Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-19 / 3. szám

BALATONVIDÉK 1913. január 19. pezetében mint egy kis rejtett csavar, vagy apró szegként működjünk, mi nagyra törekszünk, mi elégedetlenek vagyunk a helyzetünkkel és azt akarjuk, hogy a mi szereplésünkről sokan tudjanak s azt fontosnak tartsák, méltányolják. A felül kerekedés eme nagy vágyával együtt jár az egoizmus, az önzés, vagy, hogy éppen maga ez a vágy az önzés. És ez az önzés megteremti a kenyéréhséget, ezzel együtt a küzdést, a harcot, a boldogulásért a szorgalmat, a munkaerőt és a munkakedvet. Csakhogy ebben a harcban nemcsak a férfiak, hanem a gyengébb nem. a nők is részt kívánnak venni, eldobván nemüktől a «gyeugebb» jelzőt. És mi kényszeríti őket erre a harcra ? Egy kis mértékben a férfiak példája, de sokkal inkább az önfentartás ösztöne. És most ennél a kérdésnél tegyünk félre minden hazug udvariasságot, sima bókot és nézzük a való igazságot. Nemde mennyi gondot okoz az a szülőnek, hogy leánya,t minél előbb és minél jobban férjhez adja. Hisz' ma már a nő szinte portékaszámba megy, csakhogy nem azt kérdik, hogy mi az ára. hanem, — hogy mit adnak vele. Már most milyen sors vár arra az intelligens, műveltebb középosztályi!, vagy magasabb rangú úri leányra, akinek nagyon csekély vagy épen semmi hozománya nincs ? A legtöbb esetben párta ban marad támasz nélkül, kényéi nélkül. Már most a. szülőnek korán kell gondolnia erre az eshetőségre és ezért nem elégszik meg leányának a négy középiskolában elért műveltségével, hanem taníttatja covább, hogy leányának hozomány helyett diplomát adjon a kezébe, amellyel az önerejéből, saját munkájával fenn tudja magát tartani. És már itt elérkeztünk a mai feminizmushoz, amikor a nőt nem csak a családanya szerepében lát! juk, hanem az életet küzdők, harcolók sorában és ez a küzdelem határozottan tiszteletre méltó, ennek a ; feminizmusnak van ala.pja, van létjogosultsága. Nem lehet a nőket kiszorítani mindama pályákról, amelyeket idáig tisztán a férfiak kultiváltak. De viszont nem is foglalhatja el a nő mindenhol a férfiúnak a helyét, mert megakadályozza ebben testi fizikuma és szellemi ereje. Mert ugyebár, az nyilvánvaló, hogy a nő erős munkára nem képes és épp ugy arról sem lehet vitatkozni, hogy a férfi sokkal "kitartóbb a nőnél mind szellemi, mind testi munkában. A tapasztalás körülbelül azt bizonyítja, hogy a nők azokon a pályákon, ahol inkább gépies munkát kell végezni, nagj'obb szellemi megerőltetés nélkül, kitűnően beváltak, de már a tisztán szellemi pályáknál nem lehet ilyen eredményekkel dicsekedniük. Tudom, hoznak fel példákat, említenek nőket, akik a szellemi élet terén kiváló dolgokat produkáltak. Ezek eiött mi is meghajlunk, de hisz ezek csak tiszteletre méltó kivételek. amelyekiől nem lehet a nagy általánosságia következtetni, Vagy kérdem alázattal, azokon a művészi pályákon, amelyek sohasem voltak elzárva a nők előtt, — mint a festészet és szobrászat, — tudtak-e valami nagyon kiválót produkálni ? Valljuk be, hogy bizony a dilettánsságnál tovább vajmi kevesen mentek. A tudománj'os pál}

7ákon nagy sikereket elért nőknek a számát is megszámlálhatjuk nagyon könnyen az ujjain kon. Mert, hogy konkrét példával bizonvitsak : tapasztalásból mondhatom, hogy a budapesti tudományegyetem bölcsészeti fakultását hallgató 200 filozoptrina közül tudásával, vagy nagyobb szellemi erejével nagyon kevés tűnik ki, a szorgalmuk azonban dicséretre méltó. Már pedig az egyetemre csak azok a nők mennek, akik tehetséget és erőt éreznek magukban a nagyobb szellemi műveltséget megkívánó pályákra. B.a tudnák bájos kolleganőim, hogy most milyen véleményt adok le róluk, tudom, hogy megcibálnák üstökömet, mégis kénytelen vagyok igy nyilatkozni, mert a valóságnak nem mondhatok ellen. Ezek után tehát az a conclusio, hogy igen is kell lenni nemesebb értelemben vett feminizmusnak, helyet és utat kell engedni a nőnek is, hogy tisztességes munkával részt vehessen a kenyérért folytatott harcban, de ez még nem jelenti azt

; hogy a nő minden pályán betöltheti a férfinak a helyét, már csak azért nem, mert hisz a nőnek megvan a legszentebb és legnemesebb hivatása. amelyet, hogy a helyéről kiszorított férfi nem vállalhat magára — az világos. Ami a modern feminizmus másik jelsza vát, illeti s amelyet a suffragettek síppal, dobbal, sőt némelykor — nyaklevessel :s hirdetnek, hogy ugyanis ugyanolyan jogokat élvezzenek a nők is, mint a férfiak, — erre nagyon röviden adhatünk választ. Ezek az ábrándok annyira a holdban vannak, annyira utópisztikusok, hogy azt ne mondjam — kémikusok. hogy arra csak egy lehet a válaszunk: egyenlő jogokkal egyenlő kötelességek is járnak. Vagy azt kívánják szeretetre élet, az állami érdek szempontjából helyes-e, oólr,.vezető-e az állam férfi polgárainak általános, eg3'en ő jogokat adni s arnidöu az a törvényjavaslat — ez még mindig nem politika — erre a kérdésre inkább nemmel, mint igennel felel. Az országokat fegyverrel kezükben íé rfiak hódították meg — asszonyaik számára is A nomád életű férfiak szereztek maguknak országot és ezzel békés otthont adtak a nőknek is. Várjanak a nök, mig a férfiak is azt mondhatják, egyenlők vagyunk. Amíg ez az utópisztikus kor el nem érkezik, addig a feminizmus közjogi irányú harca legalább is — koraszülött. Legkivált, a tánoteremben, hol, bár a nők az urak, még ott sem sikerült kivivt'iok választójogukat. A táncban is még mindig a férfi választ. Sőt. A felolvasást követő tánc ez alkalommal még valami különös sajátosságot is nélkülözött. Megszoktam, hogy a szünóra után. ugy éjszaka két óra tájban, a cigány valami régi polkába kezd, a táucrendező pedig belé kurjant a párás levegőbe: «Nőválasz.» Rajta, válasszanak a nök ! Ez a jelenet a feminista előadás után elmaradt. Ej, ej, ennyire lehettek voina figyelmesek a feminista eszmék iránt — a táncoló férfiak. Egyórtéküek vagyunk — hirdeti a feminizmus. Nő nélkül a férfi faj is kivész. Ez igaz. Csakhogy erőlködhetnek fószek- szakadtáig a SZ

Ogény tyúkok, hiába lesz minden törekvesünk, ha mi meg összezuzunk minden tojást. Végre is'elpusztulnak » tyúkok. Pedig a tojás nem egyért.ékü a tyúkkal. Egy pengőért csak egy tyúkot kapok. Tojást, még ebben a drága világban is, legalább is húszat. Szép, szép az a jelszó, nogy osszuk meg a közpalyákat a nőkkel. Azokkal, a kiket gyengébb testalkatuk az erősebb fizikai munkára nem predesztinál. A kik, a természet rendjénél fogva, bizonyos, elég rövid közökben ismétlődő időkben gátolva vannak rendes foglalkozásukban, mozgásukban. E miatt nem a minisztériumokhoz, a különböző társadalmi egyesületekhez, hanem magához az Úristenhez kellene petícióval íordulniok. Jól van, legyen közös minden kenyérkereseti pálya. De hát mit csináljunk azokkal a hivatalos prosztituáltakkal, akiknek csak egyedül Budapesten tízezernél nagyobb a számuk s a kik tisztán «nőiességükkeW keresik meg kenyerüket, sőt gyakran, sok ilyen kokottunk van, emeletes palotáikat ? Hogy vonulhassanak be ebbe az életpályába a férfiak ? Igon ám — mondhatják erre a feministák — adjatok a' tisztességes pályákon helyet, majd nem térünk át a tisztességtelen útra. Csakhogy nem igy van ez. Nagy városok irodáiban, áruházaiban ezerszámra látunk női alkalmazottakat. A berlini. Wertheimer-áruházban egy gazda nyolcezer női munkásnak adja ki havonként a fizetését. Tisztességes fizetést. Es mi történik mégis ? Épp ezeknek a leányoknak sorából kejülnek ki azok akik- a mellékkereset reményében nem vetik meg meg az általános és titkos prosz* tituciót, Persze ennek is a férfiak az oko" zói. Ök a csábitók. Nem tudom megállani, hogy le ne Írjam azt az ismert párbeszédet : «Mit gondol polgártárs, mifelénk miért nincsen házasságtörés ? Mert tisztességesek az asszonyok — feleli a kérdezett.Dehogy — mondja a másik — mert tisztességesek a férfiak. Egyébé-ént Bédy Schwimmer Róza felolvasása érdekes volt. Jól tudta, hogy itt a feminizmusnak híveket nem szerezhet. Nem is ugy fogta fel szerepét, mintha néki mindenáron apostolnak kellene lenni, hanem ugy, hogy ő szórakoztatni, a közönség pedig szórakozni akar. Hogy igazság-e az, amit mondott, az elvégre, mikor én zeneszó mellett táncolni akarok, igazáu nem lényeges. A muzsikában, a táncban nem keresek igazságot. Én mulatni akarok. S mert az előadónő szavaival háromnegyed órára le tudta kötni figyelmemet, szórakoztatni tudott, elérte célját, ő is, elérte célját a hallgatóság is. Kölcsönösen meg lehetünk egymással elégedve. Kvittek vagyunk. Ezen a téren kivívtuk a feminizmus által annyira hangoztatott — egyenlőséget.