Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)

1912-04-07 / 14. szám

XVI. évfolyam. Keszthely, 1912. április 7. 14. szám. TONVIDÉK Politikai lietilap. MEGJ E L KNIK H E TBNK1NT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség citnére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK : Egész évre Fél évre . 10 K. - f. 5 K, - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 í 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Feltámadás ünnepe. Hosszú évezredeken át évrőlévre ujulnak meg előttünk a feltámadás misztériumai. Igazságai a történeti távlatok fényében egyenlő erővel ragyognak, mint azon a húsvéti reggeleu, mikor az örökre eltemetettnek hitt Megváltó poklokon és emberi gonoszságokon győzedelmeskedve kikelt sziklasirjából. A történelmi igazságot Krisztus személyes ellenségei és a kereszténység gyűlölői sem elsikkasztani, sem megcáfolni, sem letagadni nem tudták. Mert nehéz ott a tagadás, hol a tények beszélnek. Krisztus feltámadása pedig egy másik igazság kritériuma. Annak, hogy a feltámadott nem a Strauszok és Renánok bölcselkedésében, hanem a betlehemi jászolban született s a keresztfán kiszenvedett Krisztus.Nem egy csodaember, kápráztató bölcselő s önfeláldozó hős csupán, hanem az emberi okoskodás által beállított Krisztusnál véghetetlenül több — Istenember. Akit joggal illet az a híres felírás I. N. R. I., mivel Pilátus csak boszantani akarta a Megváltó ellenségeit. Mert emberi eredete szerint Dávid k irályi sarjadéka. Feltámadása szerint isteni származású, joggal követeli az emberiség királya cimét ! Maga mondja : «Bizzatok, én meggyőztem a világot! Kereszthalálával megváltotta ; feltámadásával meggyőzte a világot. Nemcsak istenemben eredete, de győzelme jogán is a világ királya 0, Rex saeculórum ! Véghetetlen erejű és érdemű önfeláldozásának, célja volt visszaállítani a Teremtő és teremtmény között megzavart harmóniát. Békülést, engesztelődést szerezni Ég és föld között. Egy szebb, jobb, boldogabb életet előkészíteni, melyért évezredeken át hiába sóvárogtak a leg jobbak, hiába folyt patakokban a Hekatombák áldozati vére ! Engesztelő halálával az igazság megsértett rendjének eleget téve, az emberiséget visszahelyezte régi jogúiba ! Áldozatos kereszthalála nemcsak a jeruzsálemi templom kárpitját vágta ketté, hanem az emberiség történetét is ! A merev theokrácia uralma helyett szeretetteljes viszonylatot készített elő. E szeretetteljes szövetséget pecsélte meg ma — feltámadásával ! Csodálatos a tagadás szelleme. Ugyanakkor, mikor az Istenember, a mi áldozási húsvéti bárányunk nekünk dicsőséges feltámadásával a húsvétot szerezte, ünnepelte húsvétját a zsidóság! Húsvétjuknak történelmi valóságát — az egyiptomi szabadulást, senkinek sem jutott eszébe tagadni, mig a mi húsvétunkat. tagadni nem szűnik meg a világ ! Az előképet elfogadja, a tartalmi valóságot megtagadja ! A tagadás ősi szelleme Krisztus győzelme után bem tud pihenni. Az emberi és népjogok apostolai öntudatlan eszközeivé szegődtek azoknak, kiknek egész léte nem a nagypéntek, hanem a húsvét tagadása. Holott nép és emieri jogokról csak azóta beszélhetünk, mióta a feltámadásmisztériumát ünnepelhetjük. Nem az egyiptomi kiszabadulás húsvétja, hanem a feltámadás ünnepe forrása az emberi jogoknak ! A «felvilágosultság* apostolai ezt nem tudják, mert nem akarják megérteni. Mi értjük. Az egész keresztény civilizált világ pedig érzi. Ebben látjuk mi a kitörő húsvéti öröm okát ! Mert mit használt volna nekünk a karácsony, Krisztus születése, ha úgy született volna, hogy meghal és elporlad ! Egy holt MegA BALATONVIüfiK TÁRCÁJA. Tavaszi sóhajbanalitások. Beharangozással és végszóval ellátta : Balambér. Az egyes évszakok váltakozásával ugy van az ember, — mondta múltkor egy ba látom, — mint va'ami hosszú, végtelennek látszó lassú utazással, amely tele vau örömmel és boszusággal, szórakozással és unalommal, jókedvvel és keserűséggel és mit tudom, én, hogy még mi minden egyéb bel ? Es, ha ez tényleg igy van, — mert, hogy igy van, az: tény — hát a négy évszak közül, ugyan melyik az. amelyen átutazni a legnehezebb és legvárvavártabb? — Erre ugyancsak az a korhely barátom, az ójtszakák és a bálok rendithetetlenül meggyökeresedett nagymestere azt mondta, hogy ö a négy közül az ötödiket szereti legjobban. No igen : a farsangot. — Hát ez édes öregem egészen terád vall. Csak a mulatozásban találsz örömet és fel nem tudod fogni, hogy más tisztességes embernek a hosszú fagyos tél utáu mit jelent a: Tavasz. Igen a tavasz, a nagyszerű tavasz, amelynek fensógessége újjászületést ád a halandónak, a tavasz, amelyhez millió ajk milljókép felsóhajt. — Sóhajt ? Kicsoda ? E« hogyan ? Nos, hát figyelj ós épülj : A bakfis: Oh tavasz ! Édes, laugyos, ragyogó napsugár. Melegitsd szivemet, adj vágyaimnak uj erőt, uj életet. A deák : Oh tavasz ! Jöjj el, jöjj el és mosollyal, fénnyel hintsd t^le, ezt a befagyott sárgömböt. És csald ki Ót előadás után a Fő-utcára, hogy ne mint a kegyet len télen csak az ablakon át, hanem egyébbkéntis látliHssam vágyódó szivemnek egyetlen bálványát. A menyasszony: Oh tavasz ! Harmincöt év óta n*m várlak ily várva-várva. Pompád, tündöklésed, a terinésze újjászületésének ölében fogja ifjú, tudatlan szivemmel sejtetni, hogy egy uj világ, egy más, egy ismeretlen, boldogabb élet küszöbéhez vágj ok közel. A vőlegény : Oh tavasz ! Télen még hagyán. De, ha ilyen szinaranyosan környékezel, akker igen fájdalomteljesen éri zem megbecsülhetetlen legényszabadságom közeli vesztét. A szentimentális felsőbb leány : Oh tavasz! Hol késnek titokzatosan csendes, szép tiszta, ezüstös holdsugárú, bűbájos, ringató, altató, varázsos éjjeid ! — Brekegő békák — — — cirpelő tücskök — — — ábrándos tavaszi fuvalom. — Oh tavasz ! — Oh Beniczkyné Bajza Lenke I A fiatal modern költő: Oh lavasz! Megszürkült, jajgató ajkaim törtetnek homályos kacajjal dölyfösen vigyorgó sziuteli trónodhoz. Agyamat megtépte, véressé mardosá Tél, Hó, Fagy ! Oh tavasz, — oh tavasz, ölelj és öljed meg vágyvétkes lelkemet. * * * És igy tovább. Látod ezek azok a bűbájos tavaszi sóhajok, amelyek az igazán mélyen érző emberek ajkairól égnek szállnak. De mit akarsz te a farsanggal, — kérdeztem folytatva a megvetés őszinte hangján. Hisz ez nem is időszak ! — Hmm, — moudi ő, miközben a Hungária ajtaja hátunk mögött becsapódott — nem időszak. Már akinek. Hát aztán ez időjárás ? Mi ? — (Már akinek !) (Egy hirtelen szélroham elragadta kalapját és az ólomszürke éjben a telegráfdrótok és fellegek között megtánooltatta. Aztán aláhullott. Nt-m a pincs, hanem a háztetőkről többrendbeli tégla, néhány tucat kémény, torony, cégtábla és ehhez hasonló neveletlen ingósággá átalaktilt ingatlan.) * * * Szegény bakfis, deák, Jmenyaszszony, vőlegény, szentimentális felsőbb leány, fiatal modern költő 1 — ha ez még soká tart igy, mikor fogtok felsóhajtani : oh tavast — oh tavasz !