Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-11-02 / 44. szám

2 BALATONVIDBK 1913. november I. ténykedéseikbe, hanem rászorulnak a műszaki ismeretek tekintetében és sok másban is az igazi műszaki emberek által leszűrt ismeretek kikristálositásánál a mások segítségére. Ha ezt az egyet lehetne elkerülni a tisztelt atyák gyűlésén, oh! mihamaj készen volna az egység és az egységben az erő, amely — előre visz mindent! Reméljük, hogy ami késik az nem múlik — és meghozza már a közel jövő. Egyet azonban mégis fel kell vetnünk. Azt, hogy ha a tárgysorozat ily nagy horderejű tárgyakat foglal magában, akkor tegye meg a városi elöljáróság azt, hogy gyakrabban tartson közgyűlést, ossza szét a tárgyakat, hogy az előadó uraknak legyen idejük a nyugodt és « jobbat erősen kidomborító előadásra. Ép ugy a hozzászólóknak is adassék meg, hogy kibeszélhessék magukat. Végre egy bizonyos, hogy ebben a mi országunkban a szónokok teremnek és miért rejtsék véka alá a <bőségeiket» éppen a keszthelyi városházán? — Két óra alatt elvégezni az iskolák államosítását, a vízvezeték, csatornázás, burkolás nagy és a húsba mélyen bevágó kérdéseket stb. stb. nem lehet ügy, hogy meg ne bosszankodjanak azok, akik egy egy ponton szeretnének betörni és a haladást megakasztani. — Persze nem igy gondolkodnak azok. akik jószántukból nem kiméivé a fáradságot és időveszteséget, külön vitatják meg és tanulmányozzák a dolgokat és készen mennek be azzal, hogy mert az jó és üdvös, szavazással döntsék el az érdemi részt. Ezeknek is van igazuk és pedig abban, hogy az önérzetük súgja, hogy az értelmük és megbízhatóságuk talán elég arra, hogy azok, akik nem vesznek elég fáradságot maguknak a dolgok <előzetesés jó» megfontolására, hitelt adjanak a szavaiknak. Ezeket váltotta ki belőlünk a csütörtökön tartott közgyűlés, amelyen a kir. tanfelügyelő is megjelent. Temetőben. Irta: Szilárd Leó. Hervad már ligetünk, díszei hullanak. Tarlott bokrai közt sárga levél zörög ; Nincs rózsás labyriuth s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephyr. Szomorúra vált a természet arca. Az Ősz hideg lehelete megdermeszti a nővé nyek életműszereit, a fagyos szél egymásután pergeti le a fákról a sárgult leveleket . . . Az esti kőd dérrel lepi b« a világot, a mulandóság, az elmúlás képét viseli magán az egész nagy mindenség . . . Hol vannak a dalos madarak, melyek vidám csicsergő, csattogó danájukkal felvidámították sziveinket ? Hol a tarka himes! szárnyú pillangók, melyek játszi enyelgéssel kergetőztek virágról-virágra az illatos réten? Hol a muukás méhek dolgos raja, mely fáradtságot nem ismerve gyűjtötte a virágok kelyhéből az édes mézet ? Hol vannak az illatozó, pompás virágok, a természet eme remekelt csudái, melyek bódító illatokkal olygyakran mámorossá tettek bennünket? Eimult minden, eltűnt minden, a mulandóság, az elmúlás csontkeze simitja végig a nagy természetet, elfojtja a virágzó életet, pihenésre kényszeríti a munkás kezet, mely nem tud megmérkőzni a közelgő tél fagyasztó, dermesztő lehelletével! S amikor az ember maga körül látja a t:agy természet elmúlását, nem jut eszébe saját elmúlása ? Amikor a fák leveleinek hullását látja, nem gondolja meg, hogy ő is csak egy parányi levelecske az élet nagy fáján, melyről egy erősebb szélroham talán nemsokára szintén leszakítja? Nem jutnak eszébe azok a megrázó szavak, melyekkel az Egyház figyelmezteti halandó voltára : • Memeuto homo, quia pulvis es et in pulverem reverteris !» Gondold meg ember, hogy porból vagy és porrá leszel ! Igen, por vagyunk. Porból vagyunk és azzá leszünk újból, visszatérünk abba a földbe, melyből a Mindenható az első embert teremtette. Es különösen a mai nap szivetrázó, mélyen megiiulitó jelentősége figyelmeztet, hogy csupán ideig-óráig tart rövid földi életünk s megtérünk azokhoz, akik már előrementek helyet készíteni számunkra egy új, egy szebb hazában, amelybe mindenikünk eljutni törekszik. A mai nap a Halottak ünnepe. Ha sohasem keressük is fel az egész év folyamán kedves halottaink sirhalinát, a mai napon kizaráudoklunk a temetőbe, virágot viszünk azok sírjára, akik életükben oly kedvesek voltak nekünk. A szülő felkeresi gyermeke sírját, a gyermek imádkozik szülője, testvére fölött, a jóbarát egy szál virágot helyez el barátja sírhantjára, kis mécset gyújt meg, hogy azzal is megmutassa, hogy valakije nyugszik a hideg hantok alatt. Egész népvándorlás indul meg a temetők felé, fényárban úszik a máskor oly csöndes, hallgatag, elhagyatott, kihalt temető, minden sirou kigyúl egy-két gyertya vagy kis mécses fénye, minden hant mellett látni térdelő vagy álló imádkozó alakokat, mindenki megemlékezik kedves halottjáról és nincs senki sem, kinek ajkáról el ne hangozzék e fohász : »Adj Uram örök nyugodalmat néki és az örök világosság fényeskedjék neki !« A hűvös novemberi szél végigzúg a temető fái között, megrázva azoknak hervadt koronáit, pergetve a fákról a megsárgult leveleket. Csupán egy fa vau a temetőben, mely dacosan néz szembe az ősz fagyasztó, dermesztő lehelletével, a tél szigorú hidegével, ott állnak őrt kedves halottaink álmai fölött az örökzöld ciprusbokrok, soha meg nem sárgulva. Oly üdítő hatással van ez a szemre, mely mindenfelé csak az ősz pusztítását, a természet lassií. halálát látja maga körül és e hoszszú sorvadás közepette felkiáltó jelként áll ott a zöld ciprusbokor,, mintha csak azt. súgná az embernek : »Ebren őrködöm kedveseid álmai felett, mely nem örökkétartó, miként a természet halála sem, eljön majd egyszer a tavasz, a természet leveti inagábeálló veszteség évente legalább 2 billió dollárra tehető, a mi közel négyszer akkora, mint a mennyit ez idő szerint Amerika az iskolai nevelésre áldoz. Amerika legkiválóbb szakértői megvannak róla győződve, hogy az átlagos egyénnek módjában áll helyes életmód és lieiyesebb munkarendszer mellett saját egyéni képességeit a gazdasági érvényesülés terén megkétszerezni. Erre a legjobb okmutatást az iskola adja meg. Vagy legalább kellene, hogy megadja. De erre a célra az amerikai iskolák nincsenek berendezve. Mr. Lewis M. Ferman a tuberkolózist vizsgálja az iskolákban. Azt állítja, hogy Amerikában nem kevesebb, mint kétszáz ezer tuberkulotíkus beteg látogatja az iskolákat nap-nap mellett. A 20 millió iskolás gyermek közül 2 millió gyermek kora ifjúságában pusztul tuberkolózis folytán akkor, mikor a társadalom már fedezte azok neveltetési ós iskoláztatási Költségeit. A tuberkolózis elleni küzdelem nem jut addig diadalra, mig a gyermekkorban levőkre kellő gondot nem fordítunk. Amerika nyolo legnagyobb városának női tanítói között a halálozási arányszám majdnem háromszor akkora, mint a hivatalnokoké. A tanítók halálozási arányszámát csak a nyomdászok és kőfaragók halálozási arányszáma múlja felül, kiknek foglalkozása még egészségtelenebb ós 50 százalékkal uagyobb halálozási arányszámot <ümet fel, miut a korcsmárosoké. Általános a panasz, hogy az iskolának rossz a levegője és az a padban ülés folytán egyoldalú testtartás megveti alapját a görbe hálgerincnek, horpadt mellnek, vérszegénységnek, szivbajosságnak, melynek természetszerű következmény lehet a tuberkulózis. A nevelés szempontjából korunk két legnagyobb kinosének azt tartják, hogy a gyermekkor gazdasági értékét és a friss levegő értékét felfedezzék. Ez adott létet a szabadtéri iskoláknak, a mi, úgylátszik, valóságos revolóciót idézett elő az iskolaépítkezés terén. Rövid két év óta ez a rendszer világszerte kezd meghonosodni. A bostoni tanügyi bizottság elhatározta, hogy a jövőben építendő iskolák mindegyike állandó nyílt térséggel, mert a tanitó testület kimutatta egyéni vizsgálatok alapján, hogy a nevelésük alatt álló százezer iskolás gyermek 5 százalékára nézve valósággal életkérdés a nyílttéri iskola. Hosszas megfigyelés, testméretek után kimutatták, hogy a szabad téri iskolás gyermekek testsúlyban az első három hónapi nyílt téri iskolázás mellett 6—10 fontot nyernek testsulyukbau s meglepő módon gyarapodnak hemoglobinban, vörös vórtestecsekben. Mr. Lewis M. azt fejtegette szép beszódében, hogy a szabadtéri iskola a lehető legjobb preventív eljárás sok betegséggel szemben. Egy másik hatalmas preventív eszköz a gyermekek jól tápláltsága. Ennek fundamentális jelentősége van az egészséges fejlődós terén. És dacára, hogy ez közelismerésben van, azért még Angolországban ós Amerikában is 5 —10 százaléka az iskolás gyermekeknek rossz tápláltság folytán szenved. Rossz tápláltság ne jelentsen •koplalást* a szó közönséges értelmében. Meg kell gondolnunk, hogy a gyermek nem attól fejlődik, a mit megeszik, hanem a mit megemészt. Ezer és ezer vagyonos szülő gyermeke rosszul van táplálva a helytelenül megválás, tott ételek, helytelen étkezési idők és a fogak elhanyagoltsága miatt. Pedig a gyermekek |ól tápláltsága fontos nemzeti érdeket jelent. Rosszul táplált gyermek teste ós lelke a betegség, társadalmi nyomor ós bün alkalmas talajának szolgál. Azt hallottam az iskolai megnyitó beszédek alkalmával, hogy Amerikában még mindég több, mint egy millió rosszul táplált iskolásgyermek van. Pedig ezrével hirdetik a jobbnál jobb szabadalmazott gyermekeleségeket. Ezektől a rosszul táplált iskolásgyermekektől a tanítók nem várhatnak normális haladást s ha az iskola nem vesz fel célszerűbb rendszert, hogy azokat felnevelhesse, úgy az iskola ezen gyermekeket még rohamosabban sodorja a korai elhalálozás felé, vagy a testi, szellemi és erkölcsi proletarizmus lejtőjére. Tanulmányom folyamán sok érdekes fejtegetést hallottam ide vonatkozólag. T)r. Osler azt fejtegette, hogy a rossz tápláltságnak egyik oka a fogak rosszasága. Széles körű vizsgálatok alapján azt