Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-10 / 37. szám

2 B ALATONVIDEK 1911. szeptember 10. vezéreszme, hogy a bün megtorlandó, a bűnös büntetendő. És sajnos, ez az elv érvényesült a fiatalkorúakkal szemben is, ugy hogy még alig 4 évvel ezelőtt is egy külömben jóviseletü 13 éves polgári iskolai tanulót a bíróságnak kegyellen szigora miatt alig tudtam megmenteni az elzárástól. Pedig ez a gyerek hz eset körülményei szerint csak éretlen csint követett el, ellenben a btk. szerint zsarolást kiérelt meg. Ha már most azt a templomrabló fiút, azt a tolvaj leányt s azt a 13 éves betörőt fogházba juttattam volna, ennek aligha lett volna más eredménye, mint hogy a bárom fiatalkorú a szégyenérzetet teljesen elveszti, a veszedelmes környezetben tovább züllik és a «nekem már mindegy», «lesz ami lesz» snegfontolásnélküli elhatározás alapján ismét bűnbe kerül. Hogy azonban túlzott idealizmus, humanizmus, avagy palástolás gyanújába ne essem, elmondom egy visszaeső bűnössel szemben követett, de sajnos, eredménytelennek bizonyult eljárásom történetét. Néhány hónappal ezelőtt beállított, hozzám egy nagykanizsai illetőségű 42 éves közismert tolvaj. Előadta, nogy most szabadult a fegyházból, ahol lopás miatt 3 évet töltött. Arra kért, segítsem öt tisztességes munkához, amellyel megkereshetné a kenyerét Kitanulta a bádogos mesterséget, szeretné magát Kiskanizsáu önállósítani, de nincs meg a mesterség gyakorlására szükséges szorszáma és anyaga. Kieszközöltem részére a patronage-egyesületnél a segélyt, elláttuk szerszámmal, anyaggal, magúm is segélyeztem pénzzel, ha evégből nálam jelentkezett, ő pedig mindannyiszor hálálkodott s javulást ígért. Nagyuénjét is magával hozta annak bizonyítása végett, hogy szerszámjai uiegvaunak. Egy napou meglepetésszerűen felakartam öt. keresni Kískanizsán, de kitűnt, hogy hamis lakást mondott be s csak nagynehezen tudtam öt egy nyomorult viskóban feltalálni, — azonban szerszám és anyag nélkül. Azzal mentegetődzött, hogy elkeseredésében eladta a szerszámot és anyagot, a kapott pénzt elitta. Nem annyira a 80 koronát kitevő kár, mint inkább a jósággal való rut visszaélés, s a szemérmetlen hazudozás miatt 4 évi börtönt eszközöltem ki számára. Ilyen javíthatatlan bűnösökkel szemben nem is lehet más eljárást követni, minthogy szabadságelvonással a társadalomra nézve ártalmatlanokká tesszük őket. De ez az eset sem csüggeszt el s nem tántoríthat el elfoglalt áiláspontomtól, mert egyrészt megnyugtat az a tudat, hogy felebarátomnak megmentése céljából minden lehe'őt elkövettem, áldozatot és fáradságot, nem kíméltem, hogy pedig a kívánt eredményt nem értem el, ez tőlem független idegen hatásokon múlt, másrészt, arra oktat, hogy az intenzív mentő munkásságot azokban az esetekben fejtsük ki, ahol az erkölcsi betegség csak kezdetleges stádiumban van s valószínűség szerint gyógyítható. Ezt az elvet követik a patronage egyesületek is, tevékenységük eddigelé majdnem kizárólag a fiatalkorúak erkölcseinek megmentésében merüls ki, mig a felnőitek pártfogása inkább csak pénzbeli segélynyújtásra, muukaszerzésre és jó tanáccsal való ellátásra szorítkozik. De válaszolhatok a felvett kérdésre egy hasonlattal is. Miképen bánuuk testi és lelki betegeinkkel, legyenek azok bár idegenek is ? Nemde kíméletesen, gondosan, lelkiismeretesen nem egyszer éveken át ápoljuk, gyógyitjuk őket még akkor is, lia a gyógyulás bizonytalan, sót ha a gyógyithitlanság bizonyos. Nem háborodnánk-e fel azon a bánásmódon, ha pld. egy gyógyíthat, ián tüdővészes, vagy elmeteg embert azért, mert amúgy sem lehet öt megmenteni, kíméletes ápolás nélkül hagyná az aki róla gondoskodni köteles ? Hány eset van arra, hogy Csak a gyors és szakavatott orvosi segély, a gondos, szeretetteljes, önfeláldozó gyógykezelés mentette meg a beteget, az életnek ? És hány esetben végez a sebész fáradságos műtétet oly betegen, ekit meggyőződése szerint sem menthet meg a haláltól ? Hasonló bánásmódban kell részesítenünk az erkölcsi romlás veszélyének kitett, és erkölcsi züllésben levő embertársainkat is, mert ezek is betegek, betegségüket pedig az elődöktől, vagy a ragályozó környezettől szerezték. Nem megvetésre, de szánalomra méltó szerencsétlenek ők, akiken segíteni emberi kötelesség. Szolgálok egy 3 ik érvvel is. Az élet bármely vonatkozásában is fenyegessen vagj' támadjon valamely csapás, az emberi elme ennek és hátiányos következményeinek elhárításán szüntelenül fáradozik. Eszközöket és módokat ezrivel alkalmaz s végül a leghatásosabbnál állapodik meg, a kevésbbé alkalmasat vagy hasznavehetetlent pedig elejti. Ha már most az erkölcsi romlás s a bűnözés ellen alkalmazott régi módszert, a mely a következő néhány kifejezéssel elemezhető : «akasztófára való gazember, majd elveszem a kedvedet a lopástól, 2 hónapra becsuklak.» «ga még egyszer teszed ezt, szijjat hasitok a hátadból.' «Naplopó gézengúz, még csak 13 éves és már csavarog, koldul, 2 napra bemégy a kettesbe,» «az alma nem messze esik a fájától, apád, anyád lopott, belőled sem lesz más, inins tolvaj», cezért a büuért 6 havi börtön jár egyiknek ugy, naini a másiknak» — összehasonlíthatjuk az ujabb erkölcsjavitó mentő eljárással, amelynek vezérelvei: az erkölcsi betegségnek megelőzése, az erkölcsökre veszedelmes környezetből és helyzetből való kiragadás, szeretetteljes nevelés, szoros ellenőrzés ós felügyelet ; muukaszerzés által a tisztességes megélhetés biztosítása, végül, hogy egyebet ne Is említsek : az individualizáció, amely a bűnösség fokát nem az elkövetett bűncselekmény sa § szerint, hanem a bűnözés iuditó okainak és összes körülményeinek, a bűnözés testi és szellemi állapotának, értelmi és erkölási fejlettségének figyelembevételével állapítja meg s nem azért büntet, hogy a bűnt megtorolja, hanem, hogy a bűnöst megjavítsa, s ha látjuk, hogy a régi rendszer mellett az erkölcsi züllés terjedt, a bün szaporodott : nem kételkedhetünk abban, hogy a patronage munkásság az az igazi szerűm, amely megfelelő eljárás mellett az erkölcspusztitó bacillusok kiirtására alkalmas. (Vége köv.) „Tülekedés." Ezt a cimet viselte helybeli laptársunk utoisó számának egyik cikke. Nem jó cim 1 Sokkal megfelelőbb lett volna ez : • Amit be kell ismernünk,» vagy talán ez • Amivel adósok maradtunk.» Egyébként nagyou jó hatássaj volt reánk a t. fel. szerkesztőnek nyilatkozata azon legtisztább szándékáról, mellyel annak idején Szent István napjáról irt, azon beismerése — természetesen csak sorok között —, hogy csak tollhiba történt a jó magyarság rovására. De hát ezen nincs is mit csodálnunk ; megesik az ilyen hiba még olyan emberekkel is, akiknek hivatásuk az irás. Még csak annyit, hogy ha elfelejtette volna, illő tisztelettel figyelmeztetjük, hogy azou cikkünkben, melyre reflektál, egyebeket is kifogásoltunk s erre nem kaptunk választ. Talán csak nem azért, mert azt a sokszor emlegetett mea culpát kellett volna kimondani. Igen ! de ennek kimondásához lelkierő kell. — (<1 nöuénpi eredeti fyasfiaj. tók : például a Rhabarbara, a többi között azzal a, tulajdonsággal bírnak, hogy még folyton nagyobbodó adagoknál is folyton veszítenek hatásukból. Ellenben Európa és Amerika legnagyobb kórházaiban végzett számtalan kisérlet folytán bebizonyult hogy a természetes Ferenc ^ózsefkeserüviznek oly sok orvos által dicsért oldó ós hashajtó hatása e gyógyvíznek ritka természetes összetétele folytán még huzamos használat esetén is mindig egyforma marad. A modern therápiában tehát az orvosok mindinkább a természetes gyógyvizek használatát, ezek között különösen a maga nemében páratlan Ferencz József-keseriivizet ajánlják. A Ferencz József-keserüvíz már 35 év óta van általános használatban s egy családban sem szabadna annak hiányoznia. A valódi Ferencz József-keserüviz minden jcbb füszerkereskedésből és gyógyszertárból könnyű szerrel beszerezhető. HÍREK. — Erzsébet királyné emlékezete. A b. Erzsébet királyné emlékezetére szombaton délelőtt 9 órakor gyászistentiszteletet tartottak a plébánia templomban, ahol megjelentek a hivatalok, hatóságok fejei, az összes tanintézetek ifjúsága tanáraik vezetése mellett. — Személyi hir. Festetics Tassilo herceg ur őfőméltósága a vasárnapi ludapesti lóversenyről hétfőn érkezett vissza keszthelyi palotájába, ahonnan kedden éjjel újból elutazott. — Illustris vendégek Keszthelyen. Az elmúlt héien két illustris vendége volt városunknak. Az egyik Henri Houssay a francia akadémia tagja, a Figaro* főmunkatársa és a «Havas» ügynökség részvénytársaság párisi igazgatója ; a másik Alfréd Buverdier, a francia becsületrend lovagja, a nemzetközi békeegyei-űlet balkáni ügyvivője és a «Huvas» ügynökség magyar parlamenti tudósítója. Mindkét vendéget Rose nyelvtanár kalauzolta (Keszthelyen, Hévizén és Badacsonyban), akihez őket a bpesti francia konzulátus utasította. A kél, hírneves ember a Balaton szépségeit tanulmányozta. — Takách Imre főszolgabíró szabadságon. Takách Imre főszolgabíró 9-étÖl kezdődőleg 32 uapi szabadságra ment. — Templomszentelés Veszprémben. Még talán emlékezetünkben él ama borzalmas tüzeset, amely 1909. április 2-án éjiel a ha talmas veszprémi szeminárium kéményéből kicsapva, majdnem az egész várost a tüzlángok martalékává tette. Az első ház, a melyre az éj sötétjében az óriási lángnyelvek átcsaptak ós égettek, a szeut, Fereucrendiek háza és temploma volt. Itt «ok kárt tert a tüz, akkorát, hogy a rend magától, saját erejéből nem is tudta volna a szükséges javításokat eszközöltetni, s ép ezért a rend országos gyűjtést rendezett, a templom és a zárdaépület újból való felépítésére. A gyűjtés szép eredménnyel járt. A templomot és a házat, is szépen, Ízlésesen felépítették. Az elmúlt va»árnap volt ennek az ujonan felépített templomnak a felszentelése, amit Kráuitz Kálmán segépüspök végzett. Az országos gyűjtésből szépen felékesített templom még annyiban vár kiegészítésre, hogy a szintén leégett torony még most is folyamatban Ievö gyűjtés befejezése után fog felépíttetni. — Gyűlés a megyeházán. Zalavármegye törvényhatósági bizottságának szeptember havi közgyűlése f. hő 11 én, azaz hétfőn délelőtt 10 órakor lesz a vármegyeház gyüléstermóben megtartva. A tárgysjrozat 176 ügydarabból áll. — Névmagyarosítás Singer Berta és Szerén nővérek, keszthelyi lakósok nevüket belügyminiszteri engedéllyel nem Szirmai ra, amint a K. H. irta, hanem Simni ra változtatták. — Hivatalbalépés Farkas Kálmán tb. főszolgabíró szabadságáról pénteken visszaérkezett és szombaton már átvette hivatalát. — Diákjaink Fenéken. A helybeli fögiinn. ifjúsága a tanári kar vezetése mellett szombaton délután kirándulást rendezett Fenék-pusztára. A fúvós zenekar hangjai mellett mertek le az állomásra, ahonnan vonaton mentek ki Fenékre. Itt megtekiu-