Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-11-02 / 44. szám

XVil. évfolyam. Keszthely, 1913. november I. 44. szam. I *<> I i (iR;ii hetilap. M EGJBLBNIK HE T E N KI NT E G Y S Z Kii: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETES1 ARAK : Egész évre . . 10 K. — f. Negyedévre Fél évre . . . 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. Vaszary Kolos Magyarországnak nem régen első főpapja október 30-áu relatív szegénységben, majdnem elhagyatva, bús remeteségben ühe meg nevenapját Balatonfüreden. Valamint egykor nem kereste a fényt, a rangot, a kitüntetést, ugy később sem ragaszkodott, hozzájuk görcsösen. Csak éppen azt 'ette, bogy titkon cselekedett jót s ezer szemről lörüitd le a csillogó könnyeket. Keszthelyen is sokan vannak, akiket ő tanított, meg örvendezni. Illik, bogy ma lélekben felkeressük a szent öreget s reásugái oztassuk a szeretet, melegét, mikor a kajánság jéghegyei úszkálnak körülötte. Pázmány Péter szobra. Ugylátszik, nemcsak a könyveknek, hanem a szobroknak is megvan a saját, végzetük. Legalább a király adományozta 10 szobor egyike, mely a magyar bíboros Ciceró^ Pázmány Pétert van hivatva megörökíteni, ezt bizonyítja. Az idén van háromszázadik éve, hogy a nagy bibornoknak egyik legfontosabb munkája, igazságra vezérlő Kalauza, megjelent. Néha az irodalmi körök kapva kapnak az alkalmon, hogy egyes Írókat ünnepelhessenek, s most, sem az Akadémia, sem a KisfaludyTársaság nem lép fel sürgetőleg. hogy végre álljon a nagy magyar író szobra az ország fővárosában ! Mindez talán csaknem azért történik, hogy Pázmány volt a katholícizmüs talpraállnója ? Mintha • •. fordulna a világ ebben az elhagyatott kis városban. Ugy tetszik nekünk, bogy ezúttal jobbra fordulnak — a szent . . . azaz a városatyák ! Tömörülnek a haladásra és a takarékosságra. — T. i. az okos takarékosságot nem érthetjük másra, mint. olyan befektetésekre, amelyek az egészségben, a kulturális haladásban térülnek vissza a «köz» javára. Végig élveztük az egész közgyűlést és az bizonyos, hogy élénk és eredményes volt. Denique, mégis csak okos dolognak kell tartanunk, ha a városatyák a közgyűlés előtt összegyűlnek és megvitatják egymásközt a napirendet, legalább feltétlenül elejét veszik annak a sok bántó összhangtalanságnak, amely nem is az «ellenzékieskedés»

; hanem az «akadékoskodás» jegyében, megbénított mindent, ami a város érdekében valónak mutatkozott. — Talán ezentúl másként lesz ! — Reméljük a legjobbat, de azok, akik a város haladását igazán a szivükön hordják, legyenek elkészülve a legrosszabbra is, az >akadékoskodás<-ra is és ne engedjék megbénítani aprókérdések felvetésével és feszegetésével a dolgok érdemi részét. — E tekintetben a képviselőtestület elnöke, a városbíró tehet legtöbbet, ha a tárgyalás rendje felett szigorúan őrködik és nem enged oly kitéréseket, amelyek vag}

T nem tartoznak szorosan a tárgyhoz, vagy amelyek az általános kérdések tárgyalása alkalmával, vagy hazafias mámort óhajtanak a telkekbe önteni, vagy oly apró részletekben merülnek ki, amelyek a kivitel körébe tartoznak és a gyakorlat által oldódnak meg. — Igaz e, hogy el kel kerülnünk, sőt ki kell küszöbölnünk a városatyák felfogásából — már tisztelet a nagyszámú kivételeknek, — hogy örökkön-örökké feltegyék egymásról és talán a városbiróról is, hogy azok nem a tudásuk és a becsületességük legjavát viszik be a A BAL A TONVHiEK TAKSÁJA. Az iskola mint a közegészségügy fellegvára.*) Irta Dr. HOFFMANN FERENC gazd. akad. tanár. Esztergom, 1913. okt. 18. A gazdasági javak pusztulás ós értékenyészet elleni megóvására s az általános emberi boldogulás elérésére soha nem volt észlelhető határozottabb törekvés, mint éppen napjainkban, Szigoiu gazdasági korszakot élünk. Mindazonáltal nem szabad azt gondolnunk, hogy a földi javak szaporításának feláldozzuk az emberiség érdekét. E lenkezőleg azt kell tapasztalniu k, hogy az ember mint az állam legbecsesebb anj'aga minden országban különös oltalomban részesül. Erre vall pl. a nemzetközi békebiztosi! ás megvalósítására irányuló törekvés és a korai halál és testi fogyatkozás elleni védekezés. Az idei nyáron végzett, amerikai körutazásom folyamán ez utóbbi csoportot *) A tudós szerzőnek ezt az amerikai tapasztalatokon alapuló pompás cikkét, mely egyformán érdekelheti a szülőket, orvosokat és pedagógusokat, ajánljuk olvasóink szives figyelmébe! Szerk. választottam tanulmányom tárgyául és pedig az iskolákhoz való viszonyában. Különös alkalom kínálkozott, erre az uj iskol»i év küszöbén. Washingtonban, Philadelphiában és New-Yorkl an érdekesebbnél-érdekesebb megnyitó beszédeket Hallottam, melyek a közegészségügyi szempontoknak a modern nevelési rendszerben való térfoglalását hirdetik. Közismeretes az az áldozatkészség, melyet Amerika az iskolai nevelés terén kifejtett. Mindez azonban csak úttörő munkállak tűnik fsl ahozz az ideális állapothoz képest, a melyet Amerika progresszív pedagógusai hirdeinek. Ezek a jelenlegi iskolarendszert egyfelől maradisággal vádolják, mert nem alkalmazza költőképpen azon egészségügyi intézkedéseket, melyeket a modern bakterologia és orvosi gyakorlat megkíván. Másfelől pedig bűnösnek mondják ki, mert az emberi egészség ápolása ellen, sőt az emberi élet ellen mulasztást követ el. Kilencven különböző betegség okozta haláleset statisztikai adataira és számos orvos specialista véleményére hivatkozva kimutatják, hogy néhány jól alkalmazott egészségügyi szabály megtartása egymagában képes volna 15 évvel meghosszabbítani az átlagos emberélet tartamát. — A mely 16 év pedig éppen a produktív életkor előnyére volna beszámítható. Kétségtelen, hogy minden egyes korai elhalálozás gazdasági veszteséget jelent a társadalomra nézve. Mely veszteség mérve az elhalt egyén életkora szerint változik. Az amerikai közgazdászok azt tartják, hogy a társadalomnak minden egyes uj ázülött tagja a nemzet gazdasági mérlegében 90 dollárral (450 kor.) szerepel, mely érték az ötödik életévben 960 dollárra, a huszadik évben 4000 dollárra emelkedik. Az ötvenedik életévben pedig 2009 dollárra száll alá. Kiszámították, hogy minden elhalasztható haláleset, okozta átlagos minimum veszte«ég a társadalomnak 1700 dollár kárt jelent A statisztika szerint az Egyesült Államok évi halálozási száma 1.500,000. Ebből a legkiválóbb szakértők becslése szerint legalább 42 százalék, vagyis 630 000 egy későbbi életkorra kitolható volna megfelelő higiénikus intézkedéssel. Melyek hiányában xzonban a társadalmat 1700-szor 630,000 azaz több, mint, egy billió dollár kár éri. De ez a rengeteg szám még nem jelenti a teljes kár mérvét. A legtöbb halálesetet betegeskedés előz meg, a melynek folytán okozott kár — beleszámítva a gyógyítást, munkabérveszteséget — egy ujabb billió dollárnyi veszteséget jelent A himlő évente 5 milliótól 1 billió dollárig terjedő kárt okoz. A tifusz 350 millió dollárnyi, a malária 100 millió dollárnyi kárt. Ehhez járul még a teljesen elkerülhető betegedések által okozott kár. Az igy