Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-09-01 / 35. szám

Keszthely, 1912. szeptember I. 35. szám. —waggt—p—— Politiliai lietilap. MEGJELENI K H E T ENKINT EGYSZER: V A S Á R N A P. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL á VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK : 10 K. B K. Negyedévre Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 20 ELNÖKI MEGNYITÓ BESZÉD. A Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXXVI. veszprémi vándorgyűlésén Tartotta : BÁRÓ HORNIG KÁROLY veszprémi püspök. Tisztelt Nagygyűlés ! Igen tisztelt Uraim ! Mindenek előtt fogadják lekötelezett köszönetemet, azon felette nagyrabecsült kitüntetésért, hogy ezévi nagygyűlésük difzelnökévé megválaszdani méltóztattak ; de egyúttal ama aggodalom kifejezését is : leszek-e képes e tisztségnek unökliöz méltóan megfelelhetni s nem-e túlságos nagy ama kegyes elnézés mértéke, melyet számomra kérek és remélek ? Bátran vállalkoznám erre a nekem jutott fényes tisztségre, ha ily szép feladat teljesítésére a természettudományok iránti régi és őszinte érdeklődés elégséges lenne; — az az érdeklődés, melynek olvasmányaim kiválóan szép, mert mindig nagy szellemi haszonnal járó perceit köszönöm. Azt kérdi tán most valaki: mi köze a katholikus papnak — aki nem épen szakember s hogy ez lehessen, bir e elét; úgynevezett elfogulatlansággal? — mi feör.e annak a természettudományokhoz s miért érdeklődik azok irán' ? . . . mire h válasz az : hogy amaz általános érdeklődésen kivül, mellyel a művelt osztályokhoz számíttatni óhajtó ember köteles a tudományoknak oly terjedelmes és kiváló ága iránt viseltetni, minő m természettuiíományok, más ok is biztatja, sőt kényszeríti a papot arra, hogy ezekkel akár csak laikus módjára is foglalkozzék, mert épen e szakmában oly részletek vannak, melyek iránt, egyenesen vallási, hitvédelmi okokból kénytelen némi tájékozottságot keresni. Ilyen egy részlet például — mindjárt ki is mondom : az ember eredetének a kérdése, Hmennyiben annak terén oly egyéb kérdések forognak fenn, melyekre papi működése közben igen gyakran éber figyelemmel kell lenni, melyek iránt határozott meggyőződéssel keil, hogy birjon,ha azt akarja, hogy ezt, a működését a profán tudomány mai állásából vett érvekkel is igazolni tudja. Ne féljenek Uraim, koránt sincs szándékom ismét egyszer talán Haeckellel és Darwinnal foglalkozni és a vallásos hitnézetet ezekkel szemben védeni. Megtörtént ez már régen, oly képen, hogy Haeckellel, már csak a Brass-féle leleplezések és viták után, magát megbecsülő ember komolyan nem is foglalkozhatik többé, Darwin pedig, azon óriási és fényes 1-ndület mellett, melyet. a természettudományoknak adott, manap mindéi) elfogulatlan elme előtt körül belül ugy áll, mint az olasz közmondás tartja : Isten óvjon meg tolakodó barátaimtól, méltányos ellenesimmel már csak valahogyan talán kimagyarázom magamat. Más tehát az, amitől ez alkalommal e fényes és tudós társaság előtt néhány szót, mondani merészlek, — természetesen nem mint okoskodó, vagy oktató, hanem inkább mint olyan laikus, aki épen e gyűlésben ama fórumok egyikét ismeri fel és tiszteli, melyektől nem egy súlyos kételyének megszüntetését várná ; mert tagadhatatlan, hogy az ember eredete körüli kérdések terén rengeteg halmaza van a talányoknak, melyeket számos, álliló'ag elfogulatlan kutató akként képzeli magának megoldhatni, hegy i int «Postvlat der Wissenschaft» mint a tudomány követelményét, oly tételt, állit fel. minő n«ki a maga álláspontjának védelmére e napon épen kell, — máskor pedig, mikor már nem kell, ugyanezt a tételt egyszerűen félreteszi, anélkül, hogy ez őt bármikép feszélyezné, mert minden áron a maga elméletét, bizonyítani akarván, mintegy hypnotizálva van ezen legsajátosabb elmélete által, mely állapotában tu teszi magát — anélkül, hogy észrevenné — minden logikán és következetesfégen ; — mit, azonban a laikus észrevesz, azon eredménnyel, hogy a mester tekintélye nevezetesen megcsókken benne. Példákkal szolgálhatnék erre, de természe'esen, mint fentebb mondám, csak mint oly laikus kételyeit hoznám elö azokat, aki belemerülve rz idevonntkozó irodalom rengetegébe, kétségbe esnék, ha nem ragaszkodnék egy megingatlan, mindig csak a logikán alapuló állásponthoz, melyről, mint egy erős várból nézi a háborgó tenger hullámait s azon ama számtalan kisebb-nagyobb sajkát vagy akár nagyhajót is, mindannyi tudományos dolgozatot, vagy munkát, melyek e tengeren a legellentéte»ebb irányban ide s tova cirkálnak, mi közbeD nem ritkán nagy roppanással egymásba ütődnek, sőt egyenesen fel is fordítják egymást. Itt vannak — hogy csak néhányat említsek: Hertvig, Günthsr, Buműller, Hamu nn.Ranke, Klaaisch,BlumenbachBianka; — akiknek majd mindegyike mást, mond, midőn arról van szó : miképen tartozik nz ember az élő lények tudományos rendszerébe, mire nézve a vélemények végtelenül elágazók, ami igen természetes, mert a tquot capita tot sensus» a természettudomány terén is jókora szerepet játszik, nem kisebbet, mint, a műtekintélyek imádása, a legszigorúbb Wasman-féle felfogástól egészen Friedenthalig, aki az emberi és »>nthropoid vérnek kölcsönhatásából indulva ki, nagybátran e tételt vágja ki : tWir stammen nicht bloss von Affen ah, tvir sind auch echte Affen» — miközben ismét csak az a baj, hogy a vér reaktiójára nézve nincs egyetéités a tudósok közt, ugy hogy az a szegény laikus, aki ilyeneket olvas, egyelőre még emberi voltának örülhet. Örömét azonban majdnem elrontja Klaatsch, midőn peremptorice kijelenti : «Da der Mensch nicht auf übernatürliche Weise arf der Erde erschienen ist, so kann er nur aus thierischen Formen entstanden sein» — a szegény laikusnak kicsiny esze itt megáll s ekként okoskodik: ime Klaatschnak nem teli az embernek természetfeletti módon való megjelenése a földön, mert ez a monismusba ütköznék, tehát tagadja ; de én rám ez a «Postulat, der Wissenschaf » nem tesz bizonyító hatást, mit csak akkor tenne, ha be tudnád bizonyítani, óh mester ! hogy az ember, nem jelenhetett meg természetfeletti módon a földön, hanem c-ak mint az ismét szintén ismeretlen eredetű Őssejtnek egy nem tudom, hány millió évben végbement fejlődésének egyelőre utolsó alakja, — ezt pedig nem tudod bebizonyítani, mert e téren a palneontologia feltűnően cserben hagy, — tehát, tekintettel ezekre, hiába mondja nekem • «Ware auch die Kluft zwischeu dem Menschen und der übrigen, jetzt lebenden Thierwelt viel weiter, als sie wirklich ist, hátten wir auch gar .keine vermittelnden Funde aus früheren Erdperioden» — aminthogy nincsenek is, bár a Diluvium óta már csak az olyannyira átkutatott Európában kétféle emberi faj (race) létezett, Dubois pedig a pithekanthroposz erectusával még ujabban is hajótörést szenvedett, — tehát «... hatten wir aucli gar keine vei mittelnden Funde auch fiüheren Erdperioden,» — folytatja Klaatsch — die Überzeugung von der Zusamm-ngehörigkeit von Mensch und Thierwelt überhaupt könnte dadurch nicht erschüttert werden ...» «Ware», «hatte» tkönnte» — ezek a németben vajmi ingatag, gyarló kifejezések, melyek semmit sem állítanak s még kevésbbé bizonyil«nt>k é* ezért a laikus joggal azt. vetheti ellen: hiszen a magamféle tudatlan ember nem is bir ezen, megingathatlannnk deciaráit meggyőződéssel s azt az állatvilággal való összetartozandósághitétbele erőszakolni, amint azt Klaatsob érti és megkísérli, nem csak, bizonyos határok közt physiologice, de psycliologice egyáltalában soha sem fog sikerülni, legkevésbbé Klaatschnak, aki más helyen maga is e nyilatkozat erejét tetemesen gyengíti, midőn Virchowval egyetértve az