Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-12-21 / 51. szám

BALATONVIDÉK 1913. december 21. örök tanúsága szerint az erősebb mindig elnyomni, uralma alá hajtani iparkodik a gyengébbet az ököljog a hatalmánál fogva. Amig csak ember él a föld kerekségén, mindig lesznek vágyak, óhajok, igénvek, melyeknek elérésében az erősebb megakadályozni iparkodik a gyengébbet s melynek következményekép a gyöngébb fegyvert kénytelen ragadni az erősebb ellen ! Pedig nekik is elhangzott a szó : <Békesség a földön az embernek!* A szeretet, a béke ez ünnepén vessük el a mindennapos élet apróbb gondjait, emeljük fel szivünket Ahhoz, aki e napon öltött magára emberi alakot, hogy elhintse közénk a szeretet tanait, és énekeljük mi is buzgó sziwel : < Krisztus Jézus született, Örvendezzünk ! S neki öröniéneJcet Zen ijedezzünk!» A kath. főgimnázium Eötvös-ünnepélye. Mult vasárnap, f. bó 14-én ülte meg főgimnáziumunk egy részeiben és egészében egyaránt kitűnően sikerült hazafi s ünnepély keretében báró Eötvös Józsefnek centenáriumát. Nagyszámú érdeklődő uri közönség gyülekezett össze ez alkalomra a Hungária nagyi erűiében, liogy egyrészt közvetlen közelből szemlélő tanuja legyen annak, mint igyekeznek egy szebb jövő reményében az ifjú lelkekbe lelkük tüzéből szikrát pattantani az ideálokért lelkesedni tuiló ifjúság megteremtésén fáradozó nevelők, másrészt, hogy kegyeletes lelkének érzelmei által eggyé legyen az ifjúsággal, amely szivéből-lelkéből vett tűzzel gyii|tja meg az emlékezés öröklámpáját a nagyok panteonjának lakói előtt. Ez a hódolat egy ilyen nagynak szólt, aki nagy volt mint a közélet munkása, nagy mint gondolkodó, nagy volt, mint iró. Az ünnepélyt n Hymntts nyitotta meg, amelynek elhangzása után Lakatos Vinc* dr, tartotta meg osztatlan figyelemmel kisért ünnepi beszédét, amely a legszembeötlőbb vonásokkal ecsetelte Eötvösnek mint embernek, államférfiunak, Írónak, költőnek pályáját, államférfiúi, itói, költői működésének rugóit, amelyek az ő legbensőbb énjéből eredtek, céij.ait, melyek ideális lelke elő't lebegtek. Megrajzolva láttuk Eötvösnek az előbb említett tereken való működését, láttuk elénk vetítve működését in

apii'á'ó szellemét, láttuk megjelenítve egész egyéniségét markáns vonásokkal s oly tökéletességgel, amilyennel az rajzolhat Eötvösről képet, aki ismeri Eötvös irói művészetét, érti remekműveinek lelkéf, kutatja s méri gondolatainak mélységét. A nagy választékossággal ügyesen összeállított programm minden egyes pontja tervszerűen más más oldalról világította meg Eötvös egyéni-égét., működését a saját művei alapján s mintegy kedves kisérő szövegül szolgáltak az ünnepi beszédben mesteri kézzel megfestett képhez. A vár és kunyhó, Én is szeretném, Bucsu, Végrendelet c. költemények eszmei tartalmuknál fogva mély hatást gyakoroltuk s nagyban hozzájárultak, hogy Eötvösnek, mint az egyenlőség, a mun

l<a, a sziv, az eszmék, a haza emberének képe mind világosabban álljon előttünk. A szavalóknak, Farkas Kálmán VII. oszt., Bölim László VIII. oszt., Szalay József VIII. oszt. és Lakatos Pál VI. oszt. tanulóknak az előadott költemények tartalmával, hangulatával mindenütt harmonizáló előadása az ünnepélyt külső formájában is oly sikerültté lette, amely méltó volt beKő tartalmához. Nagy figyelem kisérte Lusztig Emil VIII. oszt., tanulónak kimerítő tárgyismeretre valló, ügyesen öszszeállított előadását, melyben Eötvösnek a zsidóság emancipációja érdekében kifejte't politikai működését ismertette Eötvös és a zsidóság címen. Majd Leszner Pál VIII. oszt. tanulónak talpraesett magyarázó bevezetése után Eötvösnek «Éljen az egyenlőségi c vígjátékából 2 jelenetet adtak elő Szabó Tivadar, Eckhardt Viktor és Koloviís Henrik VIII, oszt. tanulók. Általános tetszés jutalmazta sikerült játékukat. Az ünnepély a Szózat eléneklésével véget ért, de szeretem hinni, bogy nem hatás nélkül. Eötvö*nek, «a haza minden elő t* jelszó aegise alatt a haza javán dolgozó és dolgozni akaró honfinak, irónik ily élénk benyomásokat keitő bemutatása ébren fogja tartani az ünnepi szónok azon óhaját, hogy éljen Eötvös József szelleme, még pedig olyan értelemben, mint azt, maga a nagy iró elénk tárja : «Tekintsetek m <gatok körül ; a fát, mely alatt pihentek, mások ültetek, kenyereteknek mások veték el magvait , . . s nem érzitek-e kőtelességteket, ? nem érzitek e, hogy értetek milliók táradtak, hogy jólléteteken száz ivadék dolgozott, s bogy feladatotok fáradni, mint, ők, hogy a jövő kor boldogabb legyen.» Mini in us. Karácsony. Irta Pataky Béla. Boldog öröm nap derült ránk. A megnyilatkozott égből mennyei fénysugár lövelt. a zordon földre, kellemes tavaszt varázsolva a szivekbe. A szenvedő elfelejti e napon buját, bánatát, reményteli kebellel tekint az ég felé, tudva, hogy neki is elküldöttö Isten a Megváltót. A munkás félreteszi e napon kenyérkereső szerszámát, kérges kezét, imára kulcsolja és mennyei eledelért könyörög. A tudós félre t.e>zi könyvét, s e napon örömmel hallgatja az angyalok énekét. A karácsonyi ünnepen gondolataink a testiekről a lelkiekre emelkednek, mert az üdvözítő születésében oly dolgokat tanulunk, melyek a világi szokással, a testi embernek indulataival ellenkeznek. Azt szerette volna a világ, ha az ö Megváltója fénnyel, hirreT, nagy pompával, gazdagsággal, dicsőséggel, a szerencse javaival, gyönyöreivel körül véve jött, volna e földre. Azt szerette volna a világ, hogy egy olyan megváltó jött volna e földre, a ki a mi rossz hajlandóságainkat kielégítette és a mi indulatainkat szabad és zabolátlan útra engedte volna menni. Oh de azért, kellett Jézusnak a földre lejönni, hogy, megtanítson bennünket, mikép kelljen rossz hajlandóságainkat, szivünkből kiirtanunk. Az ő születéséből tanuljuk meg, hogy nem a születés, nem a külsőféuy, nem gazdagság ; liansm a családi lelkiélet s lelkiérdem tesznek bennünket embertársaink előtt tiszteletre és becsülésre móltóvá. Tanuljuk meg mi is embertársainkat nem a külső fény, hanem a belső érdem szerint becsülni. Tanuljuk meg embertársainkban azt megbecsülni, a mi a magáé t. i. a lélek .lágyságát, a sziv jóságát, nem pedig a mit a szerencse kölcsönkép, ideig, óráig adott nekik. Tanuljuk meg a jelen auyagí érd'k világban az igazságot ismerni, vallani és terjeszteni ; az erénj't tisztelni, gyakorolni és e őmozditani ; a jót akarni, szeretni és gyarapitaui. Igy minden földi kicsinységünk mellett is nagyok lesnünk, mert a Jézus Krisztus lelke lakozik mibennünk. T -kint,süuk fel hozzá. Isten nem csak a jóknak, hanem a bűnösöknek is küldötte a Megváltót. Kövessük az ő példáját, és a szeretet nagy parancsolatját. Szeressük őtet, mert ő előbb szeretett minket. Hiszeu János apostol is azt mondja: A ki szeretetet vetett, szeretetet is fog aratni. Azért ha méltókóp akarjuk karácsonyt megünnepelni, irtsunk ki szivünkből minden ellenséges indulatot, ha volna embertársaink között valaki, a ki felől azt-hinmagában, ehhez hasonlót még egy kirakatban sem láttam. Egy aranyóralánc utánzat, természetesen a látszat után mintha valódi lenne. Ez majd méltó lesz az órához. Amint meglátta, rögtön belépett az üzletbe s egész nyugodtan és boldogan kifizette a huszonegy dollárt. A lánccal és nyolcyanhét centtel hazasiettt. Ezentúl Janiesnek nem kell csak úgy lopkodva órájára nézni, most bátran előveheti mindenütt., mig eddig csak egy keskeny bőrszalagon hordta Mire beért lakásába, egy kis lelkifurdalás vett erőt rajta. Gyorsan felgyújtotta a gázlámpát és a sütővassal oly göndörré tette a fejét, hogy olyan volt, akárcsak egy iskolás fiu. Ismét belenézett a tükörbe s egy kissé megijedt. James azt fogja mondani: • Olyan vagy most, mint egy chorus-éuekes Coney szigetéről !» De mit. tehettem volna mást — oh ! Egy dollár meg nyolcvanhét cent. Hót órára rendesen haza szokott jönni, még nem késett soha. Della szépen becsomagolta az ajándékot, utána leült, az ajtó mellett levő díványra s dobogó szívvel várta férje hazajövetelét. S; kas. vol< napközben rövid kis imái ' \ ,r,«t is halkan suttogta magában; «Add, jó Istenem, hogy tovább is szépnek találjon.* Kinyílt az ajtó ós belépett James egy szegényes, sovány kinézésű emberke, még csak huszonnégy esztendős s már nyakában egy feleség. Egy pillanatra megállt s szemét Dellára szögezte, aki nem bírta kivenni tekintetének jelentőségét. Nem volt benne harag, sem meglepetés, ő csak állt szokatlan kifejezéssel arcában. Della fölkelt, az asztal mellől s hozzá sietett: «James, kedvesem, miért vagy oly különös ?* «Eu levágtam hajamat és eladtam, nem tudtam volna karácsonyt, átélni anélkül, hogy ne adjak neked valami ajándékot,.* • Majd megnől ismét a hajarn, ugy-e nem haragszol már rám ?* «Hadd legyünk boldogok s kíván j vidám ünnepeket.» «Nem is hiszed, milyen gyönyörű ajándék vár reád.» «Az, hogy levágtad hajadat?* — rnondá James, mintha valami nehéz szellemi munka után ismét magához kezdene térni. «Hát nem szeretsz ép úgy, mint ez; előtt?* «Gondold meg, szent karácsony este van ma», mondá Della. James végre | felébredt álmából s egy kis csomagot vett ki zsebéből s azt lassan az asztalra csúsztatta. «Ne érts félre, Della, nincs olyan ok í a világon, amiért én kevésbé tudnálak szeretni, de ha félbontod azt a kis csomagot, meglátod elkeseredettségemnek okát.* Della remegő ujjakkal leoldotta a zsineget és papirost. Egy örömkiáltás és utána gyorsan megváltozva, már mint ez a nőknek szokása, már elkezdett zokogni. Ott feküdt előtte a már rég óhajtott és a kirakatban számtalanszor megcsodált gyönyörű, drága kövekkel kirakott fejdisz. Végre övé lett s most nincs mit vele felékesíteni. cGyorsan megnől a hajain, James* mondá magát vigasztalva. Janius az ő ajándékát eddig még nem látta. «Nézd csak, milyen gyönyörű dolog ez !» «Fél Londont bejártam, míg végre megtaláltam, ezentúl bátran nézheted órádat,, akar százszor is egy'nap.* «Add oda órádat, hadd lássam, hogyan fest a láncon*, mondja Della vidám arccal. James ahelyett, hogy engedelmeskedett volna, visszavetette magát a pamlagra és keserű nevetésben tcrt ki. «Tegyük félre, Della, karáosonyi ajándékainkat jobb időkre !» «En eladtam aranyórámat, hogy megvehessem Neked a rég óhajtott fejdíszt.* De remélem most megkapom vacsorámat, !