Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-05-12 / 19. szám

6. BALATONVIDEK 1912. junius 16. járni Keszthely városa ezen intézményt, kiszámíthatatlan befolyása lenne fürdő­városunkra. Az az áldozat, melyet az intézmény elnyerése esetén a városnak hozni kellene, oly könnyen megoldható dolog, hogy arról egyenlőre beszélni sem érdemes, de majd foglalkozni fogunk vele. Hisszük, hogy ügybuzgó városbiránk magáévá teszi ezt az ügyet és elkövet mindent, hogy sikerüljön is. Községi közgyűlés. Keszthely nagyközség képviselőtestü­lete kedden délután tartotta meg tavaszi rendes közgyűlését a képviselőtestületi ta­gok élénk érdeklődése mellett. Reischl Imre városbíró elsősorban üd­vözölte a vármegyei törvényhatósági bi­zottságának kiküldöttjét — Oltay Guidót, ki a községi' számadások tárgyalásánál a vármegyét képviselte, majd a kegyelet hangján emlékezett meg az elhunyt Hor­váth Károly urad. főszám vevőről, kinek emlékét jegyzőkönyvben örökitik meg, végre üdvözölte a megjelenteket és a gyű­lést megnyitotta. A gyűlésnek első ós egyúttal legfon­tosabb pontja volt az 1911. évi községi számadások tárgyalása. Gaál József a kri­tika éles bonckésével részeire bontotta a számadást, behatóan ismertette, amelynek alapján a közgyűlés egyhangúlag kimon­dotta, hogy a jövőben a költségvetés ke­retén túlmenni a képviselőtestület tudta és' beleegyezése nélkül nem szabad. A Deák Ferenc-, Vaszary Kolos-, Szé­chenyi- és Petőfi utcák csatornázási mun­kálatai elvégzésével Hoffmann Istvánt bíz­ták meg, mivel a legelőnyösebb ajánlatot ő nyújtotta be. Az adótárgyaláshoz bizalmiférfiaknak megválasztották Bognár Imrét és Berényi Bélát. Az esküdtképes férfiak összeírásához választott bizottság tagjai lettek: Hoffmann Arnold, Práger Tivadar és Révész Lajos. A 216962 kor. költséggel renovált községi korcsmára Hoffmann Miksa bérleti szerződését 6 évre meghosszabbították. A vasúttal párhuzamos útnak, ame­lyet a béciek tiszteletére ideiglenesen fel­szereltek villanylámpákkal, a fürdőidény alatt 3, még pedig 2 egész éjjeli és 1 fél éjjeli lámpával vuló világítását az elöljá­róság előterjesztésére a közgyűlés megsza­vazta. Nem hiába irtunk tehát mellette. Fürdővendégeink bizonyára hálásak lesz­nek a váróinak ezért a figj'elemért, ame­lyet már előbb is megérdemeltek volna. A villamos telep 1911. évi kezelésé­ről szerkesztett számadást a közgyűlés tu­domásul vette. Eszerint a Ganz-féle villa­mossági részvénytársaság városunk világi­tására a mult évben is ráfizetett — 3555 03 K-át. A kimutatás szerint a társaság össz­bevétele volt 94,109-87 K, kiadása 47,666 01 K. A kiadáshoz járul még az üzembórleti díj cimén 23 786-45 K, a község részese­dése után pedig 5800 K. Az összkiadás tehát 77,25240 K. A maradvány eszerint 16,857-42 K. 1907—1910 a részvénytár­saság azonban a világításra ráfizetett ösz­szesen 20,412 45 K át, amit ha a mult évi maradvány terhére veszünk, ínég mindig 3555-03 K. deficit mutatkozik, A mu't évi nyereség a secundar vezetékekből szárma­zik. Ha az uj vezetékek felállítása egy év alatt a 3 legutolsó évnek 20,412-45 K de­ficitjét 3555-03 K híján fedezte, kíváncsiak vagyunk az 1912. évi kimutatásra. A rendőrbiztos, rendőrök és az elemi iskolai szolga, hivatkozással a nagy drá­gaságra, fizetésfelemelést kértek. A köz­gyűlés nem zárkózott el jogos kérelmük teljesítése elől : a rendőrbiztos lakbérét 100 (kap tehát most összesen 260 K át), a rendőrök fizetését 60, az iskolaszolga fize­tését 50 K-val felemelte. Szendrey Júlia emléktáblájára a köz­gyűlés 100 K-át, szavazott meg. Hoffmann Jakab Fia a fürdőtelepen autómata-buffet felállítására kért engedélyt. A közgyűlés Hoffmann Jakab Fiát kérel­mével elutasította, csak üditö ásvány- és savanyúvíz árusítására adott engedélyt. A közgyűlés több ügyet (Felsőhancók­réti parcellázás, Csónakázó egyesület át­irata, községi szállodák bérbeadása stb.) a fürdőbizottsághoz utalt. A Felsőhancókrét parcellázási terv­rajzát a közgyűlés Reischl Imre vérosbiró meginokolása alapján, hogy azt sem szé­pészeti, sem városfejlesztési szempontból elfogadni nem lehet, a közgyűlés vissza­utasította. Majd egy szükebbkőrü bizott­ságot alakított, amelynek feladatává tette, kogy egy megfelelőbb terv benyújtása vé­gett kezdje meg tárgyalásait a parcellá­zókkal. Több kisebb ügy elintézésével a köz­gyűlés véget ért. „Vissza a virággal !" Nemes, jótékony célra virágnapot ren­deznek Budapest angyali szivü hölgyei. Kedves, szép gondolat virágárulással gyűj­teni az elhagyott szegény, árva gyerme­kek javára. Kétezer derék uri asszony és uri leány rang ós valláskülönbség nélkül vesz részt a május 15-iki és május 16 iki virágnap szép munkájában. A költői gon­dolatú májusi ünnep haszna a Budapesti Országos Gyermekmenhely Egyesület és egy kis részben a cselédotthont fenttartó Katholikus Háziasszonyok Szövetsége ma­gasztos céljaira fog szolgálni. Ki sajnálna egy-két fillért, adni egy szál virágért. És mégis akadt nyomtatvány, amely ádáz, gyűlöletes hangon a virágnap ellen izgatott. Ez a lap a «Zsidó Szemle», amely 1912. május 1—5672. ijar 24 keletű szá­mában magyar nyelven a következő pisz­kolódást hozta : Virág-nap készül Budapesten. A katholikus gazdaasszonyok egyesülete a menhely javára rendezi és már hetek óta folynak az előkészületek arra, hogy a kitűzött napon a virág jegyében pum­polják meg a grófok és grófnők Buda­pest közönségét. Bennünket csak annyi­ban érdekel a dolog, hogy Budapest zsi­dósága mindig a legnagyobb mértékben kiveszi részét «z ilyen adakozásokból és boldog, ha a non olet elvénél fogva a grófnők az ó fillérjeit és koronáit is el­fogadni kegyeskednek. Most, hogy egye­nesen és kifejezetten is olyan intézmény érdekében folyik a pumpolás, melyhez a zsidóságnak legfeljebb annyi köze van, hogy ha egy-egy elhagyott zsidógyerek kerül a menhely pártfogásába, ugy leg­főbb törekvésük, hogy az az egyedüli üdvözítő anyaszentegyház kötelékébe ke­rüljön, arra figyelmeztetjük Budapest zsidóságát, hogy a virág-napou jusson eszébe a zsidósága és eg3^etlen fillérrel se támogassa a grófnőket. Ha minden­áron jótékonyk. 1ni akarnak, ugy gon­doljanak zsidó népükre, gondoljanak a marokkói éhező zsidó tízezrekre. Gon­doljanak a zsidó nemzeti alapra, a zsidó szünidei gyermektelepekre és ha a gróf­nők kitárják kezüket «alamizsnáért», mondják meg nekik, hogy «nekünk nin­csenek grófnőink, akik a mi céljainkra gyűjtsenek, engedjék meg önök, hogy mi magunk adjuk filléreinket a mi gyer­mekeinknek. Önöknek ugy is elég jut nélkülünk is.» így kell beszélni minden önérzetes zsidónak ! Vissza a virággal! Minden megjegyzéstől tartózkodunk' csak a tény leszegezésére szorítkozunk, a mely azonban minden éles kritikánál szeb­ben és hatásosabban beszél. Tanító-gyülés. A Zulavármegyei Általános Tanító­egyesület keszthelyi járásköre csütörtökön tartotta ez évi közgyűlését Csathó Alajos elnöklete mellett Keszthelyen. Amilyen lá­togatott, épen olyan érdekes és magas színvonalú is volt a gyűlés. A gyűlést, amely előtt szentmisét hallgattak az egyesület tagjai, Csathó Ala­jos elnök nyitotta meg. Megnyitójában a teljes elismerés és az igazi, benső öröm hangján emlékezett meg Biró Józsefről, a keszthelyi áll. polgári leányiskola köztisz­teletben álló igazgatójáról, mint olyan fér­fiúról, aki már 40 éve hű és munkás tagja az egyesületnek, amelynek életében mint pénztáros, majd mint elnök odaadó mun­kásságával elévüUi' tetlen érdemeket szer­zett. A gyűlés meleg ovációban részesí­tette az egyesületnek 40 évet jubiláló tagját. A meleg hangú elnöki megnyitó után Nagy Margit, polg. iskolai tanárnő észt megkapó, szi vet-lelket gyönyörködtető fel­vasást tartott, a «Békeszmék, tanító és is­kola* cimen. A világbéke eszméjének sze­retete hatotta át a felolvasás minden so­rát, amelyben ritka ügyességgel állította egymás mellé a módokat és feladatokat, amelyek a világbéke előkészítésében és megteremtésében a családra és társada­lomra háramlanak. Alapos készültségre valló és tartal­mas felolvasást tartott Szollá)- István ta­nító az «Iskolai fegyelmezéséről. Ismer­tette a mult. nevelési ós tanítási rendsze­rét, amely inkább a nevelésre, mint a ta­nításra fektette a fősúlyt. Ezzel a rend­szerrel teljesen szakított a francia forra­dalom hatása alatt kialakult uj tanítási és nevelési rendszer, amely a «tulideálizált és a csőd szélén álló humanizmus»-ával ma már ott tart, hogy az erkölcsi nevelés és a jó fegyelem kiveszőfélben van. Az ebből származó bajok elkerülése végett szüksé­gesnek tartja a régi és az uj tanítási és nevelési rendszer között az okos és célra­vezető középiit megteremtését. A felolvasás után élénk eszmecsere indult meg, amelyből az álhumanizmus ve­del mezésében a túlzók hangja sem hiány­zott. A gyűlés, moudhajuk, egyhangúlag ! osztotta Szollár István nézetét, kinek ér­I tekezéseért jegyzőkönyvi köszönetet sza­} vazott. Utánna Polgár Jenő cserszegtomaji tanító tartott felolvasást előbb a 'Szép­ízlés és szépérzelem fejlesztéséhről, majd a «Földrajz fcanitásá»-ról. Felolvasásai gya­korlati téren mozogtak és ez adta meg felolvasásainak értékét. Az elnöki j-len'ések beterjesztése után a gj'ülés Csathó Alajos szívélyes szavaival véget ért. 1998/1912. Hirdetmény. Kivonat a keszthelyi járás főszolga­bitájának 1666/911. sz. rendeletéből. 1. Minden lakó, vagy a község bel­területén fekvő üres telek tulajdonosa kö­teles a gyalogjárónak az általa használt házrész, illetve telke előtt elvonuló darab­ját tisztán tartani. 2. A gyalogjáró április 30 tói szep­tember 30-ig naponta többször fellocso­landó, azt söpörni pedig reggel 6 órától kezdve este 11 óráig csakis locsolás után szabad. Ezen idő alatt tilos tisztítóeszkö­zök vagj' berendezési tárgyaknak az ut­cára való kiporolása is. 3. Szennyvizet az utcára kiönteni vagy szemetet, oda kiszórni, általában azt szándékosan bepiszkítani tilos. 4. Ezen rendelet megszegése az 1876. évi XIV. t.-c. 7. §-ába ütköző kihágást képez ós 600 koronáig terjedhető pénzbün­tetéssel lesz büntetve. Ezen rendeletet azzal teszem ^köz­hírré, hogy szigorú betartása állandó el­lenőrzés tárgj'át fogja képezni. Keszthely, 1912. május 7. Szekeres Ödön, jegyző.

Next

/
Thumbnails
Contents