Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-12-21 / 51. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, 1913. december 21. 51. szám. BA VIDÉK F^olitiKai Hetilap. MEGJELENIK HETENKÍNT EGY8Z V ii: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre . . 10 K. — f. Negyedévre Fél évre . . . . 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 20 Heti kis tükör. Karácsony. Mily sokat jelent ez az egyetlen szó ! Benne van ebben az Isten végtelen szeretetének kiáradása, mely testvérekké avatja az óceánok hullámai által elválasztott errbereket, müveiteket és műveletleneket, békéseket és békétleneket, testvérekké abban a gondolatban, hogy azokat keressétek, amik fönn vannak, nem azokat, amik a földön. Benne vau a lélek benső újjászületése, megalázkodása, minden békéje és öröme. A Betlehemben született Isteni gyermek felétek tárja kicsiny karjait, menjetek hozzája mindnyájan, kik szomjúhozzátok a békét ! Ugy-e, pedig mindnyájan szomjúhozzátok ? A magyarság küzdelme Megható és minden magyar szivet elkeserítő az az irás, amelyben Kozma Imre szlavóniai máv. tanitó elpanaszolja az ottani magyarság küzdelmét. Én legalább nem tudtam megindulás és bizonyos szégyenpír nélkü elolvasni. Lapunk mai száinábim ráakadtok erre a sötét elegiára, kérlek, olvassátok el figyelmesen ! Szent karácsony ünnepe közeledik. Ilyenkor a kérges szivek is szeretettel áradoznak. A magyarok Istenére kérlek benneteket, hallgassátok meg a magyarlelkű derék tanító szavait,. A nemzettől kér a nemzetnek ! Nem kér sokat. Egy-egy kiolvasott, magyar könyvet, füzetet a szlavóniai magyar olvasókör számára. Mutassátok meg, hogy buzog még bennetek a szeretet forrása üldözött, lenézett, magyar véreink iránt! Karácsony. Irta Szilárd Leó. Az időnek folyton, szünetlenül pergő, soha egy percre sem lankadó, soha meg nem pihenő rokkáján gyors egj'inásutánban folynak le az esztendők, melyeknek munkás egyöntetűségébe, a mindennapos élet dolgos munkájába épúgy ékelődnek bele az egyes nagyobb ünnepek, mint a sivatagok szomorú homokpusztaságába az oázisoknak szemet felfrissítő, szivet-lelket felüdítő zöldje. A csüggedt, elcsigázott, szomjas vándor alig várja, hogy elérje hosszú vándorlásában az oázis enyhet nyújtó hűs forrását, mely felüdíti fáradt tagjait, új életet önt kimerült testébe. Az évek napjainak egymásutánjában ily áldásos oázisok a nagy ünnepek, melyeknek mindegyike más és más érzést vált ki az emberek szivéből, más-más húrt pendít meg a mélyérzésü ember lelkében. És nincsen a mindig visszatérő ünnepek között még csak egy olyan is

; mely annyiféle hangot tudna kicsalni az emberből, mint ép a közelgő ünnep, az örök szeretet ünnepe, a Karácsony ! Itt vagy újból te kedves ünnep, mely oly bájos melódiával töltöd el az emberiség szivét ! Itt vagy újból te várvavárt Karácsony, melyet oly forró vágyódással, epekedéssel vár az ártatlan gyermeki lélek ! Itt vagy újból te áldásthozó ünnep, melyet egyforma ihlettel, ha különbözőképen is ül meg hivő és hitetlen egyaránt ! «Glória in excelsis Deo et in tei ra pax horninibus !> hangzott el az angyalok ajkairól és hangzik el ma is számtalan ajakról ! Dicsőség a mennyekben Istennek és béke a földön az embereknek, hisz ma született a világ régtől várvavárt Megváltója, aki a kiengesztelés, az örök szeretet és örök béke magasztos tanát hozta le közénk ! Örök béke ! Mily hangzatos szó, fenséges eszme és mégis mennyi elérhetetlen vágy, hiábavaló fáradozás kifejezése az emberiség történetében. Hiszen megvalósíthatatlan az örök békének még csak gondolata is, amig csak két ember, két élőlény is van a földön. A történelem * BALATONVIIIÉ'K TÁHCAJA. derseimből. Irta MiSUTTA KÁROLYNÉ. II. Az álmok nem hazudnak! Álmodtam egykoron, Hogy házunk összeomlott S álltam a romokon. Bármerre néztem, nem volt Egy ismerős alak, Nem csengtek a fülembe Megnyugtató szavak — S hiába imádkoztam, Nem könyörült az ég! —- Örökre elszakadtunk, Ahogy fölébredék . . . (Balatonszentgyörgy). A karácsonyi ajándék. Irta 0. Henry. Angolból fordította S. C. Egy dollár meg nyolcvanliót cent. Ez volt az egész. Hatvan cent belőle pennykben, ahogy azt kicsinyeskint a zöldségárustól, fűszerestől és a többi kereskedőtől lealkudtam. Az embsr szinte elpirul, ha rágondol erre a nagy takarékosságra. Háromszor is megolvastam a pénzt. Egy dollár, nyolcvMuhét cent. és holnap karácsony napja ! Nem volt más hátrn ezek után, mint ráboru'ni a régi ós már kissé kopott díványra és keseives sírásban kitörni. Így tett Della. Az élet igazán csupa szomorúságból, bajból és sóhajokból áll. Annyira sülyedtüuk, hogy az elsőről a második emeletre kerültünk lakni, egy bútorozott szobába, melyért hetenkint nyolc dollárt fizetünk. Annyira koldusok azért nem vagyunk, aiuennyiie a látszat mutatja. Az előcsarnokban a levélgyűjtő szekrény, melybe levél sohasem kerül, a viilamos csengő, melyet élő lény ujja nem érint és fölötte a névjegy : Mr. James Dellingham juu., ki valamikor szebb életet i* látott, de most a legszerényebb viszonyok közt él fiatal, szép feleségével. Della, miután befejezte siró jelenetét, az ablakhoz ment, kitekintett a sötét, piszkos udvarra, hol a ház szürke macskája unottan járkált. Holnap karácsony napja, mit is vegyen ajándékul szeretett férjének, James nek, gondolja magában. Hisz ez az első karácsonyuk! Amellett, hogy megtakarított minden pennyt és csak ilyen kevés eredménnyel. Husz dollár az összes jövedelem és a kiadások nagyobbak voltak, mint számította. Hisz ez rendesen úgy is van. Mit is lehetne ilyen kevés pénzzel venni ? Sok boldog óra telt el a tervezgetés^el, hogy mit vegyen Jamesnek, Valami nagyon szépet, értékeset, ami legalább méltó az ő megbecsüléséhez. A két ablak között volt a nagy állótükör, mely talán nem is illett bele szegényes környezetébe. Della elébe állott és végigtekintett magán, szemei gyémántokhoz hasonlóan csillogtak, firca pedig egészen halvány volt. Kisse gondolkozott és gyönyörű szőke haját egész hosszában lebontotta. Két, kincse volt a Dellingham családnak, az egyik James aranyórája, a másik Della haja, amelyet Sába királynője is megirigyelhetett volna tőle. Igy állott itt Della kibontott hajával egy zuhogó, fényes vízeséshez hasonlítva. Ciyorsan, kissé idege;en ismét feltüzdelte s néhány forró könny pergett végig arcán le a vörös szőnyegre. Fölvette barna kabátját és kalapját, szélsebes léptekkel tovább ha'adt az utcán, megsem állva a következő feliratig ; «Mme. Sofrouie.» Della minden erejét összegyűjtve, sápadtan s szinte reszket ve a hidegtől belépett az üzletbe. «Megveszi a hajamat ?> S még abbau a pillanatban lezuhant a vizesós. Hu»z dollár, mondá Mmm. Sofronie s mosolyogva átadta az ös>zeget Dellának. A következő órában örömteli, szívvel rózsaszínű szárnyakon repüit. tovább a népes utcákon * meg-megállva a fényesnél-fényesebb kirakatok előtt, hogy kiválassz" magának James ajándékát. Végre meg is találta. Ez biztosan csak James részére készülhetett, mondá