Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-11-24 / 47. szám

t 1912. november 24. BALATONVIDÉK szállíthatott minden eszkimó részére elegendő fókát.. Nem áll messze az igazságtól a feltevés, hogy a jelenlegi és még sok kormánynak nem saját bűne, nem az ellenzék támadása, hanem a deput.ációk nagy száma töri majd ki a nyakát. A Justh-párt oktalan taktikája által lóra segített szabadelvű uralom, különben is az abrakostn i iszny a politikáját követvén, a gerinctelen •érdekhajhászatnak nyit ajtót, melyen, majd ha kiürül a tarisznyából a tartalom, maguk a deputációzók fogják kilóditani, hogy adakozóbb balekot keressenek maguknak. Szerte hangzik a panasz, nehéz az élet. Mindenki elégedetlen helyzetével, de senkinek sem jut eszébe, hogy maga segítsen magán. Mindenki az állam éléskamrájába tekintget. Innét várja a jobb falatot. Pedig ha Jozsue kémei élnének, hírül vihetnék a nagyoknak, hogy nem olyan koldus ország még ez a haza, hol megélni már csak felsőbb gyámkodással lehetne. Erőteljes nép lakja. Szalonok fényleuek, csillárok ragyognak. Foly a szesz a pálinkától a pezsgőig, hiszen nem is magyar az uri mulatság, hol a padlót pezsgővel ne itatnák s a cigány orra előtt 20 koronásat ne pörkölnének el. Nem is kávéházi szeparó az, hol hazárdjáték ne folyna, kibicek ne tollászkodnának naphosszat. Nem is korzó az, melyen városi bundában, kerék nag}'ságu kalapban ne lépdelne — a drágasági pótlék. . . Nincs máskép I A puritán ősök a hazáért nemcsak élni, de meghalni is tudtak, ma mindenki csak a hazán akar élni jólétben, kényelemben, fényben. . . Az egyszerűbb, összevontabb élettől i ma mindenki húzódik s hogy a másikat, a jobbat, munka, szorgalom, önmegtagadás nélkül könnyű szerrel megszerezze — por ba hajlik a nagy, a hatalmas előtt magasz talja Culigulát is akár. A hamis sáfár képét, mutatja ez a társadalom, mely veszedelmesen hasonlít ahhoz, mikor az a jelszó járta : <Dolgozni nem tudok, Koldulni szégyenlek.» De mintha már ezen is tul volnánk. Cilinderes, frakkos urak nem átallanak lazzaroni jelmezben hajlong*ni a diktátor előtt . . . Akárhogy forgatjuk is, ez bizony lazzaroni szerep. Ugyan mit szólnának a puritán elődök s a 13 vértanú e politikai puhányok hajlongásrihoz Arad büszke térségein ? Somogyi. címen kell a magyar kath. gyereknek ezeken rágódni ? Ezekkel a felnőtt, tanult embereknek való nehézkes olvasmányokkal cseppet se visszük előbbre az ügyet. Ezekkel hajtjuk a pornográfia, a ponyva könynyü, sziporkás stilusu olvasmányaira a magyar embert. Nekem is szótárrnl s lexikonnal kellett olvasnom. Ha már egyszer elköveti a Stephaneum nehézkes fordítású, zilált meséjü könyvek kiadását, akkor veszítsen rajt, de parasztgyerekek kezébe ne adja. A Stephaneum népies olvasmányul szánt elbeszélésekre hirdetett pályázatot. Bizony a Petőfi Társaság is megirigyelhetné a honorálást és a feltételeket . . . Gondolom, de hiszem, bogy ilyenekkel útját lehet vágni a pronográfiának. Mert nem tudom, nem merem hinni, hogy ott pártoskodás történhessen. Ott a munkát, »z érzéket, az irány jóhiszeműségét nézik majd. Ha már sok olcsó és gyenge tankönyv kerül ki a nyomdájából, tudja pótolni azt jó könyvek kiadásával, ha a profán világnak szánt laikus művek is azok. A népies kiadásainak is van hibája : a népi nyelv figyelembe vétele nélkül itták s olcsóságuk mellett se keltek. A magyar kath. népnek pedig a Stephaneum hivatott jóirányu, tiszta, de nyitott szemű irodalmat, adni. Várjuk! Tufajfüzel^. Öszi esö a lábamat átal ázza S én csak járom ezt a ködös éjszakát. Innen, onnan cigányzene, pezsgős lárma Ki-ki lüktet az elhagyott némaságba — — S aztán . . . aitán újra csak az öszi cseppek Ide-oda ugrándoznak• tippegelnek Körülöttem. Testem, arcom forró, s ajkam reszket, fázom, Mint ez árnyék összehúzom magamat. — — Forró nyár volt. Ott a messze Tisza háton . Tutajtüzek lángöléböl jött egy álom — A tutajok tora úsztak réges-regen, De az álom, az álomra még emlékszem Hagyon jól. OU álltunk a virágos, kis ablakjába, Ö fehéren, hófehérben, ragyogón. S mind a ketten meredtünk a tutajlángra Könnyes szemmel égö édent vágyva várva — Ám Ö elment; hófehéren, hófehérben S a könnyei elszáradtak régesrégen Azóta. Öszi eső a lábamat átal ázza S én még egyre járom ezt a ködös éjt. Régi, régi sötét könnyek sötét árja Nedvesedik fáradt szemem pillájára — — — Mig átalról hűs szellő hord szerteszéjjel Hegedű szót, mámoros dalt vig kedéllyel MesszireBalambér. A keszthely—hévízi póstástelep első idénye/ Az emberi természetben rejlik, hogy az uj dolgok iránt bizalmatlansággal viseltetik. Számoltunk ezzel a körülménnyel, amikor üdülőtelepünket megnyitottuk és átadiuk a használatnak. Meg Kell állapitanunk, hogy örvendetesen csalódtunk. A kellemes csalódást azonban nem vagyunk hajlandók a mi javunkra írni, hanem inkább annak a sajnálatos körülmóuynek, hogy kartársaink kőzött, sok a gyógyulást kereső beteg. Telepünket, összesen 121-en keresték fel: kartársak ós családtagjaik vegyest. Azonkívül az országos betegsegélyző kedvezményes szobáit 23-au vették igénybe. Az idény összes bevétele: 2175 koronát tesz ki. Mivel pedig kamatos tőketartozásunk nincsen, a befektetés már az első évben rendkívül gyümölcsözőnek mondható. Ez az első év. De a forrás gyógyereje, telepünk gyönyörű fekvése, s a kifogástalan ellátás, amelyben az ott tartózkodók részesülnek, remélnünk engedi, hogy a látogatottsága még nagyobbodni fog. Erre már abból is következtetni lehet, hogy a keresletnek már pz évben sem tudtunk megfelelni. Számolva eszel a körülménnyel, az épületet, megtoldottuk egy oldalszárnnyal, amelyben 7 szoba van 14 ággyal ugy, hogy összesen 56 ágy áll egyszerre kartársaitiknak rendelkezésére. Kartáráaink közül sokan a megnyitás alkalmával tapasztalt, hiányokból ítélik meg a telepet. Megfeledkeznek arról, hogy a megnyitáson oly tömeg vett részt, hogy a legteljesebb személyzettel és konyhával felszerelt vendéglő is zavarba jött volna. Ha igazi képet akarnak nyerni az ottani viszonyokból, azoktól kérjenek felvilágosítást, akik normális viszonyok között keresték fel a telepet. Igen nagy igényű, kielégíthetetlen és kákán is osomót, kereső embernek kell annak lenni, aki elégedetlenül hagyta el a telepet,. Maga a vidék olyan, hogy igazán üdülést nyújt a fáradt, testű és lelkű embernek. A telep lankás domb tetején fekszik, ahonnan legszebb kilátás nyilik a völgyre és a körül fekvő dombokra. Az ' * előtte elterülő szántóföldeket, árnyas erdő szegi be. Öt perc sem kell és a fürdőtelepen a forrás mellett vagyunk. A telepen olcsó és kitűnő ellátás van. ugy, hogy a legszegényebb is gyógyulásban részesülhet, ha a források egyébként javalva vannak betegsége ellen. A forrás gyógyerejéről nem kell bővebben beszélni. Általánosan elterjedt vélemény, kogy a legidtiltebb csuz és rheumából a legrövidebb idő alatt felépülnek a betegek : 14 nap után a béna is lábra kap. Az orvosi dijakban 50 százalék kedvezményben részesülnek a telepen tartózkodó kartársaink. S ami fő, egymás között vannak ós nem kell magukat senki előtt feszélyezni: élnek a maguk módja szerint. Rajta leszünk, hogy a kormánytól kapott 15000 korona évi segélyből a telepet minden kényelemmel felszereljük és az ott tartózkodást minél kellemesebbé tegyük kartársainknak. Az ő kötelességük azonban, hogy az ott tapasztaltakról szélesebb körben tanúságot tegyenek és a rosszhiszemű célzatossággal terjesztett hiteknek és véleményeknek elejét vegyék. Nem kell mindenáron lebecsülni a teleper, csak azért,, mert a — miénk. Postáskürt. Mennyit ér a Balkán hazánknak ? Törökországban az 1908-ki vértelen forradalom óta a viszonyok, főleg közgazdasági tekintetben, javulni kezdtek. Az alkotmányos rendszernek áldásai szinte kézzelfoghatóan nyilvánultak. Európai Törökországba való árukivitelünk 1901-ben alig 7 és fél millió, 1906-ban alig 12 millió K. értéket képviselt, 1910-ben 24 millió K. értékre szökött fel. Ázsiai Törökországban 1901-ben 412 millió, 1906 ban 6 ós egynegyed millió és 1910-ben 1162 millió értékű magyar gyártmányt helyeztünk el. Egy hivatalos jelentés szerint Szaloniki, melyet a töröktől elfoglaltak, maga majdnem 10 millió értékű magyar árut vásárol évenkint. Hát Konstantinápoly ? Itt ezrével fordulnak meg Európa és ÉszakAmerika legnagyobb cégeinek utazói s mégis az ott letelepedett magyar kereskedők mintegy öt millió korona forgalmat értek el hazai árukkal. A vilajetekben, ahol most a rémes háború meg a kolera és pestis szedi áldozatait, a legutóbbi években 50—100, sőt az egyik legnagyobb albán piacon 600 százalékkal emelkedett a magyar bevitel. A szövetkezett államok győzelme, úgy látszik kedvező hatású lesz a kultúrára és gazdasági haladásra, de a szláv telhetetlenség nagy veszélyekkel fenyegeti a Balkánon a mi gazdasági helyzetünket. A. pánszerb eszme az Adria mellékén akarja megvetni a lábát és onnan akarja magának a teret biztosítani Dalmáciában, Horvátországban egész Fiúméig.