Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-07-27 / 30. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, 1913. julius 27. 30. szám. I *c>I m tilosai t® e tila M E G J E L E N I K H E T E N K I N T E G Y S Z F ii: V A S Á R N A P. ZE.BK E8ZT08E6 E S KIADÓHIVATAL VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat, a kiadóhi­vat alt a kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK: 10 K. — f. Negyedévre 5 K. — t'.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. Hévízi vasút. A !egújabb hévízi vasúti terv megvalósítása é irányának megállapítása érdekében augusztus köze­pén. S/ombuth lyen nagy ért"'<ezlet lesz. A terv felvetődése idejében a keszthelyi érdekeltség megalakult, A cSüraet; és Vi­déke* akkor is és legújabb számában is sürgeti a sümegi érdekeltség me. 1 aki fá­sát és működésbe lépését. Vigyázzunk és ne lankadjunk a munkában ! Ha ez H vo­nat sem hozzánk íu' be, akkor bizony nemtörődömségüuk miatt még sokt'-ig só­hajtozhatunk vasúti árvaságunk miatt. Balth^zár Dezső. A köpönyeg­forgalásn-k ma leghatalmasabb alakja Baíthazár D z ö. Szi' '^szilárdnak hird»tíe magái, annak js gondolták, most pedig ki­tűnt, hogy meggyőződése ryeuge nádszál volt. Nyíltan meri hirdetni, iíogy nem po­li ti kából vonul be a képviselői v\ •• Ez a kat.holikusokra nézve iu»*g(löbbeutő, Inert Balthazárnál kevesebb ember tyü'öü job­ban a katholicizü'Uct. Ha Tisza és Baítha­zár együttes-n dohíoznak el'entinl, erős harcokat lce'l vívnunk. Szent vallásunkról, életűi ! ről év mindenünkről van szó. Le­gyünk ' en ! A vigadó Keszthely. A balatonparti ünnepségek. Irta Gárdonyi Gáspár. Eveken át megismétlődő' panasz, hogy Keszthelyen nem gondoskod­nak a fürdő vendégi k szórakoztatá­sáról. E véleményt fényesen megcá­folta a múlt vasárnapi ünnepély. Bátran elmondhatjuk, hogy az előző évi hasonló ünnepségek mind eltör­pülnek az idei mellett. Tulajdonít­suk bá,r a sikert, annak, hogy az ünnepségek humánus célt szolgál­tak, ez mit sem von le a -ikerből és az érdemból. Most utólag megállapíthatjuk, hogy a népünnepély számtalan szem­pontból hasznos volt. Már minden­nek a mozgató célja, a jöw delem­nek a kórház felszerelésére fordítása, dicsérendő.Kiszámíthatatlan to . ábbá az erkölcsi siket. Az a fürdővendég, akinek Keszthelyen üyen élvezetek­ben van rész. tovább is szívesen ! keresi fel városunkat^ Van, tehát mód és eszköz, hogy Keszthelyről ne csak rossz hírt vigyen el a szellő, hanem kapja fel szárnyaira, mert most már lehetséges, jó hírünket is. De megbecsülhetetlen a siker abból a szempontból is, hogy miként vélekednek ezek után a keszthelyiek? Egy testület, vagy mondjuk egy vá­ros csak akkor tud', haladni, ha min­den tagja, minden lakosa egy szív­vel és egy lélekkel dolgozik. Keszthelyen mindig az volt a baj. hogy egyesek személye állott a haladás útjában. Ezért uem volt a lakosság bizalommal vezetői irányá­ban. A mostani vezetőségnek' az a célja, hog5 T elsimítson minden sze­mélyi torzsalkodást, kiegyenlítse az él len'éteket és eloszlassa a kételye­ket. Ez a célja hasonló ténykedé­seivel sikerülni is fog. A jó! sikerült balatoni népünnepély erős biztosí­ték arra nézve, hogy a város biza­lommal viseltessék vezetőivel szem­ben, bátran rábízhassa érdekei vé­delmét s teljes lelkesedéssel álljon a küldök zászlaja alá. Igy növeke­dik a munkálkodók tábora és igy halad, fejlődik a város ! aiiLiiTí ríiiE • T,!iism DE SZERETNEK.... Irta MARGIT. De szeretnék gyermek lenni cjra ! Himes lepnét űzni, napsugaras réten, De szeretnék hivő szemmel nézni Mindenkire, — úgy, mint néztem régen. De szeretnék gyermek lenni újra ! Gondta! nul, boldogan, kacagva Nem látni meg, a rosszat, a kétest, Nem lálni meg — csak a jót, a szépet. De szeretnék gyermek lenni újra ! Szeretetet adva, senkitől sem kérve, Álmodozó szemmel a távolba nézve, Hogyan bontakozik a jövőnek képe. De szeretnék gyermek lenni újra ! Imára kulcsolva össze a kezem. Reménykedve nézni, fel a magas égre, Mielőtt álomra, hajtanám fejem Estétől- reggelig. Irta BERKES RÓBERT. Barátságos esti félhomály van kis szobádban és én is ott vagyok. Szép vagy ma este akár az Elér, sötét szemedben tüz lobog, ragyog. S mintha jöttöm vágytad voln' epedre, elém rohansz s odanyújtod ajkad, igyekvő lábad nem is jár, de röppen... Suhogó selyem minden ma rajtad. Mint mesékben a tündér: a hajad, a fényes, a fekete kibontva .... Szere'sz ? — Tudtam ! Szóval, hü uoha de szemed az réges-rég megmondta ! Ülj ide mellém ! Csókjaimmal hadd köszöntsem, íotrén, a szemed, a szád. Hallod-e ? Ma angyali kar zengi, égi-dal kú mja : jó éjszakát ! Mit fél-z P Hűvös kis kezed kezemben hogy remeg. Nincs itt r ás, csak mi ketten. Csókolj ! S a fél és szál , tovarebben, oly jó, ha ölelsz így önfeledten ! Lásd, mily szép igy az élet, mily jó igy mohón, nagy kortyokban inni örömét ! Megvallom szerelmed kétleni kezdtem s hogy megérted a szikszók özönét én tagadni mertem. « De eltűnt az árny, mely lelkem képén át meg átosont. Most csók a csókra ! Példát láss Világ : ily szerelmi láng való egy igaz kézfogóra ! Zörög, berreg az ébresztő-óra Három jövendő. ítta Péter Anna. Együtt ült a három várkist s*zony a nagyteremben és hallgatott. Munkája fölé hajolva szorgoskodott mindegyik. A cifra rác ozatu ablakon ).e zürödött u tavaszi napfény • meleget pedig ebben a m^gülle­pedett Ííópaor hidegben a kandalló tüze adott. M -g rna készen kell lennie munká­inknak, hogy a tmagáuyos asszonynak* bemutassák. Ig\ hagyta ezt meg ő . gy hónap előtt, mikor nála jártak, hogy jö­vendő sorsukat feltáija »N m, míg meg nem ismertelek. Hozza el mindegyikőtök mához eay hónapra 1 eze —unkáját, akkor bes élek.« A szép Eleonóra az ut l ó öl -is- t.kel is végzett és felállt., iáegj ene-itve a liosz­szas ülés! en elfm dt királynői lermetét. >Indulun « — jelentette ki hat' i'z>t, an. Mária Anna nem szól', de keserű sóhaj­tással hajtotta ösfze a még nem kéoz mun­kát, K; 'ín azonban nem mozduit, inig el nem készült. A >magányos asszonyt m«r várt rá­juk tiszta és világos érdi i kunyhójában Csendesen mo o yogva Katalin mun­kájú vet»»- először kezébe. Almáriumba való csók volt pz. »Ha sohasem lát'alak volna is, meg tudnám mondani, hogy közép 1 ermetü vagy, nagyc ontu, barna hajú és barna szemű Meg, hogy a szemed leg­szebb, ha léi fiak közt 'agy, mert akkor csillogó. Nem mintha oly n nagyon é vt ­néd társaságukat, de mert manapság szo­kat, hogy várkisasazonyok lovagok és da­loséi kisé'retében jelenjenek meg és tene­ked jól esik, ha a Kaiánváry kisasszo­nyok irigykednek rád és mulatsz azon, ha

Next

/
Thumbnails
Contents