Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-14 / 2. szám

2 BALATON VIDÉK 1912. január 14. érdemli, hogy azzal a legkomolyabban foglalkozzanak azok a körök, a melyeknek céljuk és feladatuk mindenben a község érdekét szolgálni és azt előmozdítani. Mi megtettük kötelességünket, amellyel községünknek tartoztunk, most tegyék meg mások is. Rajtuk van a sor. Preciosa. Preciosa magyarul anuyi, mint: drága, értékes. Hát ez az előadás is preciosa volt. Valami csodadolog az, amit Gönczi professzor ur kihozott. Értékelni alig is lehet, amit véghezvitt. Az alkotás géniusza, a betanítás türelme, a rendezés ezermestersége, a kiállitís áldozata, a játék intelligenciája — mindezek olyan ragyogó összhangban diadalmaskodtak, amely ellenállhatatlan erővel hol elszoritotta, hol fölemelte a közönség lelkét s egy gyönyörű, magas nivóju est nem muló emlékével gazdagította. Egyáltaláu nem mérhetünk itt közönséges mértékekkel, sem a < műkedvelőt, seui a «vidéki», sem a «diák> jelző enyhítő körülményeivel sem kell mentegetőznünk. Amit kaptunk, azzal meg lehetünk elégedve a legfokozottabb igények mellett is. A színmű maga csupa poézis, mely Gönczi Ede premontrei r. tanár tollából eredt, aki a spanyol Cervantes novellája (nem az operaszöveg) után bájos jelenetekben a XVII. század kedvesen naiv világába vezetett minket. A spanyol cigánycsapatban levő Preciosa és Don Alonzo ifjú szive föltalálja egymásban az ideált. A fiatal hidalgó a cigányok közé áll, hogy Preciosa kezét két évi próba után megnyerje. Ám a vendéglős leánya, Juana is Alonzo után eped, s mikor Alonzo visszautasítja, boszuból álnok csellel a rendőrök kezére adja a cigányokat, s Alonzo fölgerjedvén, az egyik rendőr ellen támad. Törvény elé kerül, s a biró — saját atyja, ki kemény lelkű küzdelem után megbocsát fiának. Preciosáról pedig kiderül, hogy nem cigány, hanem egy nemesi család ellopott gyermeke. Vig mennyegző a kalandok vége. Ez a történet operának is fel van dolgozva, Weber bájos zenéjével, melyat az ifjúsági ének- és zenekai számára Eckhardt Antal karnagy lett át zseuiáHsan és hatásosan. Az előadás remekbe ment. A címszerep oly kezekben volt, hogy becsületére vált volna bármely hivatott művésznőnek. Bozzay Ilonka urleányról az a meggyőződés kelt egyetemesen, hogy kész színművésznő. Alak, hang, intelligencia, előadó művészet, báj — mindez mesterkéletlen, természetes, menten a hatásvadászattól, a maga istenáldotta közvetlenségével — ellenállhatatlan hatással volt.Beszédje, éneke, tánca, kosztümjei — csupa graciózitás, csupa «preciosa.» A sok-sok virággal együtt a közönség meglepett szeretete és szívből fakadó ünneplése környezte mindvégig. Vele együtt, ugyancsak ilyen igaz sikere volt Bozzay Irén (Donna Clára), Párkönyi Ilonka (Viarda cigányasszony) és Győry Honka (Juana) urleányoknak is, akik sziutén mindeu tehetségükkel segítették elő az előadás hatalmas sikerét. Donna Clara spanyol nemesi grandezzája ós finomsága, anyagi vágyódása és öröme, — diadala, a vén cigányasszony pénzsóvársága, intrikája és megtérése, — Juana sértett és megalázott szerelme és boszuja — egyaránt pompásan érvényesült és hatott az ő alakításukban. Az ifjak közül Morgás Jenő (Don Carcamo), Csepinszlcy Béla (Alonzo), Fabianics Ernő (Don Acevedo), Gyenes Kornél (cigányvajda) Halden Elemér (Don Contreras, majd egy paraszt), Kőmives Nándor (korcsmáros) szintén föltétlen elismerést érdemelnek^ de különösen Morgós és Gyenes. Az apróbb szerepek is jó kezekb»n voltak. A tömegjelenetek a rendező végtelen türelmét és zseniálitását dicsérték. — Sehol semmi fennakadás, tiszta, érthető szókiejtés, biztos, lámpalázmentes föllépés, élethű megjátszás — mind Gönczi tanár ur érdeme, aki méltán rászolgált a bábérkoszorus ünneplésre, amivel ugy neki, mint Eckhardt karnagynak az intézet igazgatója fejezte ki elismerését. Ami az előadás ének- és zenei oldalát illeti, ebben meg Eckliardt karnagy talentuma diadalmaskodói t. A másféléves zegyes zenekar életrevalóságát bizonyítja, hogy kitűnő összjátékkal festette alá^ a játékot, s az énekkar számai a betanulás és össztanulás erejével nem téveszthették hatásukat. Általában remekbe meut az egész előadás. A hatalmas, előkelő közönség, melyben a vidék is nagy arányban volt kéyviselve, akik között ott láttuk sipeki Bálás Béla dr. főispánt ós Hertelendy Ferenc főrendiházi tagot nejeikkel együtt, gyönyörűséggel hallgatta végig a poétikus darabot, s együtt lelkesült, együtt bánkódott a szereplőkkel, az érzelmesebb jeleneteknél a meghatottság könnyei csillogtak a szemekben. Adja Isten, hogy az est anyagi és erkölcsi sikere jótékony kihatással legyen mind a tanulóifjúságra, mind a közönségre, amazt lelkesülni tanítván a nemes művészi iránt, emezt hálával töltvén el az intézőt iránt, mely az ifjúságot a komoly iskolai nevelés mellett ily téren is neveli és műveli. A hangversenyen megjelentek : Asszonyok : Dr. Bálás Béláné, Bariss Gyuláné, özv. Barna Györgyné, Beér Ferencné, Bendekovics Istvánná, Berényi Béláné, dr. Berzsenyi Gerőné, özv. Bezerédj Lászlóné, Bölim Béláné, dr. Csanády Gusztávné, Cséby Lajosné, Eokhardt Antalné, Fáber Györgyné, Fehér Józsefné, Fek*cs Jánosné, Gaál Józsefné, Galad«liis Béláné, Grohmann Jánosné, özv. dr. Halden Józsefné, Harasztovits Istvánná, Hegedűs Béláné, Hertelendy Ferencué, özv. Hilián Györgyné, Horváth N.-né, Huber Mihályné, Kapácsy Kálmánná, Kántor N.-né, Kiss N.-né, Kölgyessy Gyuláné, özv. Kunzl Liliomé, Lázár Izsóné, Lázár Józsefné, Lendvay Ernöné, Lőke Istvánná, Laskay N.-né, Lehrmann Laura, Lip«itz Sománé, Manovil Emiiné, Mátékovies Lajosné, Molnár Ignácné, Molnár N.-né, Oltay Gnidóné, Párkányi Józsefné, Rosei&erg Béláné, Radó Vilmosné, Rátz Frigyesné, Szlabey Gézáné, dr. Simon Ernöné, Szeles Jánosné, Schadl Jánosné, Szalay Ignácné, Szabó Lajosné, Takách Imréné, Tihanyi Sándorné, Tomka Kálmánná., Tomka Ákosné, Tar Józsefné, Tánczos Lajosné, Talabér N.-né, Záborszky .Tenöné. Leányok: Bozzay Irén és Ilonka. Barna Lili, Berzsenyi Mariska és Margit, Brill Böske, Cséby Margit és Edit, Domonkos Böske, Fekecs Karolin, Fabjanics Margit, Galadalics Margit, Győry Ilónka, Gaál Jolán, Garger Zseni, Horváth Jolán, Harasztovits Lujza, Huber Aranka, Hilián Böske, Illés Marietta és Ilma, Kertész Böske, Kárpát hy Etel, Kapácsy Mici, Kiss Manci, Lőke Marienne, Lendvay Erzsike, Lipsitz Etel és Irén, Laskay Irma, Manovil Irma, Molnár Magda, Mátyássy Mariska, Nagy Margit, Nemes Róza, Náray Anna, Nagy Ella, Péntek Jolán, Pallér Jolán, Perpits Etelka, Párkányi Margit, Mili és Ilonka, Simái Szerén, Sujánszky Manci, Schadl Irma, Szlabey Margit, Szalay Piroska, Szombath N. ós Gizi, Tomka Idus, Tihanyi Margit, Tar Etel, Wirth Margit. A Kisbalaton mellől. Most, hogy az idő kezd télire válni, s a polgár ember beszorul a lakóházba, — s amint magam is sokszor láttam, egyébb foglalkozás híján, kénytelen a pipáját tömöget.ni, — eszembe jut, hogy milyen ha-znos foglalkozást lehetne nekik ilyenkor, különösen e vidéken nyújtani. Még pedig olyan foglalkozást, amely befektetéssel nem jár, s amelynek eredményét mégis igen szépen megfizel.nők. Lt, Egenföld és Zalavár szomszédságában van a Kisbalaton, amelyben temérdek nád és gyékény terem. A nádat e két köz.ig lakossága még csak felhasználja, amennyiben a háza tetejét javítgatja vele, vagy némelyek el is adnak belőle. De nem igy vau a gyékénnyel. Ezzel igazán nem igen tudnak mit osinálni ! Amennyi a pinoében a hordók körül szükséges, anuyit csak hoznak haza, liauem a többi az ott rothad évről-évre a törmelék náddal együtt. Vagjr ha száraz tél vau, hát felgyújtják s a tüz martalékává lesz. De ezért kár ! Mennyi hasznos dolgot lehetne e rengeteg gyékényből készíteni ! Készítenének is a polgárok, de nem értenek hozzá. Pedig, ha feldolgozhatnák, nemcsak az unalmas tél t,ellenék gyorsabban, hanem még szép jövödelemre is tennének szert. Ha én értenék a gyékényfonáshoz, nem is kérnék senkit, hanem magam fognék hozzá s nagyon szívesen tanitám a gyékény célszerű feldolgozását nemcsak a mindennapi- s ismétlőiskolában, de még szabad időmoen a felnőttek között is. De sajnos, ily tunfo'yamon még uem vettem részt, a tanítóképzőben pedig az ipar-órán abban az időben ezt még uem lanitott.ák (talán most. már igen !) s igy nem értek hozzá. Arra volua tehát szükség, hogy e községekben gyékényfonó-t.anfolyamot rendezzenek az illető körök. Zalavárinegye Gazdasági Egyesülelének agilis titkárja, Sárközy Viktor ur rendeztetett már egy tanfolyamot ezelőtt négy évvel Egenföldöo, de ez füz (kosár) fonó-tanfolyam volt. Aminek nagy haszni nem is maradt el. Ez látszik onnét is, hogy azóta a «Zalavölgyivasut» mentén termő füzvesszöt majdnem mind égenföldiek veszik meg és készítenek belőle kosarat A téli napokban egy egy ember megköt négy, esetleg öt kosarat is. Darabját csak 50 fillérjével számítva, igen jó napszámra tesz szert. De mivel gyékény e vidéken inkább több vau, mint füzvesz8ző, tehát jobban egy gy^ékényfonó tanfolyamra van szükség. Kaptunk ugyan Ígéretet, hogy nemcsak a füzvessző helyes felhasználására lesz a fiatalság kioktatva, liánéin a gyékényfouásra is, azonban ez utóbbi ez ideig e'maradt. A «Balaton Szövetség» — amint hallom — most B ilatongyörökön rendez ily fonótanfolyamot. Talán jó lenne itt is megpróbálni e községben ? Itt legalább helyben van a neki való gyékéuy Vagy talán a »Keszthelyi Gazdakön küldene ki oktatót,. Utóvégre is a község lakóira nézve mindegy, akárhonnét kap vezetőt, fő az, hogy megtanalliasson. S igy elsajátítván e községek népe a gyékényfonás mesterségét, nemesi k saját magának tenne, annak eladásával hasznot, hanem a másik község lakosai is olcsó pénzen juthatnának a szükséges — és némelykor oly nehezen nélkülözhető, — gyékénydolgokhoz. Égeuföld. Bucsy Aladár k. tanító. rekedtség és hurut ellen nincs jobb a RÉTHY-féle pemeteM cukorkáknál! Vásárlásoknál azonban vigyázzunk és határozottan RÉTHY félét kérjünk, mivel sok haszontalan utánzata van. ki eredetinek minden egyes darabján rajta Tan a RÉTHY SÍT. 1 doboz ára 60 fillér. Mindenütt kapható.