Balatonvidék, 1913 (17. évfolyam, 1-26. szám)

1913-05-18 / 20. szám

XVII. évfolyam. Keszthely, 1913. május 18. 20. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre . . 10 K. — f.! Negyedévre Fél évre . . . . 5 K. — í.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 PolitiKai MEGJELENIK 3E TE N K1N lietilap. T EGYSZFi(: VAS ÁR N A Heti kis tükör. Idegen forgalom a Balaton partján. Unosuntalan lehet hallani azt a panaszt, hogy szépséges Balatonunk azért nem tud népszerűvé válni, mert. nem tudunk idegenforgalmat teremteni. A Balatoni Szövetség már iöbb óv óta mindent elkövet, hogy »z idegenedet, de különösen az ideálislelktt tanuló ifjúságot az ország minden részéből ideédesgesse. A diákvándorlás a Bab*ion vidékére meg is indult szépecskén. Es ha a szépen induló ideözönlés már a kezdet kezdetén csütörtököt fog mondani, annak nem a Balaton, sem más, hanem egyes°gyedül némely korcsmárosok lesznek az okai, kik az ideális lelkii, de vékonypéuzü ifjúságot úgy el fogják rémíteni duplán vagy quadrúpián foj>ó krétájukkal, hegy még h harmadik nemzedék sem fog hozzánk sz°lidülni. Ajánljuk ezt a fürdóévad legesleg-lején a Balatoni Szövetség szives figyelmébe, mert ilyen viszonyok között egyesek vajmi keveset tehetnek. A ,,megye szive." A keszthelyvidéki, h. é. vasút közgyűlésén történt Budapesteu. Szájbély Gyula a?zal az örvendetes indítvánnyal állt elő, hogy a vasút adjon be ajánlatot a régen vajúdó keszthely—hévízi vasút mesépit.ése végett. A tagok lelkes erőmmel fogadták a tervet, csak vármegyénk alispánja, Arvay Lajos volt, ellene, mert tervben van egy zalaeger»zeg—keszthelyi vasút is, melynek főfel d«ta lesz, hogy a távoleső vidékeket közelebb vigye a megye szivéhez. Mi az alispán ur sz*p szavaira cs»k art jegyezzük meg, hogy nekünk a magunk szive előbbre való, mint a megye síivé. A vármegyei közgyűlés. Aki látta és aki a hírlapok közleményeit olvasta : csudálkozni kénytelen. Egy igaz csak, hogy a határozat <érdekes.» Az ellenzékiek ereje mintha megtört volna. Vonaglik. Nem is csuda. Mit akar és mit tud az a politika elérni ós a liaza javára alkotni, mely az erejét az összeférhetetlenségben, a m unkátal anságban igyekszik esetről esetre kipróbálni? Vagy nem ezt cselekszie a t. vármegyei ellenzék mindannyiszor, amikor a pajtáskodás és az úgynevezett «szakérdek> csoportjait felvonultatja, hogy: le a kormánynyal, le a munkapárttal. Azt indítványozza, hogy: «szavazzunk bizalmatlanságot* akkor, mikor az országos ellenzéki pártok koalifióját a vezérek nélkül akarják összekovácsolni és akkor, mikor az a bizonyos kormány pör, az a «só> és annak a «nyalása* — mint a közgyűlési teremben némelyek az ellenzék részéről felemliteteni jónak látták — még befejezve és érdemileg eldöntve nincs. Ugyan urak, akik az ellenzéki kritika vezéralakjainak valljátok magatokat ebben a vármegyében, hová esett vissza a politikai éleslátás és annak a szolgálatában az az ethikai érzés, amely a befejezetlenül ál 1 ó dolgokkal csak azért dobálódzik, mint kétségbevonhatatlan tényekkel, hogy a t. nép, mely a vármeg}

Te termében. ugyanazoknak az uraknak a jóvoltából bekerült, jobban körül glóriázva lássa a nemzet vérszegény vértanúit: a kivezetett képviselőket. És igaz-e, hogy ezek a frázisok már nem gyújtanak? De nem gyújt az a szólásmód sem, amelyet egy ellenzéki ügyvéd, megyebiz. tag hangoztatott, hogy: «a véreink kénytelenek a kormány miatt kivándorolni.* Pedig oh! csak az igaz, hogy éppen ez a vérségi kötelék az, amely nem ki, hanem, a munkácsi szorosokon inkább bevándorol — ami nem A BALATONVIDÉK TÁRCÁJA. Két Tamás. irta TASNÁDI B. GYULA. Tanárok ketten, két öreg, Elindulnak a Strázsa-hegyre. Nagy volt a hőség, tütött a nap, l)e ők csak mennek, mennek egyre. Midőn elérték a tetőt, Ahol egy /ehőoszlop Alit, A klasszikusok Imádója Meglepetten Igy kiált: « Hihetetlen / Csak ennyi volna ? Ez igazán meglepett: Százkilencvenöt méter A tenger szine felett.» «Mekkora hát a Hymalá/a ? Nem ! Akkora hegy nem lehet. Valami német kitalálta S csinált belőle üzletet.» Elhallgatott, s várt büszkén: Mit szól majd a másik, A természetbúvár, a hires ? De az esak hallgatott tokáig. «Tán csak — szólt végre — álmodá Livius, ne vedd zokon, Hogy volt egyszer egy Hannlbal, Ki át is kelt az Alpokon.» Jlz én öregem. Irta BERKES RÓBERT. t Nincsen arra semmi szükség /» Levelét igy kezdte. «Felesleges időrablás h Ezzel befejezte. € Tanulj l Fuss a garas után ! Hagyd te osák a verset ! Munkából él, kit az Isten Árvának teremtett:* *Meg azután nincs ínyemre A versiró ember, Az csak beszél, érzeleg, de Cselekedni nem mer /> Ám vasárnap, ha egy versem Megjelen a lapba' ; Mutogatja: «Nézzétek esik, A kölyök, ebadta /• KroIIei

1 Miksa apát; második levele Lakatos Vince dr.-hoz. 1913. május 8. Főtisztelendő Tanár Ur ! E hó 5-én ért-in Montecastinóba, rendünk anyakolostorába, ahol Szt. Benedek élt, ahol megírta szt. reguláját, mely a nyugoti szerzetesek nagy (észének zsinórmértékül szolgált. Mielőtt Monteoassinoba értem, megállapodtam Messinábau, amely még most is egy romhalmaz. Építeni nem igen akarnak, mert a földrengés minduntalan megi»métlódik. Előző napon, hogy az Ivernia ott kikötött, szintán volt 12 másodperoig t»rtó ingás Megtekintettem Palermót is, mert a liajó ott i» kikötött ég gyönyörködtem, egyebek közt, Moureal ritka szép keresztfolyosójában és monumentális templomának ritka mép mozaik képein. Nápolyban május 3-án ás 4-én jelen voltam a s. Gennario és s. Cliiara templomban az évenkiut megismétlődő csodái eseménynél, midőn szt. Januárius megolvadt vére folyékonnyá les*. Népes körmenetben hozták szombaton délután — május 3-án — a s. Gennarioból a ». Chiara epyhizba a szentnek üveg edényben elzárt és szilárd állapotban levő vérét. A templom telve volt minden állásban U*ő közönséggel. Mi»denki meggyőződhetett, hogy a vér k«mény