Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-24 / 47. szám

2 BALATONVIDEK 1912. november 24. ziumi tanulóknak évről-évre megállapítandó jutalmazása. 4. A jutalomdíjalapítvánj' öszszege 2000 K, azaz kettőezer korona névértékű 4%-os és «Berkes Ottó jutalomdíj* címen kötményezendő magyar járadékpapir. 5. A jutalomdíjban csak a helybeli kath. főgimnázium jó erkölcsi magaviseletű és megfelelő tanulmányi eredményt elért tanulói részesülhetnek, még pedig első sorban azok, akik e feltételek mellett másnemű buzgó munkásságukkal, pl. magántárgyak tanulásával, zenével, főkép nyilvános szereplésükkel is iparkodnak az intézet jó hírnevét emelni, annak elismerést szerezni. 6. Az alapítványi összeg kamatait az intézethez kötött egyéb segély- és jutalomdíjak adományozása ügyében tartott gyűlése alkalmával mindenkor a tanári kar adományozza az esetről-esetre meghatározandó számú tanulónak és az intézet igazgatója osztja kí őket a tanév végén tartani szokott nyilvános záróünnepélyen. 7. A keszthelyi kath. főgimnázium igazgatósága az alapítvány kezelését, az alapítványi értékpapír csorbítatlan megőrzését anyagi felelősség terhe mellett elvállalja. 8. Az alapítványi kamat miként való felhasználásáról az intézeti igazgató az intézethez kötött egyéb alapítványok számadásaival egyetemben a magas közoktatásügyi kormányhoz évenkint számadási kivonatot terjeszt fel. 9. Az alapítványt illető bármiféle peres vagy perenkivüli ügyben annak érdekeit kifelé az intézet mindenkori igazgatósága jogosított képviselni. 10. Hogy a jelen alapítólevél fennmaradása lehetőleg biztositassék, azt négy egyenlő példányban állítottam ki, amelyek közül egy a Ponyva. Irta V—th. i Hull a hó. A falu szabadlevegös népe beszorul a besározott, kisablaku, szellózetlen szobája betömött világába . . . Jöu a Szent László s egyéb csaló kompánia ügynöke s misével egybekötött istenes képepeket, olvasmányokat ád el a könnyen hivő jó magyar embereknek. Hogy a misét soha el nem mondják, az természetes. Hogy a kép aránytalanul ócska, szintén. A legsúlyosabb baj, hogy az olvasmányok rémregények. Tollfosztón s egyéb falusi összejövetelen felolvasásra kerülnek Hasznos munkájuk mellett mételyezik lelküket: II. Rákóczi Ferenc vagy a Habsburg ház titka, A sziklához láncolt Gergely, vagyis a Szaktzabarlang eredete stb. íörmedvéuyekkel, melyekben van megsirattató jelenet az ójfólszemü hercegnő rejtélyes esetérői, a hihetetlen legyőzéséről s egyéb lehetetlenségtől kezdve a szabadkőművességet népszerűsítő dicsériádáig. A stilus remek. Folyékony, akár Jókaié. Azonfelül izgalomra hangoló, rettegtető befejezések vannak a füzetek végén : — A gróf ráfogta pisztolj'át (Folytatása következik.) Ez a ponyvátlan ponyva. Vagyis sohse árulták vásári bódékban, hanem házról-házra hordva árulták. Ez értéktel^nsénmlts. vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz küldetik, egy a csornaprémontrei kanonokrend csornai levéltárába hotyeztetik el, egynek megőrzésére Keszthely nagj'község elöljárósága kéretik fel, végre a negyedik a kezelő főgimnázium igazgatóságánál helyeztetik el. Keszthely, 1912. nov. 18-án. Berkes Ottó csórna-premontrei kanonokj házfőnök és fögimn. igazgató. Lazzaróni szerep. A társadalom számkivetetteinek, a szerencsétleneknek sorsa mindig megindító. Borús egükön a «zánakozás az egyetlen reménysugár. Ez az egyetlen horgony, melybe kapaszkodhatnak. Fenntartó elemük a könyörgés. Ebben azután ki is fogyhatatlanok nem egyszer az alkalmatlankodásig .' De ezen nem is lehet csodálkozni, mert ahol az életfenntartás ösztöne dolgozik, a szív nemesebb érzései : az ambíció, az önérzet háttérbe szorulnak. A nyomor nemcsak a testi, hanem a lelki energiákat is le szokta törni. Külön társadalmuk van ezeknek külön törvényekkel, melyben a jog : a könyörgés, a kötelesség: az irgalmasság gyakorlása. Minden társadalomban más a nevük. Itáliában lazzaróni névre hallgatnak 1 Hol köztudomás szerint fölös számmal találtatunk. Minden bármily jel berendezett társadalomnak ezzel a szomorú ténnyel számolni kell, hiszen az Ur szava szerint, «Szegények mindenkor lesznek veletek.* A társadalom testén tehát ez egy állandó seb marad, melyet az irgalmas szamaritánus olajával kell gj'ógyitgatni, hogy el ne mérgesedjék. De megdöbbentő jelenség az, mikor egy egész társadalom, a szegények, ügyefogyottak, nyomorékok privilégiumára lát szik igényt tartani, mikor egész társadalmi osztályok, csupa erő és egészség, nem önerejében bízva, hanem mások, az állam éléskamrájára számítva, kívánják életfenntartásuk eszközeit megszerezni. A mai magyar társadalom is ilyen forma képet látszik mutatni. A hajdan gek százezerszáuara kerülnek ki zúgnyomdákból, zúgkiadóktól. Rovott multu vigécek házalnak vele. S milliókat harácsolnak össze kiadóiknak. Nálunk nem szedték statisztikába, hogy milyen horribilis összegeket söpörtek be lelkiismeretlen emberek a szabadsajtó égisze alatt ilyen szemétdombokért. Németországban ezen is túl vannak. Igaz, hogy ott is csak igyekeztek segíteni népkönyvtárakkal, hogy ne terjedjen ez a métely; de tovább nem jutottak. Hiába minden könyvtár s ingyenesség, ha a nép szája izének nem felel meg. Nézem a községi vándorkönyvtárakat. Hány, de hány kötet van ott is, amit unottan lehet le a mi parasztunk. Hogy kerültek ezek be ? A biráló bizottság utján ? Persze, persze, de a klikk nyomásával. Mert nálunk igy van. X kitűnő iró, de értem egy kavicsot. se billent, vagy billenthet meg a minisztériumban ; vagy X-nek kitűnő, irodalmi nivóju s a nép kezébe való tanulságos regénye jelent meg, de X uem adta ki az ón tankönyvemet, mikor még középiskolai tanár voltam, következőleg kiestem az igazgatói állásra jelöltek sorából, most nem kell a könyve. Aztán más tehet, vagy tesz az érdekemben. Az Énekes—Farkas cégnek képviselő fia vau. Természetesen egy csomó könyvet attól kell a jegyzékben fölterjeszteni. A képviselő ur már kopogtatott. is az Énekes—Farkas papák sür1 getósére fönn az ügyosztályban. Fölülről büszke, nyakas, önérzetes magyar lársadalom ilyenféle átalakulás küszöbén áll. Az egyén és első sorban a gyomor érdeke előtt a legnemesebb hazafias érzések is már vonulnak vissza. Keménj

7 gerincek hajolnak meg. Ott tartunk, hogy rekordot állithatunk Itáliának I Gerinctelen t'uhányok csapatai mint Róma lazzaroniai lepik el a forumot, ahol egy-'egy előkelő idegen megjelenik. Deputációknak, kérelmeknek, se vége se hossza ! Mindenkinek van kérni, könyörögni valója. A nagyok szempillantásait lesi az egész világ ! Előtte porba hull a büszke fő ! Tisza István ma kétségtelenül hatalmas ur Magyarországon. Szempillantásaira ezer szurony fürdik a napsugárban. De azért az ő helyzete sem irigylésre méltó. Utolérte öt is a hatalom, a nagyság átka ! Amerre megjelenik . . . ezer kar emelkedik feléje .. . könyörgőleg. Deputációk felvonulását, az önérzetlen görnyedéseketnem győzi végig szemlélni. Legrtóbb, nov. 18-án hires Arad városában mentette meg a hazát ez a nagy honfiú. Mondják, hogy az ellenzék kellemetlenségeinél c»ah a fogyhatatlan deputációk felvonulása okozott e nagy urnák boszuságot. Mindent, kértek tőle, csak önérzetet nem I Ez a sors üldözi a többi nagyokat is. Ki se tehetik lábukat, hogy deputációba ne ütköznének. Ez a sors érte utol a néhai koaliciós kormányt is. Meg kellett buknia, mert nem meg is jött a szele s kiadják a népnek Farkas Pált meg Sas Edét. A népkönyvtárak sorsával vergődik révbe a népiskolai könyvtár is. Szegény kis nebulók nektek szánják az Olcsó- és Magyar Könyvtár kiadványaiból, amiket azelőtt, kötelező olvasmányul érettségiző ós képesítőző embereknek irtak elő. Hja, ha ott nem fogyasztják, móhdja a Frankliués Lampel kiadó Szemák dr -nak, mert önök tanár ur, kérem, megelégesznek a kézi könyvek tartalmi kivonatával is,*) hát reperálja ki a lyukat s tömje he a középiskolai könyveket a népiskolába. Mert azt csak nem kívánhatják, önök, többszörösen javított könyvgyártó urak, hogy mi fölszámoljunk. (Igy.) Szemák dr. kénytelen, az indirekt német nyelvtanok ujabb kiadására való tekintettel, a minisztérium szakállára ós reputációjára a népiskoláknak is bejegyezni a könyveket. Ezektől a népbarátoktól menekedünk tisztán kulturális és hasznot mellőző társulat kiadványaihoz. Itt a Szt. István Társulat. A Stepháneumnak mindig volt egy hibája, ne kerteljünk ! — minden kényszerűségből s elkésve jött s tett. Ha okulnia kellett kárán s el akarták árasztani szellemétől elütő irányú könyvekkel a területét. Akkor aztán kapkodott fühöz-fához. Igy kerülnek a kath. népiskolák könyvtárába: Schean Patrik : Üldözöttek, Don Quijotte Colomna, Torquato Tasso stb. Kérdem : mi *) Szomorú volna ! Szerk.