Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-11-16 / 46. szám

BALATONYIDEK 1913. november 16. gondozza biveit a templomban, a szószéken, a gvóntatószékben és az iskolában. Ott neveli és tanítja és alakítja biveit olyanokká, hogy a templomon kivül is katholikusok legyenek. (Felkiáltások : ügy van ! Tetszés.) És hogy a sokaságot eredménnyel vezethesse, azért létesítette, létesiti és vezeti a különféle egyleteket, társulatokat és szövetkezeteket. Azok az egyesületek és társulatok, amelyek emberbaráti, tudományos, hasznos, sőt szent célokat is tűznek maguk elé, bár a templomokon kivül vannak, de nincsenek az egyházon kivül. (Lelkes éljenzés és tí^ps.) Mert azok az egyháznak esz^ közei, az egyháznak, hogy ugy mondjam, csapatai, amelyek mint az a porosz nagy államférfiú mondotta, külön masíroznak, de együttesen győznek. (Lelkes éljenzés.) A Népszövetség is, mint a katholika egyház által alapitottés vezényelt hadsereg, azt akarja, hogy a katholikus, sőt merném mondani, keresztény világnézet érvényesüljön az államban és társadalomban. (Tetszés.) A Katholikus Népszövetség azt akarja, hogy az ö tagjai az élet mindenféle viszonyai és viszonylatai közepette a polgári és állami életben katholikusoknak érezzék magukat; azt akarja, hogy a katholikus állampolgár minden ténykedését, midőn állampolgári jogait és kötelességeit gyakorolja, azokat, mint katholikus gyakorolja; azt akarja, hogy tagjai működését mindenütt, minden tekintetben, mindenkor és minden helyen a becsületes, igazi keresztény katholikus meggyőződés hassa át. (Hosszantartó lelkes éljenzés.) Azt akarja végül, hogy nemcsak a templomban, hanem odakünn is testvéreknek érezzük magunkat és mint egy fegyelmezett, de .erős hadsereg, vállvetve szerezzük meg magunknak azt a befol}

Tást és tekintélyt, mely ez ország katholikusait nemcsak a haza körül évezredek óta szerzett érdemeik, de számuk túlsúlyánál fogva is megilleti. (Lelkes éljenzés és taps.) Nagyjában elmondottam, ami szerén^

7 vélemény szerint a Katho likus Népszövetség feladata lenne, azonban röviden rá akarok térni egy u. n. kényes kérdésre. (Felkiáltások: Halljuk!' Hajijuk!) Ugy látom, hogy a világtörténelem ismét egy olyan fordulóponthoz jutott, amidőn már az évezredek folyamatában többször ment át, amidőn olyan fogalmak kezdenek előtérbe lépni, amelyek most már feljogosítottaknak érzik magukat arra, hogy ők is hallassák szavukat. Aki az ilyen történelmi fordulatot látva nem akar azzal, veleszületett kényelmességénél fogva foglalkozni, azt mondja, hog}

T a hatalom egy fokkal alább, más kezekbe kezd átmenni. Azoknak kezeibe is, akik kellő műveltségre szert téve,feljogosítottaknak érzik magukat arra, bogy felküzdve magukat a társadalmi lépcső egy magasabb fokára, ők is élvezhessék a nap fényét és melegét. (Lelkes éljenzés és taps.) Ezen ne tessék elszörnyűködni és ne tessék megijedni amiatt, mert az én szerény véleményem szerint mindenki, aki arra a műveltségre szert tett, amely öt a jó, igaz megértésre képessé teszi, aki fegyelmezett észjárással bir, úgyhogy nem esik áldozatául mindenféle hazug jelszavaknak, mindenki, aki becsületes és tisztességes munkával szolgálja a hazát és közéletet, az nekem polgártársam. (Lelkes éljenzés és taps.) Miért ne fogjak azzal kezet, miért ne álljak azzal egy sorba, mikor érzem és tudom, hogy az ő szeme előtt is ugyanazok a szent és magasztos célok lebegnek, mint az én szemeim előtt. Az én személyes meggyőződésem az, hogy nem tenne rosszul a Katholikus Népszövetség, ha ezekkel a polgártársakkal keresné az érintkezést. Fogadja be őket, tegye őket saját eszméinek osztályosaivá, már csak azért is, hogy kiragadja és kimentse őket olyan kezek vezetése alól, .melj^ek -minden tényezőt arra akarnak felhasználni, hogy fegyverül szolgáljon az általuk gyűlölt kereszténység ellen. (Egy hang: Leverjük őket!) Itt nincs szó leverésről, csak arról, hogy az eszmék harcában győzzünk és megértessük velük azt, hogy a keresztény katholikus világnézet az egyedüli, amely az emberi nemet a földi és túlvilági boldogulás felé vezetni képes. Ezért szeretném én, hogy e két tényező egymást megtalálná és egymással szövetkezve, kezet fogjon. Azt szeretném, bog}' a Katholikus Népszövetség, mikor uj hangok kezdenek hallatszani, midőn a történelmi evolúció egy ujabb mozzanata előtt állunk, ezt az irányt is megértve, tevékenységének körébe vonná. (Lelkes éljenzés és taps.) Meg kell ezt neki tennie félelem és aggodalom nélkül, mert igy kivánja ezt az egyház és a katholikus társadalom érdeke. tudóan odatelepszik ura mögé. Mert Lát neki is része van a főbenjáró eseményben, ííeki adta át Suga bőrövét, liOfíy kösse Gisimár derekára, de mert leánya nem fogadta jószivvel az ajánlkozást, Gurura, a osaládföre bizta a döntést. Hiz viszont Ibrától varta a jo tanácsot. Mert La a nap j leáldozik és Suga bőröve ki nem kerül a sátoroszlopra, bátran beterelheti a kérő a •váltságul szolgáló tulkokat Guru tanyájára. Azután kigyullad az örömáldozat tüze, mely hírül adja a tanya összes vadászai és halászainak a két szerető szív egyesülését. Ibra is egy nézeten volt Guruval. Többet bizott az erős férfi kezében, mint a gyáva módosságábau. Meg az ő ereiben is a vadászok vére csörgedezett, így ő is Ingár felé hajlott. Sajnálna ugyan, hogy Gisimárt, elviszik a tanyáról, de Csaba sincsen messze, napkeltétől nyugtáig vadászva is oda ért a somlyói telepes Ingár meg Somlyóig is üzi a vadat, ha előbb el nem ejtheti. . Ibillát is meggyőzték Ibra szavai. Eszébe jutott ifjúsága, mikor szivét először érte a virágfakadás, ő is olyan erős legényre vágyott, mint Guru volt. Még délre sem hajlott a nap, már a sátoroszlopra került Suga bőröve. Olyan szégyen ez egy módos legényre, melyért véres bosszút áll a bátor, alattomos fondorlatokon töri fejét a gyáva. Suga pedig Leui tartozott a bátor legények közé. Ibilla a tűzhely körül forgolódott, követ kőhöz verve porhanyitotta a közébe rakott husfoszláuyokat. Talán husz nyarat is látott az az ágas-bogas szarvasbika, melynek tarkóját ebédre szánta. Guru és a bölcs Ibra addig tovább fűzték a beszéd szálát. Ibra keserűen panaszkodott sorsán, hogy elhagyja testi ereje, nehezére esik kifeszíteni ujját, meg remeg keze, ha oólba veszi a vadat. Ma reggel is napkelte előtt ráhibázott a Sédviz partján legelésző szarvasborjura. Hej ! pedig előbbi nyilát nem kerülte el még a sebes röptű sólyom sem. A csendes beszélgetést kürtszó zavarta meg. Guru felütötte fejét és kelet felé figyelt. Ibra ugy vélte, hogy a csabaiak űzik a vadat. A második kürtszóra felugrott Guru fekvőhelyéről, ő is tülkébe fujt, melytől megnépesült Guru tanyája. Kunyhókból, az erdő felől egymásután jöttek az árja vadászok. Legelői Guru két legény fia, Girsu és Solgis. — Fiaim, a csabaiak erre űzik a vadat, vágjuk utjukat, hogy az áztatohoz ne kerüljenek. Ibra egyedül maradt a tanyán. Még a fejszecsiszolók is fegyverre kaptak, hogy részük legyen a koncban. Ibra egy ideig még eltépelődött az elhibázott szarvasborjuu, de midőn folyton közeledett a vadbömbölés, beljebb húzódott sziklabarlangjába és összeszedte a gan-bogyó utolsó maradékát és a tűzbe szórta. Csak ő tudta egyedül, hogy ennek a zöld bogyónak füstjét messze elkerülik a vadak. Ibilla hamut hozott a parázsra. Ki tudja, kerül-e evésre sor napestig ? A rendszeresített hazugság és és népcsalás nem fogja soha legyőzhetni e hatalmas szövetkezést, mert mindig igaz fog maradni, amit a római Szent Péter temploma előtt álló diadalszobron olvashatunk: Krisztus él, Krisztus uralkodik, Krisztus győz. (Hosszantartó, szűnni nem akaró, lelkes éljenzés és taps.) Kath. nagygyűlés után! Irta Somogyi. Mikor pedig látjátok virágozni a fügefát, tudjátok meg, hogy közel van a nyár. A tavasz virágában a gyümölcsérlelő nyár közeledtét hirdeti az örökszépségü evangéliumi metafora. A lelkeit ilyen tavaszias kivirágzása volt az idei Xll. kath. nagygyűlés. Ki virágzása a lelkek mélyén fesledező bimbónak, az öntudatosságnak! Nem a Descartes-féle : Cogit.o ergo sum —gondolkodom, tehát vagyok öntudatnak, mely hiányos, sántító, majd borongós, álmatag eszméléssfll ébred tudatára létének, hanem annak a másik, igazibb, a lélek mélyén élő, kijegecesedett gondolatnak, mely a lét véges határait túlszárnyaló energiával törekszik végcélja felé. Nemosak : a lét, de a: rendeltetés nagy gondolatának, öntudatának virágos megnyilatkozása volt ez a nagygyűlés. Ki tiltja meg a virágnyilást, ki a madár szárnyalását, ki a lelki tehetségek és erők kifejlését abban a korban, mikor az embernek nemcsak örök életű része, a lélek, de mulandó szerve a test is, mint egy örök Ikarusz, szárnyakat ölt, hogy a végtelenségek felé röpüljön. Hogy a lét, az emberi élet ingoványos talajáról, a ködös, párás légkörön át az égi világosság for-