Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-08-04 / 31. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. augusztus 4. 31. szám. BALATONVIDEK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL i VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre . . 10 K. — f.j Negyedévre Fél évre . . . 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 1 20 A „Hullám" égése. Saját tudósítónktól. Az idei nyári szezonunkat egy igen szomorú és rettenetes katasztrófa örökili meg: a mult szerdai nap eseménye, amikor az egész város és fürdővendégeinek megdöbbenésére dél tájt a parti «Hullám» szálloda és vendéglő kigyulladt és — ami éghető volt, pedig csupa könnyeu tüzet fogó anyagból áll a teteje — leégett. Mint a legtöbb nagyszabású tüzeseteknél, ugy ennél is nehéz volna fix megállapítani a vész keletkezésének tulajd.nképeni okát, de határozottan konstatálni való és pedig nagyon sajnálatosan, hogy a városnak ez az épü'ete — nem kevésbbé szomszédja a «Balaton» is — helytelen takarékossági szempontból oly gyatra, felületes módon és oly silány haszontalan anyagból van összetákolva, hogy ez méltán kihívja a közönség legélesebb kritikáját. A tűzesetről egyébként alanti részletes tudósításunk számol be. Már az előző napon, kedden, ugy este felé a parton sétálók közül sokan éreztek valami különös, fojtott füstszagot, de anélkül, hogy meglehetett volna állapítani : honnan jön az a szag ? Mindenki a közelben levő Ragensperger-féle gyárnak tulajdonította és senki sem gondolt arra, hogy a veszedelem csirája a «Hullám» padlásán lappang. Mert nyilvánvalóvá vált, hogy az óriási katasztrófa mér jó néhány ólával a kitörés előtt készülődött s igy a lángok az elérkezett pillanatban annál nagyobb eiővel bontakoztak ki és kíméletlen rohamossággal csakhamar menthetetlenül ragadták hatalmukba az egész tetőzetet. Es ez mind ép a déli órákban történt 12 és fél 1 óra között, amikor a közönség legnagyobb része fürdés után a Hullámba vonul, hogy ott szép nyugodtan, jó étvággyal ebédhez üljön. De bizony nem sokáig tártott «z asztalok kőiül ez a szokásos déli nyugalom. Mert alig, hogy a parton elkiáltotta magát valaki, hogy ég a tetó, az étkezők között megbomlott a rend, valóságos pánik tört ki, mindenki ott hagyta székét, ebédjét és a keletkezett zűrzavar, láima és tolongás közept-tte ki ki a szobájába igyekezett a holmiját, megmenteni. Ez alatt Stramz a «Hullám» derék bérlője alkalmazottaival a padlásra sietett és az Ott elhelyezett nagy tartány vizével az oltási munkálatokhoz foeott. De hasztalan. A rezervoár vize csakhamar kifogyott, a tüz pedig mind jobban és jobban kifejlődött ugy anynyira, hogy valamivel fél. 1 óra előtt, mire Bognár Imre alparancsnok egy fecskendővel a hely színére éikezett. az épü'et keleti sarka már teljesen lángokban állott. Ig3

T tehát sokkal komorabb volt a baj és veszedelem sem nem hitték volna és ennek telefonjelentőse után Harasztovtts parancsnok vezetése mellett a keszthelyi és kiskesztbelyi egész tűzoltóság teljes felszereléssel csakhamar kiérkezett. Es itt szükségesnek tartjuk a legnagyobb erélyességgel jelézni, hogy ez a telefon jelentés nem ment oly könnyen. A központ hosszas felcsengetése körülbelül csak 10— 15 perc után jött létre a központban nyaraló (?) személyzet szívessége révén az öszszeköitetés (hát ez nem hallatlan?) az égő Hullám és a tüzórség között. De örömest konstatáljuk, hogy huszáraink és csendőreink sem voltak tétlenek. Jessenszky József főhadnagy a tüz hallatára szakaszával mindenkit megelőzve, rögtön a parton termett ós a fejvesztettség legelső pillanataiban igazán megbecsülhetetlen szolgálatokat tett. Utána még néhány tiszt vonultatta ki szakaszait, akik aztán a tűzoltósággal együtt az oltási munkálatok körül valóban emberfeletti munkát végeztek. De amennyire igazán a'legnagyobb dicséiet illeti ugy a derék tűzoltóinkat, valamint katonáinkat is, annyira a legnagyobb elismerés hangján koll megemlékeznünk Waginger Andrásról és Pollák Vilmosról, akik a mentési munkálatok körül sem fáradságot. sem veszedelmet, nem tekintve, oly óriási tevékenységet, fejtettek ki, hogy a tüzeset nagy tétlen közönségét méltán áramlatba ejtették. De kifejezést kell adnunk e?zel sz°mben csodálkozásunknak afelett. a hiányos és tökéletlen felszerelés felett is, amely rendelkezésre állt az oltásnál. Csak hogy,egyet is kiemeljünk. Kevés volt a tömlő. Es ami volt, az vagy rövid, vagy pedig helyenkint olj' lyukas, oly szakadt volt, hogy a vízsugár az illető tűzfészkeket nem volt képes kellő enerzsiával legyőzni. t 8 AUTÓNVIIIÉK TÁHCÁJA. Lénárd Imre felolvasása ujabb művészi törekvéseiről. A szép nem örök és nem abszolút, mert motívuma nem a természet, hanem mi magunk. Amint változik a bor és a társadalom, változik v»-le maga az egyén. Más az érzés, más a gondolatvilág más vele a Szép is. Az egyiptomi falfestések óta Ram^ssu-en Mianium-en-Hotep korának jobbágy művészete óta mindenki számára láthatóan változott a Szép és vele a művészetek lelke, aaiint vál'ozott a társadalom. Es változni fog ezután is. A változóságban egy az örök : van mindig, ami változzék. Ha ily természetesen változott a művészet évezredes históriáján keresztül a Szép, miért ne változhatnék napjainkban. Hiszen a társadalom, a világnézet, vele az ember is egészen átalaku't, miért maradna csak a művészet? Lehetetlennek tartom, hogy a repülőgép századában ugyanazokat az érzéseket és gondolatokat válthassa ki az emberből a mult század művészete, mint ezt, megtehette kortársainá

1. Nem is lehet erről szó A kiábrándulás már megtörtént. Művésznél, laikusnál egyaránt. Általános depressió, mindenki várja az ujat. Majd forradalom, ezt egyelőre csak a művészek érzik. S felhangzik a modernek kizárólagos győzelmét hirdető harsona. Azonban ezt az uj Szépei a közönség még élvezni nem tudja. Uj és szokat'an e'őtte, nem is tudja felfedezni. Ilyen időben lehet-e hőbb törekvé síink, mint ezt az tUj Szép»-et a közönség elé tárni. A közőntég elé tárni művészetünk által azt az Uj Szépet, amit mi a közönségnél előbb megérthettünk és megszerethettünk sokkal szenzitívebb lelkünkkel. Az volna az ideális állapot, ha laikusaink olyan pikturalis inteligenciávnl és neve'tséggel bírnának, hogy minden kommentár nélkül megérthetnek a művészetben eléjük tárt uj szépet Mivel p< dig ez i lehetetlen, más uton kell keresnünk a magvarázhatást. Ha nem éiti meg a közönség az uj nye'vet, fordítsuk le olyanra, amelyen talán megértheti. Forditsuk le a píkturát irodalomra, amennyi

1 en a piktúrának sokszor gondolattá nem is formálható érzéseit irodalmilag tolmácsolni lehetséges. Megkísérlem. Bárha lehetséges volna, , hogy Tisztelt Hallgatóim ujabb művészetemben megismernék és megszeretrék azon törekvéseimet, melyek az «Uj Szép» kifejezését célozzák. Indító oka mondanivalóimnak itt van jelen. A modern piktor és közönség idegenségénél az oka főképen a megszokás hatalma és a nyárspolgáriasság. Félnek mindentől, ami szokatlan és újszerű. Mint a következőkben még érinteni fogom, két bor emléke, azaz két irányzat él a közönség megszokásában, most az «Uj Korszafc* hajnalán. Van egy elmosódotlabb : tele 10manticízmussal és történelmi heioizmussal. Van egy későbbi : tele realizmussal, de a legfélénkebb tárgyi tealizmussi.l. «Fotografálni a naturát.» Nem a nagy Jngress és Bastien Lepage művészete a lényeg előttük, de e nagyok nyomán támadott prostituált művészek hetvenkedése fejlesztette ki már közönségünkben a megszokást. A nyárspolgár persze az előbb említett szokásmíivészet mellett nem is tudhatja élvezni az »Ujat>, amelyik épen a heroizmus-al szemben a puritán egyszerűséget, az objektív realizmussal szemben a legme szebb menő szubjektivitást isteníti. Hogy fejlődött idáig a festészet ? Olasz fölriön született. Talán Grioito emelte a koráblii művészetek építés ós szobrászat magaslatára. Rohamosan fejlődött, hogy képes legyen majd kifejezni mindazt, ami a természetben és az emberben magában festóileg érdekes. Ezt. egyszerre nem valósíthatta meg, de igen lassankint — részletenkint — megtehette, azaz csak teszi majd ezután. Első voit a forma, a rajz. Elérte tetőfokát Miclie] Angelo művészetében. Mikor ez metj volt, más oélt keresett a piktúra ; a chiaroscuroban Rembrandt utolérhetetlen lett. Hátra volt még a sziu és az e'őadásbeH stilusra való törekvés. Ez hiányzott még a régiekből, erre vállalkozott az a művészet, amelynek hive