Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-08-04 / 31. szám

6. BALATONVIDÉK 1912. augusztus 11. Az oltási munkálatokkal kapcsolatosannagy­ban folytak a mentési munkálatok is, ugy, hogy rövid fél órán belül már az f sszes szo­bák üresek voltak s ezzel szemben az egész part széltóbe-hosszába teljes televoltbőrönd­del, ládával, batyuval, ágyneművel, skatu­lyával s más egyéb mindenfélével és Molnár összetört orgonájával. Siralmas kép volt ez. A strandon mindenki félve őrizte a magáét, mialatt, egyik a másikának elfoj­tott lélegzettel, igeges gesztusokkal me­sélte a történteket. Az épület, tetőg«rendá­zata pedig recsegett, ropogott, a kormos, félig még lángoló szálfák egyik a másik Titán hullott alá és az emeleten arra dől­tek be a szobamennyezetek. Borzasztó lát­ványosság volt, az egész, amelyből nagy nézőközönség vette ki h részét. Nem akarjuk tudósításunkat túlságo­san hosszura "nyújtani, de a tárgyilagos igazság megkívánja, hogy néhány szóval a tüzeset okára is rátérjünk. Szakemberek véleménye szerint nevezetesen a katasztrófa keletkezésének oka a rossz építkezési mód­szerben rejlik, omennyiben ugyanis a pad­lás gerendázata egyenesen beleépittetett a kémény falazatába. Ez közvetítette a ki­törését és gyors tovaterjedését. Es vajon kit terhel ezért a leégett városi épületért a felelősség — — — ? A szigorúan vett oltási munlia még csak a késő délutáni órákban nyert befe­jezést Ezután rögtön neki fogtak a taka­rításnak, a villanyvezeték reperálésának és 6 órára Strausz bámulatos gyorsasággal és szakszeiüséggel oly rendet és tisztaságot teremtett a nagy épület szabad, tágas he­lyein, ugy, hogy a vendégek még az nap ti-zta, fehéé abroszos asztaloknál vacsoráz­hattak. Ugyan ki hitte vo'na ? A városok fejlesztése. A törvényhozás a városi törvény meg­alkotását és a rendőrség országos rende­zését tételes rendelkezéssel biztosítani kí­vánja s az ezekre vonatkozó törvénj'javas­latoknak két éven belül való beterjeszté­sére kötelezi a belügyminisztert A városok fejlesztéséről szóló alább ismertetett törvényjavaslat — mely szen­tesítés alatt van — az említett nagy re­formnak elókészitö, befejező rendelkezéseit tart almazza. A javaslat főbb rendelkezései : Biztosítja a városoknak a négymillió állami segélj t ; további 4 millió koronát pedig a városi rendőrségek fejlesztésére köt le Megállapítja a városi tisztviselők illetményeit, az állami ós megyei hasonló jellegű alkalmazottak minimális javadalma­zásának alapján. A tvh. városi tisztikar a VI—XI , a r. t. városok közül a 10 ezer lakoson felüliek a VII—XI, a kisebb vá­rosok tisztikara a VIII-XI. osztályok kö­zött oszlik meg. Utóbbiak azzal a kedvez­ménnyel, hogy maga a város állapit,hat ja meg, hogy tisztviselői részére megnyitja-e a VII. fizetési osttályt. Mindenütt megvan a városok ama joga, hogy tisztikarát job­ban javadalmazza, de az állásra nézve a törvényben előirt, osztálynál magasabb fi­zetési osztályba ténylegesen nem soroz­hatja. Különösen ki kell emelnünk a családi pótlék rendszeresítését és ami talán ennél is nagyobb vívmány, h nyugdíjintézmény­nek h viszonosság alapján és az állami nyugdíj örvény alapelvei szerint való kö­telező létesítésének az elrendelését. A ja­vaslatnak ama rendelkezései, hogy a bel­ügyminiszter egyes városokat a szükséges­nek mutatkozó közegészségügyi intézmé­nyek fokozatos létesít,ésére vagy fejleszté­sére kötelezhet s e célból a várost megfe­lelő közszolgáltatás behozatalára is szorít­hatja, — hatalmas lendületet adhatnak a maradi városok fejlődésének. A községi törvénv leggyülöltebb, 110. §-ának rendel­kezését a városok szabadabb mozgása ér­dekében hatályon kívül helyezi s a törzs­vagyoniól intézkedő határozatok jó részére elejti a felsőbb hatósági jóváhagyást. Ugyancsak régen érzett hiányt pótol a képesítés megszabásával is. xLil kell tehát ismernünk, hogy hosszú mellőztet.és után a városok ügye végre a kormánv és a törvényhozás gondolkozásá­nak a homlokterébe ketült s bizton remél­jük, hogy mint ilyen, amely az egész or­szág figyelmére tarthat száiuot, annak leg­gondosabb elintézéséig onnan nem is fog lekerülni A városoknak uynjtott fenti kedvez­mények, reméljük, hogy városunk intéző köreit fel fogják buzdítani s magukévá teszik ama régi közóhaj megva'ósitását il­letőleg, hogy városunk is a r. t. városok sorába léphessen. Ezt annál inkább mer­jük reményleni, mert az átszervezés csak haszonnal járhat, amint, az a fent előadot­takból is megállapítható. Le a szakállal! Irta Öreg Praxi Mióta a mikroszkópák tökéletesítésé­vel a természetbúvárok az őslények csa­ládi életébe mélyen beletekinthetnek, any­nyiféle és oly szapora s az emberi társa­dalomhoz annyira r»gaszkodó bacillusnem­zetségeket fedeztek fel, hogy a laikus szinte idegessé vá'ik az ellenük folytatott küzdelemben. Ezek a bacillusok az embert a böl­c őtől kezdve — sőt egyik-másik még ko­rábban is — egész a sirig híven követik ebben a földi létben. Boszankodunk a tudományon, mert lépten-nyomon ujabb és ujabb balitéríumo­kat fedez fel. Oregapáink nem törődUk a baoillusokkal, azért a bacillusok sem tud­tak különösebb társadalmi jelentőségre ver­gődni. Mi azonban sokat törödüuk velük; kutatjuk 1 étföltóteleiket, természetüket, te­nyésztulajdonságaikat. Elkapat tnk ezzel a nagy érdeklődéssel a bacillusokat annyira, hogy manapság már a társadalom nyakára nőttek. Ezek a bacillusok ellesik legrejtettebb cselekedeteinket s részegei lesznek szóra­kozásainknak, élvezeteinknek, sőt azt mond­hatjuk, hogy nekünk mindezekből csak az jut, amit a bacillusok feleslegül meghagy­nak. A helyzet már valóban tarthatatlan! Nem lehetünk eléggé óvatosak abban, hogy kellőképen megvonjuk a létfeltétele­! ket ezen őslényektől. Egyik áidozatot a másik után hozzuk meg. Sajgó szívvel bái-, de ' ölgj'eink mégis feladták az uszályos szoknya viseletét — jelentékenyen megcsökkenteni ez által a bacilusok tenyészterületét Némely praktikus férfiak hasonló szándékkal lemondtak a szakáll és bajusz viseletről — kevésbbé praktikusak csak a szakáll viseletről —, megsemmisítvén ez által azt a puha, nedves, meleg ottbont, melyben a bacillusok előszerrt-ttel fész­keltek. Ezen utóbbi intézkedés felette meg­nyug'atól.ag hatctt e csókkedvelő közön­ségre, mert, annál kisebb lett annak a ri­zikója, hogv a bacillusok közforgalomba kerüljenek és akaratlanul is kosztba fo­gad'assan a k. Attól a bizonyos májustól kezdve egész a fürdőszezon végéig essentiális kér­vagyok, ez « modern művészet az Impres­sionizmns. Ősapja Vellazquez, legnagyobb dicsőségei a franciák : Eduárd Manet és Cezaune. Tehát nem a művészek önkénye fejlődésbeli szükség volt az impressioniz­inus. Hogy az uj irány létjoga annál csat­tanósabb leuyen, két momentum előzte meg. A művészeti verizmus (vagy nem igen helyesen elnevezett naturalizmus), továbbá a színes fotografálás lenetősége, feleslegessé téve mindörökre az előbb emiitettet. Az egyedeknél ugyanez', látni kicsiny­ben, mint a nagy egésznél. Eu is és velem miuden művész egyénenliint is ugy fejlő­dünk, mint a. világművészet. Átmentem én is ugyanazon a korszakon, mint az olasz művészet. Később lelkesedtem a természet fotografikus másolásáért, és ez utóbbiban már nem a legkisebb eredményt ériem el. De érzéseim ekkor már másfelé vonzottak. Úgyszólván egész fejlődési processzusomon keresztül akadnak képek, amelyek ígéretet tesznek mostani művészetemre. Tekintsék az Anonymust, tele van már egyéni han­gubittal. Naturalista voltam még, de már kezdenek átszűrődni a benyomásszerü meg­érzések. Leesett a hó, elhagyatva a/, öreg Anonymus, csak az ágos bogos fá!< mered­nek bele szomorúan az ólomszürke égbe. Hol a vidám gyermeksereg ? Hol a tava­szi életkedv a Városligetben ? Lehetne-e ezt egy képen meghatottság nélkül elmon­dani ? Mit ért vohia itt a száraz fotogra­fálás? Ugyanez a megérzés nyomja rá bé­lyegét legtöbb aquarelemre Nem voltam még itt tisztában Ön­magammal, a forrongás kora volt ez. Ke restem az Igazságot, az Uj Szépet a régi helyet', ami ki nem elégített. Nálunk Fe­renczy Károly, párisi tartózkodásom alatt a nagy francia impressionisták ismerhetése lett tanítómesteremmé : különösen Degas és Renoir, a tájképben Monet. Közel fér­kőzhet t> m a XIX. század legnagyobb mű­vészeinek Cezannanak ós Puvis-de-Chavan­nesnak a lelkéhez. Mindezek hatása alatt úgyszintén sa­ját meggyőződésem, a természet tanulmá­nyozása és szeretete folytán alakult ki bennem az impressionista fVlfogás, ami ki­állított műveim java részében látható. Megpróbálom néhány szóban kifejteni mostani törekvéseim lényegét. Szeretem a természetet, annak jelensé­gei'. hangulatait, legfőbbképen szÍDeit. Sze­retem éleire kelteni a vásznon saját érzé­seimen keresztül ; szóval nem az átlagem­ber, hanem saját szubjektív szemüvegen segítségével. Szeretem az egyszerű nyugodt témákat problémákkal ; a felesleges detai­lokat, mindig alárendelem a nagy egysé­geknek. És azon momentumok, amikben problémákat találok ós általuk a Szépnek eddig ismeretlen arculatját tudom előállí­tani, a következők. Tisztelt Hallgatóim, ha jól megfigyelik, Önök is azonnal észreve­hetik ! Mindenek felett a szin. Azután a hangulat, minden dolgomon áttetszik bizo­nyos meghatottság. Nem feledkezek meg az előadási stílusról sem, amit nem előle­gezek, hanem mindig a természetből kö­vetkeztetek, megfigyelvén a formák rith­Képeslap újdonságok Keszthely. Balatonfürdő és a Balatonpart környékéről óriási választék g uj ánszf cy J£ ZS ef ban kaphatók Fő-utcai és a Balatonparti üzletében Keszthelyen. Viszontelárnsitóknak magas árengedmény.

Next

/
Thumbnails
Contents