Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-06-09 / 23. szám

6. BALATONVIDEK 1912. junius 1 6. alkotmányunk csak rongyos papír­darab, s hogy külföld felé kimond­hatatlanul sokat estünk értékünk­ben. A lejátszódott események szol­gáljanak törvényhozóinknak a jövő­ben intő példaként, hogy minden húr a tulfeszités esetében el kell, hogy pattaijjon. Hibás volt a kezdő Justh-párt. Végzetes bün terheli a munka­pártot. De ennek konstatálásával a béke, az alkotni tudó hasznot hozó béke még meg nem született. Viharok kellenek a természetben is, hogy utána szélcsend legyen ! Hozza helyre a munkapárt, a kormány, a szerencsétlen kezű Tisza az elkövetetteket, ugy, hogy azok mint piszkitó foltok töröltessenek s meg nem történtté legyenek ugy, hogy a már leszögezett tényekből jövőben praecedensek ne alkottas­sanak. Viszont az ellenzék is mondjon részben mea culpát, térjen magába, tudjon a többséggel a haza javára együttesen munkálkodni s szűnjenek meg ott a csatakiáltások, ahol a haza java előmozdításáról van szó és ne áldozzák fel a lényeget, az ország békéjét üres jelszavakért. Dr. Bozzay József. Tanévvégi képek Üuueplőbe öltözött gyermekek, virág az asztalon, ünnepélyes komolyság a kicsik arcán, meghatottság a könnyes szemű szülők tekintetén. Régi kép, de kedves, mint valami emlék nagyanyánktól, erek­lye nagyapánk áldott kezeiből. Kedves kép, aranyos keretbe való, ha nem torzképet mutat, melyet valami gonosz varázsló tett be az édes, szép ke­retbe. A vizsgák sablonosságának, a csalóka feleletnek nem szabad benn lenni, a régies szokásból osupán annyi emlékeztethet, az elmúlt, időre, mint egy kisded, aranyos kép, csak a poezist szabad visszahoznia, a régi vizsgák hibáit nehogy lássuk benne, csak szépségét ós kedvességét, érezzük belőle, amely csak sejtelme legyen a múlt­nak, de már meglássuk rajta az uj idő ké­pét, a praktikus élet, a küzdő világ gyö­zödelmes eredményeket adó, munkálkodó életét. A multat, a virágbokréták illata hoz­za vissza. A falusi virágoknak, a rezedá­nak, a bazsalókomnak, a fehér nárcisznak illata sejtesse, hogy valamikor régen is ez a meseszerű illat szállt a levegőben, de jött az uj kor, a praktikus élet ideje ós a falusi iskola helyet, kór magának és azt mondja: helyet akarok, egyenjogúságot a várossal ós pedig jogos alapou. A kedves, aranyos képeket a felső­rajki iskolában is megtalálom. Nem a vizs­gáról akarok szólni, hanem más egyébről, melyet tanitóik vezetése mellett gyűjtö­gettek össze az iskola szorgalmas méhecs­kéi. Megilletődve álltam meg a leányok kózimuukáinál, melyre Oszoly Mária taní­tónő oktatta növendékeit. Csupa praktikus dolgok. A siró-rivó, gőgicsélö, mosolygó gyermekek fejére ezeknek a leánykáknak kezemunkája adja a fők ötöt, a patyolat­kendőkbe ők varrják nevük kezdőbetűit, és a muskátlis ablakokban az ő horgolt csipkéiket lengeti a szél a fehér függönyö­kön. Minden munka hüsznos és megfelel a nép szokásainak és Ízlésének. A fiuk se maradtak hátra. Csonka József tanító előkészíti őket arra, hogy a magyar gazda sok szerszámát előkészítheti maga is a hosszú téli estékben. A slőjd munkája figyelemre méltó. A filigrán kis szerszámok teljesen a nagyhoz hasonlók. Van mindenféle gazdasági eszköz: villa, gereblye, ásó, lapát, talicska, szegesheuger, fejsze, szénvonó és a jó ég tudja mi. Gyönyörködtünk a fiuk gyakorlati jártasságában, mellyel a szőlő- és gyü­mölcsfaoltás különböző nemeit, muttattákbe. Boldog Magyarország, ha fog a gyer­meken a tanító oktatása és ha igy hala­dunk, akkor szép a jövőnk. Sok ilyen szép, kedves, aranyos ke­retbe való képeket kívánok Magyarország iskoláiba ! Egy jelenvolt. Még akkor is, ott is ! A rákoskeresztúri temető, ahol a mult heti vörös utcai forrongás áldozatait elte­mettek, talán sohasem látott annyi virá­got, annyi könnyet, mint amikor a válasz­tói jog áldozatait eltemették. Hatyina Sán­dor, Ristor Miklós és Rosta Sándor neveit eddig nem ismerte a világ, de a jövőben mint vértanukat emlegetik a választói jog kiterjesztésének hivei. Ünnepélyes és meg­ható volt temetésük, de egy kegyeletsórtő tényt nem hagyhatunk szó nélkül. A görög keleti vallású Ristor koporsója mellett ott állott, a görög keleti lelkész, a protestáns Rosta koporsójánál a protestáns lalkész, de a r. kath. vallású Hatyina Sán­dor koporsójához nem mehetett oda a kath. pap, a szociáldemokrata vezetőség vissza­utasította az egyház szolgáját. Mindkét ko­porsónál felhangzott az engesztelő ima, csak a lóm. kath. hivő került, a földbe sintér módon. A Weltner Jakabokból és Buchinger Manókból álló szociáldemokrata vezetőség tehát még a temetés megható óráiban sem tagadta meg magát. A szegény keresztény magyar munkásságot odaállították a barri­kádokra, de ók maguk visszavonultak s mi­kor híre terjedt, hogy a vezetőket fogják felelősségre vonni, azonnal lefújták az ált. sztrájkot ; ők, akik a munkásbiztositó pénz­táraktól miniszteri fizetést húznak a sze­gény munkásnép filléieiből, s a tömegnyo­morbői kényelmesen, fényűzően élnek, ezek az istentelen katholikus falók még ezt, a szomorú alkalmat is arra használták föl, hogy a kath. egyház iránt való gyűlöletü­ket kifejezésre juttassák. Nagyon szép volt a legutóbbi buda­pesti tenyészállatvásárral kapcsolatos gép­kiállításon is feltűnt Kenna-féle túlhevített gőzzel dolgozó 24 lóerős, két hengeres, két géprendszerü szántógép garnitúra. A két gép két ekével, szénhordó és szerszámko­csival 120 ezer korona. Magáról a gépkiállításról, a szép ós nagyon célszerű és az emberi munkát, min­denütt könuyitő gépekről sokat lehetne írni, azonban utunknak e rövidre szabott ismertetésében bővebben foglalkozni vele nem lehet. A továbbiakbau ép csak felem­líteni óhajtok még néhány oly gépet, mely figyelmünket különösebben megragadta. Igy egyszerűségével, könnyüségével meglepett bennünket egy kis kaszakalapáló gép, me­lyet a mi muukásaink bizonyára nem lát­nának szívesen, mert enn^k alkalmazásá­nál az édes pipaszó mellett végzett kala­pálások szakadatlan láncolata befejezést nyerne. Tanulságosak voltak a gyümölcsfel­dolgozó gépek, a burgonya párolok. A kü­lönféle rendszerű rópakapálók és burgonya­kiemelők. Kisebb ós nagyobb háztartások szá­mára való, különböző rendszer szerint dol­gozó ruhamosógópek. Sok nézője volt egy munkában levő tósztakeverógépnek. Szép kivitelével kitűntek Laurín ás Klement­gyár különböző erősségű benzinmotorjai. Tanulságosak voltak u Novotny-gyámak agyagot feldolgozó gépjei. A sok szép mo­dern gépek szemlélése után az ipari pa­villonban a cseh földmives ifjak közpon'i egylete által összegyűjtött, régi mezőgaz­dasági gépeket néztük meg. A kettőt szem­lélve a mult és a jelen közti óriási különb­ség megerősíti bennünk a haladásba vetett hitet. Szemlóltetőleg tárja elénk, hogy a baladás a kultura nyomában minden téren oly különbségeket teremt, mint, amilyen nagy a különbség az évszázados faeke ós a mai modern gőzgépes eke között. A mezőgazdasági termények számára egy külön pavillon volt felállítva. E pa­villonbau voltak kiállítva első helyen a cseh sörárpaféleségek s táblázatban feltün­tetve azokn»k összetétele. Az egyes termé­nyek felett hosszú üvegcsövekben a termő­föld szintén analizálva. A termőföld elem­zésénél különös tekintettel voltak az ár­páknál a mósztartalom feltüntetésére. A kiállított tárgyak hosszas tanulmá­nyozása, jólehet nagyon fárasztó volt a szemlélőre, mégis sajnálattal hagytuk el a kiállítás területét, hol oly sok hasznos ós szép uj dolgot láttunk. Estónk kedélyesen telt el, vacsora előtt ós alatt egymásnak mesélgettük a lá­tottakat. Az étkezés ideje volt ugyanis az az időpont, amikor apróbb s nem egyszer nagyon érdekes epizódjainkat és észlelé­seinket egymásnak elmondtuk. Mint jó magyaroknak, sok bajunk volt különösen eleinte a német beszélgetéssel. Egyikünk megütközött azon, hogy az ás­ványvizet, miért nevezik Minerall-wasser­nek, mikor a címkén nincs e név feltüntetve. Egymás esetben segítségére mentegy uzsona kifizetésénél egyik kollegánk a másiknak és nagy komolyan bemondott ogy kávét «mit einem zuckerhackerei.» Vacsora előtt lelkendezve mondja tár­saságunk egyik tagja, hogy ép most látta, mint hajtatott Lukács miniszterelnök disz­magyarban titkárával valahová. A hír pár pillanat alatt köztudomásu lett, csak né­hány percre mondja aztán a hír terjesztője, hogy egy mozi vásznán látta az elmondot­takat. Nem egy prágai csemegekereskedés­ben láttunk érdekes hirdetést, mely min­ket, magyarokat közelebbről érdekel. Ná­lunk a vértes szóval egy hegységet nevez­nek, Prágában azonban ez a magyar gu­lyás előneve. Egyes üzletekben ugyanis konzerv dobozokban árulják a «Vértesi magyar gulyást.* S hogy e nemzeti elede­Keszthely. Balatonfürdő és a Balatonpart környékéről jr y | | | f | xvea^umiy. miaiuuiutuu cs a uaiaiuujjan nuuijrivcior Kepeslap Uldonsaook SSSS?-Sujánszky József • r * ** Fő-ntcai és a BaJatonparti üzletében Keszthelyen. :: Viszontelárusítóknak magas árengedmény.

Next

/
Thumbnails
Contents