Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-12 / 2. szám
2 19—20 koronáig választói jogot szerzett. A 20 koronás cenzus mellett ezer és ezer ilyen kisbirtokos adózó esik el egyszersmindenkorra szerzett jogától. Az analfabétákra pedig egyenesen drákói mértéket, alkalmaz ez a javaslat, mikor csak 40 korona adó vagy 16 katasztrális hold birtok mellett kiván nekik jogot adni. Nem tudom, hogy Tisza, az értelmi szerző, hány katasztrális holdat parcelláztatott az ecsedi lápok ármentesitett területéből. De annjM bizon} 7os, ha egész geszti urodalmát kiparcellázza is anafabétáink között, akkor is ujjal számithatjuk meg analfabéta szavazóink számát. Az a 40 korona állami egyenes adó megállapítása be tetőzi azt a jogfosztást, mit a 16 katasztrális hold (32 magyar hold) statuált. Hogy hány százaléka esik el e jogtól a különben hasznos és értelmes polgárságnak —r egy tekintet az analfabéta statisztikára mindenkit meggyőzhet. Hogy csak akkora az országos felzudulás a javaslat ellen, amekkora most, az csak annak tudható be, hogy a jogukban veszélyeztetett kisemberek még nem ébredtek veszteségeik tudatára ! Növeli a veszteséget a javaslat szerint megkövetelt 6 elemi osztály elvégzését igazoló iskolai bizonyítványok felmutatásának feltétele. Itt is vagy célzatos rosszakarat, vagy felületes tájékozatlanság vezetett a javaslat alapelveinek megállapításánál ! Mert iskolai és egyéb életkörülmények miatt a tanulók 90 százaléka nem juthat el a 6-ik osztály elvégzéséig ! Akik pedig eljutottak, inikép fogják e végzettségüket igazolni ? Mikor eddig talán egyes városi iskolákat kivéve, sem osztályozás, sem osztálykönyvek használata szokásban sem volt a legtöbb iskolánál ! Hol és mi kép szerzik be most azokat. Ha a való tények ismerete, mult tanügyi állapotaink mérlegelése és jóakarat vezette volna a javaslat készítőit, ilyen szinte lehetetlen feltételt sem állapítottak volna fel. Csekély, sőt sovány vigasztalás a jövőre való hivatkozás ! Mert mig az ország népe nyomorúságos életviszonyai között rá lesz utalva kiskorú, sőt fejletlen gyermekeinek keresetére is, ez a jövő sem lehet e tekintetben sem kecsegtető. A jelenben pedig egyenesen jogfosztó ez a feltétel ! Az a kikötés, hogy aki ilyen bizonj'itványt felmutatni nem képes, Írással és olvasással igazolja értelmiségét, szintén arra lesz jó, hogy a választók eg} 7 részét e jogtól elüsse Mert aki ismeri a n>ag} 7ar nép ráfartós és maljacs jellemét, nemkülönbenjogainak megszerzése, vagy megóvása iránt tanúsított közönyösségéi, előre is tisztában lehet azzal, hogy ilyen vizsgálatnak az alá nem fogja vetni magát. A legtöbb helyen ma sem vesz magának annyi fáradságot, hogy az összeírt választóknak közszemlére kitett névjegyzékét megtekintené, mennyivel kevésbbé fog a jövőben utána járni annak, vájjon fel lett-e véve szavazónak, vagy alávesse-e magát az iskolásgyermeillő examennek!? Vexatorius és tendenciózus tehát minden izében ez a rendelkezés ! Az a rendelkezés, illetve az a negatívum pedig, hogy a törpe földbirtokosok és földmunkások eleve kirekesztetnek e jogból, lehet pártérdekből sugalt fogás, de cseppet sem alapszik a jogkiterjesztés elvén, melyet akkora furfanggal szimulál ez a javaslat. A vezető állásban levő gazdasági alkalmazottak, csikósgazdák, major T gazdák, magtárosok, főkertészek (?) stb. jogavatása egyenesen gyanús színben tünteti fel az értelmi szerzőt ! De egj'szersniind ferde helyzetet is teremt közte és alantosai — é? ami fő, urasága, vagy tisztje között. Hogy ezek úgy kiszakítva a többiek közül, hogy úgy mondjuk, a tényből, már csak egyedül állóságukra való tekintetből is, máskép merjenek szavazni, mint kenj^éradójuk ezt megkívánja, ki hiszi el ? Egy-két, sőt- 15—20 ityen gazdasági alkalmazottat akkor csap el gazdája, mikoy tetszik, de máskép állana a helyzet e tekintetben is, ha a kiterjesztéssel nem fukarkodott volna a javaslat ! tanonciskolái végzettség, az egyhelyben való lakás, az egygazdánál, vagy munkaadónál való tartózko&ás igazolása mennyi hátránnyal, kellemetlenség és zavarral jár, azt majd csak a kivitelt lefyetetlenítő körülmények fogják megmutatni. Annyi már is bizon} 7os, hogy ez a. javaslat, ha törvén} 7erőre emelkedik, semmi iránj'ban sem fogja meghozni azt a megnyugvást, mellyel szolgálni látszik és elérni akar ! Szerencsétlen alkotás minden izében s országos érdek, hogy törvényerőre ne emelkedhessék. Sajnos azonban, erre a jelen szomorú politikai viszonyok között semmi kilátás nincs ! Az ellenzék absentiája nem lesz akadáty ! Az országos közvélemény szavára pedig füttyöt hány a munkapárt. Sinleni fogja azt ismét ujabb évtizedekig az ország, mint sok más ígérek én mindent, szívesen igérek, Viszonzásul csak egy kis türelmet kérek. CJsalt kötelességét, tegye meg mindenki, Miniszter és altiszt: s n»-m lesz panasz semmi. Es akkor boldogság virul majd e hazán, Amit kívánok is szivemből igazán ! Es rajta is leszek, hogy én mindenkinek Szerte e világon boldog uj év legyek ! Egy darab élet. Irta Péter Anna. Ellának éppen annyi ideje volt, hogy mindig borzas haját hátrasimítsa, széles, fehér kalapját megigazítsa, azután ugrania kellett a vonatról. Annvira elmerült volt gondolataiba, hogy vonata szinte észrevétlenül futott be Bodakutjára. Még mosi is folyton mosolygott, amint, eszébe jutott, milyen ünnepélyesen búcsúztattáköt unokanővérei, meg a fiuk. .ló kedvét az a hir sem rontotta meg, hogy fél órát kell várnia, mert vonatának késése miatt a csatlakozást lekéste. Egész nyugalommal kezdett fel alá sétálni és folytatta visszaemlékezéseit. Mennyit nevettek tegnap a fürdőben ! No meg a csolnak ázásnál, mikor Böz«i folytonosan roszszul kormányzott ! Milyen sejtelmes volt ujlioldnál a Balaton elmosódó képe, tompa csobogása. Ella nem vetett rá ügyet, hogy elegáns fehér ruhás alakjával, önfeledt, boldogságtól mosolygó arcával mennyi tekintetet von magára. Ingaszerü sétáját csak akkor hagyta abba, mikor a trafik előtt eszébe jutott, hogy Bözsinek egy lapot igért uz ö eszményképükkel, a kemény vonású, de meleg nézésű, borotvált angol fejjel. Hogy a trafik éppen a pénztárral szerűben volt, utána jeg3 7et ment váltani Ella. Itt egyszerre elöntötte arcát a vér : a jegyet osztó állomásfőnök tökéletes mása volt az ő megálmodott angol fejűknek. Elválasztott és felfésült haj, mély tekintet,, Üde arcszin, energikus száj. Ilyei.nek képzelte Ella az igazi férfit. Lám ! Jó índulatnau magyarázta egy öreg asszonynak, hogy mint szálljon át Cserefára, de kíméletlen eréllyel utasította rendre a meg nem engedett oldalról t.olongókat. Jó szerencse, hogy annvian nyüzsögtek a pénztár körül és így Ella hosszas és lelkes pillantása fel nem tünt. Az állomásfőnök azonban az első pillanatban észrej vette a zsiros polgárok közt bájos, karcsú | alakját s ha Ella zavartan kérte a K>• reszthegyre szóló II. 8szt,. jegyet, úgy a | főnök keze is remegett, mikor az öt koronásból visszaadott neki. Szeme folytonosan kisélte a fiatal leány alakját, ki most már ízgatottabban rótta a pályau'dvar hosszát. Tetszett neki, hogy Ella barátságosan, karját nyújtva segített lel a lépcsőkön egy öreg asszonyt és imponált neki, milyen határozottsággal utasította vissza az aszfaltbetyárok közeledését. Vájjon ki lenét ? Kereszthegyi aligha, akkor ismerné a mulatságokból, melyekre be-be jár. Viselkedése, ruhézko dása szerint kétségkívül úri nő. Bizonnyal fürdővendég, talán fővárosi is. . . Egyébj ként majd megbizonyosodik erről délután, I mikor épen szabad s első dolga lesz berándulni Kereszthegyre. Enyhén, mosolyogva sütött az augusztus végi nap és szinte cirógatta a két boldogon reménykedőt . . . VmÍíou ki lehet. ? Ellát is ez a gondo'at foglalkoztatta. Találkoznak-e valaha? Szerette volna karját bizalommal a m^gas férfi karjába fűzni. Találkozhatnának, ha. megjegyezte volna, liogy Ella hová váltott jegyet ! I)e vájjon megjegyezte-e ? Mi módon hozza emlékezetébe ? A józan, fölényes lánj 7t elöntötte a forróság. Megszólítsa hivatalos kérdés ürügyével ? Nem, ezt nem ! Megvan ! Újra vált jegyet. De telik-e? Csak harmadikra! Es Ella, hogy érzelmeit palástolja, tettetett merészséggel lép a főnök elé és kér egy harmadosztályú jegyet Kereszthegyre. A nap perzselően tűz rájuk egy percig, azután elvész a felhők mögött. Két ember boldognak megálmodott világa dől össze ... Az bántja-e a főnököt,, hogy a leáuy harmadikra vált jegyet ? Vi gy az fáj neki, hogy Ella képes közeledni ? A leány nem tudja meg. A jegyet azonban hidegen, oda sem nézve adja ki a főnök. Ella még büszkén felcsapott fejjel kétszer végigsétál a perionon, azután beszáfl vonatába. Mindaketten érzik, hogy valami szépet, valami értékeset, elveszítettek ... A Bözsinél töltött vig napok feledve ; Ella a tenyerébe hajtja fejét. A főnök azt sem látja, hogy a leány másodikba szállt, gépiesen osztja a jegyeket. Azután Ella vonata lassan, döcögve megindul, miközben prüsszögve, zakatolva robog be egy másik . . .