Balatonvidék, 1912 (16. évfolyam, 1-26. szám)
1912-04-07 / 14. szám
2 BALATON VIDÉK 1912. m á rc iu s 1 7. váltó hogyan válthatott volna meg minket ? De az Úr feltámadott. Ezért az a nagy öröm, mely ma végig reszket a világon, főleg azokon a kegyelmes lelkeken, kikben a hit ezt a hirt örömünneppé változtatja. Mert a Krisztus feltámadása által szerzett emberi jogok között, mint a feltámadás sirjának fénye, ragj 7og felénk az örökélet fénye, mely húsvét hajnalának pirkadásával derült fel az emberiségre újból ! Örülünk a tavaszi napsugárnak, mert az élet ébredését jelenti. Krisztus feltámadása egy örökéletre ébresztett bennünket, mely már ott derengett a classicus lelkében : <Non omnis moriar ;» melyet a szenvedések férfia igy fejezett ki : <Tudom hogy él az én Megváltóm s föltámaszt engem az utolsó napon.» A húsvéttól tehát joggal várnak a hivő lelkek örökéletet, mely úgy jár Krisztussal, mint napsugár a világgal. . A kereszténység tehát tavaszba állitja a lelkeket. Az örökélet tavaszának reményébe. És a hivő lelkek úgy úsznak e meggyőződésben, mint felhő a, napsugárban / Az örökélet e rónája alatt terem csak megnyugvás, életerő, életkedv. Amerre elhalad ez a hit fényt, örömet, vigasztalást hint. Nyomában, mint az indiai mesék szerint Budhának idomában, virágok fakadnak, egy örökké boldog élet virágai. Azok a lehangolt ápostolok, az a maga-magával sem biró Magdolna, azok a desperált, a világban mézcseppeket kolduló emmatisi tanítványok, mihelyt a feltámadt Krisztus bűvkörébe jutnak, enyhülést, vigaszt, örömet lelnek. Az öröm az élet virága. Nem a virágvasárnapi pálma, mely muló dicsőséget jelent, hanem a húsvéti olajfaág . , . ! A kedvetlenség az élet harvadása, az élet betegsége. Szomorú lelkek, beteg lelkek. Miért nerc tudnak ma az emberek igazán örülni ? Mert nincs bennük harmónia. Mert fel van dúlva szivük. Nem tudnak örülni, mert nem tudnak nagylelkűen hinni ! Ezt a hitből fakadó örömet nem pótolják az erőltetett felszínes mulatozások, bőjtbenyújtott bálok, fényűző szórakozások, költekező kirándulások, mert hátterükben nem egy örökélet fénye, hanem az atra cura, a sötét gond leselkedik, nem egyszer revolverdörrenés zaja hallatszik . . . ! Haj, mert rövid az élet, örök a sir ! — Igy gondolják ők, a lelki szegények. Mert igy tudnak csak hinni ! E hitükben igazuk is van. Az rz élet, melyet csak a fenékig kiüritgetett örömpoharakkal lehet igy-amugy derűre festeni, amely aztán a sirban vész, mit sem ér ! Végezni — mondja Grőthe — buta szó. Buta szóval életet megmagyarázni nem lehet ! A húsvét ünnepe nem ezt jelenti. A húsvét ünnepe arra tanit, hogy ott a jázminos Szent Miklóson túl kezdődik az igazi, mert örökélet s hogy lesz még egyszer, szép, ragyogó verőfényes tavaszi ünnep a világon, amilyen ez a mostani husv étünk. A húsvét angyalával a feltámadás angyala hirdeti ennek igazságát. Hangozzék hát csak az az örvendező alleluja a hivő lelkekben . . . S . . . Hol a pénzügyi bizottság működése ? ! (h) A fürdőbizottságnak márc. 30-án tartott üléséről röviden már beszámoltunk. Több megjegyzést is szerettünk volna fűzni beszámolónkhoz, de helyszűke miatt nem tehettük meg. Azért térünk most újból vissza arra. Az egész ülés azt a jóleső benyomást tette reánk, hogy ha a honatyák úgy védelmeznék az állam ügyeit, mint amilyen körültekintéssel és éberséggel láttuk védelmezni a fürdő- és igy a város ügyeit, akkor nyugodt lelkiismerettel elmondhatnánk, hogy ugyanosak rendben vsin szénánk. Nagyot hibáznánk, ha azt állítanánk, hogy a bizottságok — itt különösen a fürdőbizottságot értjük — tHgjai nem meggyőződésük és tudásuk legjavát viszik be a tárgyalásokba, de észrevételeink alapján azt is le kell szegeznünk, hogy a felszólalásokból hiányzik egy bizonyos vezérszewpont'ioz való ragaszkodás. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy a bizottságoknak tagjait a baladás, a fejlődés szelleme hatja át, csak az a baj, hogy ez a haladási szel'em, amelynek minduntalan figyelembe kellene venni a város teherhordási képességét, mintha léptennyomon elfelejtené, hogy az ujitások, alkotások kezdetén a város eddigi megterheltségéről megfeledkezni nem szabad. Emiatt mutattunk reá mult számunk vezércikkjében, hogy, ha fejlődni komolyan akarunk, akkor a város képviseletének első sorban is a város anyagi jövödeluiezóségével kell számot vetni. Emiatt volna égető szükség arra, hogy az uj városbíró ne azokat a bizottságokat működtesse első sorban, amelyek alkotásokat tervezni és előterjeszteni vannak hivatva, hanem a pénzügyi bizottságnak adjon alkalmat működésre, amelyet a város életében nélkülözni nem lehet. Ugy gondolkodunk ugyanis, hogy minden haladásnak kiindulását csak a pénzügyi bizottságnak olyan természetű munkálata alapozhatja meg, tnely teljes világításba helyezi a város vagyoni és jövödelmezőségi állapotát. Az egyes ülésekről nyert tapasztalataink arról győznek meg bennünket, hogy ez idő szerint a képviselőtestület tagjai általában és egészében nincsenek tisztában a város pénzügyi viszonyaival. Adózó közönségünk csak egyet tapasztal, hogy a pótadó emelkedése csúszik évről-évre nyakába, anélkül, hogy valami kézzelfogható alkotást látnának. Ezért fogamzott meg egyesekben az a gondolat, hogy a városi kezelés alatt levő különféle pénztárakat egyesíteni kell és nem számolni külön a fürdőpénztárral, külön a fogyasztási adók pénztárával, külön a pótadók pénztárával, hanem ezeket együttesen kell kezelni, hogy minden időben meg lehessen állapítani közvetlenül a jövödelmezöségi állapotot. Az első tehát az volna, hogy a pénzügyi bizottság mutassa ki, vájjon lehetséges-e a fürdőfojlesztés az általános jövödelmek terhére, vagy az a fejlesztés tisztán a pótadó emelésével vihető-e keresztül ? Ezt azért kell tudnunk, mert mindaddig, mig e tekintetb°n a város közönsége tisztáu nem lát, minden néven nevezendő beruházást kívánó fejlesztést irteg | kell akadályozni, annál is inkább, mert Kessthely nem rendezett tanácsú város, a melynek megbillent vagyoni mérlegét államsegéllyel helyre lehetne hozni. Ebből világos, hogy a különböző bizottságok összes ténykedéseit megakadályozza vagy elősegíti a pénzügyi bizottság, amelynek hatáskörébe tartozik az a lényeget tevő kötelezettség, hogy a város anyagi vonatkozású ügyeinek nyereség és veszteség számláját minden időben teljes világossággal és kétséget kizáró megbízhatósággal tartsa nyilván. Ez a világosság anynyival is inkább szükséges, mert ha ez a vagyoni tisztánlátás minden városi polgár részére biztosítva van, akkor kész ez alap a baladásra és semmi esetre sem fog szolgálni meggyanusitásokra, mint a milyenek a közel múltban is előfordultak. Ezek miatt tartjuk szükségesnek a pénzügyi bizottság működését, amely azonban ez ideig csak — piheut. Levél a Szerkesztőhöz. Kaptuk az alábbi megszívlelendő sorokat, amelyeket melegen ajánlunk a városi hatóság figyelmébe. Tekintetes Szerkesztőség ! A mult napokban künn sétáltam a parkban, s mert szere'em a virágot, ibolyát kerestem. Tessék csak elképzelni, milyen meglepetés ért : virágot ugyan nem találtam, de találtam helyette néhány olyan szemétdombot, amelyekből Keszthely nagyközség suszter, kőműves, de különösen bádogos iparának nagy fejlettségére kell következtetnem. Valami megható és érdekes látvány, mikor a rügyező bokiok között az ember egy egy ilyen szemétlerakódó helyet felfedez. Azonnal tanulmányozni kezdettem a kérdést s tapasztalataimat a következőkben összegezem. A park szép-égét feltétlenül nagyon előmozdító szemétdombok főállományát l ádog-mnradékok képezik, részint a földön elszórva, részint a bokrokon fennakadva — talán madárfészkek helyett — s ezek a bádog- és pléhdarabokeltekintve attól,hogy a park szépségét igazán nagy mértékben emelik, még a sétáló közönség testi épségát is veszélyeztetik, nem is szólva arról, mikor majd nyáron mezitlábos gyerekek fognak ott futkározni az éles rozsdás pléhdarabok között egy-egy kis vérmérgezéeért. A cipészipar maradványai már kevésbbé veszélyesek, valamiképen nem állanak útjában senkinek az oda hordott papiros, rongy és faltörmelékek és hamu sem, mely utóbbiakat valószínűleg olyan valaki hordatta oda, aki tisztában volt a hulladékok talajgazdagitó hatásával. Azt hiszem, Scher'ock Holmes és Nick Carter igénybevétele nélkül is igen könnyű dolog volna a fennt jelzett szemét korábbi tulajdonosait kikutatni s kioktatni őket arról, hogy park és szemétdomb között talán mégis van valami kis különbség, s ha van valaki, aki a parkot őrzi és gondozza, annak szintén megmondani azt, hogy az a piszok ott magától aligha fog kiabálni, hanem ha máinem akadályozták meg a lerakását, legalább illendő dolog volna onnan eltávolítani. Tisztelettel : N. Színház. Halász társulata és annak eljárása után csak nagyon érthető, hogy a keszthelyi közönség a szinészvilággal szemben bizonyos tartózkodó álláspontot foglal el. S ezt főkép azért bocsátjuk előre, mert tudjuk, hogy ebből kifolyólag Könyves válogatott, derék művészgárdája a publikumot illetőleg határozottan nem részesült abban a fogadtatásban, amely a társulatot értékénél fogva megillette volna. Aki ezt az első magyar staggione színtársulatot nem ismerte még és a mult hét bármely darabját végigélvezte, az elmondhatja, ' hogy elsőrangú színtársulata van most
