a tüztőlt megvilágított barna ábrázatán. „A ti hatalmas cárotok kezében mink csak játékszerek vagyunk. A ti Nikolajevicstok őrült álmai kergettek bele bennünket minden szerencsétlenségbe." Igy beszélt volna, ha meg tudta volna magát értetni a szerencsétlen szerb szakács. De nem szólalt meg akkor sem, mikor orosz pajtásai kezdtek közlékenyek lenni s a lécből készült keverőkanállt?l kezdték mutogatni, hogy milyen pompás hus, stb. fői a fazekukban. Első tekintetre megnyerik az ember tetszését ezek a szőke szlávok. Némelyiknek arca oly gazdag jellegzetes vonásokban, hogy régi ismerősünknek tartjuk. Pedig most látjuk először. Elég derék szál emberek. Mellük szabadon van s mindegyiknek a nyakában kereszt lóg, a melynek a másik felén szűz Mária képe van ábrázolva. A velük való érintkezést egy ragyogó szemű, jóképű, Salamon nevű orosz zsidó legény közvetíti. Ugy mondják, otthon cukorgyáros. Ez az ember már szeptember óta van magyar fogságban s mindenáron megakarja tanulni a magyar nyelvet, Ha egyegv magyar szót hall, rögtön lejegyzi zsebkönyvébe. Csak a magyar zárt ,,e" nem megy a nyelvére. Szem helyett azt mondja szam. De igy van evvel a hanggal minden orosz. Az orosz szakácsokat szemlélve az jutott eszembe, hogy ezek a világ legbékésebb emberei s nem ártanának még a légynek sem, ha nem kényszeritenék őket. Egyben eszembe jutott az is, hogy ettől az aluszékony, piszmogó néptől nem sokat várhatunk a mezei munkában sem, de ebben a feltevésemben, későbbi tapasztalataim folytán kellemesen csalódtam. Miután Salamon tolmácstól néhány orosz szót megtanultam s az ő szókincsét is sikerült néhány magyar szóval gyarapitanom, Szeless János hercegi uradalmi főszámvevő úrral kocsira ültünk és siettünk láiogatásunk tulajdonképen való céljához. Az orosz foglyok egy része ott dolgozott a felsődobogói réten. Minél közelebb értünk célunkhoz, annál kíváncsibbá lettem a foglyok munkájára. Szembe jött velünk az urodalmi csősz, akihez néhány kérdést intéztem az oroszok felől. „Puha nép ez, kérem alássan. Hát isze nem lehet mondani, hogy nem jó munkások, de mégse ugy vág a kezükben a kasza, mint a magyarokéban. Persze ki jobb, ki rosszabb