Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-09-15 / 37. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. szeptember 15. 37. szám. JF^oli Ciliiéi lietilap. M E G J E LENI IC H E T E N K J N T EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbiz.ásokat. és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre . . 10 K. - f.j Negyedévre Fél évre . . . 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora. 1 korona. 2 K. 50 i 20 Irta dr. Lakatos Vince. A katholikus hitéletnek központja, az örök Ige végtelen szeretetének legbiztosabb záloga, az emberi gyengeségnek legszilárdabb ístápja az eucharistia, az oltáriszentség. Az eucharistia hite egyidős az Egyházzal. Az apostoloktól kezdve életük feláldozásával vallották a katakombák üldözött keresztényei, egyháziak és laikusok egyaránt, mert az eucharistia méltósága magának a Megváltónak csalhatatlan ígéreten alapszik, melyet semmiféle hitetlenség, semmiféle emberi fortély meg nem dönthetett s a hivők szivéből ki nem téphetett. Miként a testnek, hogy el ne erőtlenedjék, okvetetlen szüksége van a panis quotidianusra, a mindennapi kenyérre, úgy a lélek sem lehet el természetfeletti eledel nélkül. ha a kétségbeesés szédítő örvényétől meg akar szabadulni. I A régi pogányok tündöklő kultúrájában a vizsgáló szem egy óriási sötét pontot fedez fel s ezt a sötét pontot, mely annyira ránehezedett még az igazságkereső filozófusok lelkére is, csak az isteni kinyilatkoztatás tündöklő fénye szüntethette meg. Az ember kereste az Istent fű-, ben, fában, tűzben, vizben, a természetnek minden nyilvánulásában és jelenségében, de nem sikerült megtalálnia a helyes utat, amely az igaz Istenséghez vezette volna, amely közte és az istenség között állandó összeköttetést biztosíthatott volna. Ki tudta vagy .merte volna mondani ama nagyeszű filozófusok táborából : «En vagyok az élő kenyér, ki a mennyből szállottam a!á.> Csak az, aki a. biztos, a szilárd összekötő hidat megépítette az Istenség és emberek között, csak az mondhatta magáról ezeket a természetfeletti, súlyos szavakat ; csak ő, az athéniek ismeretlen Istene, akinek ők oltárt emeltek s akit aztán a nemzetek lánglelkü apostola ismertetett meg velük. A természetfeletti dolgokat ugyan a gyarló emberi elme be nem látja, meg nem érti és az égből hulló mannát bámuló zsidókkal legföllebb csak azt kérdheti: mi ez ? De hát, amit véges eszünkkel fel nem érünk, jogunk van-e annak létezésében, igazságában, valódiságában kételkedni? Hisz ez ellen hangosan kiált a fizika és a chemia,, amely tudományokra oly büszkén szoktak hivatkozni azok, akik előtt a természet minden s akik luciferi gőggel kiáltják az Ur felé : <Non serviatm — nem szolgálok. Hiszen tudjuk-e, mi a villanyosság és a villanyosság mégis van, működik, ámulunk csodás jelenségein ; tudjuk-e, miként hat a méreg és \ mégis látjuk öldöklő hatását és> elborzadunk iszonyú erején ; tudjuk-e, mi az élet és a halál, pedig szemünk előtt folyik le ezer élet, és áll be ezer halál. Valóban, az ember a lázadó Lucifer természetéből igen sokat öröklött s ez a vészes örökség akkor legszembetűnőbb, mikor a kinyilatkoztatás tanításai kerülnek szóba. Pedig kimérte Isten a tudás határait s amily csalhatatlanul mondja az Ur Madáchnál Lucifernek : «Csak hódolat illet meg, nem birálaU, époly csalhatatlanul áll ez a kijelentés minden kornak liitetle- balatonvmektAHCAJA. Keszthelyi ügyek. Eszmecsere Reischl Imrével. Keszthely a fejlődés utján. — Dandár- és ezredparancsnokság Keszthelyen. — Uj postapalota. — Aszfalt. — Szegényház. — Uj kaszárnya. — A Kossuth Lajosntoa esztetikája. — A villamos vasút reneszánsza. A mult napokban alkalmam volt tevékeny ós a haladás iránt bámulatos érzékkel biró fiatal városbiránkkal, Reischl Imrével, egy kis eszmecserére Amint, a Balatont és Keszthe'yt érdeklő különböző kérdések fel vetődtek,szinte lázas öröm ült ki az atcára s alig tudott lelkesedésének határt szabni. — Gyönyörű perspektíva r.z. — úgymond— ami előttünk a jövőt illetőleg kibontakozik. Itt van mindjárt aKossuthLajosutca

; Mily kedves kép lesz az, ha a hepehupás részek eltűnnek róla és simán, elegánsan húzódik vé^ig a szebbnél szebb házsorok között. Kiértünk a város végére Rámulatott az újonnan feltöltött utcarészletre, amely így már kész magára ölteni az egyeuletes aszfaltburkolatot. Itt egy kis szünetet tartott s mintha egy pillanatig a gond felhői neheztdtek volna homlokára. — Jó volna kz aszfalt, meg is lesz, de mit ér az is rendszeres öntözés nélkül ? Csatornázás is kell, vízvezeték I — Ha száz Kezem volna, mindnek tudnék dolgot adni s ha kétszer annyi volna a minisztériumok száma, mindegy iknél volna kérnivalóm a város érdekében. Figyelmeztettem a Kossuth Lajos utca néhány esztetikai hibájára, a ki nem használt telkekre, melyeken gyönyörű bérházak épülhetnének. A Kos«ut,h Lajos-utca szépítésének egy étető kérdése már sziute az ajkanion lebegett, de érthető okból hall j gattam róla I Hiszen, ha rajta állna . . . Belátott mindent, beismeit minden javítani valót,, csv.k a teendők útvesztője, tömkelege aggasztotta egy kicsit. De csakhHinar visszanyel te bizalmát s igazi baNő örömmel közölte velem azt a nevezetes hír', amelyet a niegyegyülés alkalmával hallott ZHlaegerszegen. — Mihelyt az automobilról leszálltam, mint valóságos tényt, közölték velem a minifzteriumn*k azt a fontos határozatát, amely szerint Keszthely 1913. március 1-én dandár- és ezredparancsnokségot kap. A dandárparancsi'okot Pécsről, az ezredparancsnokot Vácró' helyezik ide, mert ott egy ezred feloszlik. Ezt a tényt'nem a rideg' üzleti szempontok szerint kell mérlegelni, noha az emberszaporulat nem kis haszonnal is jár, hanem abból a szempontból, hogy a felsőbb körök figyelme mintegy magától fejlődő városunk felé terelődött s ez mindenkép óriási erkölcsi tőke, amelyet nekünk meg ke'I becsülnünk. Szereti,ém a város végén disztelenkedő istállót megszüntetni, de ezt egy-két évig tenni nem igen lesz lehetséges, ha csak a katonaság lovainak külön, ideiglenes istállót, nem épfttink. Szükség törvényt rout ! Majd megemlékezett a «Balatonvidék > által sürgetett szegényházról, melyet és sok más egyebet is akkor lehetne gyorsan nyélbe ütni ha « z elemi iskolák államosítása Sl'^ — riiliie. Ebben az esetben Keszthely körülbelül 20 ezer korona évi tehertől menekülne meg s a felszabadult tekintélyes összeg különféle üdvös alkotásokra volna fordíthat ó. — Klllönben ez államosítás sikere attól függ, meg tudjuk-e nyerni az ügynek herceg ur Ő föméltóságát, az ő megbecsülhetetlen pártfogását és jóindulatát, fmiről különben eddigi tapasztalataink után kételkednünk nem szabad. — Az iskolának — folytatá — ideálisuhb heh et képzelni sem lehetne a mai kaszárnyánál, ahol a tanuló seregnek óriási játékudvar, tágas tantermek könnyítenék meg a tanulást. Az átalakítandó helyiségek