Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 27-52. szám)

1912-10-20 / 42. szám

1912. október 20. BALATONVIDÉK 3. tinó á 500 K., összesei) 1500 K, egy 2 éves üsző á 280 K., összesen 1780 K. VPSZtesóg élte tehát abban az egy esztendőben, egyiknek 6 drb. állata, másikuak 1200 K ás lova pusztuh el a többi között. Kérdem, az ilyen károsodás nem sújtja-e le azt a kisgazdát s nem nyomoritja-e meg évtizedekie . . . így már ér em azt a tolongást takarékpénztáraink kasszái körül... Mig ba biztosítás révén az elveszett érték nagy része megtérülhetne, milyen máskép néznénfk ki a kisgazdmid va rok ! Óriási nemzetgazdasági érdek tehát az állatbiztosítás szervezése szövetkezeti alapon, ha így nem menne,* állami kötelező alapon ! így fogom fel Kovács gazd. akad. tanár tervezett előadását : Állattenyésztésünk fejlesztése és szövetkezeti állatbiztosítás címen az okt. 24-iki kongresszuson ! Természetes azonban, hogy a legközérdekübb előadás is csak a pusztában kiáltó szava marad, ha éppen az érdekeltek füleibe nem jutnak el azok ! Vármegyénk szorgalmas, derék, becsületes gazdanépe — sajnos — ez ideig csekély érdeklődést tanúsított a szövetkezeti mozgalom iránt. Mi ennek az oka, nem célja e soroknak most kutatni, de megállapítva vármegyénk szövetkezeti fogyatékosságát, lehetetlen, hogy intenzivebb munkára ne buzdítjuk a vezető köröket s itt, elsősorban is a K«th, Népszövetségre gondolunk ! Az óriást gazdasági versenyben ha tökéletesen alul maradni nem akarunk, ha egy békés, elégedett gazdao>ztályt s nyugodt társadalmat, óhajtunk — munkához kell fogni. Intézményeket létesíteni. Erre lesz utmuta'ó az okt. 24-iki szövetkezeti kongresszus, melyre, ha rajtam állna, a gazdasági akadémiák összes hallgatóit, sorakoztatnám, tii'zen ők lesznek a közel jövőben a vidék gezdasági iránjitói, most már vérükké kellene válni, a legmodernebb gazdasági intézmény, a szövei kezei i eszmének ! Természetes, mellettük ott kellene állani a népélet többi tényezőinek, a lelkészkedö papságnak, földbú tokosoku« i , tanitó és jegyzőnek. Egy szóval a falu egész honoracior osztályának ! Kíváncsi vagyok, hányan találkozeak vidékünkről ott e téuyezők közül ? Reméljük a jobbat, minél többen. Tessék elhinni, ha majd ez a nép látja, hogy mellette és érte az ő urai tesznek is, nem fogja öklét a zsebében szorongatni — az urak ellen ! Ne csüggedjünk! Ha az ember szép reményeiben csalódik, i endesen csüggedés lepi meg és akarati tevékenysége egy darab időié felmondja a szolgálatot. Ugy mondják, hogy bennünket, keszthelyieket is egy bántó csalódás én az utóbbi napokban. Hogy mi, arról most még korai volna beszélnünk, mert a bizonyosat, még senki s* m tudja. De ért legyvn bennünket, a I gkeserübb csalódás, ha legszebb álmaink -nyésztek is el, nekünk csüggednünk nem szabad. A nagyobb bajnak meg kell gyógyítania a kisebb bajokat és ha körül nézüi.k itt városunk halárain beiü

1, kisebb bajokat is találunk elég szép számmal, Ha a bánatnak legjobb orvossága a munka, a lázus tevékenység, akkor mi nagy báuatunkból könnyen kigyógyulhatunk, mert egy az, hogy még nincs elveszve minden, más az, hogy akad elég tennivaló. Ilyen elsőrangú tennivaló lenne, véleményünk szerint, egy szépítő egylet felállítása. Az olyan roh«mo>an, szinte amerilcai gyorsasággal fejlődő város, miutKeszt,hely, nem épülhet minden tervszerűség nélkül. Hiszen az eddigi uj városrészekben is történtek olyan égbekiáltó hibák, amelyek két százt d alatt is bajosan lesznek orvosolhatók. Hát azt akarjuk, hogy a hibák alaposan felszaporodjanak ? Itt van a város közepén ez a kis parkunk, még azt sem tudjuk becsületes karban tartani, pedig ugyancsak a szem előtt van ! Vagy talán éppen azért, mert amit mindig magunk előtt látunk, utóbb nem is látjuk. Csakhogy az idegen meglátja ám ennek letördelt, öiszehorpasztott kerítéseit és a város egyéb helyein mutatkozó hiányoknt is. Egy másik, szinte halaszthatatlan dolog, mely elöl kitérni semmi szín alatt sem volna szabad, az óriási drágaság csökkentése. Már két hét óta Keszthelyei) egy darab tojás ára 12 fillér. Máskor még tóim, karácson táján, is olcsóbb volt. De drága a baromfi is. Állítson hát a város egy baromfitelepet valahol a Balt<t<.n partján, hisz baromfinevelésre alkalmasabb ht-lyet sehol a világon nem lehetne találni. Itt v;in a gazd. akadémia. Ezzel karöltve és a minisztérium támogatásával olyan virágzó telepet lehetne létesíteni, amelyből a városnak is tisztességes haszna lenne s a lakosság jólétén is nagyot, lendítene. Kérjük városunk agilis bíráját, vegye kezébe ezt az ügyet s vigye keresztül ! Ennél hasznosabb dologra nem fordíthatja igyekezetét. Azért aposz'rofáljuk őt egész nyíltan, mert ha csak általánosan beszélünk, nem akad senki, aki szükségesnek tartaná e fontos dolognak megvalósitá>át. Mert ez már úgy szokás szegény Keszthelyen. Munka tehát van elég ! Csak nem kell csüggedni, mert ha egyik terv, talán a legszebb, dugába dől is, majd sikerül a második, karmadik s így lassi cskáu majd csak h'ilndunk a magunk erejével is ! Kéri György. Vaszary Kolos-utca 12. szám alatt egy 3 szobás emeleti lakás nov. l-ére kiadó. — Bővebbet Harasztovits Istvánnál. — Öt világrész asszonyai.* Irta Szikra (g;róf Teleki Sándorné.) Magyarországon még sohase volt olyan érdekes és tanulságos kongresszus, mint amilyen 1913. június havában Budapesten készül A nők választójogi világszövetségének, VH-ik kongresszusa ez. Érdekes, mert öt világrész társadalmának szine-javát gyűjti össze fővárosunkba és tanulságos, mert egészen uj látókört van hivatva a magyar társadalom gondolkozásában megnyitni. A magyar ember ugyanis eddig (tisztelet a ki vételm k .') a nőt csak ugy: — népdal szempontokból tekintette, értékelte. A szerelmes ifjú muzsikaszó mellett dicsérgette «a barna kis lány csókra teimett száját> s őszintén elbúsulta magát, ha alkalma jött felsóhajtani, hogy : «szép aszszonynak jónak, jó járású lónak, kár megöregedni . . .» De már a férj, ha szóval tréfásan is, de akaratban nagyon is komolyan erősítette : «nekem olyan asszony kell, ha beteg is keljen fel ... » stb. stb. Egé-z mulatságos szemelvényeket lehetne ilyen dalba kikristályosodott világ— nem! háztájuézetről összeróni. Mind azt bizonyítaná különben, hogy nálunk a nagy átlag felfogásában — a nő csak mint szerelmi objectum, mint házi bútor, mint szükséges rossz, vagy pedig —jobban mondva tehát — mini családi,«g bir létjogosultsággal. De zokon veszik tőle, ha eldiferenciázódott egyéni életet mer élni. Ugy tartják helyénvalónak, ha megelégszik «önfeláldozó jó anya ; önfe'áldozó derék feleség; önfeláldozó gyermeke szüleinek, vagy pedig: igénytelen, szorgalmas és háromszor önfeláldozó szegény rokon» marad. Csak az Istenért ! ne jusson eszébe «önállóskodui ! . . » Akik az 1913-iki kongresszusra jönnek, azok már egytől-egyig tovább mentek követeléseikben s azt mondják: a nő, ha körülménj'ei ugv hozzák, ösztönszerűleg lesz önfeláldozó — ós családtag, de kell, hogy eoyéb is legyen, még pedig és mindenei-előtt: teljes értékű egész ember. Ne csak kötelességtudó, hanem felelősségérzette', öntudatosan, célirányosan a közérdeket is átértő, átérzö. szolgáló s igy a tökéletesedés felé törekvő egyén. Hogy ezt mind a választójoggal reméljük megv»Ió*itani ? . . . — Hát igen. Mert nem azon mu'ik, hogy a nőnek nincs válcsztójoga. hanem azon, hogy azt a választójogot megtagadják tőle Maradiságból ? Csökönyösségből? Élőit, életből ? Félelemből? 'indolenciából ? Irgységből ? Bosszúból ? vagy rosszul alkalmazott, gyámkodásból teszik e ? nem kérdem, de tudom, hogy ma már mesterséges é« mesterkélt és azért naptól-napra kegyetlenebbé válik az- » gát, amit a nők politikai felszabadu'ásH útjába tesznek. Mert mivel lehet felnőtt, iskolát végzett, józan embertől megtagadni azt, hogy ha* Mult számunkból térsziike miatt maradt ki ez az érdekes cikk, melyet azért közlünk, mert az eszmék tisztázását mindenesetre előmozdítja. S z e r k. S iroliiv" Roche 99 ezerszeresen bevált tüdőhurutok ellen friss és idült köhögés, hörghurutnál tüdőgyuladások után. Egészséges tüdők erős étvágy óvszer a tüdő vész ellen. §p MW ftMn UMM | n „ Ar^MWaií. • n