Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1913-01-12 / 2. szám
1913. januá r 12. BALATONVIDÉK cselekményét annak a pártnak, melyről egy államtitkár nyilván hangoztatja, hogy nagy pénzen toborozták össze ! Nem is lesz az máskép, mig eladó és megvehető voksok lesznek, mig vásár jegyében folyhat egy választás, mig árucikk lehet a maiidátum ! Az lesz pedig, mig a választói jo^ kiterjesztése el nem éri azt a lehető legszélsőbb határt, melynél már nem képzelhető lehető összeg, melyen szavazatvásárlást csinálni lehessen ! E határra mutatott az egyesült ellensék javaslata ! Nem fogadták-e a duumvirek — ők tudják mért, mert nem lenne övék az ország, á hatalom és dicsőség mindörökké amen ! Bolgár kertészeink. Irta Tompa Ferenc. Folyton riasztóbb liireket kapunk a londoni béketárgyalásokról, melyek szerint a háború újabb kitörése mái csak napok kérdése. A szövetséges államok között Bulgáriáé a vezető szerep és a háborút, is legjobban Ő szenvedi meg pénz- és véráldozatokban. Ott, ahol már fiatul gyerekeket hívnak be újoncoknak, a háborít ugyancsak megszedhette áldozatait. S talán 'épen ezeknek az áldozatoknak soraiban vannak a mi szorgalmas bolgár kertészeink is Mert Ök is elmentek a haza hivő szózatára vérüket, ontani B«lkán mostoha bércein és i't hagyták ^árosvégi K-is kunyhójukat, fáradhatatlan buzgah mmal ápolt megmunkált földjeiket. Ki fogja már most a mi piacunkat, kora tavasszal ellátni a legfrissebb és legszebb zöldséggel a konyhakertészet minden remekével, amellyel bizony jóval felülmúlták a magyar konyhakertészetet ? Ne tessék kérem kio-dnyeskedően mosolyogni, mert ez valóban aktuális kérdés. A magyar kertész sohasem tudta a földet ugy kihasználni, de egyúttal azt jókarban is taptani és termékenyítővé tenni, mint a bolgár kertész. Es a magyal konyhakertészet terményei sokkal silányabbak az övékénél. Hát. ez nem a mi élhetetlenségünknek egyik bizonyítéka ? Csakhogy ők nem is követik a magyar termelőnek azt az elvét, hogy ha ád az Isten esőt, akkor lesz is mit piacra vinni, ha pedig nem lesz <^ső, akkor meg úgy is jól van. Az a bolgár kertész a két keze munkájával ötször annyira emelte a föld termékenyítő erejét és amint nem volt lusta dolgozni, ép úgy nem izgatta az eső kérdése sem. Már most kérdem alázattal, a mi konyhakertészeink nem sajátíthatnák-e el a£ ő szakismereteiket, és nem volna-e rájuk is, meg a vásárló közönségre nézve is gyümölcsöző az a fáradság és munka, amellyel ök is ugyanazokat azeredniényeket érhetnék el. amiket a bolgárok ? Különben érdemes volt ezt a kérdést t.zért is felvetni, mert alig hihető, hogy az eltávozott bolgárok új''« felkei eshetnék elhagyott telepeiket. Ki tudja, hogy közülük hánynak a tetemei porladnak a lüleburgHSzi vagy csatcldzsai harcmezőkön és h megmaradtakat sem szívesen ereszti ezek után a bolgár kormány újra ki az országból, mert hisz ott is szükség hsz most a munkás kezekre. valóoii KAUCSUK-CIPOSAROIV DOBOZA, MINŐSÉGE-! ARANY A főgimnázium hangversenye. A keszthelyi farsangnak nincs mulatsága, ameiy iránt a közönség oly általános érdeklődést tanusitana, mint deákjaink hangversenye iránt. Fényesen beigazolódott ez most a legutolsó alkalommal is. A keszthelyi főgimnázium ifjúsága f. hó 8-án, szerdán tartotta meg a Hungária termeiben hangversenyét és pedig oly látogatottság mellett, hogy ez minden várakozást felülmúlt. De nem csekély örvendetes meglepetést ke!tett az is, hogv herceg Festetics Tassilo ur ó tön,éltósága, neje született Hamilton Alária hercegaszszony és Ella comtesse szintén részt vett az estélyen Nagy kitüntetés érte ezáltal a főgimnázium igazgatóját, tanári karát és fiatalságát egyaránt annál is inkább, mert konstatálható volt, hogy a magas kegyúri család igazán szívesen élvezte végig az ügyes és felettén sikerült darabot. «A kétezeréves menyasszony>-nakmár magába véve a tárgya is igen hálás, amelyet Kertész Kálmán plébános valóban iiói tehetséggel dolgozott fel. De nem marad a szövegnek mögötte a zene >em Mert bátran elmondhatjuk, hogy Eckhardt Amal igazán bájos, kedves melódiái ugy simulnak a jelenetek és a szerepek karakteréhez, hogy az összbenyomás a publikumot nern egyszer ragadta magával. A szereplők közül legelső sorban is Berzsenyi Margitról kell beszélnünk. Megjelenése igazán bájos és közvetlen, játéka igen kedves é* stílszerű, de mindezt százszorosan felülmúlták énekszámai. Hangja kimondhatatlanul szimpátikus, oh fin lágy, finom csengésű, szövegkiejtése pedig oly bámulatosan tiszta és könnyed, hogy a közönség nem győzte tapsolni. Csupa ragyogó fiatalsággal töltötte be a nehéz címszerepet, mint Publia Terenna a kétezeréves tnennyasszony. Nem kevésbbé igen helyes és meenyerő volt Illés Ilma a Gizi szerepében. Egyszerű, természetes játékával a közönséget mindig lebilincselte, különösen a második felvonás végén, amikor az ügyesen közbeszúrt, énekszámát a közönség általános kívánságára meg kellett ismételni. Eckhardt Viima a hercegnő kis szerepében, mint mindig, ugy ezúttal is tökéletes alakítást nyújtott. Mondanunk sem kell, hogy az ő játéka máy határozottan oly színész tehetséget árul el. amely még a legjobb dilettánsoknak is fölibe helyezi. A férfiak közül Mohar szerepében legjobb alakitást nyújtotta Horgos Jenő. Játéka ieazán erőteljes és színdús volt, nem kevésbbé mozdulatai és mimikája is mindig stílszerűen alkalmazkodott a szerepéhez. Morgósról minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy szinpadra termett egyén »g meggyőződésünk, hogy a színészet terén nem hétköznapías nevet fog szerezni. A többiek közül igen jó volt még : Kőműves Nándor mint Koronghy egyetemi tanár, Simon József mint rektor, továbbá nagyon eredetien domborította ki Bley birtokos szerepét Fabianics Ernő és a bíró szerepát Kesztler István. Anerbach, Farkas. Kolovits, Tertsch, Lőke, Kovács és Pezenhoffer szintén igen jól állották meg helyüket. A dicséretes zeuéért kizárólag Eckliardt karmestert illeti az elismerés, mig a szép összjáték és kifogástalan rendezés körül az idén is főkép Gönczi professzor szerzett érdemeket. A darabot közkívánatra ma megismétlik. " A „Balatonvidék" mélyen tiszteit olvasóihoz. Folyó évi január hó elsejével lapunk XVII. évfolyamának első negyedére előfizetést nyitunk. A «B»latonvidék>, mint olvasóink tudják, legfőbb célul azt tűzte ki maga elé, hogy városunk és kies vidékünk érdekeit védje, istápolja. Nem az egyéni, hanem a közérdek, a nagyközönség érdeke veze'te tollúnkat eddig is és ezután is az fogja vezetni. M«gánosok ügyeivel nem törődünk, olyanokba nem avatkozunk. Hiszen fejlődő városunk és folyton emelkedő vidékünk egész erőt kiváu s nem 'ehet az időt haszontalan polémiákkal vesztegetni. Az alkotómunkában résztakarunk verni, de a feleselgetésekre nem leszünk kaphatók. A «Balatonvidek» iránya, mint olvasóink tudják, mindenben mrgyar és keresztény. Megbecsüljük mindenkinek vallásos meggyőződését, de nem engedjük bántani a magunkét. Isten segítségével rajia leszünk, hogy a «Balatonvidék» a közjó előmozdítása terén mentül jobban megállja helyét. Ezért, kérjük mélyen tisztelt olvasóink további támogatását és munkatársaink szives közreműködését. Előfizetési ár : Egész évre — — — 10 K — f Fél évre — — — — 5 K — f Negyed évre — — — 2 K 50 f „<7 „ Balaton vidék" szerkesztősége és kiadóhivatala. A megyei cselédügy rendezése. Irta Tamás. Január 1-én lépett életbe a belügyminiszteitöl jóváhagyott uj szabályrendelet, amely a zalamegyei cselédügy bajait szeretné orvosolni. Súlyt fektet arra, hogy a rendőrhatóságnak állandóan tudomása legyen az egyes gazdáknál alkalmazott cselédek szolgálati idejéről, amit úgy kiván elérni, hogy a gazda köteles cselédjét pontosan be- és kijelenteni. Azon bt. n a bejelentéseknél a szabályrendelet bizonyos újítást is hozott be, amennyiben a bejelentéskor a gazdának azt is be kell jelenteni, hogy cselédjét meddig akarja szolgálatban tartani, illetőleg az mennyi ideig kiván helyén megmaradni. Ha pedig a bejelentett, idö lejárt s a gazda továbbra is meg akarja tartani cselédjét, ezt újból be kell jelenteni az újabb szerzödtetési idö megjelölésével Hát hiszen igaz, hogy ezzel a hatóság nagy mértékben kiterjesztette felügyeletét a cselédekre és a cselédtartó gazdákra, de ezzel bizony vajmi keveset segített akármelyik helyzetén is. "V
