Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-03-24 / 12. szám

8 BALATONVIDER 1912. március 17. vételről számolt be. A szociáldemokrácia számbeli növekedésénél ezerszerte veszedelmesebb haza- és vallásellenes elveinek a lelkekben való terjedése. A döntő mérkőzésre óriási erővel és szemmel láthatóan növekedő eredménnyel folyik tehát a talajnak előkészítése és a tömegerőnek gyűjtése. Ezzel az erőgyűjtéssel és készülődéssel szemben hasonló tevékenységre van kényszerítve a keresztény világnézet, a katholicizmus hazánkban is, ha nem akar a francia katholicizmus szégyenteljes és siralmas sorsára jutni. Ezt megakadályozni célja a Kath. Népszövetségnek. Ez az a szervezet, amely a katholicizmus modern ellenségeinek seregei ellen hasonlóképen sereget állit szembe, fegyvert fegyvernek szegez, tudást a tudásnak, fegyelmet a fegyelem ellen. Katholikus öntudatra van szükségünk, hogy vallásunknak tekintélyt, becsülést, magunknak békét és tisztes polgári létet teremtsünk. S épen ennek az öntudatnak megteremtésére van hivatva a Népszövetség; ezt tűzte ki céljául; ezért dolgozik, küzd, agitál már évek óta fáradhatatlan buzgalommal. A Népszövetség célja tehát a legideálisabb, a legnemesebb, működése vallásos és hazafias s épen ezért a Népszövetségtől egyetlen egy hazájához és vallásához hű katholikus sem tagadhatja meg támogatását. A Népszövetség csak a mi segítségünkkel érheti el célját: a katholikusok egységét, összetartását és mozgékonyságát, amelyet ha elért, akkor a döntő mérkőzés kimenetele nem lehet ránk nézve kétséges, akkor győzünk, különben elbukunk. A zalavölgyi vasút Örömmel ertesülünk, liogy a Máv. üzlefvezetősége intézkedett, hogy e sok széppel megáldott Balaton vidékére ismét visszaadta az itt már régebben is használatban levő I. és II. osztályú folyosós vasu'i kocsikat. Azt mondhatná valaki, hogy valahol csak használni kell e régi rendszerű kocsikat is, amig elszakadnak. Az igaz. De azokat vigyék más vidékre, ahol nem fordul meg olyan sok idegen, mint e gyönyörű tó mellett. Hiszen a Balaton mentén a «B*latoui Szövetség*, az egyes községekben pedig a fürdőegyesületek, szépitőegyesületek mind arra törekednek, kogy itt minden csinos, tetszetős (sőt e végből a Balatoni Szövetség a körtelefon hálózat építésénél még görbe telefonpóznát sem engedett használni) kényelmes legyen. Miért lenne épen a vasútnak kivétel e tekintetben ! De nemcsak ez volt hátra ! Van még egyébb is ! Ott van Balatonszentgyörgyön, Tapolcán a rossz vonatcsatlakozás ! S végül odajutok, amit tulajdonképen einliteni akartam a «Zalavölgyi vasút* menetrendjének helytelen beosztása. Már egyszer e lap hasábjain említést tettem e szerencsétlen vasút még szerencsétlenebb vonatjáratáról, de a helyzet azóta sem javult. Ha megnézzük a menetrendet, azt látjuk, l'Ogy itt a Keszthely tőszomszédságában levő községbeliek épen nem használhatják fel e vasutat Keszthely felé utazásra. Szerencsésebb valamivel az állapot Szontgrót, Egerszeg felé. Sőt Zalaegerszegről egy

7 nap alatt is meg lehet fordulni. De e vidék gazdáinak mi dolga Szentgróton vagy Egerszegen ? Semmi ! Legfeljebb a szentgróti vásárra megy néha egy-két utas. Máskép áll a dolog Balatonszentgyörgy, illetőleg Keszthely felé. Pedig mégis csak Keszthely e vidéknek középpontja nemcsak gazdaságilag, hanem politikailag is. E vidék járási székhelye Keszthely, ahova az ügyes-bajos ember nem mehet vonattal, vagy ha áruja vau, amit a piacra vihetne, nem szállíthatja vonat,tal, ami mégis legolcsóbb volna, hanem viheti gya'og, ami szintén bajos, söt némelykor lehetetlen is. Igy tehát nem is viszi, jobban mondva nem is viheti áruját. Ebből aztán neki is kára van. de meg a vasútnak is, mert ha alkalmas vonatjárata volna, épen ugy tódulnának innét is a piacra, mint pl. Balatongyöröktől. Mert ime igy áll a dolog ! Ha egy sármeiléki vagy égenföldi ember vonattal akar Keszthelyre menni és visszajönni (pedig gyalog háromszor, sőt négyszer is megteheti ezt naponta) ugyanannyi idő alatt fordulhat meg vonattal Keszthelyről, mint Bud ipeströl (s akkor Budapesten késhetik 7—8 órát), vagyis 19 óra alatt. Hát nem abszurdum ez ! Amint hallottam emlegetni, a szombathelyi üzletvezetőség változtatni akar a nyári menetrendben a «Zalavölgyi vasúton* is. Arra volna tehát szükség, hogjr ugy változtasson a menetrenden, hogy köszönet legyen benne, s hasznát vegye mind a vasút, mind az utazóközönség ? Mit kellene evégből tenni ? A régi vonatjárat mellé még Türjéről kellene indítani reggel egy vonatot olyan időben, hogy az Balatonszentgyörgyön legyen legalább fél hétkor. Igy azután csatlakozása lenne a Budapest felé menő délivasuti gyorsvonathoz is, meg Keszthelyre, sőt Tapolcára is Délután pedig visszafelé indulna egy Balatonszentgyörgyről fél 8 óra tájban. S igy csatlakozása .oune a Budapest felől jövő személyvonattal (s akkor e vonat Tűrje felé menő utasainak nem kellene reggeltől ötig Balatonszentgyörgyöt szerencséltetni jelenlétükkel), de meg csatlakozása lenne hozzá Tapolca—Keszthely felől jövő vonatnak is. Igy azután el lenne érve az, hogy aki reggel elmenne árujával Keszthelyre, az délután fél két órakor Sármel'éken, Zalaapátiban lehetne, s akit dolga a délelőtti időben vinne Keszthelyre, az az estivel visszajöhetne. Da sokan megköszönnék ezt az újítást az üzletvezetőségnek ! (Égenfötd.) Bucsy Aladár, tanitó. 182T/19J2. Hirdetmény. A járási főszolgabíró ur a községi biró választását március hó 27-ik napjának délelőtt 9 órájára tűzte ki. Választói joggal birnak azok, kik a községi választók névjegyzékébe fel vannak véve. Kiskoruakat és gondnokság alattiakat a gyám, illetőleg a gondnok, nagykorú nőket, tesületeket, intézeteket, társulatokat s általában mindtn jogi személyt meghatalmazott képviseli a választásnál. Máskülönben a választói jog csak a jogosult által és csak személyesen gyakorolható. szonyos, könnyes trubadúrra. Hiába áhított. Prüszkölő kun lovakon hetyke, vadbaj*zu, lármás, mokány magyar urak érkeztek csak — «s Jézusnak áldozák Margitét.* ős kajánnal nem bír együtt írni, basáskodón szeretkezni : a piros hajnalok hosszú, ablakkopogtató során át. — Az Istenkeresóssel megindul Ady haza felé. A szive révén jut Istenhez. Mikor meg a megértést is vágyja : Szeretném, ha szeretnének, becézve szólítgatja kicsi országát : Fel-feldobott kő c. zsuzsuapróságu költeményében. Magábaszáll. A fizikai törvényszerűség szerint magyar sorsosan földobott kőként földére hull s a rögére szoritva fülét, hallgatja szive dobbanását s áhitja: Istenem, add nekem azt a holt hitet, hogy magyar szemmel tudjak nézni . . . parádézni. Mindig melegebbre melegebbül a kálvinista prédikátorok ivadékának ajakán a magyar ige a haza iránt. Uj életet, megújulást vár számára. Falu csöndje, szagos virágok, zöngő méhek interiörjét álmodja vissza. Titokban meg van kisfalusi házukkal s nem komédiáznak. Harag, átok, szitok nélkül megy kifelé s feketezöld babérfák terhe esőzik a bús távozóra. Kimegy, hogy százszor földobott kőként százszor visszaszálljon. Még sétát is rendez bölcsőkörül s végig mutogatja legendás szülőföldje népmesés vidékét: ő a régi tüzek fekete tüze. Kétlelküsége elhagyja, de azért kiábrándult magyar marad. Ki kisjr belőle vadságainkon, durvaságainkon, bakos örömeinken, kocsmagőzös dándóinkon érzett fájdalma. Finomságokra rezonált lelkét, veri a nyugati vágy, a tiszta aszszony áhitása, a több emberség. Máskor emberét bevitette a magyarság hármas igétől való boldogulása. Ady lelkiséget keres, vágy és szeretném hozzátenni, hogy sürgetne is. De tagadásánál, a hiányának ostorozásánál tovább nem jut. Trágyás, józan, izzadt mezőkre nem valók efféle bolond, nagyszerű, szent, égi komédiák, — mint Ady szivárványszines, finomremegésü lelke. Faluja kedves visszajáró motívuma a magyarságához. A tékozlót, eretneket, aki más szemmel mer messzelátni megszánják, szeretik ott, akár pendelyes korában, pedig elnyűtt, meg'sárgult. Szelid esti imádságra hangolódik a vén, rossz, beteg gyerek. Istenes áhítata közben fölidézgeti a régi álmokat, s az Öreg suhanc vágyakozása lesz, hogy gyérülő hajár, érintetlen szelid leány borzolná föl. Az éjbe futó gőzösről sok nehéz könnyes jós'ást sóhajt az Alföld népe sorsáról. Szánja, hogy nincs kedve ujjá lenni s álmuk a zsiros semmi; csak a multjukat állják, védik. A Bujdosó kuruc rigmusában felhányja • kergette a labanchordát . . . Még sem fordult felém orcád Rossz csillagu Magyarország . . . Hullasztottam meleg vérem, Rágódtam dobott kenyéren. . . Áldott inség magyar élet, Világon sincs párod néked . . . Elbocsát az anyánk csókja, minden rózsánk véres rózsa. Bénán esünk koporsóba, de igy éltünk vitéz módra . . . Magyarságának legszebbje mégis csak a föl földobbott kő és a Magyar ugar marad előttem. A megtérés, a bűnbánat Paul Verlaines máról hónapra valóságénak legjobb bizonyítéka Adyban. Legjellemzőbb költészetére is. Petőfi, Eötvös József br. javitó irányzata, állapotokkal való elegedetlensége mind ellentétet szült. Az első gúnyolódásai A magyar nemes, Pató Pál-ban, Eötvös Falu jegyzőjén, s néhány irányzatosságán fei feljajdultak. Mndách Ember tragédiájából értjük, hogy hasztalan sorspnk a meg nem állás, de Prchászkával valljuk s adunk igazat Adynak : «A világ nem kész s fejlődésében mindig uj problémákat kavar föl . . . A szellemi világban nincs mozdulatlanság.* Ady is az uj idők motívumainak megsejditője. Magyarsága a lelkiséget áhitja. Öblös, teleszáju szittyaság ez, hiába a halkszavuság, ólomlovagság emlegetése. Kevés a selymes ária rigmusaiban. Magyaros vér pattog ereiben : deklamálás, retorika, melldörömbölés nélkül is érezzük s megértjük, (Folytatjuk.)