Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-10-20 / 42. szám

2 BALATONVIDÉK 1912. október 20. Szeme tele volt bánattal, önváddal. Majd igy szólt : «Az én nevem Nyepozvolim. Nem engedem! E névben egy nemzet pusztulását kongatja a sátán. Én nem engedtem, hogy nálamnál erősebb és százszor biztosabb kéz ragadja meg a haza gyeplőjét. Én voltam az összetartás megölője, gyűlöltem szikrázó szemmel a magam faját. Igy lett vége Lengyelországnak, mely Északon első lehetett volna, de konok viszályunk és rendetlen szabadságunk megölte a hazát! Most az orosz kutyája vagyunk !» Nyepozvolim e szavak után elvágódott a porban és bőven ontotta a <késő bánat forró záporát.* Búcsuztában így szólt : «Boldog vagy te, magyar, mert hazád szabad, korlátlan úr vagy a határaid közt. De mondd meg minden magyarnak, hogy nemzetből rabnéppé aljasodni, a legégetőbb fájdalom a világon !» Mikor a vándor eltávozott, a költö ezt a gúnyes vallomást akarta utána kiáltani: «Ha balsors-üzött Boldogtalannak Vigasztalás a mások Bomlása, sűlyedése : Akkor vigasztalódjál! Mert nem sokára ott leszünk, a hol ti! a bosszús, megbántott jövő Béletét rádörgi a magyarra . Nem méltó arra, hogy szabad legyen, Nem méltó arra, hogy nemzet marad jon\* Ám a költö szája nem engedelmeskedett, nem tudta megjósolni a haza bukását. Az égre nézett és imádkozott a haza megmeneküléséért ! Azt meg kell hagyni, hogy ez a költemény, leszámítva egy-két politikai, vezércikk-frázist, pompásan van felépítve, ragj^ogó nyelven van megirva, de mivel nagyon kirí belőle a pártpolitikai felfogás, hatása éppen nem megnyugtató, sőt bántó. Ennek a bántó hatásnak eredménye az a szép vers, amely Szepessy László tollából Uj Nyepozvolim c. alatt jelent meg a Pesti Hirlap okt. 13. ki számában. Ez a költemény élénk tiltakozás Ábrányi felfogasa ellen s a közhangulatot jobban tolmácsolja, mint amaz. Szepessy László bűnnek tartja, hogy az, aki eddig a «hazafiságban fővezér* volt ; aki kötetnyi verset zengett a magyar Golgotáról, hogy most az burkoltan legyen a nemzeti ügy árulója. A mindenképen érdekes visszhang igy végződik: < Vezéri pálcád hát vagy dobd a tőidre És valld be nyíltan: áruló vagyok! Avagy kirántom én és mennydörögve Hűtlen helyedre hűen pattanok ! Mert lehetek csupán csak közlegény, Magyar hazámat meg, megvédem én S vezére, hogy egy Ocskay legyen, Nyepozvolim; nem, nem, nem engedem !> Ez a szellemi párbaj mindenesetre szomorú jele a mai szomorú időknek, midőn nemcsak a politika, hanem még a költészet is útvesztőbe fordul. szony keltjében sem illatos virágok nyílnak : száraz gvom üti fel fejét a szétszórt kövek közt. A boltives szobákban sem hangzik az ima szava; a kisharang sem cseng: helyette a baglyok hűhóénak. Mily ellentét ! A szines mult helyett a száraz jelen. A várromok határkő vek két világ között ; a düledező falak a mult idők regevilága s a jelen emlékezés közti ürt töltik b«. Hatalmas ür, nagy távolság, melybtn szabadon csaponghat az emberi képzelet. De lelkünk nyugvópontra mégis csak a várromoktól hirdetett hős időkben talál, midőn oly szép volt az élet, oly dicső a magyar ; midőn még volt, jelene : a mostani mult szines világa . . . E mult csak mult marad mindig. Nem éled újra a magyar Phőnix madár : az ősi dicsőség. Nem támadnak fel a várak, nem kelnek a hősök. A harcizajt, nz elemek csatája, a csatakiáltást a vadmadár vijjogása s a várkisasszony szende dalát a szellő suttogása váltotta fel. Erről cseveg most már a kis patak is, midőn partjáról búcsúpillantást vetek a csonka romokra. Ertem most már teljesen szavát. Panaszkodik. Mesélő szavába panasz hang vegyül, a régi idők utolsó sóhaja s az új idők szele. Gyászéneket zeng a patak: altatódalt dúdol a hősöknek. Minden cseppja azt susogja, minden habfodrocskája azt dalolja, lágy zenéjének minden hangja azt kesergi . . . nem jön viszsza, ami elmúlt. A letűnt századok visszajáró lelke az a patuk a várromok alján. Ha a dicső múltba akartok visszaszállni, ál'jutok ki partjára s hallgassátok regélő szavát:. . . A magyar szövetkezetek kongresszusa. Irta Somogyi. Politikai életünk zűrzavarában a legáldásosabb törekvések is hangtalanul tűnnek el. Holott közülük nem egy valóban gyógyító arkanum a társadalmi és közgazdasági bajok sebeire. A boailadozó társadalmi élet, a már-már elviselhetetlen drágaság, a legjobbakat sorakoztatja munkára, de nem vész-e el ezek energiája a jajgató társadalom közönyében ? Pedig mú'dig igazság maiad, hogy sóhajokkal és jajgatással messze menni nem lehet, mivelhogy még eddig nem volt rá példa, hogy a sült veréb valakinek a szájába röpült volna ! A fölgyüleinlö bajok közepett tehát nem sopánkodni, de tenni kell. A komoly munka, a tettek embereinek ily gyülekezése ítészül Budapesten. A Magyar Szövetkezetek Szövetsége okt. hó 24-én, a jövő csütörtökön tartja ott ez idei kongresszusát gróf Majláth József elnöklete alatt. Közérdekű, várost ós falut, fogyasztót és termelőt a legközelebbről érintő kérdések kerülnek sorra a kongresszus napirendjén. Meskó Pál, ez a közgazdászunk, a városi fogyasztók ellátása és a falusi termelők szövetkezése oimen tart érdekesnek Ígérkező s rendkívül aktuális tárgyú előadást, ! Ha ma szerte hangzik a városok társadalmi soraiban a drágaság elviselhetetlensóge, kérdezzük, nem ütőtt-e a cselekvés 12 ik órája, szervezése a fogyasztóknak megfelelő keretekbe. Nem mondjuk, hogy most már minden kis város építsen költséges vásárcsarnokokat, de igenis állítjuk, hogy a fogyasztó városi közönségnek I száz eszköz áll rendelkezésére, hogy élelmi cikkeihez méltányosabb áron juthasson. Az már bizonyos, hogy a puszta piaci élet többé már nem egyedüli alkalmas eszköze az áruforgalomnak. A piaci élet szétforgácsolt szervében az egyesek érdeke nyer táplálékot, a közével szemben. Itt a verseny egyesek kizsákmányoló törekvéséljen jelentkezik. Mig a modernebb áruforgalmi eszközökben : á-'ucsarnokok, szövetkezetekben a kizsákmányoló, szinte monopolizáló törekvések alkalmas levezetést nyernek s a közérdeké lép előtérbe ! . . . Nem jajgatás, ankétezés, hanem tettek segítenek, tisztelt városi fogyasztók. Viszont, a falusi termelők érdeke is sürget,őleg követeli a cselekvést, Miként ugyanis a fogyasztók, a falus' termelők is ugyanazon karmok fojtogatását, érzik Az élelmiszer uzsora fojtogat,ását,. Mert, ne tessék, kedves városi fogyasztó: azt a szegény jóravaló, falusi aszszonyt agvon á'kozni, ha pl. egy-két tojásért 20 filléreket mer kérni. Ez a jámbor néni ugyan soha sem gondolt volna ilyesmire, rávitte a közvetítő kapzsisága ! Ha majd fogyasztó és termelő közelebb jutunk egymáshoz s a tucat, értékesítést, a fejkosarazást, a tömegáru beszerzés és értékesítés váltja -föl — enyhülni fog az árhullámzás is, melj'et ma egyesek dirigálnak ! — Én igy gondolom el Meskó László előadását a kongresszuson ! Aki máskép kontemplálja, uccu neki — szabad ftz ut a kongresszusra ! Hetek óta hívogatja a rendezőség az érdeklődőket. Rajta tehát, érdeklődjünk. Sok a panasz állattenyésztésünk fejlesztése T<örül is. Különösen kisgazdáink hagynak e tekintetben sok kívánni valót. Satnya, csenevész degenerált, állatállománya még ma is a régi gazdálkodási módra emlékeztet. A mi rzonban ennél is nagyobb, sőt kiszámíthatatlnn károsodást von maga után, az állategészségügy rendezetlensége s a kötelező állatbiztosítás hiáin a ! Midőn az állategps" éoüoyröl szólok, nem akarok én állatorvosi karunk ellen támadni, sőt ellenkezőleg, elismeréssel vagyok törekvéseik iránt, d« el kell ismerni, hogy egy nagy kiterjedésű járásban az az. egy járási állatorvos elégtelen, ha állandóan ti»on van is. Súlyosbít ja gazdáink maradi felfogása s krajcároskodása is (pardon! filléreskedése !) a helyzetet, mert inkább kuruzsol, vagy eltitkolja állata betegségét, semhogy állatorvosi seojtsége t vegyen igénybe ! Hogy igy menrivi érték pusztul el évenkint, azt csak eg' megfelelő statisztika állapíthatna meg ! De kérdezőm, v«n-e ilyen statisztikánk ? ! H-' nincs, mért. nem szervez ilytt a kormány ! Megdöbbentő sziliben állítaná elő az- m nagv értékv R/'esége'. Ennek egyedüli orvosszere a > ötelezö állatbiztosítás lenne ! . . Hán* k'scazdát mentene meg ez a nyomortól é« tönkremenéstől ? E^yes vidékeken évenként «-/áz svamra hu'lanak el a gazdasági állatok — minden érték megtérítés n« kül viszi -1 őket a dög. Ismerek kisgazdé*. t-ivplr pjv é'-ben 4 dar^b értékes gazdasági ál'ata, 2 «cimeres» tehén á 500 K , ös-zest n lOGO K, . gy 3 éves PAIM4 a valódi NfiUCSUK-CIPOSAROK DOBOZA. MINŐSÉGE-'! APANY