Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-06-01 / 22. szám

1918. junius 1. az emberi jogoknak is hős lelkű vértanúi e nagyidők gladiátorai. . . Bennük, velük és általuk győ­zött Krisztus, diadalmaskodott a kereszténység ... A legyőzött po­gánvsággal porondon maradt annak minden tartozéka: önkény, jogtalan­ság, rabszolgaság. . . stb. A kereszténység győzelme a lelkiismereti -szabadságnak és az emberi jogoknak is diadalünnepe. Az emberi jogok szabadságának is mérföldmutatója a 16 százados év­fordulója a 313-iki esztendőnek. Keresztények és nem kereszté­nyek egyaránt lelkes örömmel gon­dolhatnak e szabadsagünnepre, amint hogy egyenlő mértékben él­vezik is annak áldásait. A világ leggyönyörűbb szabad­sághŐseinek emléke, a kivivott győ­zelem áldása s egy abban a vérben fürdő korban csodás kivételt képező uralkodónak, Nagy Konstantinnak nemeslelkü, szinte ístenisugallatára valló világraszóló ténj Te, örökre em­Jékezetesedictuma, megérdemlik nem csak a kereszténység, de az egész világ háláját. . . A kereszténységáldásaiban fürdő ! kulturnépek, a civilizációját nagyra tartó világ jubilálva zarándokol­hatna el koszoiuval kezében, hála­zsolozsmákkabajkain a pons milviusra — a mii vei hidon át az emberi jo­gok e csodáslelkü hőseinek s e jo­gokat tisztelő és értékelni tudó csá­szár, Nagy Konstantin sírjához, . . Valóban várható is volt ennek a nagy világeseménynek minél fénye- ; a parádés iá'ogatághoz. Látta is rajtam a tűnődést, (tát azt' mikor hazafelé jöttünk, kielégítette mohó kíváncsiságomat. Tavaly történt. Ál kor jött. ide az uj brigadéros, Kircliner. Ugy hírlett, hogy szigorú ember és különösen sokat ad a le­génység iövószeti kiképzéséi*. Kiválogat­tam tehát, vagy 12 embert az ügyesebbek közül, kiket az inspizii rung elölt való hé­ten egész nap a lövöldében foglalkoztat tam. Üjljött azt' a nagy nap. Biztos voltam a dolgomban. A eizsgálat. fényesen kezdő­dött. Az 1 mondju nékem a brigadéros : «Bitte Herr Hauptam a hat legjobb lövöt !» Kiszó'itotn a tizenkettő közül az első ha­tot, kik remekül meg is feleltek. Gut, gut — jegyezte meg —, most kérem a hat legrosszabbat. Boldog voltam, hogy igy sikerült a tervem. Nauyon természetesen, felállítói tam az ón tizonkettőm közül a másik hatot. Mi történt most. Oda se né­zett a büszkeségeimre, hanem inkább a századot vette szemügyre. Csak a sápadt embereket kereste. Nagyon jól tudta, hogy a halaványabbak kevesebbet járnak ki, mert ezek a compagnie suszterok, szabók, schreiberok, meg a legnagyobb trotlik, kiket az ember inkább otthon hagy mon­dourt kiverni, mintsem hogy elrontsák a századot. Azt hittem, végem vau. Na lás­suk, mit tudnak ezek ! Hát bizony ezekkel a szamarakkal nem igen lehetett volna háborúba menni. Herr Hauptmann, das ist, ein Skandál ! Ez disznóság ! Ez nem járja ! Le voltam forrázva. De hát nem tehettem semmit. Hallga'tam. No de kíváncsi va­gyok, mi lesz kedden ? Ezek, akiket ki­fektet,tem a napra, a professzionisták vol­tak, meg a «század-inarhák t ! Szerdán valami dolgom volt az ezred­irodában, ott hallottam, hogy a negyedik század állta meg legjobban a helyét és Krepecz kapitány «laudumra» rau beadva. sebb megünneplése, még pedig nem­csak eg}- ország szük határai kö­zött, hanem, miként a kereszténj'ség kivivott győzelmeinek áldásaiban is az egész kereszténység s mondhatni az egész emberiség részese ennek az ünnepségnek, világraszólóan álta­lánosnak kellene lennie. . . A keresztény nemzetek egyete­mes ünnepének kellene lennie e nagy évfordulónak. A legelsősorban érdekelt kath. egyház megtette, amit tennie kellett. — X. Piusz pápa ünnepi intézkedései s az olaszföldön folyó ünnepek ismeretesek, — de hol a keresztény nemzetek, köztük a kereszténységnek oly sokat, minde­nét köszönhető magyar nemzet, a mag}ar katholicizmus ünnepe. . . . mert ugy gondolom, egy többé-ke­vésbbé sikerült zarándoklat, egyleti ünnep stb. tartásával nem lehet el­intézni egy ilyen, az emberiség éla­tében korszakos esemén}'' ünnepi évfordulóját! A nagy évforduló derekán va­gyunk, az eddig szinte hideg, ködbe burkolt nap sugarai mind érezhe­tőbb melegséggel bontakoznak ki, életet, tevékenységet árasztva min­den felé. . . A nagy keresztény szabadság­hősök izzóleikének tüze, a vértanú Januáriusok pezsdülő vérének me­lege hevitse lelke.-edésre a sziveket — hogy ez a nagp esztendő ne vo­nuljon ei npom nélkül a magyar kereszténység fölött. Az Országos Kath. Szövetség feladata lesz, hogy ne ugy legyen, hogy a magyar katholicizmus meg­felelő módon ünnepelje meg ez év­fordulót. — Ugy gondoljuk, erre egyik legalkalmasabb fórum a folyó év novemberében tartandó országos kath, nagygyűlés lesz. — Ennek az emlékünnepnek jegyében kell le­folynia az idei kath. nagygj'ülésnek. — Szeretjük remélni, hogy az elő­készítő bizottság ebben az irányban tette meg a szükséges előintézkedé­seket. A miilenaris nemzeti ünnepé­lyek mintájára nemcsnk pro foro in­terno, ugy szólván tehát a »Vigadó* zárt termein belül, hanem pro foro externo, a nagy nj'ilvánosság világá­nál és bevonásával is kellene lefoly­nia ennek a jubiláris nagyg}üléssel kapcsolatos emlékünnepélynek. Kultura, művészet a keresztény­ség e dédelgetett gyermekei mutas­sák meg, hogy nem mostoha gyer­mekek. — Ami tudomány, kultura, művészet, hatalom tény és vagyon a katholicismusban van, öltözzön ünnepi köntösbe s vonuljon föl ra­gyogó díszben, ez évfordulói nagy­gyűléssel rendezendő emlékünnepen, hogy ma is igaz Tertúllian szava : »sanguis martyrum semen Christiano­rum.< A vértanuk vére, a keresz­ténység magva. — Hogy a nagy vértanuknak méltó unokái élnek ma is magyar földön is. Mert bizony, bizony mondom, világraszóló ünnepélyek folynának itt már is, ha nem a mi ünnepünk volna ez a 16 évszázados forduló. Levél a villbracs vasuc érdekében. Tekintetes Szerkesztő Ur ! ígérem hogy tárgyilagos leszek. Ep ez sarkal arra, hogy helyreigazítsam a té­vedés met. A mult szám teljesen *) a vasut­épitésnek volt szentelve és ebből ludtam meg, hogy már ankét is volt és hogy a bizottságokat is, (oh bizottságok !) már ösz­sze«Uit<itták. Az első lépés m-gtörtém te­| hát ! E-után kezdődik «. megrágás.i az ügy­nek és az áldozatra szánt bárányok leölese. Hej ! mert a vicinálisok — «okuM szőkítik kerülni és áldozni kell az aranyat a vasút molochjának. Merfc abban igaza van a köz­véleménynek, hogy a vasút, bárhonnan jöjjön is, az jó ! ós igy ki sem CMidálkoz­liatik azon, hogyha az érdektátsak összeál­lítása kezdőiét vet'e már az e'sö ülésen : a Festetics-uradalom : dr. Lénárd János ; a Hévizi bérlet : Reischl Richárd és Imrik János; Kesz'hely község: Reischl Imre városbíró és Práger Tivadnt elöljáró. — Akármiként vesszük is, ezeknek az urak­nak az hkar>.tnyilvánitása dönti el a dol­gok értékét, mert, a jámbor szemlélő mit is láthat ilyen távolságról mást, minthogy ezek mögött all : »-/. akarat és a pénz és még egy sereg egyéni és közérdek-vede­lem. — Berenyi Béla vállalkozó, kétség­telenül é,tékeá eleme a bizottságnak agi­litása révén is. Nem i* arról akarok levelet írni, hogy jó lenne-e, hasznos volna e ez a vasul, ! Dehogy, hanem arról szeretnék tudni va­lamit, hogy azt, amit a Dr úr irt ez ügyben, hogy t. í Keszthelynek egye­düli és kizárólagos érdeke a fő utcáján végig robogó villamos vasút, mely a két fürdőjét köti össze és amely beláthatatlan erővel fej­lesztené ugy a várost, mint a két fürdőt, amelyért tehát még a vármegye is hozhat ál­dozatot, v 'lóban megérett-e és a közvéle­mény 1-b ében megvan-e a szükségesség ér­zete ? Mert ez dönti el a kivitelt ! Ha ez az é'z-t megvan, akkor bármily óvató* le­gyen is m fürdőbérlet, bármily elzárkózolt « segítésben a Festetics urad.".lom és Keszt­hely képviselete bármiként őrködik is azon, ; hogy ne más. hanem ő csinálja az olcsóbb, tehát a nézete szerint a jobb üzletet, és akármiként ül is a vármegye « magas pa­ripát a s fújja le a hozzájárulást a vasút költségeihez, mégis meglesz, mert akkor aprólékos és alárendelt szempontok nem fogjak akadályozni az érdekteleket az ál­dozat meghozásában De birja-e majd a két vasút építésének a hozzájárulási költségeit Keszthely ? Es az a bizonyos szombathely—keszthelyi gőz­ínozdonyu vasút, a vicinális nyomorúsá­gai val nagyobbat lendit e Keszthely és -a két fürdő fejlődésén, mint, az árva villamos, ame­het agj'onütöttek, még mielőtt, megtudtak volna győződni atról, hogy hol van az a határ, amelyen túl az üzleti érdek enged­ményt tenni nem hajlandó ? Bármiként, vélekednek egyesek a tervbe vett vasutak kiépítéséről — 'gyet aligha, szrtbad lesz a keszthelyi városbírónak el­felejteni, azt t. i., hogy a váiosnak h vil­lamos vasút,jáért minden áldozatot meg kell hozni, ami rentábilis és p emiatt a verseny elől e'zárkózui nem szabad és ezért vegye a város a kezébe a villamos vasút ügyét és majd meglátják, lcilc hoznak olesó aján­latot. No de van ott Keszthelyen elég kö­rültekintő elme, nem kell félni attól, liogy, mint a t. Szerkesztő úr írta: «Keszthelyen vagyunk.» Az én emlékeimben mit.dig felemelő érzetet keit az, hogy keszthelyi vagyok, és épen ez sarkal arra, hogy a mélységeit seui kerü'jem el annak a tengernek, ame­lyet szülővárosom megúszni akar. Ezért bocsássa meg a t. Szerkesztő út, hogy, mintegy, újra kezdem a levele­met a folytatásban Azt irtam a múltkor, hogy a buda­pesti vasúti gyűlésen, amelyen a «szeren­csés véletlen» felvetette a villamos vasutat, a *) Kérem, volt abban mis is. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents