Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-05-12 / 19. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. május 12. 19. szám. BALATONVID 1 V>1 i iik;ii lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. 5 1,Neg3'edévre Egyes szám ára 2 K. BO 1 20 Nyilttór petitsora 1 korona. Drágaság. A «Balaton vidék* 14. számában egy tanulságos cikk jelent meg «Drágaság hajdan és most> cimen, mely kérdés közérdekű voltánál fogva megérdemli^ hogy vele kissé részletesebben is foglalkozzunk. A drágasági kérdés egyáltalában nem uj dolog, már évek óta foglalkozik vele úgy a fővárosi, mint a vidéki sajtó, megvitatván e kérdésnek legapróbb részleteit is. Az e tárgyban tartott ankétek is eljutottak addig, hogy megállapították, miszerint drágaság van, s ellene minden megengedhető eszközzel védekezni kell, de ha azt nézzük, hogy ezen megengedhető eszközök közül bányát használtak fel a drágaság megszüntetésére s milyen eredménynyel, akkor látjuk csak, hogy a hírlapi polémiák és ankétek eredménye majdnem egyenlő a semmivel. Aki figyelemmel kisérte a drágasági kérdés körül folytatott csatározásokat, annak bizonyára feltűnt az, hogy minden e tárgyban Íródott birlapi cikk és tanulmány alaptendenciája az, hogy az élelmiszer drágaságot az általános drágasági kérdés ütköző pontjává tegye. S ez általánosságban sikerült is annyira, hogy ma a legtöbb ember, ha drágaságról van szó. azt jóformán tisztán az élelmiszerekre — főként kenyérre és húsra — érti, s az elhangzott és még ezután elhangzandó panaszok túlnyomó része erre vonatkozik. Gondolkodjunk csak egy kicsit erről a kérdésről, talán mégsem egészen igy áll a dolog ? Hiszen az bizonyos, hogy a mai általános drágaságban a feltétlen napi szükséglet tárgyát képező élelmiszerek — a kenyér és hus — drágasága a legnyoraasztóbb, evvel találkozik az ember nap-nap után, ez sújtja az összes társadalmi osztályokat kivétel nélkül, de emellett ne feledkezzünk meg arról sem. hogy az élelmi szerek áremelkedésével arányosan, sőt legtöbbször aránytalanul emelkedett az egyébb fogyasztási cikkek beszerzési ára is

; csakhogy ez nem annyira szembetűnő, mert ritkábban kerülünk szembe velük. A drágaság tehát általános ; és nem lehet azt mondani, hogy az élelmiszerek legutóbbi áremelkedése okozta volna, mert résztvesz ebben az összes fogyasztási cikkek naprólnapra fokozódó áremelkedése. A drágasági kérdés olyatén fejtegetése, melynek éle egy termelő osztály, mint egyetlen bűnös ellen irányul, — ez pedig a gazdálkodó birtokososztály — határozottan tendenciózus és rosszakaratú, az eg}

7oldalu bíráskodás és Ítélkezés pedig igen súlyos társadalmi bajoknak bűnbakkal való takargatása. A termelő gazda szintén ezer és ezer bajjal küzködik, hiszen nincs még egy olyan foglalkozás, mely annyi nem irányítható tényező befolyása alatt állana, s a mai viszonyok mellett a mezőgazdák helyzete sem rózsásabb f-eu;mivel sem azon osztályok helyzeténél, melyek mint fogyasztók az általános drágaságot nagyon is szeretnék az «önző agrárizmus> nyakába sózni. Az általános drágaság okait tehát elfogulatlanul kell kutatnunk, igazi okokat kell keresni, nem bűnbakot, s ha igazán a mélyére tekintünk ennek a veszedelemnek, nagyon sok olyan uj dolgot fogunk találni, mely végeredményben ezt a legmodernebb betegséget előidézi. A drágaság okait általánosságban a következő főokokban foglalhatom össze : 1. Az utóbbi évek szociális mozgalmai, bérharcai és az általános munkadrágaság, uiety a termelési költségek óriási emelkedésével jár. 2. Egyes társadalmi osztályok életigényeinek nagymérvű emelkedése jövedelmeinek arányos emelkedése nélkül, mely ezen osztályokat lassan, de biztosan az anyagi romlás folé sodorja. 3. A közvetítő kereskedelem túltengése, mely különösen az élelmi• szereknél a drágaság egyik főokozója. Mindezekről részletesen fogok majd megemlékezni e lap hasábjain s remélem, hogy fejtegetéseim ezen igazán fontos és közérdekű kérdésnél a lap olvasói körében hozzászólások alakjában visszhangra is fognak találni. Németh Béla. Uj városi élelmiszervizsgáló állomások. A kormáuy három év alatt 6 uj vidéki élelmiszervizsgáló állomást fog létesíteni, egyenkint 20 COO korona költséggel. Az állomások közül az elsőnek a miskolcit fogják felállítani, h többiek elhelj'ezése tekintetében még nein történt, döntés. A. szervezés tekintetében a földmivelésügy; kormány magáévá tette azokat az irányelveket, melyek a magyar vegyészek első országos kongresszusának az uj élelmiszervizsgáló állomásolt létesítése tárgyában hozott határozatában jutottak kifejezésre. Az uj állomásokat ugyanis ugy tervezik, hogy a meglévőket az állam átveszi, az ujaknak pedig húszezer korona, államsegélyt ad. A doiogi kiadásokat a városok fedezik, a szakértőket az áll Hm adja és fizeti. Álljunk meg itt egy kicsit s gondolkodjunk e dolog felett! Azt hisszük, hogy felesleges a hosszas gondolkodás, Keszthely városának mindent el kell követni — de melegiben, hogy egy ilyen intézethez jusson Egyik múltkori számunkban megemlékeztünk arról, hogy a főszolgabiróság most gyakran lepi meg mintavétel végett az elárusítókat, a mintákat azután felküldik lepecsételt üvegekben Budapestre vegyvízsgálás végett. Jóllehet eddig még nincsen tudomásunk a vegy vizsgálat eredményéről, de mégis észre lehet venni, hogy nem jut forgalomba annyi hitvány tej, paprika, stb., mint aze'őtt. A budapesti vegyvizsgáló állomásnak véleményét jóidéig várhatja a li»tóség, hisz rengeteg munka halmozódik fel ott, no meg akadnak városok, községek, amelyek még szorgalmasabban küldözgetik fel az élelmiszer mintákat, megvizsgálás végett. Figyelembe kell vennünk még azt is, hogy a tejen kivül csak olyan élelmiszereket lehet a központba felkiildeni, amelyek a romlandóságnak kevésbbé vannak kitéve. Ha például húsneműt: kalbászt és ehhez hasonló dolgokat küldünk, azok útközben erjedésbe mennek, a vizsgálatot megnehezítik. Az ítéletek a körülmények tekintetbevételével jórészt gyengék és igy nem riasszák vissza az élelmiszergyártókat az ujabb hamisításoktól. Mennyi visszaélés történik épen a hnsuemüvel, mi mindent elt»k> r a kolbásznemű külső burkolata ! Minő más volna az ellenőrzés, ha egy ilyen egészségtelen, rossz élelmiszert nyomban elkoboznának ! Az ítélet is szigorúbb lehetne. Keszthely városánck komolyan kellene venni ezt az ügyet és haladóktalauul akcióba kellene lépnie. Véleményünk szerint, az az argumentum, hogy városunk körül van véve a többi balatoni fürdőktől, Hévíz fürdőtől és igy első sorban jöhet városunk szóba a kormánynál is, elvégre a kormánynak is érdeke, hogy ne külföldre vigyék pénzüket a fürdőzők. Meggyőződésünk, hogy ha ki tudja