Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-12-29 / 52. szám

BALATONVIDEK 1912. december 29. mert sorsunk egy a pátriárkák korával, bölcsességével, lelkületével és tapasztalataival megáldott Uralkodó biztosan irányító kezében van ! A béke jelvénye: az olajfaág virágzik és ^nem a kard villog kezében ! Az Ő bölcs uralma immár meghozta neki a legnagyobb epithet,

o

nt — a béke fejedelme ! Valóban apostoli királyhoz méltó feladat az indulatok virágában a béke szelid olajfaágával csendesíteni le a feltörő és már összecsapni készülő vad indulathullámokat. A béke égi Fejedelmének ennél magasztosabb, ennél kiengesztelőbb születésünnepet nem készíthetne ! Nem csak nagy birodalmainak remegő népei, az egész civilizált világ hálája s magasztalása övezi körül dicső alakját annak a fejedelemnek, ki bölcs mérsékletével egy világkatasztrófát hárít el. Vajha ennek a nagy békefeje•delemnek jogara alatt már nemzetünk is megtalálná a belső béke és egyetértés talizmánját ? Hosszú, áldásos, bölcs uralma alatt nemzetünk •a béke kimondhatatlan értékű kincseit : szellemi és anyagi haladásának nem is sejtett fokát érte el ! Kulturánk, civilizációnk, vagyonosodásunk, gyarapodásunk minden téren az egész világ előtt tisztelt és •csodált. E nagy nemzeti előhaladás tényét I. Ferencz József apostoli királyunk bölcs uralkodásának legfényesebb lapjaira irjafel a történelem! Sajna, mind ez elért nagy haladást nem csak kivül, de belül is veszedelem fenyegeti a nemzet fiainak meghasonlásában. A pártviszály már számos sirra mutathat rá ! Évtizedek óta ássák a nemzet fiai saját maguknak azt. Ennek a nemzetnek ősi átka, hogy egységes soha nem tud lenni. A hosszú békés együttműködés áldásos harmóniájába önző pártérdekből két évtizeddel ezelőtt beledobták az egyházpolitikai kérdések üszkét. Embert embei ellen uszítottak a társadalmi béke kútmérgezői. Akkor egy szelid aggastyán, az uj bíboros egyházfejedelem, Vaszary Kolos esztergomi érsek a »Pax» békítő jelmondatával intette a pártos nemzetet, hogy csak a béke jegyében van üdv a számunkra, az egymást gyűlölő visszavonás pedig a bukás örvényének zsilipjeit tartja kezében. Jaj nekünk, ha felnyílnak e zsilipek ! Sajátságos iróniája a sorsnak, hogy e szelidlelkü egyházfejedelem távozása Sión magaslatairól ott tatalálja nemzetünket, hol két évtizeddel ezelőtt állott — a meghasonlás, a belső villongás örvényének szélén ! A magyar Sión uj ura, egyházfejedelme, az uj hercegprímás, még meg sem kezdve működését borzadva szemléli a nagy katasztrófával fenyegető belviszályt. Nem ha' bozik. Mint előde a pax jelmondatával, a béke intő szavával fordul a lapok hasábjain a viszálykodó nemzethez. Vájjon nem lesznek-e szavai a pusztában kiáltóé ? Mert a lelkek általános megnyugtatására mindenkinek meg kell hozni a béke áldozatát ! Az ország sorsát jelenleg intéző uraknak is. Ha velük nem lehe béke, legyen nélkülük 1 Ha a nemzet békéjét azok az urak, Lukács és. Tisza többre becsülik, mint személyes uralmukat — akkor félre állanak s szabad utat engednek az oly rég nélkülözött s várva várt vendégnek — a békének ! Mert nemzetünk szerencsétlensége úgy is az, hogy nálunk csak renciégláíogatóban lakik a béke ! Ha külső ellenség nem, hát magunk hessegetjük el azt portáinkról ! Szívlelje meg azonban az uj egyházfejedelem szózatát a másik oldal is ! Az ellenzék, különösen annak radikális árnyalata ! Látja, hová vezetett féktelen temperamentuma, pártérdeket istápoló férhetetlensége a koalícióban Általános a meggyőződés, hogy e radikális ellenzéki csoport állásfoglalása robbantotta szét a koalíciót s teremtette a mai sivár helyzetet. Vétkeztek. BünJhődtek. Tisza erőszakos uralma az az ostor, melylyel az Ur fenyített. Sajnos, hogy e fenyíték miatt az ártatlan fél, az alkotmányosság szenved legtöbbet ! A nemzeti béke és haladás fizeti meg a pártos tusakodás árát ? Ki nyújtja nekünk a béke olajágát? Sión ormán zöldült ki ezelőtt husz évvel! A viszály szirokkója elfonnyasztotta ! Ismét ápolja azt a fáradt kezet felváltó, friss jó szándék: az uj hercegprímás békeszózata.Megüdül-e, kivirul-e valaha ? Rajtunk állj egyedül rajtunk ! Amit talán emberi erő megadni nekünk sem tud, hozza meg azt az igazi béke égi fejedelme — az Ur ! Legyen egyszer már békés uj esztendőnk nekünk ÍB. Jöjj tehát kis karácsony ! Hozdd meg nekünk a Kis Jézus legkedvesebb ajándékát a békességet, hogy a nagy békekirály jogara alatta béke és kultura utján tovább haladhassunk! Farsangi naptár. Január hó 8 án : A katholikus főgimnázium ifjúságának hangversenye. Január hó 18-án : Az Ipartestület láucestéJye. az ember, ahol egy nagy garnizon állomásozik. Nem igaz. Össze-vissza tizennégy•ezer lakosa van s a sok katona azért állomásozik itt, mert a montenegrói határ közel van. Ez a vidék egyébként is magán viseli a katonai jelieget, hivatását, ép ugy, mint a többi déli dalmát város, léptennyomon elárulja. Erős katonai helyőrség, határrendőrség, sok katonai raktár ós hi vatal, mind oly momentum, melyek azt sejtetik, hogy itt az ország határánál vagyunk. A magasabb hegycsiicsokon lévő erődítmények, valamint a várost körülvevő hatalmas kőfal azonban már jelentéktelen, jobban mondva hivatását nem tudná tel

;esiteni a modern harci technika vívmányaival szemben. Az utak ellenben nemcsak sejtetik az emberrel, hogy a lakosság céljait szolgálják első sorban, mert léptennyomon találkozunk mind t város közelében, mind a legtávolabbi magaslatokon tneneteló csapatokkal. Azt lehetne mondani, hogy vaskézzel, a természet teljes leküzdésével építették azokat az utakat, melyeket a lakosság ugyancsak ritkán használ, mert a hegyek között dolga alig van. Erről máskor még lesz szó. A város, mint politikai és társadalmi alakulat, több mint ezerötszázéves múltra tekint vissza. Valamikor erős köztársaság volt s abból a korból maradt meg a hatalmas kőfal 8 az erőditméúyek, melyek most csak műemlékek gyanánt jöhetnek tekintetbe. Kiterjedése, vagyis területi nagysága óval kisebb, mint akármelyik falué, mert a tengerpart mentén épülve egy magas hegylánc tövén nem tud széltében terjeszkedni « azért, az építkezés az amerikai stílust, a skatulya rendszeri követi. Miu án oldalt, uem lehet terjeszkedni, azért felfelé épülnek, tehát emeleteket raknak. Alig találni földszintes házat, s a legutolsó viskó vagy útszéli csárda is legalább egyemeletes. Az építőanyag bőven áll rendelkezésre, mert a hegyek csupa mészkőből állanak. Sajnos, a fa nagyon kevés, mert az egész vidék a terméketlen karszthoz tartozik. A fahiány azért hátrányos, mert ez a mészégetéshez szükséges tüzelő anyagot képezi. A házak persze faragott kőből készülnek utcai vakolat nélkül. Felesleges is volna a vakolat, mert időközönként oly erős szél (bóra) fuj erővel kisérve, hogy a vakolat egy nap alatt lekopna. Itt-ott vannak bevakolt házak, de itt a vakolat tiszta mész. A házak általában egy stílus szerint készülnek: a földszint közepén az utcáról van a csigalépcsőház (kevés helyet foglal el), melyből az egyes emeletekbe lehet jutni. A padlás persze nem padlás, hanem lakosztály. Még az úgynevezett jobb házakat is ugy épitik, hogy a padlás minél kisebb legyen, valószínűleg azért, mert a tetőzetet nem tudják oly erősen megépiteni, vagy azért, mert talán nem szabad magas tetőzetet csinálni. Egy bizonyos, hogy A bora a tetőzetet alaposan megtépázza, jóllehet nem lapos cseréptéglákksl fedik a házakat, hanem olyan hajlítottakkal, minőkkel otthon a tető csúcsát szokták megerősíteni. Érdekes, hogy ezeket még mészszel is összeragasztják, azért a szél mégis belemarkol s leszakít, belőlük, jóllehet 3 ujnyi vastagok. Padlásról volt szó s azért felmerülhet a kérdés, vájjon hol száritja a nép a fehérneműt. Furcsa, de valóság.' az utcán, még pedig ugy, hogy az egyik ablakból kötelet feszítenek ki a szomszéd vagy az átellenes ház ablaka között. Könnyen tehetik, mert a ruha pár óra alatt megszárad, miután a hőmérséklet sohasem száll 9 fok Celsius meleg alá. Hideg csak akkor van, ha a bora fuj, *mi 4—B napig szokott tartani, azután ismét oly verőfényes a napsugár, mint odahaza bármely májusi napon. Az Utcák 3—4 méter szélesek. Ennek két oka van. Valamikor, több évszázad előtt hatalmas földrengés döntötto romba a várost. Ebből kifolyólag a tanács úgy határozott, hogy a nagyobb károk elkerülése végett a házak külön álljanak, nem szabad összeépíteni, hanem közöket, kell hagyni. Ennek az volt az eredménye, hogy ma minden háznegyed négy házból áll. Hogy az utoák keskenyek, az érthető, mert takarékoskodni kell a hellyel. Egyetlen egy utca nevezhető utcának s ét a Stradone, az esti és déli korzó helye. Aszfalt persze nincs itt se, felesleges i* volna, mikor annyi kő áll rendelkezésre. Itt kocsiút is van, melyet osak az utca két oldalán végigfutó esőcsatornák választanak el a mi fogalmaink szerint járdának nevezett utcarészből. Sok műemlék diszíti a várost. Itt csak megemlítem a városházt,a dómtemplomot, a ferencrendiek és a dominikánusok templo-