Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-19 / 3. szám

XVII. évfolyam. Keszíhaly, 1913. január 19. 3. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat, a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre . . 10 K. — f.| Negyedévre Fél évre . . . . 5 K. — t'.j Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. Politiliai In etilap. MEGJELENIK H KTENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. Heti kis tükör. Féligazság. A Pesti Hirlap mult szer­dai számában az Esti levél ii ója szó»á te­szi a Greguss Ágost alapítoVta| kritikai dij sorsát s azt mondja, hogy a Kisfaludy­társaság jogtalanságot követett el a kriti­kával szemben, mert a kritikai dijat nem Ambrus Zoltánnak, sem Alexander Bernát­nak, sem Keszler Józsefnek nem Ítélte oda, hanem dr. Angyal Dávid egyeiemi tanár­nak Gyulai Pálról szóló tanulmányáért. Zzolt elegikus hanga Esti levelében hangsúlyozza, hogy Ambrus Zoltán a kritikában felette áll ma mindenkinek, mert 2—3 óra alatt olyan kritikát tud irni, amely a nagy közönség tetszését tel­jesen megnyeri. Zsolt nem gondolja meg, hogy Gre­guss, aki maga is neves kritikus volt, nem hamarjában késztilt hirlapi kritikákra gon­dolt, mikor említeti díját megalapította. Greguss a mélységekre ható, nagy tanul­mányokon alapuló, szóval irooalmi kriti kák jutalmazására szánta azt a 2—3000 K összeget. Aztán mit nyom a latban a közönség tetszése ? Ha ez irányadó volna, akkor Kisfaludy K. hazafias drámai képei remek­művek lettek volna, Katona B^nk Bánja pedig kontármunkaszámba mehetett volna! A közönség tetszése még nem ad igazi irodalmi értéket. Lám, Molnár F. Ördög-e csak elég népszeiü volt a maga idején s néhány évtized múlva az Ördögöt az ör­dög sem fogja emlegetni. Az idő roppant falánk és a csak divatos művekkel tígy tesz, mint, a Minotaurus az athéni fiukkal és leányokkal. Ugy elnyeli őket, hogy nyo­muk sem marad ! Weltner Jakab és az alkoholizmus. Ki gondolta volna, hogy a szociáldemokraták diktátora, Weltner Jakab, valamikor fel fog csapni a viz predikálójának. Ez a csuda már megtörtént. A vezető ur criinen laesae maiestatist csinál abból, ha valame­lyik szociáldemokrata január 26-ika után szeszes italt mer inni. Kell a pénz az ál­talános sztrájk kibirására. Hát ez oknak ok, de mégis tisztelettel kérdezni bátorko­dunk, hogy ezt a tilalmat mért nem adta ki a vi-zető ur már jóval előbb, mikor a munkabér emelésére rendeztek sztrájkot itt is, ott, is és, mint a lapok irták, a sztrájkoló csapat mindig egy-egy kotcsmá­ban ütött tanyát ? Miért nem adja ki a vezér ur azt az edictumot, hogy a mun­kások templomba menjenek, ahol legke­vésbé érné őket az alkoholizmus vesze­delme ? Persze, persze, ő minden viznek megbocsát, csak a szentelt viznek nem ! Farsangi naptár. Január hó 26 én : A keszthelyi m kir. gaz­da-ági akadémia ifjúságának táncmulat­sága az «Amazon» ban. Január 26-án: Az iparos ifjak mulatsága. Febiuár 3-án : Kaszinó-estélv. Február 3-án : Az ^Iparosok Dalköre> Zóna-estélye. A feminizmus. Irta Tompa Ferenc. Bédy Schwimmer Róza a mo­dern kornak ezt az egyik vessző­paripáját aktuálissá tette városunk­ban is. Nem leszólásképen mondom, de bizony nem tudott valami nagy ér­deklődést kelteni s előadása által nem lettünk semmivel sem okosab­bak. Különben is, a feminizmus, mint ilyen, — nem uj keletű. Azaz, hogy rosszul mondom, mert ,,mint il'pen*" valóban uj s ez az uj vonás benne, ez a megmodernizálása teszi néme­lyek előtt nagyjelentőségű kérdéssé, de sokak előtt — nevetségessé. Én nem tartom annyira nevet­ségesnek, sőt vallom, hogy nagyon is érdemes ezzel a kérdéssel foglal­kozni, ha nem is vagyok éppen fel­tétlen hive Bédy Schwimmer Rózá­nak, vagy Cicely Corbettnek. Az individualizmus korszakát éljük, az egyént helyezzük minde­nek fölé. Már nem elégszünk meg azzal, hogy a társadalom nagy gé­A BALATONVIDÉK TAHKAJA. -/[ hatatom s^eíío-posta. Irta CSER NY JÁNOS. Sóhaj száll a habok felett. . . Langyos szellő vidd el veled! Jaj I de vigyázz — lelkem — vele Nehéz bánattal van tele. Óh! bár súlyos, fuvola vigyed Szűz habokra ne értessed, Mert hisz' úgyis sötét baja Árnyat vet a szeíid tóra. Vidd az árnyas zöld lugasba, Szálli be némán, titkon, lopva. Csalfa csókját ne zavarja Lágy fuvalmad édes hangja. Súgjad halkan a fülébe: Ifjad vérzik, szenved érte; Mondd, hogy árva, nincs egyebe, Csak bánata, csak keserve. Fuvó szellő visszajőve' Gyöngyharmattal telis-tele, Árnyas, lombos, zöld lugasból, Búbánatos könnyes arcról. Sóhajt hozott, mint vitt előbb, Ép' oiy fájót, oly kesergőt. Hü szellőcském súgta lágyan: Ö is árva, boldogtalan. BédíjScbwimmerRóza előadása A keregkedő-ifjak estéige. Irta Dr. Lányi Victor. Mi, nők a férfiakkal nem akarunk egyformák lenni. Ettől mentsen Isten ben­nünket. Csak egyértóküek.— Pusztítsák ki a férfiak az összes nőket és próbálják ők — az államfenntartó elem — a világot fenntar­tani.— Akisleányok kezébe babát adunk, hogy fejlesszük beunük az anyai ösztönt. Adjatok fnkatonák, puskák helyett a fiuk kezébe is babát, hogy bennük meg felkőlt­sétek — az apaiösztönt.. — A fiu és leány­közti érték-különbség a születéssel egy­idejű : «Fiam született* — vágja ki büsz­kén a boldog apa, mikor az anyakönyvve­zetőnek jelenti az örvendetes családi ese­ményt. tNo mi lett János gazda ?» — kérdi kíváncsian az anyakönyvvezető. «Csak egy leány> —- feleli a|kbiggyeszt ve, szinto röstelkedve János gazda, ha történetesen csak egy leány jött a világra. «Ti*zta je­lest hozoti. hbza a f i a m» — büszkélke­dik az apa. <Ejnye, ejnye, elégségest is ka­pott a fiunk, anyjuk.» S mert hát a bi­zonyítványban szekunda is akadt : «Besa­vanyitliatod a fiadat, asszony» — jelszó­val engedi át az apa a derék magzatot az anyának.—A nőknek a haboru ellen tilta­kozó szavuk pusztába hangzik. De ha a férfiak egymást agyongyilkolták, a gyil­kolás után oda eresztik a nőket is, hogy a sebekre — tépést készítsenek. — Vala­hányszor tüzkárosultakat, tüdőbetegeket sa­többit kell felsegíteni, szükségük van a férfiaknak a nőkre. A közpályáról kizár­nak bennünket. Nem engedik, hogy az életért velük együtt küzdjünk. De a nyo­moruságért, ha ugy tetszik, együtt táncol­hatunk. Ezeket a többé-kevésbbé igazságokat, vagy hamisságokat de mindenesetre szel­lemes kiszólásokat Bédy Schwimmer Rózá­tól, a magyar feminista mozgalom egyik vezérétől hallottam az elmúlt szombaton a Keszthelyi Kereskedő Ifjak Egyesületé­nek az Amazon-szálló nagy teribében tar­tott, táncestélyén. Ugyanabban az időben, amikor a magyar parlament elótt*oly tör­vényjavaslat fekszik — itt távol áll tőlem minden politika, — mely nyílt kérdésnek hagyja, vájjon tisztán a közjó, a társadalmi

Next

/
Thumbnails
Contents