Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-06-01 / 22. szám

1918. junius 1. az emberi jogoknak is hős lelkű vértanúi e nagyidők gladiátorai. . . Bennük, velük és általuk győzött Krisztus, diadalmaskodott a kereszténység ... A legyőzött pogánvsággal porondon maradt annak minden tartozéka: önkény, jogtalanság, rabszolgaság. . . stb. A kereszténység győzelme a lelkiismereti -szabadságnak és az emberi jogoknak is diadalünnepe. Az emberi jogok szabadságának is mérföldmutatója a 16 százados évfordulója a 313-iki esztendőnek. Keresztények és nem keresztények egyaránt lelkes örömmel gondolhatnak e szabadsagünnepre, amint hogy egyenlő mértékben élvezik is annak áldásait. A világ leggyönyörűbb szabadsághŐseinek emléke, a kivivott győzelem áldása s egy abban a vérben fürdő korban csodás kivételt képező uralkodónak, Nagy Konstantinnak nemeslelkü, szinte ístenisugallatára valló világraszóló ténj

Te, örökre emJékezetesedictuma, megérdemlik nem csak a kereszténység, de az egész világ háláját. . . A kereszténységáldásaiban fürdő ! kulturnépek, a civilizációját nagyra tartó világ jubilálva zarándokolhatna el koszoiuval kezében, hálazsolozsmákkabajkain a pons milviusra — a mii vei hidon át az emberi jogok e csodáslelkü hőseinek s e jogokat tisztelő és értékelni tudó császár, Nagy Konstantin sírjához, . . Valóban várható is volt ennek a nagy világeseménynek minél fénye- ; a parádés iá'ogatághoz. Látta is rajtam a tűnődést, (tát azt' mikor hazafelé jöttünk, kielégítette mohó kíváncsiságomat. Tavaly történt. Ál kor jött. ide az uj brigadéros, Kircliner. Ugy hírlett, hogy szigorú ember és különösen sokat ad a legénység iövószeti kiképzéséi*. Kiválogattam tehát, vagy 12 embert az ügyesebbek közül, kiket az inspizii rung elölt való héten egész nap a lövöldében foglalkoztat tam. Üjljött azt' a nagy nap. Biztos voltam a dolgomban. A eizsgálat. fényesen kezdődött. Az

1 mondju nékem a brigadéros : «Bitte Herr Hauptam a hat legjobb lövöt !» Kiszó'itotn a tizenkettő közül az első hatot, kik remekül meg is feleltek. Gut, gut — jegyezte meg —, most kérem a hat legrosszabbat. Boldog voltam, hogy igy sikerült a tervem. Nauyon természetesen, felállítói tam az ón tizonkettőm közül a másik hatot. Mi történt most. Oda se nézett a büszkeségeimre, hanem inkább a századot vette szemügyre. Csak a sápadt embereket kereste. Nagyon jól tudta, hogy a halaványabbak kevesebbet járnak ki, mert ezek a compagnie suszterok, szabók, schreiberok, meg a legnagyobb trotlik, kiket az ember inkább otthon hagy mondourt kiverni, mintsem hogy elrontsák a századot. Azt hittem, végem vau. Na lássuk, mit tudnak ezek ! Hát bizony ezekkel a szamarakkal nem igen lehetett volna háborúba menni. Herr Hauptmann, das ist, ein Skandál ! Ez disznóság ! Ez nem járja ! Le voltam forrázva. De hát nem tehettem semmit. Hallga'tam. No de kíváncsi vagyok, mi lesz kedden ? Ezek, akiket kifektet,tem a napra, a professzionisták voltak, meg a «század-inarhák t ! Szerdán valami dolgom volt az ezredirodában, ott hallottam, hogy a negyedik század állta meg legjobban a helyét és Krepecz kapitány «laudumra» rau beadva. sebb megünneplése, még pedig nemcsak eg}- ország szük határai között, hanem, miként a kereszténj'ség kivivott győzelmeinek áldásaiban is az egész kereszténység s mondhatni az egész emberiség részese ennek az ünnepségnek, világraszólóan általánosnak kellene lennie. . . A keresztény nemzetek egyetemes ünnepének kellene lennie e nagy évfordulónak. A legelsősorban érdekelt kath. egyház megtette, amit tennie kellett. — X. Piusz pápa ünnepi intézkedései s az olaszföldön folyó ünnepek ismeretesek, — de hol a keresztény nemzetek, köztük a kereszténységnek oly sokat, mindenét köszönhető magyar nemzet, a mag}ar katholicizmus ünnepe. . . . mert ugy gondolom, egy többé-kevésbbé sikerült zarándoklat, egyleti ünnep stb. tartásával nem lehet elintézni egy ilyen, az emberiség élatében korszakos esemén}'' ünnepi évfordulóját! A nagy évforduló derekán vagyunk, az eddig szinte hideg, ködbe burkolt nap sugarai mind érezhetőbb melegséggel bontakoznak ki, életet, tevékenységet árasztva minden felé. . . A nagy keresztény szabadsághősök izzóleikének tüze, a vértanú Januáriusok pezsdülő vérének melege hevitse lelke.-edésre a sziveket — hogy ez a nagp esztendő ne vonuljon ei npom nélkül a magyar kereszténység fölött. Az Országos Kath. Szövetség feladata lesz, hogy ne ugy legyen, hogy a magyar katholicizmus megfelelő módon ünnepelje meg ez évfordulót. — Ugy gondoljuk, erre egyik legalkalmasabb fórum a folyó év novemberében tartandó országos kath, nagygyűlés lesz. — Ennek az emlékünnepnek jegyében kell lefolynia az idei kath. nagygj'ülésnek. — Szeretjük remélni, hogy az előkészítő bizottság ebben az irányban tette meg a szükséges előintézkedéseket. A miilenaris nemzeti ünnepélyek mintájára nemcsnk pro foro interno, ugy szólván tehát a »Vigadó* zárt termein belül, hanem pro foro externo, a nagy nj'ilvánosság világánál és bevonásával is kellene lefolynia ennek a jubiláris nagyg}üléssel kapcsolatos emlékünnepélynek. Kultura, művészet a kereszténység e dédelgetett gyermekei mutassák meg, hogy nem mostoha gyermekek. — Ami tudomány, kultura, művészet, hatalom tény és vagyon a katholicismusban van, öltözzön ünnepi köntösbe s vonuljon föl ragyogó díszben, ez évfordulói nagygyűléssel rendezendő emlékünnepen, hogy ma is igaz Tertúllian szava : »sanguis martyrum semen Christianorum.< A vértanuk vére, a kereszténység magva. — Hogy a nagy vértanuknak méltó unokái élnek ma is magyar földön is. Mert bizony, bizony mondom, világraszóló ünnepélyek folynának itt már is, ha nem a mi ünnepünk volna ez a 16 évszázados forduló. Levél a villbracs vasuc érdekében. Tekintetes Szerkesztő Ur ! ígérem hogy tárgyilagos leszek. Ep ez sarkal arra, hogy helyreigazítsam a tévedés met. A mult szám teljesen *) a vasutépitésnek volt szentelve és ebből ludtam meg, hogy már ankét is volt és hogy a bizottságokat is, (oh bizottságok !) már öszsze«Uit<itták. Az első lépés m-gtörtém te| hát ! E-után kezdődik «. megrágás.i az ügynek és az áldozatra szánt bárányok leölese. Hej ! mert a vicinálisok — «okuM szőkítik kerülni és áldozni kell az aranyat a vasút molochjának. Merfc abban igaza van a közvéleménynek, hogy a vasút, bárhonnan jöjjön is, az jó ! ós igy ki sem CMidálkozliatik azon, hogyha az érdektátsak összeállítása kezdőiét vet'e már az e'sö ülésen : a Festetics-uradalom : dr. Lénárd János ; a Hévizi bérlet : Reischl Richárd és Imrik János; Kesz'hely község: Reischl Imre városbíró és Práger Tivadnt elöljáró. — Akármiként vesszük is, ezeknek az uraknak az hkar>.tnyilvánitása dönti el a dolgok értékét, mert, a jámbor szemlélő mit is láthat ilyen távolságról mást, minthogy ezek mögött all : »-/. akarat és a pénz és még egy sereg egyéni és közérdek-vedelem. — Berenyi Béla vállalkozó, kétségtelenül é,tékeá eleme a bizottságnak agilitása révén is. Nem i* arról akarok levelet írni, hogy jó lenne-e, hasznos volna e ez a vasul, ! Dehogy, hanem arról szeretnék tudni valamit, hogy azt, amit a Dr úr irt ez ügyben, hogy t. í Keszthelynek egyedüli és kizárólagos érdeke a fő utcáján végig robogó villamos vasút, mely a két fürdőjét köti össze és amely beláthatatlan erővel fejlesztené ugy a várost, mint a két fürdőt, amelyért tehát még a vármegye is hozhat áldozatot, v 'lóban megérett-e és a közvélemény 1-b ében megvan-e a szükségesség érzete ? Mert ez dönti el a kivitelt ! Ha ez az é'z-t megvan, akkor bármily óvató* legyen is m fürdőbérlet, bármily elzárkózolt « segítésben a Festetics urad.".lom és Keszthely képviselete bármiként őrködik is azon, ; hogy ne más. hanem ő csinálja az olcsóbb, tehát a nézete szerint a jobb üzletet, és akármiként ül is a vármegye « magas paripát a s fújja le a hozzájárulást a vasút költségeihez, mégis meglesz, mert akkor aprólékos és alárendelt szempontok nem fogjak akadályozni az érdekteleket az áldozat meghozásában De birja-e majd a két vasút építésének a hozzájárulási költségeit Keszthely ? Es az a bizonyos szombathely—keszthelyi gőzínozdonyu vasút, a vicinális nyomorúságai val nagyobbat lendit e Keszthely és -a két fürdő fejlődésén, mint, az árva villamos, amehet agj'onütöttek, még mielőtt, megtudtak volna győződni atról, hogy hol van az a határ, amelyen túl az üzleti érdek engedményt tenni nem hajlandó ? Bármiként, vélekednek egyesek a tervbe vett vasutak kiépítéséről — 'gyet aligha, szrtbad lesz a keszthelyi városbírónak elfelejteni, azt t. i., hogy a váiosnak h villamos vasút,jáért minden áldozatot meg kell hozni, ami rentábilis és p emiatt a verseny elől e'zárkózui nem szabad és ezért vegye a város a kezébe a villamos vasút ügyét és majd meglátják, lcilc hoznak olesó ajánlatot. No de van ott Keszthelyen elég körültekintő elme, nem kell félni attól, liogy, mint a t. Szerkesztő úr írta: «Keszthelyen vagyunk.» Az én emlékeimben mit.dig felemelő érzetet keit az, hogy keszthelyi vagyok, és épen ez sarkal arra, hogy a mélységeit seui kerü'jem el annak a tengernek, amelyet szülővárosom megúszni akar. Ezért bocsássa meg a t. Szerkesztő út, hogy, mintegy, újra kezdem a levelemet a folytatásban Azt irtam a múltkor, hogy a budapesti vasúti gyűlésen, amelyen a «szerencsés véletlen» felvetette a villamos vasutat, a *) Kérem, volt abban mis is. Szerk.