Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1913-11-30 / 48. szám
XVII. évfolyam. Keszthely, !8I3. november 30. 48. szám. F>oli tikai lietilap. M EGJE L E N I K H E T E N K INT E G Y S Z V ií: V A S A R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség ciuiére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre . . 10 K. — f.j Negyedévre Fél évre . . . . B K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. Balaton vármegye. A B. H. nov. 23-iki számában i^en érdekes és minket közehői ériutö cikk látott napvilágot Szegedi/ Miklós tollából. A cikkíró tulajdonképen Szupits Dezső,tabi követ eszméjét ismerteti, melynek veleje az, hogy tcsináli.i kell egy vármegyét, melynek alispánja, szolgabirái, mérnökei és minden szerve a Balatonért volna, Balatonért dolgozna, egységes irányzással, egységes szellemben. Etiy vármegyét, amely mindenestül egyedül a Balatonért volna. Egy t Balaton vármegyét!» Még érdekesebb, liogy a cikkíró szerint az uj vármegye székhelye lehetne Keszthely, mely a legfejlettebb a Balaton menti községek között s kii ön járást dirigálna a siófoki főszolgabíró.» A Balaton-vármegye kérdésében eddig már megszólalt a Zala is, mely természetesen fél a gyönyörű eszme megvalósításától, pedig hiszen Nagykanizsának akkor is csak annyi köze lenne a Balatonhoz, mint jelenleg. Ami Keszthelyt, -mint megyei központot illeti, az a gondolat nem uj. A Balaton felvirágoztatásának érdeke kívánja a Balaton vármegyét Keszthely székhellyel. A pompás eszmét ne hagyjuk elaludni! Advent A nmi vasárnappal beköszönt az a "égy hétre terjedő időszak, amelynek célja, hogy a keresztény lelkeket | előkészítse, megtisztítsa a várvavárt Megváltó eljövetelére. Az egyház ezt az időszakot a rragábaszállásra szánta s éppen ezért eltiltotta a zajos mennyegzőket, és mulatságokat. Ez a négy hét inti az emi bert, hogy felejtse el a földieket és szemét fordítsa az ég felé. Közeledjünk forró szivvel a kegyes Üdvözítő felé, s a szűkölködőkön, nyomorgókon segítsünk igazi keresztény szeretet el ! A jövő nagy föladatai. Irta Somogyi. Míg a magyar társadalom és j politikai élet vezetői apró-cseprő napi tülekedések között fecsérlik el a drága időt, a földalatti Magyarország álarcos lovagjai, a bárom pontos szabadkőműves testvérek, lázas «munkát* fejtenek ki a *jövö nagy föladatainak« megoldására! A nagy munka előkészítésére a közelmúltban diszvakolást rendeztek. Meghívták erre a külföldi testvéreket is. Gelléri Mór szabadkőművesvezér tartotta a díszelőadást. Ékes szavakkal parentálta el a multat, fölvonultatta a szabadkőművesség diszcsillagait, majd merész szökkenéssel a jövő nagy szabadkőműves problémáira irányította a kanalas testvérek figyelmét ! E feladatok lennének: a magyar középosztály, az intelligencia szabadkőmüvesi preparálása, az oktatás teljes laicizál clS3, ci hitoktatás kiküszöbölése, az egyházi javak elkobzása, a separacio s minden pozitív vallás, első sorban a katliolikus vallás kiirtása. Ezek a bevallott föladatok, A be nem vallottak pedig ezek: a monarkikus allamformák megdöntése, trónok lerombolása, - azután a társadalmi anarkia — hogy a tisztelt udvari tanácsos s másfajta méltóságokban csillogó demokrata szabadkőműves urak szabadon halászhassanak a zavarosban, francia és portugál testvéreik módjára ! Látnivaló, liogy mind e nagy «föladatokat* csakis az oltárok romjain vélik e jószívű urak elérhetőnek. Éhből ki-ki megértheti, miért törnek elsősorban is a vallásra épült oltárok ellen. Ez lenne tehát az a társadalmi progresszív haladás, melyet oly fennen hirdetnek s annyi könnyen hivő BALATONVII)ÉK TAIÍCAJA. Egy kis nyelvészkedés. Irta Szilárd Leó főginm. tanár. 1. Semmi sincsen oly káros hatással beszédünkre, nyelvünkre, mint a mai kor félszeg nevelési viszonyai, a félműveltség. Hisz a nyelv nem egyéb, mint. gondolatainknak élőszóval való kifejezése. Ahogy gondolkozunk, úgy beszélünk is. A mai kor egyik nagy hibája az, hogy sokat követelnek meg az embertől, amennyire a fizikai idő kevés és a fogalmaknak ez a gyors megismemivágyása, az ismeretek kapkodó megszerzése elevenen tükröződik vissza a beszéd modoron. Mindenkitől legalább három nyelv ismeretét kiváriják meg. Persze ez az idő rövidsége folytán lehetetlen s igy esik meg, hogy egyik nyelvet sem sajátíthatja el tökéletesen, egyik nyelven sem tud tökéletesen beszélni. Összezavarja a fogalmakat, s az egyik nyelv szellemét nem tudja a másikéiól élesen megkülönböztetni, s igy kele'kezuek az idegenszerűségek a kifejezésmódban, a beszédben. Hi«z az természetes, hogyha valaki franciául, németül is tud egy keveset, kitör belőle az örök emberi, fitogtatni akarja tudását, állandóan azon a bizonyos más nyelven gondolkodik, s mivé' a gondolat kifejezése a szó. azon az idegen nyelven beszél is és beszédjén is visszatükröződik az idegen gondolat, beszédmódján is meglátszik, hogy ut-m magyarul gondolkozik. Es attól, aki nem gondolkodik nyelvünk szellemében, hogy lehetne feltételeznünk hogy lie'yesen beszéljen, helyesen szerkessze meg mondanivalóit. Művelt, közönségünk beszódmódja igen érdekes tanulmányul szolgálhat a helyes érzékű megfigyelőnek, mert. sehol sem tapasztalható annyi idegenszeiüség, sehol annyi helytelen kifejezés, mint a műveltek társalgási beszédjében. De ne menjünk oly messzire, nyissunk csak be bármilyen közhivatalba, pillantsunk bele bármelyik iratba, egyenesen hajmeresztő, mennyire kivetkőz tetik a nyelve' eredeti mivoltából ! Rá sem lehet ismerni a költőktől annyiszor megénekelt zengzetes magyar nyelvünkre ! Valami teljesen idegen conglotneiát, zagyvaléknyelv nevet le onnan a papirosról szemütik közé, mintha csak valami néhány évszázad előttről visszamaradt szörnyszülött lenne ! Ami a közhivatalok magj-artalanságát illeti, némi elfogadható magyarázatát leli a százados tradícióban, az évszázados hagyományban, de semmi magyarázatát nem lehet adni művelt közönségünk beszédjének magyartalanságának. Mert hát ki beszéljen akkor helyesen magyarul, ha épen azok, akiknek műveltsége, képzettsége kötelezővé teszi, hogy igazán jól beszéljen szülőföldjének nyelvén ? Talán az idegen nyelveket sajátítja el tökéletesen anyanyelvének rovására ? Feltételezhető az, hogy valaki előbb tanuljon meg valamely idegen nyelvet, mint anyanyelvét, melyre a mindennapos életben állandóan szüksége van ? Igy bekövetkezhetik az a visszás, az illetőt furcsa megvilágításban bemutató állapot, hogy sok időt fordítva az idegen nyelveknek megtanulására, igen kevés, vagy épen semmit sem törődve a magyar nyelvnek elsajátításával, nemcsak németül, frunoiául, vagy más nyelven nem tanul meg tökéletesen beszélni, de a sok más megtanulása közben nem ért rá magyarul megtanulni ! Igenis, nem óit rá magyarul megtanulni ! Mert nem szabad ezt gondolni, hogy valaki már tud is magyarul, ha jól, rosszul ki tudja magát fejezni 1 Ez még nem jelent semmit! Addig, míg valaki teljesen tisztában nincsen a magyar nyelv szellemével, annak minden porcikájával, addig az illető nem is tud magyarul ! Sokan igen fölösleges, hozzájuk nem méltó kérdésnek, illetőleg foglalkozásnak tartják azt, hogy a magyar nyelv szellemével, annak rendszerével, nj'elvtanáva', irodalmával foglalkozzanak, kárbaveszett időnek vélik azt, amit arra fordítanának. Pedig egyik elsőrangú kérdés ez a mai mindennapi életben, hisz nyelvünket anynyira át meg átjárták az idegenszerűségek, főleg a németességek, hogy alig tudjuk azokat a legnagyobb erőfeszítéssel kike_