Balatonvidék, 1915 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-04 / 27. szám

2 BALATONVEDÉR 1915. julius 11

. liátot! A lélek és hit ereje győz az anyag fölött! A nyers erő fölött a szellem felsőbbség ! Mely nemcsak az offenzívában, hanem a magamérséklésében, kitartásban, türelemben is tud hős lenni. Ennek a hősi kitartásnak fölényét érzik mindazok, kik számításaikat a nyers erőre alapították. A tömeg leolvadásával a munició is elfogyott. Canada minden gyára sem pótolja annak hiányát, mit a vakösztön vezérkara belelőtt a világba ! Esztelen elbizakodásukban abban is méltóknak bizonyultak vad combattánsaikhoz s trogloditá ősemberükhöz, hogy dekungjukból már csak fadarabokkal hadakozhatnak s siettetik végzetük beteljesedését! Az idők teljességének az órája közeledik ! A teljes igazságszolgáltatás már nem várathat sokáig magára. Przemysl és Lemberg visszafoglalása vereségüknek olyan bizonyítéka, mely véres ábrándjaik szertefoszlását, gőgös elbizakodásuk megalázását hirdeti egy egész világnak. És mindez egy évre a szarajevói véres merénylet után! Ferenc Ferdinánd nem élt és még kevésbbé halt meg hiába. Lelke, szelleme él... ott virraszt Qalicia véres csatamezéin — mozgatja, vezeti a hadak utján szágulódó hős seregeinket. Ferenc Ferdinánd bátor volt meghalni a Magyar-Osztrák Monarchia nagyságáért, hős katonáink bátrak a küzdelemre s kitartók a győzelemben az ö és nemeslelkü hitvesének ártatlnn halála megbosszulásában ! A mi és szövetségesünk győzelme egyúttal győzelme az erkölcsi világrendnek is. A megalázott ellenség porbasujtva elmélkedhetik ama nagy igazság fölött, hogy amint a balkáni Principek — nemzetek, ha még oly hatalmasak sem, sérthetik meg büntetlenül az erkölcsi világrendet! Szolgáljon ez elégtételül gaztettük áldozatainak, az artstetteni sírbolt csendes lakóinak. Az a győzelmi pálma, melyet hőseink ma diadalmasan hordoznak meg Qalicia terein, odahajlik ma az artstetteni sírboltra, melyen ma, ezen évfordulón, nem gyászénekek akkordjai, hanem °gy nemzet győzelmi és hála himnusza' visszhangzanak ! Ferenc Ferdinánd mélyen vallásos lelke vigasztalással nyugodhatik meg hőseink sorfalán. Nagy és szent elégtételt vettek a győzők ! Gyászoló kis árvái és népei szabadok ! A di ' ?aság ellen. A Keszthelyi Ipartestület f. évi junius hó 28-án tartott rendes havi ülésén állást foglalt a drágaság ellen s az alábbi memorandumot terjesztette a keresk. miniszterhez, megküldve azt az összes Iparkamaráknak és Ipartestületeknek is, hasonló állásfoglalás végett. Nagyméltóságú Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! A gabonanemüek rekvirálása és a maximális árak megállapítása tárgyában kibocsátott rendeletek olyan sérelmes pontokat tartalmaznak a fogyasztó közönségre nézve, amelyek a háború folytán az amúgy is súlyos helyzetbe jutott kisiparos osztályt a teljes nyomorba fogják dönteni. Különösen a vagyontalan hadbavonult iparos társainkat s azok itthon levő családjait sújtja a legérzékenyebben a rendelet, azokat a társainkat, akik ipari üzemük teljes szünetelése mellett kénytelenek családtagjaikat a napi és fejenkénti 35—75 fillér államsegélyből eltartani; mig a mezőgazdáknak a megállapított magas maximális árak mellett busás jövödelmet biztosit a magas kormány. Nagyméltóságú miniszter Ur! Ha a gabona árakat illetőleg visszatekintünk a legutóbbi 20 évre, azt látjuk, hogy a buza métermázsánként nem érte el a 20 korona középátlag árat. Ez volt talán oka annak, hogy a földbirtokos viselte a legmérsékeltebb adózási terheket. Most azonban a háború ürügye alatt egyszerre a rendes árak kétszeresét is meghaladó árakat állapított meg a magas kormány, ami a mult évi gyengébb termés mellett talán még némileg indokolt volt; de sehogy sem indokolt ma, amidőn nem csak Magyarországon, de mindenütt jó termésre van kilátás. Azt hozzák fel a többek közt az ár munkás, de majd beletanulnak kicsinyesként." Ez volt a válasza. Nagyjában igaza is volt a csősznek, mert sok orosznak bizony egy cseppet sem állt kezére a kasza, s néhányan elég gyenge rendet vágtak. Az egyik őrző huszár (biharmegyei magyar gyerek, de már jól benne van az időben) nem is állhatta meg, hogy egyik-másiknak ki ne vegye a kaszát a kezéből, azután ugy kardosan, puskásán, ahogy őrzi a foglyokat, kaszált vagy tiz-tizenöt lépést, hogy az orosz lássa. Milyen más volt a magyar legény suhintása s milyen gazdag rendek estek a kaszája előtt 1 Pedig az orosz a magyar kaszálása módjával nincs kibékülve. Azt mondja : „Magyarszki ne dobre koszi", a magyar nem jól kaszál, szerinte azért, mert a magyar meghajol. Ok majdnem egyenes testtartással kaszálnak s ezért a mi kaszanyelünket némileg átalakítják. A magyar kaszásokat jellemző szép sortól és ritmikus suhintástól persze az oroszok igen messze állnak. Nálunk az első kaszás mintha maga után húzná A többit. Az orosiz nem tartja msg a ritmust s igy a kaszalók sora is minduntalan felbomlik. A^ meleget sem igen bírják és zsebkendőjükből vagy más ruhadarabból ernyőt csinálnak a sapkájukra. Az meg'egyenesen nevetséges, ahogyan a kaszát köszörülik 1 Nem a kaszát állítják fel. hanem legörnyednek s ugy dolgoznak a fenőkővel. El lehet képzelni,"mily ügyetlenül húzogatják a fenőkövet a kasza két oldalán ! A magyar huszár tanítgatta őket a helyesebb köszörülésre, de némelyik nem tágított az orosz módtól. Az egyik őr figyelmeztetett bennünket, hegy van a foglyok között három olyan is, aki gimnáziumot végzett. Megörültem, hogy latin beszélgetéssel majd csak megyünk velük valamire. Az állítólagos gimnázisták villásan, gereblyésen csakhamar előttünk álltak s próbáltam őket latinul vallatni De bizony igen kevés szót értettek kérdésemből. Az orosz gimnáziumokban vagy igen keveset tanultak latinul, vagy pedig már elfelejtették. Nem mondom, hogy egy-két szót meg nem értettek, de bizony az édeskevés volt. Ezek persze a kaszáláshoz sem igen értettek jobban, mint Cicero nyelvéhez, mivel otthon Oroszországban az intelligens osztályhoz tartoztak. Az egyik, igen jóképű fiu, azt állította, hogy tanitó Odessában. A mi magyar foglyainknak, kik orosz földön munkálkodnak, bizonyára jobban kezükre áll a kapa, kasza és e tekintetben az oroszok jobb cserét csináltak. Igaz, hogy a minőséget a mi orosz foglyaink mennyiségükkel pótolják. emelés indokául, hogy ma drágább a termelési költség. Ha igaz is ez, de nem áll arányban a 100 százalékos áremelés a termelési költségtöbblettel; mert a szántás, a vetés és a gazda saját termésű magja alig kerül ma valamivel többe, mint a háború előtt. Az aratási és cséplési költségek szintén alig haladják meg a régebbi költségeket, sőt sok helyen kisebbek e költségek, mert a nagyméltóságú hadügyminiszter ur a nagy gazdákat a mezei munkálatokra kirendelt hadifoglyok igénybevételével segítette és segíti; a hadbavorult kisgazdákat pedig a vetési, aratási és cséplési munkálatokra szabadságolta és ahol szükségesnek látta, még igavonó erőt is bocsátott rendelkezésükre. Nem segíthet azonban a hadbavonult iparostársainkon a két-három heti szabadságolás sem, mert a legtöbb iparos hadbavonulása miatt munkásait elbocsátotta, megrendelői is elmaradtak, minek folytán műhelyében teljes munkaszünet állott be, melyet a két-három heti szabadságolás helyre nem állithat s ha feltéve — tagadva, helyreállítana is, ujabb hadbavonulása az előbbi szomorú állapotot idézi elő. Mindezekhez járul még az is, hogy kis forgó tőkéjét a nagy drágaság felemésztette, a nyers anyagok megdrágulása és a forgalmi zavarok okozta nehéz beszerzések a rövid időközi ipari munkálkodást teljesen kizárják és végül nejeik és gyermekeik sem tudják őket helyettesíteni a különös szakképzettséget igénylő munkákban, mint azt a mezőgazdálkodással foglalkozó kisgazdáknál látjuk. Németországban olcsóbb volt a mult évben és olcsóbb lesz most is a gabona, meg a liszt. Hogyan lehet ez, mikor Németország ipari állam és rengeteg gabona — importálásra szorul, — mi pedig híres mezőgazdasági ország vagyunk és nálunk mégis drágább a gabona ? ! Németországban a birodalmi kormány nemrégiben 2 márkában állapította meg a mult évi burgonya métermázsáját s ugyanakkor, Magyarországon, az agrikultur államban, Budapest székesfővárosa a tavalyi burgonya métermázsáját 8 koronában szabta meg. Nagyméltóságú miniszter ur 1 Azt hiszszük, hogy államfenntartó elem az iparos osztály is, épen ugy, mint a mezőgazda. Nem helyes és nem indokolt tehát az egyik javára a másikat a nélkülözésbe és a nyomorba kergetni. Ha a húsevés élvezetéről le kellett is mondanunk, kell, hogy legalább kenyérből lakhassunk jól, akkor, mikor a gondviselés — a háború veszedelme és szenvedései között — legalább bőséges gabonaterméssel áldotta meg hazánkat. A mérhetetlen drágaság okolta ross? táplálkozás mellett el fog satnyulni, csene^észesedni az ifjú nemzedék is, csenevész, satnya emberiség pedig nem lesz képes akcióra akkor, ha a végzet esetleg uj megpróbáltatás elé állítja a nemzetet. Nagyméltóságú miniszter ur! Még számtalan érvet hozhatnánk fel ügyünk igazsága mellett, de nem akarunk hosszadalmasnak lenni. Arra kérjük nagyméltóságodat: legyen kegyes oda hatni, hogy a sérelmes rendeletek hntályon kívül helyeztessenek s uj, minden társadalmi osztályra nézve méltányos és ig?zságos rendeletek hozassanak, amelyek mellett a szegény kisiparos osztálynak i

1* módjában lesz a mostani nehéz viszonyok között a tisztességes és elégséges táplálkozás, hogy azok az iparostársaink, akik a harctéren egészségüket, életüket és vérüket áldozzák a hazáért, abban a tudatban teljesithessékQ nemes kötelességüket, hogy otthonhagyott családjaik nem éheznek és nem nyomorognak. A Keszthelyi Ipartestület 1915. évi jun. hó 28-án tartott rendes havi ülésének határozata alapján, kérelmünk megújítása mellett vagyunk a nagyméltóságú miniszter urnák Keszthelyen, 1915. évi julius 1-én. mély tisztelettel alázatos szolgái az Ipartestület elöljárósága. Használjunk mindnyájan htadisegély postabélyeget! "1*