Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-24 / 12. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. március 24. 12. szám. TO VIDÉK Politikai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat, a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem aduok vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 1 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Miért kell a Népszövetség? (h) A Kath. Népszövetség keszthelyi helyicsoportja ma, vasárnap d. u. 4 óra­kor tartja évi rendes közgyűlését a kath. legényegyesületben. Ez az alkalom adja most a tollat kezünkbe, hogy okát ad]uk annak, miért kell a Népszövetség. A tagadás ós lázadás ősi szel­leme nem veszett ki, söt egyre erő­sebb, vakmerőbb és félelmetesebb lesz. Ez az átkos szellem közel 2 ezer esztendő óta ostromolja a ka­tholicizmust, hogy vérbe fojtsa, meg­semmisítse. Ez a szellem gyilkoltatta le Néróval, Diokleciánnal, Caligulá­val és a többiekkel a kereszténye­ket, akiknek őrjöngésig fokozódó rombolási ösztönüket és a kereszté­nyek iránt táplált határtalan gyű­löletüket nem tudta kielégíteni a keresztényeknek patakonként folyó vére. Mint akkor, ugy most, napja­jainkban is egyre elkeseredettebben hangzik fel : Tiporjátok el ! Mit ? A katholikus vallást, azt a vallást, amely legtisztultabban hirdeti az Isten fo­galmát, amely az emberi méltóság­nak legmegfelelőbb erkölcsi törvénye­ket ültette át az életbe, amelvnek szervezete oly bölcs és erős, hogy csak isteni lehet. Sok száz évi próbálkozás és ke­serves kudarc után végre rájöttek az egyház ellenségei arra, hogy egy-egy ember hiába szalad neki a sziklára épitett egyház kemény falainak, hogy rést törjön rajtuk, mert csak az ő fejük zúzódik össze, hanem tömegeket kell szervezni az ostromra és nem a kapu betörésén lcell fáradozni, hanem a falak aláásásán, alagutak fúrásán, hogy lopva lehessen a várban teremni és belülről tá­madni. Ma az ostrom irányítói és veze­tői: a szabadkőművesek, a szabad­gondolkodók, a szociáldemokraták. Az ellenséges tábor minhárom hadteste már hazánkban is elhelyez­kedett és állandó működésben van, csatározásaival egy pillanatra áem hagy fel és nem is fog felhagyni, míg ugy, mint Franciaországban, a lcatho­likasokat meg nem alázza, az egyház ha­talmát meg nem törte, vagyonát el nem rabolta, hiveit meg nem zavarja és hitük­től el nem idegeníti. Ezt mint nyilt és határozott programmot vallják. Hogy célt érjenek, a régi sza­badkőműves lapok mellé két ujat alapítottak, a Világ-ot és Az Est et. A páholyok mellé uj egyesületeket szerveztek. Ilyenek a Társadalomtu­dományi Társaság, a Reformklub, a Ga­lilei-kör, a Tanítók Országos Szabad Egye­sülete. Ezek mind ugy beszélnek a mi szentelt hagyományainkról, in­tézméuyeinkről, örök igazságainkról, becsületes multunkról, ahogy mi még a rablógyilkosokról sem szoktunk. Már a képviselőházban is hangot adtak követeléseiknek, amelyeknek teljesítése végzetes hatással lenne katholikus népünkre és az egyház­nak az országban elfoglalt helyze­tére. Az ellenünk tervszerűen folyta­tott harcnak eredménye az, hogy nem a mienk az ipar, a kereskede­lem, a bankok, a takarékpénztárak, a sajtó. A föld is egyre jobban csú­szik ki a keresztén} 7 magyarság lába alól, már pedig a kié a föld, azé az ország. Népünk anyagi romlását ölbe tett kezekkel nézni annyi, mint tűrni, hogy elevenen tegyenek ko­porsóba. A nemzetközi szociáldemokra­ták térfoglalásáról beszéljen helyet­tünk a szám, hogy Izrael Jakab, a párt volt főpénztárosa, 3 és tél milliós üzleti kasszát kezelt, hogy a legutóbbi pártkongresszushoz beterjesztett párt­jelentés félmillió koronánál több be­h BALATON VIDÉK TAHCAJA. Ady magyarsága és stílusa.* Irta : Váth. Az uj líráról sokat írtak.. Tagadták, hogy harcos ; ráfogták az Íróikra, hogy Verlain, Baudolaire imitálok. Bemohoso­dott fejű vén pápaszemesek, kiknek az uj, de niég csak a régi irodalomhoz is semmi köze, igazságokat irtak körüle. Csak róla nem. Sok szó, papíros, kevés érték az Írá­sokban. Leginkább Ady magyarsága nem fért a fejükbe, mert ráébredt, a magyar bűnökre s kuHurálatlanságokra. A Buda pesti Hirlap még sirásáshoz is folyamo­dott, hogy ütőkártyának előszedje Kom­játhyt s magyarságát odavágja Ady és társaihoz. Tanulmány Íratott, róla Sikabo­nyival. (Vastag könyvben, de kevés róla­írással.) Mikor munkatársa volt Komjá'hy, akkor meg éhbéreu tengődtette mostohán s ki-kiliuzott egy-egy eredeti, merészebb­séget a soraiból. Mondani se kell, hogy a B. H. volt a világító torony az uj líra rengetében bolyongó Kőszegi Lászlók, Tor­* Bár a cikk nem mindenben fedi állás­pontunkat, mégis közzétesszük munkatársunk iránt •aló figyelemből, fenttartva természetesen hozzá­szólási jogunkat. S z e r k. daí Ányosoknak. És vágták az erdőt. Ady­ból kiirtották s letagadták a magyarságát és kiközösíteti ék a nagypipáju hazafiak pöfékelő soraiból. Fájt nekik, hogy márc. 16. okt. 6-ra való alkalmi zöngemények nem akadnak a sűrűn megjelenő Ady-kö­tetekben. Hiányzik a csizmntalpszivósságu Ábrányiak, Jakab Ödönök alkalmi ódája : a szónokias hazafiság. Mert neki nem kel­lettek a megálmodott álmok, s nem letűnt, irodalomtörténeti hagyományokon élőskö­dött. És minden sorát ebből a hibás szög­ből nézték s Ítélték meg. Mi Prohászka szavaival indulunk Ady magyarsága keresésére. Tekintjük elválto­zott pszichológiáját ; értjük nyelvét, érzé­sét s nem botránkozunk meg fan'zeusko­dóan a bűnösökkel való evésén s Magdol­náin. Mert — lehajolt, leáliitatosodott a magj'ar rögig, mert példás alakban kis or­szága orcájára ütött. Adyt magyarvonatkozásu stílusa kü­löníti el mestereitől, a franciáktól és teszi magyarrá. De rokonitja velük a jelen ál­lapotokkal való elégedetlenség, ami min­dig a haladás indítója. Bevezető verse ékes bizonyság : Góg és Magóg fia a hazakereső magyarok utján, Vereckén jön kaput, dön­getni, Fülében ősmagyar dal rivall. De uj idők, uj dalait akarja elsírni Dévénynél betörve a Kárpátok alatt. Ha Vazul sor­sára jut is, ha százszor elátkozza is Puszta­szer (a maradiság) uj és magyar lesz a győztes dal Csupa magyar motívum : Kár­pátok, Dévény, Vazul, Verecke, Puszta­szer . . . ólomöntés, fcapudöngetés . . . Em­lékszünk rá a történelemből ! Adria he­lyett : Dévény, a Nyugat. Ez eddig nem uj. De a beállítás, az uj, szokatlan. Góg és Magóg őskeleti bibliás és V^iecke rész­ben ismeretlen nevek a belletrisztikában. Adynál ez mind szinbolum : Kelet a kul­túrálatlanság, Nyugat a kultúra jeiképe­zése. — A Hortobágy poétáját sok-sok méla vágy kínozza. Nem értik meg déli­bábos, alkonyatos álmait, csak bámulják ; virágos szóba csökkent verseit a csorda­népek lelegelik. Káromkodni kell itten és fütyörészni. Kétlelküsége Párisban való tartózkodása után nyilatkozik meg A nyu­gati kultúrától megmámorosodottan gondol irtózva haza, a Duna mellé. Ott szent Ce­cília liajoldalos, finom remegésü lelkére. Itthon cédához hajtja durva öröm s pézsma­szag, daltalan szivek koldua zsivaja várja a naptalan Keleten. Az iharfa a magyar fája s elátkozza, hogy ide köti. Párisba menekül. Az a Bakonya s sejti az irán­szagu szittyasereg elől az Álmos fajából való messzelátó lelkű szegénylegényét. Még meghalni is odasiet. A kiábrándult magyar fanatikusan hadakozik ellene, hogy magyar kéz fogja le a szemét. Szent Margit is Nyugatról várt dalos, törékeny, halk asz-

Next

/
Thumbnails
Contents