Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 27-52. szám)

1913-10-26 / 43. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, 1913. október 25. 43. szám. lietilajj. M EGJELE N I K Fi E T ENKINT EGYSZKK: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Á VDLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat neai adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre . . 10 K. — f. Negyedévre Fél évre . . . 6 K. — í. Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 Heti kis tükör. A keszthelyi állami kikötő. K. Nagy Dezső főmérnök Szilágyi segédraérnökket f. hó 23 án déibe;. Keszthelyre érkezett s nyomban helvszini szemlét tartott, hogy Keszthely érdekei*, az építendő állami kikötő tervezésével minél jobban kielégíthesse. K. Nagy Dezső lelkes Balaton szeretete, uagy szakismeretei, óriási tapasztalatai a legszebb reményekkel kecsegtetnek bennünket, hogy Keszthely állam

1' kikötője nemcsak vetekedni fog a legszebb balatoni kikötőkkel, ha,iem egyben-másban túl is fogja őket szárnyalni. K. Nagu Dezső, több balatoni kikötőnek zseniális tervezője és építője még az ősszel el fogja készíteni a keszthelyi kikötő terveit s rögtön benyújtja a földmivelésügyi minisztériumba, úgyhogy a költségek az 1915-ki költségvetésbe felvehetők lesznek. Iskoláink államosítása. Szirmai Miksa Zalavármegye kir. tanfelügyelője f. hó 30-án Keszthelyre fog érkezni, hogy a községi iskoláit államosítása érdekében az első értekezletet megtartsa. Az iskolák államosításával Keszthelynek régi vágya teljesedik be s itt nálunk igazán el leheí mondaisi, hogy az államosítás olyau szükséges, mint, a falat kenyér. Először is a város pénzbeli ereje olyan jelentéktelen, hogy a modern iskolák követelményeivel sehogyan sem tud lépést tartani. Másodszor a tanulók száma egyre szaporodik, az oktatásügy fejlődése egyre nagyobb feladatok elé állítja az"elemi iskolákat, melyeknek az egészségtelen, hiányosan felszerelt, kellő nagyságú udvarral nem biró épületek sehogyan sem tudnak megfelelni. Ehhez járul még az a furcsa állapot, hogy Kiskeszthely gyermekei is kénytelenek a mi iskoláinkba tódulni, me>t otthon nincs iskolájuk. Hogy ez az állapot sem a tani- [ tás, sem a nevelés, sem a közegészségügy szempontjából nem kívánatos, azt nem kell sokat magyarázni. Nyomorgó földmivesek. . . Ezt, az igazságot a mult vasárnap Zalaegerszegen tartott függetlenségi (Justh-párt) gyűlés termelte. Gondolom, Sümegi Vilmos képviselő volt olyan bátor, hogy ezt is argumentumképpen vágta a kormány fejéhe-.. , .Nagyon rosszul állhat a Justh-párt szénaja, ha ilyen ferdítésekhez kell folyamodnia, mert az igazság az, hogy ma az u. n. intelligens középosziály nyomorog, do nem ám a paraszt, akinek az erszénye soha sem volt olyan duzzadt, mint a legutóbbi esztendőkben. Valóban itt az ideje, hogy a műkönnyek meg a múielkesedés fcelofulladjon a gúny hahotájába ! A legújabb panama. Irta Somogyi. A munkapártnak csak nincs szerencséje — a pártkasszához. Még ei sem simultak a négy és fél milliós pör hullámai, már is itt van egy másfél milliós ügy csúnya szenzációja, mely megint magával ragad valakit, ha mást nem, hát egy bűnbakot — a mélységbe ! Hogy kit vet áldozatul a munkapárt a pártkassza-molochnak. attól nem fájna a mi fejünk. Hogy Lukács-Jónás után kit nyel el a pártkassza félelmes cethala, nem sokat törődnénk vele, ha ezzel az ügy aktái lezárhatók lennének. De nem addig van a dolog. Ez nem egy párt, belügye. Ez országos ügy, melv nemcsak a munkapártot érinti, de mélyen belevág a nemzet becsületébe és erszényébe is! Mert nemcsak a kormányzatra alakult párt eredetét mutatja be a maga megdöbbentő valóságában, hanem a legfeneketlenebb korrupció forrásait is feltárja. A BALATÖNVlliEK TAiiHAJA. Szerelem. Irta LAKATOS JÁNOS. Csoda történt alighanem Egy kis rózsafával: Mig sok társa élt és nyílott, Addig ez csak hervadozott Hosszas pusztulásban : És most, íme, életre kelt Minden egyes ága ! Csupa piros rózsa rajta : Hajlong ága . . . száll illata, Járnak csodájára .. . A szivem is oly beteg volt. Mint múltban e fácska: Örömökre sohsem dobbant, Leányszemtöl föl nem lobbant: Bánat volt hajtása... S most van neki hervadatlan Vérvörös rózsája ... Hervadatlan örök disze, Mivel az ö aranyszive Lett hűséges párjai A bramin homlokkötője. Indus mese. (Németből fordította K. V.) II. Tűnődve virrasztotta át az éjnek hátralévő részét. Azt akarta, hogy a hid, melynek bejáratánál a halál állott, egykor úgy hordozza őt, mint ahogyan elbirta a két ártatlan gyermek és a vak koldus terhét. A b>-aminban felismerte népének védőszentjét. Az ő kezéből pompás homlokkötőt akart majdan elnyerni, szebbet, mint aminőt a nyomorék koldus kapott, ezerszerte gazdagabbat, mint bárki más. Amidőn a felkelő nap fényénél ájtatosságát végezte, elhatározása már megszilárdult. Vagyonát szétosztotta a szegények kőzött, palotájst átengedte a jámbor zarándokoknak szállásul, és összes birtokaiból csupán egy kicsiny és szegényes kunyhót tartott meg. De azou órában, amikor el szokta hagyni kunyhóját, odaözönlött a nép és hódolattal vette őt körül. Elkapni igyekeztek ruhájának szegélyét, hogy tiszteletteljesen ajkukkal érinthessék és egymást lökdösve suttogták : • íme, ez Beirám, a jó Beirám, aki irgalmassági cselekedeteivel már régen lakhelyet biztosított magának a mennyországban !> És maga Beirám erről erősen meg volt győződve Fejét ugyan lehajtotta a dicséret hallatára, de szive kevélységgel volt eltelve, mert — mivel annyi kincsről, összes földi birtokáról lemondott — nemesebbnek, kiválóbbnak tartotta magát, mint, valaha és azért egy napon azt a kegyet kérte az Égtől, hogy láthassa azt » koronát, melyot egykor el fog nyerni. Megint felébredt éjnek idején. Sietve felemelkedett a gyékényről, mely jelenlegi szegénységében nyughelyül szolgált. Tiszteletet parancsoló fenséges magatartással állott előtte a bramin, Jobbjában drága kövekből lecsüngő szalagot tartott. A drágakövei' két gyümölcsös ágat képeztek s a két ág elől találkozott. Sokkal pompásabbnak, gazdagabbnak látszott, mint ama homlokkötő. melyet a nyomorék kapott és a megelégedés büszke mosolya játszott Beirám ajkai körül. Ekkor a bramin komolyan a homlokkötő közepéi* mutatott. A nagy zárókő, mely az egészet összetartotta volna, onnan még hiányzott. Megdöbbenve és kérdően t*kiutett. fel Beirám a braminra, de azonnal lesütötte szemeit annak átható tekintetével találkozva. • Azért voltál-e jó és könyörületes — kezdé a bramin — mert valóban jó ós könyörületes akartál lenni ? Azért gyakoroltál-e irgalmasságot, hogy enyhíted a nyomorultak baját, vagy azért, hogy az Isten kegyeltjének és nálunknál jobbnak érezhesd magadat ? Alázatos szívvel váltál-e meg földi javaidtól, azon kívánságtól