Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-11-30 / 48. szám

BALATONYIDEK 1913. november 80. lelket lépre csalnak! A progresszív haladás az a hamis cégér, mivel sikeresen operálnak ! Igy hát a filántropia, az emberbaráti alkotások, az ingyen kenyér és reklámtej mindmegannyi hamis zászló a hiszékenyek félrevezetésére. Az intelligencia értelmi színvonalának emelése, az oktatásnak azabadkőmüvesi reformálása, szabadkömüveslapok alapítása mind e nagy feladatok zászlóhordozói. E nagy feladatoknak már is számos hive ül a képviselőházban s a főváros tanácsában. 35 országgyűlési képviselő, 140 fővárosi képviselő stb. áll harcra készen e nagy feladatokért megvívandó küzdelemben ! És a magyar keresztény középosztály, mely büszkén vallja magát magyarnak s néha kereszténynek is, vakon indul olyan munkára, melyet álarcos vezetői eléje szahnakl Az az intelligencia, mely meg van győződve öntudatos cselekvési szabadságáról, vak eszközül adja magát ennek a föld alatt, a titokzatosság homályában bujkáló érdektársaságnak, mikor annak alattomos tervét akaratlanul is talán követi ós elősegíti. Erre való volt a szabadelvüség hajszolása. Es mikor a cégér kikopott, kitűnt belőle: a radikalizmus lólába. Majd megszületett a két elvénhedett anya gyermeke: a progresszív haladás ! Ma erre esküszik minden tfölvilágosult> fő, a galilei ifjaktól — Pető Polacsek Sándorig ! És mivel ma progresszistának lenni annyi, mint <fölvilágosultnak» tartatni, számát sem lehetne adni, kik e hamis cégérre esküsznek ! Kérdezhetnénk, akkor is esküdnének-e e cégérre, ha teljesen tisztában lennénék a progresszisták valódi céljaival, ha nemcsak a penészes kenyeret és a vizes reklámtejet mutogatnák, hanem társadalomromboló szándékaikat a maguk igazi mivoltukban mutatnák be? Le az álarccal! Haladás-e és mióta a rombolás? Haladás-e a vallás kiirtása, a lelkiismereti szabadság elkobzása ? Haladás-e a jogok eltiprása ? Micsoda cimen bir a szoriilni, helyettük a helyes magyar szót, a nyelv szellemének megfelelő szerkezetet általánosan megismertetni. Épen a művelt közönségnek, azoknak kellene jó példával előljáruiok, akik képzettségüknél, műveltségüknél fogva legtöbbet tehetnének eme faji sajátságainknak a nép minden rétegébe való beoltásában, akiknek szinte kötelességük leune a magyarság érdekében fegyvert ragadui, nem pedig bántó nemtörődömséggel, ölbetett kézzel uézni ama néhánynak jobb ügyhöz méltó fáradozását. Aki pedig legjobban küzd a nyelvbe belefurakodott idegenszerűségek ellen, a helyes nemzeti nyelvszokás általánosítása mellett: az iskola, az iskolák tanári kara, akiknek legfóbb feladata az általános műveltség megadása mellett a belj'es gondolkodás megtamtasa. Eddig is elkövetett az iskola mindent, hogy az idegenszerűségeket a nyelvből kiküszöbölje, mégsem történt ez oly behatóan, hogy igazi siker mutatkozott volna. Ezt bizonyítja a nemrégiben kiadott miniszteri rendelet is, mely a magyar nyelv tanítására vonatkozólag új xitasításokat ad, melyeknek alapján sokkal intenzivebb lesz a nyelv tanítása, mint eddig. Sokan kerülnek ki az iskolából, ahol ciálista demagóg több joggal felforgató tanainak hirdetésére, mint a kereszténység az oktatás szabadságához ? Micsoda cimen birnak erősebb joggal a börzelovagok s a szabadkőművesek törzsvagyonai a kath. egyház javainál ? E földalatti titkos nekta bírhasson vagyonnal s a népek civilizációját szolgáló egyház pedig nem? Hol itt az igazság, t. szabadkőműves urak ? Ami a szabadkőműves testvéreknek jog, az tilos a ker. egyházaknak ? Értjük ! Likvidáció kellene! Mert sok az éhes szabadkőmives eszkimó ! Azért tendál ide a progresszív! Ezért kell az intelligenciát szabadkőművessé nevelni. A tömegeket korrumpálni ! Gelléri Mór fennen dicsekedett, hogy a szabadkőmüvesi eszme hívei nagy számban találhatók a társadalmi élet minden ágában! Elhisszük! Tudjuk is. Tudjuk, hogy körülöttünk is folyik a «munka.» Tudjuk, mi a fő törekvés: a tanítók és tanárok megszerzése ! Azt is tudjuk, hogy itt a déli szomszédban — odalent a sarkon — csak a közelmúltban is nagyobb akció folyt ez érdemben. Alattomos mozdulataik nem kerülik el figyelmünket — mert

; mint a nyilvánosság őre, feladatunknak tartjuk földalatti aknamunkáikra rámutatni, üzelmeikre a közfigyelmet felhívni s ha kell, a szabadkőmüvesi körmökre rá is koppantani. Mert nem tételezhetjük föl, hogy a ker. társadalom e veszedelmes, titkos forradalmi társaság igazi szándékaira ráismer, azt teljes mértékben ne perhorreskálja ! Mivel céljuk minden pozitív vallás kiirtása, azt hisszük, hogy felekezetközi különbség nélkül osztja mindenki abbeli nézetünket, hogy a szabadkőművesség társadalom- és államveszélyes, tehát a konzekvencia csak egy lehet, minden józan felfogású embernek sorakozni kell e titkos szövetség cnagy föladatai* letörésére. Letö^ résére akkor is, ha az talán személyes áldozatokkal is járna ! Mert a számos áven át foglalkoznak behatóbban a magyar nyelvvel anélkül, hogy csak egy mondatot is helyesen ludnának megszerkeszteni. Anuyi mindennel foglalkozik a tanuló az iskolában, de a fogalmazást mégsem sajátítja el teljesen, ezért mondja a miniszter a rendeletben : «A főiskolákon és különböző élethivatásokban gyakran ismétlődnek panaszok középiskolában végzett, sőt diplomás egyének, fogalmazásbeli járatlansága, sőt félszegsége miatt.» Pedig a jó előadás az általános műveltségnek mellőzhetetlen alkotórésze. A minisztériumban felismerték ennek a ^stiláris készségnek a fontosságát, elismerik, mennyire elmaradt az a fiatal ember, aki az egyetemre kerül és egy mondatot sem képes tűrhetően megfogalmazni. Ezért mondja : «Célul kell kitűznünk, hogy a magyar ifjúság körülbelül olyan fokú stilisztikai kultúrával és előadó ügyességgel hagyja el a középiskolát, mint pl. a nyugati vezető kultúrnemzetek ifjúsága. Es ba egyelőre nem érhetjük is el a franciák stiláris képességét, de lehetőleg érjük el az angol tárgyias, természeti és világos előadást. A nyelvhasználat legyen biztos ós zamatos, a stílus világos, természetes, formás és művelt!» szabadkőműves udvari s másféle tanácsos urak magánérdekénél minden igaz magyar előtt szentebbnek kell lenni a haza közérdekének ! Úgyis tulon-tul sok élősdi rágja a haza életfáját — maroknyi nemzetünk nem reszkírozhatja meg azt a luxust, hogy darabokra engedje szabatni különben is széttagolt, ellenséges nemzetiségekkel megspékelt egységét. Mert ez nem jelentene rá egyebet — a vég kezdeténél ! Fürstenberg Károly Emil herceghez és nejéhez intézett búcsúbeszéd. Bukarest, nov. 20. A bukaresti magyarok Fürstenberg Károly herceg és neje tiszteletére fényes ünnepélyt rendeztek abból a rájuk nézve szomorú alkalomból, hogy a herceg búcsút vett Románia fővárosától. Ez alkalommal a búcsúbeszédet Tóth Zsigmond, a kath. magyarok lelkésze mondta. Aki a beszédet elolvassa, meggyőződhetik arról, hogy Fürstenberg herceg és neje, a mi imádott heroegnénk, az oláhság között nyomorgó szegény magyar véreinknek igazán szerető istápolói voltak s kiknek távozása kimondhatatlan nagy csapás a Bukarestben maradt magyarokra. Egész terjedelmében közöljük e kath. magyar pap fennen szárnyaló beszédét, amelyből látható, milyen az igazi kath. magyar pap hazaszeretete, de az is kiviláglik belőle, hogy a nagy Festetics bájos ivadékának ereiben igaz magyar vér csergedez s nem mindig az használ legtöbbet a nemzeti eszmének, akit síppal, dobbal magasztalnak. Reméljük, hogy bizonyos lapok ós bizonyos emberek észre fogják venni ezt a magyar szívből fakadó beszédet s ezután nem lelik majd olyan nagy kedvüket a magyar történeti osztályok kigúnyolasában és kisebbítésében. De lássuk már a beszédet ! Főméltóságu Uram ! löméltóságu Herceg asszony ! Honfitársak ! Azoknak a nevében szólok, akik búcsúzni jöttünk ide. Azoknak a nevében, akiknek fáj Főméltóságod távozása. Az ittvalók nevében és ezreknek nevében, akik nincsenek itt. Nem azért szólok, mert hivatalos szónok vagyok. Ha ellenére nem lenne-a szofcásuak, magamtól is felállottam volna, hogy elmondjam, Főméltóságu Uram. hogy mit érez a nép és vele együtt magam. A bukaresti magyarság zöme, Főméltóságu Uram, keze munkája után élő szegény ember. Talán azért, mert az élet sohasem bánt velük simogató kézzel, bizalmatlanok mindenki iránt. De akit. megszerettek, azért tűzbe mennek. Főméltóságu Uram szerencsés kézzel meglelte szivüknek zárát. Meglelte azzal az egyetlen tényével, hogy törődött velük. A fényes név, a magas állás nem tartotta vissza Főméltóságodat attól, hogy törődjék a legegyszerűbbel is. És éppen azért a fényes név, a magas állás mellett meghajtjuk ma fejünket, Főméltóságu Uram, az ember előtt is. Emlékezzünk, Honfitársaim! Emlékezzünk arra az estére, mikor egyszerre megnyíltak előttünk a követségi palota eddig hét zárral csukott kapui és mi bevonultunk oda, az egyszerűek a hatalmasokkal. Főméltóságu Uram ! Mi ebben a vendéglátásban nemcsak a vendégszeretetet éreztük meg, megéreztük benne a Legelsőnek gondoskodását a Legutolsó iránt is. Emlékezzünk tovább, Honfitársak ! Itt vagyunk ma összegyülekezve ebben a fényes palotában, mely Főméltóságod sza5 vai szerint otthona leend nemzeti törelcvé •