Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-05-05 / 18. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. május 5. 18. szám. * 1 V>lIliK«ii lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT SAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség eimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK : . 10 IC. — f. Negyedévre 5 K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 i 20 Számvevőségek. ii. A vármegyék pénztári és szám­vevőségi teendőinek ellátásáról szóló 3 902 : III. t.-c. közel kilenc éve van hatályban. Ezen törvény, tekintve, hogy erősen belemarkol a vármegye putonomiájába, nem igen tudott nép­szerűségre szert tenni. De a törvény­nek a járási számvevői szolgálat el­látására vonatkozó rendelkezései is, amelyek a járási számvevői intéz­ményt létesítik, erős megtámadtatá­soknak vannak kitéve. Hogy többet ne említsünk, az 1902: III. t.-c. 5. §-ában foglaltakat idézzük, mely szerint: «... a járási számvevők uiry az előzetes, mint az utólagos számviteli ellenőrzés tekin­tetében a vármegyei törvényható­sággal, alispánnal, árvaszékkel és főszolgabirákkal szemben önállóan működnek s e működésükért a szám­vevőségi igazgató utján csak a pénz­ügyminiszternek felelősek . . .» Tehát már az erre vonatkozó 2400/1912. PM. sz utasitás sem adatott ki az idé­zett törvényszakasz alapján épülve, mert ez utóbbi már erősen belemar­kol, mondhatnók ellenlábasa az ön­állóságnak. Kétségtelen tehát, hogy ezen állami intézménynek a járási közigazgatásba való beleilleszkedése nem mehetett simán, sok kontrover­zió merült fel, de mindezen bajok a legkevesebb közigazgatási tisztvise­lőben érlelték meg az intézmény megszüntetése szükségességének gon­dolatát, sőt ellenkezőleg a bajok or­voslása szükségességének elismerése mellett ezen intézménytől a községi háztartások biztos conzolidálását vár­ják. Az ellene való állásfoglalások­nak nem is tulajdoníttatott valami nagj'obb fontosság. A mult évi állami költségvetés pénzügyi tárcájának elfogadása óta azonban a helyzet megváltozott. A tárgyalás során ugyanis Ostffy Lajos országgyűlési képviselő az intézmény ellen heves beszédet intézett és ha­tározati javaslatot terjesztett be a Házba, a melyben a pénzügyminisz­ter utasittatik, hogy a j. számvevői intézmény működésére nézve sze­rezze be a pénzügyigazgatóságok és a törvényhatóságok véleményét és azok alapján tegye megfontolás tár­gyává ezen intézmény reformját, esetleg az 1902 : III. t.-c. 2. §-ának megváltoztatását. Ezen javaslatot a pénzügyminiszter magáévá is tette. Ezen tényből azonban még nem kö­vetkeztethettük, hogy ő az ellene felhozott érvek helyességét is elis­merte, de ha vesszük a pénzügymi­nisztériumból kiszivárgott hireket, melyek szerint az uj adótörvények végrehajtását illetőleg szükségessé vállandó munkaerőket, nem uj állá­sok szervezése által, hanem a járási számvevőknek a pénzügyigazgatósá­gokhoz való berendelése és ily mó­don az intézmény beszüntetése ut­ján akarják biztositoni; gondolko­dóba kell esnünk. Tökéletesen érteni lehet azt, hogy a pénzügyigazgató­ságok az uj adótörvényeket, melyek egyiésze évenkint bizottsági tárgya­lásokat igénjelnek, csakis munka­személyzetüknek szaporitástt mellett tudják végezni, de hogy az ottan szükségessé vált szaporulat miatt onnan vétessék el a szakmunkaerő, ahol az egyenesen nélkülözhetetlen, az igazán érthetlen eljárás lenne. Ha a pénz ügy igazgatóság i tisztvise­lők az eddigi kiszállásokat involváló teen­dőinek ellátása a j. számvevőkre ruházta­tilc át, — mint a /'. számvevőkre alkotott törvény indokoló része is kilátásba he­lyezte, — s a pénzügyigazgatósági tiszt­viselők kötelmeik felszabadulása következ­tében nyert idejüket az uj adótörvény ál­tal igényelt helyi tárgyalásokon való közre­működésükre fordítják : a központi tiszti­kar minden személyszaporitás nélkül to­vábbra is képes lesz dolgát ellátni. Ily értelmű ós irányú előterjesz­tést várunk minden elfogulatlan igaz­gató hatóságoktól, s ha javaslatai­kat nyiltan — a közérdek szempont­ját mérlegelve — teszik meg a szó­ban lévő ügyben, ugy nem is tehet­nek más propoziciót s akkor nem is kell féltenünk ez intézményt, mely­től joggal többet várunk a közön­ség érdekében levőleg, mint az uj adótörvénytől, mely csak súlyos terheket ró az adózó közönségre. A kisközségek lakói rendszerint a szegényebb néposztályból kerülvén lei, ve­lük szemben — csekély értei niességüknél lógva leginkább van alkalom a visszaélé­sek elkövetésére, s igy felfoghat!áu, hogy az ezek érdekében alkotott törvénnyel meg­honosított üdvös intézménynek megszűnni miért kellene akkor, amikor a törvény — *a községi felületes és könnyelmű gazdál­kodásnak gátat vetni ...» jogelvén épült fel Miután a már megnyilatkozott törvényhatóságok mindegyike ezen üdvös intézmény fenttartása mellett foglalt állást — s köztük a vezető Pestvármegye is, — nincs okunk fél­teni az intézményt és különösen ak­kor nem, ha ezek megkérdezése nem­csak «férhang> volt, hanem javasla­tukat mint a közvetlen szerzett ta­pasztalatuk alapján a nép érdeké­ben levőnek akceptálja a törvény­hozás. Keméljük ! Justhék Bécsben. A vitézkedő .Justh-párt csak nemré­gen is elnevezte Kossuthékat lanyha ma­gatartásuk miiitt, «ál-függetlenségiek»-nek. Mert hát ők az igazi kurucok. Kurucabbak a kurucoknál. Most, aztán az történt Bécs­ben, hogy amikor Kossuthék akartak bi­zalmatlanságot indítványozni Auffenberg ellen, aki oly tapintatlanul sértette meg még az álhatvanhetet is, Justhék voltak legjobban élleue. 'Tárgytalan !» — mond­ták Bécsben. — Ugy látszik, ők csak a magyar ellenfeleket tudják oly élesen tá­madni. Más minden jó nekik. Szövetség a bécsi sasmadárral, a vörös zászlóval, a uagyszláv hóborttal, csak a magyar poli­tikát kell püfölni. Persze, ez nem férne össze az igazi negyvennyolccal, de ha nem elvről, hanem a hatalom megszerzéséről van szó, ugy érthető, hogy ekkép kell cse­lekedni. Mert ha a rezoluciós magyarokat buktatjuk, Auffenbergnek pedig hizelgünk, igy nyerhetjük meg legbiztosabban Bécs hajlandóságát. Nyugdijpótló intézmény létesítése. Zalavármegye bizottsági közgyűlése folyó évi február hó 11-én tartott rendes közgyűlésében hozott 3197/—ni 811. jkv. 26. sz. véghatározatával kimondotta, hogy a vármegyei tiszti-, segéd-, kezelő- és szol­gíiszemélyzet tagj»it, továbbá a velük egy nyugdij intézetben levő törvényhatósági utbiztosokat és ulkaparókat, úgyszintén ezek özvegyeit a lakbér után is nyugdíjszerű ellátásban részesiti. E célból elhatározta, hogy a várm^gyni tisztviselők és alkalma­zottak fizetéséből l°/ 0-ot- a lakbéréből pe­dig 10%-ot, levonva, alapot létesit, mely­ből irt célra fedezetet kell, hogy teremt­sen. Ezen véghatározatot a belügyminisz­ter 56195/11. b. 1912. sz. a. már jóvá is hagyta s igy a fenti vármegyei határozat folyó évi május hó 1-én éleibe is lépett s igy az ezután nj'ugalomba vonuló várme­gyeiek lakbérük után is a nyugdij szabály­rendeletben meghatározott % mérvében nyugdíjszerű ellátásban részesülnek.

Next

/
Thumbnails
Contents