Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-06-16 / 24. szám

6. BALATONVIDEK 1912. junius 16. változott viszonyokhoz életmódban és költekezésben. A nem latéi nerosztályhoz tar­tozó társadalmi rétegek a tekintélyi egyensúlyt — mely nálunk nagyon js sajnálatos irányban az «igazi» urak felé billent — anyagi meg­erősödéssel igyekeztek nagyon is he­lyesen helyrehozni. Az iparos, ke­reskedő és földmívesosztályok tekin­télyének növekedése mellett a hi­vatal nokosztály tekintélyének, ura­ságának mázát ís meg kellett őrizni bármi áron, költekezésben és élet­módban, ezért elmaradni nem akar­tak, ez pedig csak az anyagi romlás árán volt elérhető. Az a sok törvénybe ütköző cse­lekedet, mely bünüs uton is pénz­szerzésre irányul, áldozatait jórészt ebből az osztályból szedi, nem vélet­len műve, hanem lépésről-lépésre kö­zeledő súlyos társadalmi bajoknak előrevetett árnyéka. Segkség itt a viszonyok alapos javulásáig csak egy van, leszállani arról a kölcsön­vett lóról, melynek adóslevél a nyer­ge és váltó a kengyelvasa. N. A pécsi tornaverseny. Pécsett HZ ifjúsági tornaverseny alkal­mával a főgimnázium fúvós zenekarának revén városunkat leírhatatlan meleg, lelkes ss tüntető ünneplés érte. 32 intézet között egyedül csak a készt helyinek volt fuvósze­nekara, a mely mig egyrészt, kitűnő játé­kával teljesen meghódította Pécs városát, addig másrészt az irigység érzetével töltötte el a testvérintézeteket,. Mindenki csak a bau dáról beszélt, azt leste, várta. Ez uralta az egész tornaversenyt. Mittörődtek ott a ver­sennyel, csak a banda kellett mindenkinek. Amerre csak elvonult, mindenütt meleg ovációkban részesült. Mindenüvé nagj T embertömeg kísérte. Útjába virágokat szór­tak. Valóságos virágesőben vonult utcá­ról utcára. De különben álljon itt előttünk a pécsi sajtó megemlékezése a fúvós zene­karról : € A keszthelyigiuinázisták kitűnően kép­zett, erőteljes, pompás rezes bandája nagy feltűnést keltett városunkban. Általános lelkesedést, rendkívüli szinpatiát ébresztett a remek diákzenekar; amerre csak elvonult,, a közöuség utcabos9zat viharos éljeuzéssel tüntette ki. Ennek a pompás rezes ban­dának Eckhardt Antal a mestere, a mi Pécsi dalárdánknak érek hosszú során át, volt oszlopos tagja, karmestere, a pécsi püspöki tanító képező intézet, volt, jeles ének- és zene-tanára, kinek távozását, kö­rünkből ma is eléggé sajnáljuk. iLckhardt a főgimnázium ének- és zene tanára. Ó szer­vezte s tanította be a keszthelyi diák rezes bandát, melynél különb diákzenekar nincs az egész országban. Olyan biztosság­gal, olyan könnyűséggel s olyan tüzzel-hév­vel játszanak, hogy szószoros értelemben magukkal ragadják a közönséget. Rögtön fölmerült a kérdés, hogy városunkban nem lehetne-e ilyen diákzenekart szervezni., .. S miért ne lehetne ? Ami lehet Keszthe­lyen, az talán Pécsett is lehet. Tagadha­tatlan, hogy Eckhardt is kellene hozzá, aki az összes fuvóhangszereket, mesterileg kezeli, aki mint, kiváló zenész hosszabb időt töltött katonazenekarban s a rezes banda szervezése, vezetése neki nem ckoz nehézséget. Érdemes lenne a kérdéssel ko­molyan foglalkozni ; a pécsi tanintézetek igazgatói megbeszélhetnék az ügyet ; elis­merésre méltó szolgálatot tennének vele.» Hát nem tlicsőség ez ? Egy Pécsnek Keszthely ad követendő példát. Büszkék lehetünk, d* vagyunk is erre. Hasonló dicsőség koszorúzta intéze­tünket a versenyben is. A magasugrásban, amely a f'överseny volt, a kesztnelyi főgim­názium lett. a második, de osak azért, mert a ver.-eny teljesen különböző pályán folyt, le. Ezüst dijat, nyertek a ovapat Versenyben : Henoz Dezső, Szabó Károly, Gyenes Kornél VIII. o. t. Biczó Ferenc, Kömíves Nándor, Lőke István, Morgós Jenő, Rácz Frigyes, Csanádi Gusztáv VII. o. t. Kenye­res István V. o. t. II ik dijat nyert«k : Szabó Károly VIII. o. t. Lőke István VII. o. t. Szalió Tivadar VI. o. t. Ill-ik dijat nvert: Kis L:ijos V. o. t. A füleslabdázá sért kir.üutető oklevelet nyert, az intézet. A tornaverseny lezajlása után a bauda szerenádot. adottt Zichy Gyula gróf püs­pöknek Szily Tamás és Visy László dr. főispánoknak s Nendvich Andor kir. tan. polgármesternek. Zichy püspök erkélyéről szép beszédet, intézett az ifjúsághoz, mely­ben a test és a lélek kiképzéséről szólott hatásosan, hogy egész, tökéletes emberekké válhassanak. Deákjaink vasárnap d. u. 4 órakor érkeztek vissza, a kikel, az állomáson több százra menő közönség viharos éljeuzéssel fogadott. A banda hangjai mellett vonul­tak fel a gimnázium elé, hol a Hunyadi induló eljátszása után Berkes igazgató és Eokhardt karnagy éltetésével a közönség és a deákság lassankint szétoszlott. A hévízi postás-otthon ünnepe. Az állomáson. Az a nagyszabású ünnepség, amely f. hó 9 én, vasárnap Hévízen a postások otthonában lefolyt, sokkal fényesebb, im­pozánsabb és jelentőségteljesebb volt, sem­hogy annak arán3'ában ne foglalkozzunk vele. Sajnos, az ünneplő postások sokasága — közel háromszázan — az idö rövidsége miatt Keszthelyen nem tartózkodhattak, azt épen csak átvonulások révén érinteti ék. de volt városunknak legalább abban része, hogy megérkezésükkör fogadhatta őket Már a kora reggeli órákban a kíván­csiak nagy tömege vonult ki az állomásra, ahol csakhamar elterjedt, hogy a vendé­gek egy órai késéssel jönnek. 10 óra után ( volt, amikor külön vonatjuk megérkezétt. A közönség frenetikus «éljen» kiáltásokkal, majd pedig Beiscld Imre városbirő szívélyes szavakkal üdvözölte a megjötteket A fényes fogadtatásért Kovács István (pápai), mint a pós'a- és távird i altisztek és szolgák orszá­gos egyesületének elnöke, mondott hálás köszö íetet. Ezután a fúvós zenekar elját­szotta a' «Isten áldd meg a magyart*, ami­vel a hivatalos fogadtatás befejezést 113'ert. Hévizén Most a vendégek nagy tömege zene­szóval átvonult a városon és egyenesen Hévíznek tartott. Ez az átvonulás zászlók­kal, zenével oly nagyszerű volt, hogy a közönség önkénytelenül is tódult elibük az utcára és követte az igazán impozáns menetet. Ezalatt a kiránduláson résztvett készséggel elmondta, hogy a cseh «praxi» urak is — ha kell — pénzért vesznek vi­rágot s a legritkább esetben történik meg, hogy hallgató vagy városi lakós még csak a szőnyeg-virágokból is leszakitana egyet. Ez kétséget, kizárólag előnyül irható Tábor lakássága és a hallgatóság részére. Gyűjteményeik szépek, mint a vezető tanár urak maguk is mondták, tudatában vaunak ők is annak, hogy némely dolog­ban hiányos. E meglepő nyilt kijelentésük mellé azonban a kérkedés minden színe­zete nélkül hozzáfűzték, hogy amijük van, az — modern. E kijelentésüket mi is iga-. zolui voltunk kénytelenek. Fafeldolgozást feltüntető gépmodelljeik igen érdekesek. Méhészethez tartozó kellé­kek gyűjteménye egy egész termet tölt, be. Az iskola pincéjében egy kis szeszgyár van elhelyezve, amely a közvetlen tanul­mányozást szolgálja s emellett évi 86 hl. szesz eladásával hoz bevételt a chemiai konyhára. A pincében vannak a gőzfej­lesztő kazánok, amelyek a központi gőz­fűtés kályháit táplálják. A főépület be'ső udvaráu és kertjé­nek egy részen terül el a botanikus kert. Megkapó tisztaság ós nagyon szép elren­dezés jellemzi o kertet. Ugyan e kertben több, miut 400 fée kalászost termelnek részben bemutatás, rászben összehasonló ás céljából. 200 felénél több hegyi és erdei növényt tartanak fenn a kertben eredeti előfordulását megközelitö viszonyok közt Nagy és gazdag virágházuk, konyha­kertjük, nauy spárgatelepük ugyanannyi alkalmat szolgáltatnak a hallgatóságnak az ezen irányban való tanulmánj'ozásra. Az iskolához tartozik 170 k. h.-as gazdaság egy majorral, hol megfelelő állat­állomány van. Mint az ottani hallgatóktól értesül­tünk, nagyon sok végz-tt növendék talál Oroszországban alkalmazást. Táborból hazafelé jőve, Wien volt 2 napra szállásunk. Első napi programtnunk a «Hoch­schule für BodenUultur» megtekintése volt. Odaérkezésünkkor a legnagyobb meglepe­tésünkre egy tanárt sem találtunk a tan­széknél. Az ottlevő néhány assistenstől hallottuk, hogy a tanár urak gyűlésen van­nak s a mi vezetésünkről — odamenete­lünk előzetes bejelentésének dacára — nem gondoskodtak. Ezzel kapcsolatban önkéntele­nül eszünkbe jutott a bécsi eg3'etemi hall­gatóknak keszthelyi fogadtatása. Pár terem megtekintése után elhagytuk a főiskolát s kisebb csapatokban Wien nevezetességei­nek m-gnézésére mentünk. Wieni tartózkodásunk másodnapján a gazdasági főiskolának «Gro-s-Enzensdorf»­ban levő növénykisérleti, nemesitési és mezőgazdasági gépkisórleti telepét néztük meg. Wíenből Enzensdorfba menet már a kis helyiérdekű vasúti kocsikban összetalál­koztunk a vezetésünkre szintén kifelé utazó főiskolai tanárokkal, kiknek részéről meg­indult az előző napi balul végződött láto­gatás kimagyarázása. A nap folyamán kint a kísérleti téren a legnagyobb előzékeny­séggel folyt, a magyarázat, mindenről. A kísérleti telepen levő összes épületek ujak és szépen gondozattak. Az egész telep csak 1903-tól van azon a kelyen, mely azelőtt Őfelsége családi birtoka volt. Az egész telep 50 k. h. nagyságú. A növénykisérleti telep is nagy, mert itt mu­tatják, be az egyes gazdasági munkákat is. Érdekes és tanulságos volt, a kísérleti Keszthely. Balatonf'ürdö és a Balatonpart környékéről mg f | B 1 f | xvC'öAíHiciy. uaiaiuuiuiuu a uaiciuyujjcuu numj' Kepeslap U oonsaook SXSSSr Sujánszky Jézsef ™ ® Fő-ntcai és a Balatonparti üzletében Keszthelyen. :: Viszontelárusítóknak magas árengedmény.

Next

/
Thumbnails
Contents