Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-24 / 47. szám

2 BALATONVIDEK 1912. november 24. ziumi tanulóknak évről-évre megál­lapítandó jutalmazása. 4. A jutalomdíjalapítvánj' ösz­szege 2000 K, azaz kettőezer korona névértékű 4%-os és «Berkes Ottó ju­talomdíj* címen kötményezendő ma­gyar járadékpapir. 5. A jutalomdíjban csak a hely­beli kath. főgimnázium jó erkölcsi magaviseletű és megfelelő tanulmá­nyi eredményt elért tanulói része­sülhetnek, még pedig első sorban azok, akik e feltételek mellett más­nemű buzgó munkásságukkal, pl. magántárgyak tanulásával, zenével, főkép nyilvános szereplésükkel is iparkodnak az intézet jó hírnevét emelni, annak elismerést szerezni. 6. Az alapítványi összeg kama­tait az intézethez kötött egyéb se­gély- és jutalomdíjak adományo­zása ügyében tartott gyűlése alkal­mával mindenkor a tanári kar ado­mányozza az esetről-esetre megha­tározandó számú tanulónak és az intézet igazgatója osztja kí őket a tanév végén tartani szokott nyilvá­nos záróünnepélyen. 7. A keszthelyi kath. főgimná­zium igazgatósága az alapítvány ke­zelését, az alapítványi értékpapír csorbítatlan megőrzését anyagi fele­lősség terhe mellett elvállalja. 8. Az alapítványi kamat miként való felhasználásáról az intézeti igaz­gató az intézethez kötött egyéb ala­pítványok számadásaival egyetem­ben a magas közoktatásügyi kor­mányhoz évenkint számadási kivo­natot terjeszt fel. 9. Az alapítványt illető bármi­féle peres vagy perenkivüli ügyben annak érdekeit kifelé az intézet min­denkori igazgatósága jogosított kép­viselni. 10. Hogy a jelen alapítólevél fennmaradása lehetőleg biztositassék, azt négy egyenlő példányban állí­tottam ki, amelyek közül egy a Ponyva. Irta V—th. i Hull a hó. A falu szabadlevegös népe beszorul a besározott, kisablaku, szellózet­len szobája betömött világába . . . Jöu a Szent László s egyéb csaló kompánia ügy­nöke s misével egybekötött istenes képe­peket, olvasmányokat ád el a könnyen hivő jó magyar embereknek. Hogy a mi­sét soha el nem mondják, az természetes. Hogy a kép aránytalanul ócska, szintén. A legsúlyosabb baj, hogy az olvasmányok rémregények. Tollfosztón s egyéb falusi összejövetelen felolvasásra kerülnek Hasz­nos munkájuk mellett mételyezik lelküket: II. Rákóczi Ferenc vagy a Habsburg ház titka, A sziklához láncolt Gergely, vagyis a Szaktzabarlang eredete stb. íörmedvé­uyekkel, melyekben van megsirattató je­lenet az ójfólszemü hercegnő rejtélyes ese­térői, a hihetetlen legyőzéséről s egyéb le­hetetlenségtől kezdve a szabadkőművessé­get népszerűsítő dicsériádáig. A stilus re­mek. Folyékony, akár Jókaié. Azonfelül izgalomra hangoló, rettegtető befejezések vannak a füzetek végén : — A gróf ráfogta pisztolj'át (Folytatása következik.) Ez a ponyvátlan ponyva. Vagyis sohse árulták vásári bódékban, hanem ház­ról-házra hordva árulták. Ez értéktel^nsé­nmlts. vallás- és közoktatásügyi mi­nisztériumhoz küldetik, egy a csorna­prémontrei kanonokrend csornai le­véltárába hotyeztetik el, egynek meg­őrzésére Keszthely nagj'község elöl­járósága kéretik fel, végre a negye­dik a kezelő főgimnázium igazgató­ságánál helyeztetik el. Keszthely, 1912. nov. 18-án. Berkes Ottó csórna-premontrei kanonokj házfőnök és fögimn. igazgató. Lazzaróni szerep. A társadalom számkivetetteinek, a szerencsétleneknek sorsa mindig megin­dító. Borús egükön a «zánakozás az egyet­len reménysugár. Ez az egyetlen horgony, melybe kapaszkodhatnak. Fenntartó ele­mük a könyörgés. Ebben azután ki is fogy­hatatlanok nem egyszer az alkalmatlanko­dásig .' De ezen nem is lehet csodálkozni, mert ahol az életfenntartás ösztöne dolgo­zik, a szív nemesebb érzései : az ambíció, az önérzet háttérbe szorulnak. A nyomor nemcsak a testi, hanem a lelki energiákat is le szokta törni. Külön társadalmuk van ezeknek kü­lön törvényekkel, melyben a jog : a kö­nyörgés, a kötelesség: az irgalmasság gya­korlása. Minden társadalomban más a ne­vük. Itáliában lazzaróni névre hallgatnak 1 Hol köztudomás szerint fölös számmal ta­láltatunk. Minden bármily jel berendezett tár­sadalomnak ezzel a szomorú ténnyel szá­molni kell, hiszen az Ur szava szerint, «Szegények mindenkor lesznek veletek.* A társadalom testén tehát ez egy ál­landó seb marad, melyet az irgalmas sza­maritánus olajával kell gj'ógyitgatni, hogy el ne mérgesedjék. De megdöbbentő jelenség az, mikor egy egész társadalom, a szegények, ügye­fogyottak, nyomorékok privilégiumára lát szik igényt tartani, mikor egész társadalmi osztályok, csupa erő és egészség, nem ön­erejében bízva, hanem mások, az állam éléskamrájára számítva, kívánják életfenn­tartásuk eszközeit megszerezni. A mai magyar társadalom is ilyen forma képet látszik mutatni. A hajdan gek százezerszáuara kerülnek ki zúgnyom­dákból, zúgkiadóktól. Rovott multu vigé­cek házalnak vele. S milliókat harácsolnak össze kiadóiknak. Nálunk nem szedték sta­tisztikába, hogy milyen horribilis összege­ket söpörtek be lelkiismeretlen emberek a szabadsajtó égisze alatt ilyen szemétdom­bokért. Németországban ezen is túl van­nak. Igaz, hogy ott is csak igyekeztek se­gíteni népkönyvtárakkal, hogy ne terjed­jen ez a métely; de tovább nem jutottak. Hiába minden könyvtár s ingyenesség, ha a nép szája izének nem felel meg. Nézem a községi vándorkönyvtárakat. Hány, de hány kötet van ott is, amit unottan lehet le a mi parasztunk. Hogy kerültek ezek be ? A biráló bizottság utján ? Persze, per­sze, de a klikk nyomásával. Mert nálunk igy van. X kitűnő iró, de értem egy ka­vicsot. se billent, vagy billenthet meg a minisztériumban ; vagy X-nek kitűnő, iro­dalmi nivóju s a nép kezébe való tanulsá­gos regénye jelent meg, de X uem adta ki az ón tankönyvemet, mikor még közép­iskolai tanár voltam, következőleg kiestem az igazgatói állásra jelöltek sorából, most nem kell a könyve. Aztán más tehet, vagy tesz az érdekemben. Az Énekes—Farkas cégnek képviselő fia vau. Természetesen egy csomó könyvet attól kell a jegyzék­ben fölterjeszteni. A képviselő ur már ko­pogtatott. is az Énekes—Farkas papák sür­1 getósére fönn az ügyosztályban. Fölülről büszke, nyakas, önérzetes magyar lársada­lom ilyenféle átalakulás küszöbén áll. Az egyén és első sorban a gyomor érdeke előtt a legnemesebb hazafias érzések is már vonulnak vissza. Keménj 7 gerincek hajolnak meg. Ott tartunk, hogy rekordot állithatunk Itáliának I Gerinctelen t'uhányok csapatai mint Róma lazzaroniai lepik el a forumot, ahol egy-'egy előkelő idegen megjelenik. Deputációknak, kérelmeknek, se vége se hossza ! Mindenkinek van kérni, könyö­rögni valója. A nagyok szempillantásait lesi az egész világ ! Előtte porba hull a büszke fő ! Tisza István ma kétségtelenül hatal­mas ur Magyarországon. Szempillantásaira ezer szurony fürdik a napsugárban. De azért az ő helyzete sem irigylésre méltó. Utolérte öt is a hatalom, a nagyság átka ! Amerre megjelenik . . . ezer kar emelke­dik feléje .. . könyörgőleg. Deputációk fel­vonulását, az önérzetlen görnyedéseketnem győzi végig szemlélni. Legrtóbb, nov. 18-án hires Arad városában mentette meg a ha­zát ez a nagy honfiú. Mondják, hogy az ellenzék kellemetlenségeinél c»ah a fogy­hatatlan deputációk felvonulása okozott e nagy urnák boszuságot. Mindent, kértek tőle, csak önérzetet nem I Ez a sors üldözi a többi nagyokat is. Ki se tehetik lábu­kat, hogy deputációba ne ütköznének. Ez a sors érte utol a néhai koaliciós kormányt is. Meg kellett buknia, mert nem meg is jött a szele s kiadják a népnek Farkas Pált meg Sas Edét. A népkönyvtárak sorsával vergődik révbe a népiskolai könyvtár is. Szegény kis nebulók nektek szánják az Olcsó- és Magyar Könyvtár kiadványaiból, amiket azelőtt, kötelező olvasmányul érettségiző ós képesítőző embereknek irtak elő. Hja, ha ott nem fogyasztják, móhdja a Frankliu­és Lampel kiadó Szemák dr -nak, mert önök tanár ur, kérem, megelégesznek a kézi köny­vek tartalmi kivonatával is,*) hát reperálja ki a lyukat s tömje he a középiskolai könyveket a népiskolába. Mert azt csak nem kívánhatják, önök, többszörösen javított könyvgyártó urak, hogy mi fölszámoljunk. (Igy.) Szemák dr. kénytelen, az indirekt német nyelvtanok ujabb kiadására való tekintettel, a minisz­térium szakállára ós reputációjára a nép­iskoláknak is bejegyezni a könyveket. Ezektől a népbarátoktól menekedünk tisztán kulturális és hasznot mellőző tár­sulat kiadványaihoz. Itt a Szt. István Tár­sulat. A Stepháneumnak mindig volt egy hibája, ne kerteljünk ! — minden kénysze­rűségből s elkésve jött s tett. Ha okulnia kellett kárán s el akarták árasztani szelle­métől elütő irányú könyvekkel a területét. Akkor aztán kapkodott fühöz-fához. Igy kerülnek a kath. népiskolák könyvtárába: Schean Patrik : Üldözöttek, Don Quijotte Colomna, Torquato Tasso stb. Kérdem : mi *) Szomorú volna ! Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents