Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-10 / 37. szám

2 B ALATONVIDEK 1911. szeptember 10. Vass Ferenc gyémántmiséje. Lélekemelő, könnyekig megható, rit­kaságszámba menő esemény színhelye volt a helyi irgalmas nővérek intézetének áhí­tatra gerjesztő kápolnája f. hó 8-án, Kis­asszony ünnepén d. e. 10 órakor. Ekkor kor lépett az oltárhoz egy tiszteletet pa­rancsoló, évtizedes becsületes munkában megőszült, még most is piros-pozsgás arcú ny. esperes-plebános — Vass Ferenc. Gyó­mántmiséjét mondotta dr. Dunst Ferenc apátplébános manuduktorsága, Blasutigh Sándor káplán és Major György hitoktató segédkezése mellett. A világtól félre vonul­tán, teljes csendben akarta bemutatni áldo­zárságának 60-ik határmesgyéjén a legszen­tebb áldozatot, az Urnák, kinek 66 éven át szive-lelke minden erejével, szere­tetének melegségével, jó kedvvel és szives örömest szolgált. Kerülni akart ugyanii minden ünnepeltetést, amelynek közismert szerénységénél ós alázat osságáual fogva hosszú 89 éven át soha sem volt barátja. Le hogy nem ugy sikerült minden, amint azt ö gondolta, az nem rajta múlott. Gyó­mántmiséjének hire a legnagj'obb titoktar­tás melle 11 is eljutott a helyi társadalomba, a melynek olit része teljesen megtöltötte a zárda kápolnáját. Hatvan évig lenni itt a földön az Ur felkent szolgájának ! Szép idő. Az isteni Gondviselés különös kitüntető kegyelme, amelyben nem minden papnak van része. Nagyon kedves lehetett az Urnák 56 éves tényleges papi működése, hogy ezt a fe­ledhetetlen kedves alkalmat megérni en­gedte Neki. Ha az Isten már itt a földön hosszú életet igér azoknak, kik atyjukat, anyjukat tisztelik, szeretik, hát akkor hogy ne igérne, kpgy ne adna liosszu életet azok­nak is, akik t'sztelik, hűséggel szolgálnak annak a végtelen hatalmú Urnák, kit a vi­lágon mindenkinél ós mindennél jobban kell szeretni. Bizonyára ezek közé tartozik a mi gyémántmisézőnk is, hogy ezt a ritka al­kalmat megérhette. Most mily egész más gondolatvilággal lépett az Ur oltárához, mint 60 évvel ez­előtt. Akkor jóságos lelke tele volt a leg­tisztább, a legönzetlenebb idealizmussal, égő lelkesedéssel a Krisztusi ügy iránt, most pedig abból a fiatalkori idealizmusból egy hosszú élet küzdelmei ós tapasztalatai által sokat veszítve állt az Isten Bárányá­nak vérnélküli áldozatoltára előtt. Szárnya­szegett madár lett az isteni munka után szomjúhozó férfiú. Most is azzal a tűzzel szeretne dolgozni, mint a milyennel 60 év­vel ezelőtt, de nem teheti, mert az idő ke­gyetlen volt Hozzá, munkaerejét felemész­tette, csak a muukakedvet hagyta meg Számára és azt a finom lelket, a melj'nek szárnyain az imádságban felemelkedhetik e bütiös földről a végtelen Szentsógühöz. Sokat dolgozott, munkálkodott az Egy­házban, mig munkabíró volt. Hogy mind­ezekért mit kapott gondjaira bízott hivei­től, azt nem tudjuk. Hálát, vagy hálátlan­ságot ? azt csak 0 tudja. Az az egy bizo­nyos, hogy városunkban csak a legnagyobb tisztelettel _ és szeretettel beszélnek Felöle. Ezt most 0 is láthatta és tapasztalhatta. Ha sok keserűsége is lett volna lelkipász­torkodása alatt, azt most a mi szeretetünk, a mi tiszteletteljes ragaszkodásunk bizo­nyára feledteti vele. Légy üdvözölve általunk is Te gyé­mántmisés papunk ! Még sokáig legyél közöttünk, hogy jelenléted, látásod folyto­nosan buzdítson bennünket a munkára, a mely nemesit és felemel, mint Téged is ; hogy mi is annak az erkölcsi szépnek és jónak legyünk szószólói ós követői, a me­lyet Te nemcsak hirdettél, hanem gyako­roltál is. Kérd velünk együtt imádságaid­ban az Egek urát, hogy a vasmisédet is oly erőben, lelki frisseségben tarthasd meg, mint a milyenben gyémáutmisédet. Ami már most életrajzát illeti, az is igen érdekes és változatos. Hesszúfalúban született 1823. junius 22-én. Elemi iskoláit Jánosházán végezte — deákul. Még a magyar nyelvtant is deákul tanították. Innen Kőszegre (3*/2 év), majd Veszprémbe ment (2 1/ a óv) középis­kolai tanulmányait végezni. Veszprémben elvégezve a VI osztályt, bencés novicíus lett. Ugy látszik, hogy a szerzetesi életre nem volt hivatssa, mert már a következő évben Szombathelyre m^nt, ahol a VII. és VIII. osztályt végezte. Majd egy évig filo­zófiát tanult Győiött, ahonnan a veszprémi szeminárium növendéke lett Ez volt 1846­bau. Püspöke felküldötte a budapesti köz­ponti szemináriumba. Másodéves theologus volt, mikor az 1848-iki szabadságharc meg­kezdődött. Ott hagyta a szemináriumot. Beállott nemzetőrnek. Később mint hon­védhadnagy szolgált Komárom várában Klapka mellett. A világosi fegyverletétel után elbujdosott, nehogy osztrák katoná­nak besorozzák. Bujdosott addig, mig az iskolák meg nem nyíltak. Ekkor újból el ment Veszprémbe, hogy a szemináriumba való fölvételét kérje Nehezen ment a do­log, talán nem is vették volna fel, ha Ko­vács Zsigmond akkor theologiai tanár, ké­sőbb veszprémi püsyök pártját nem fogja, akinek a szép, dóloeg ifjú nagyon megtet­szett. 1851. évben felszentelték. 9 évig káplánkodott, mig végre 1860-ban elnyerte a görgetegi plébániát, ahol 1902-ig mint plébános, 1902-től 1905 ig mint esperes működött. 1907-ben mondott le plébániájá­ról s attól kezdve városunknak köztiszte­letben álló lakosa. bs. Az idei kath. nagygyűlés. Vaszary Kolos levele. Az Országos Katholikus Szövetség az idei katholikus nagygyűlést november hó 12 —14. napjain rendezi. Az előkészítő mun­kálatok már megindultak és a szövetség elnöksége a naggyülés fővédnökségére Va­szary Kolos bibornok, hercegprímást kérte fel. A védnökök sorában fölkérték Várady L. Árpád dr. győri püspököt ós Hajdú Tibor dr. pannonhalmi főapátot. Vaszary Kolos hercegprímás válaszul a következő meleghangú levelet intézte. Nagyméltóságü Gróf, v. b. t., elnök ur .' Őszinte örömmel és köszönettel vet­tem Nagymóltóságodnak f. hó 21-ón kelt nagybecsű meghívóját a f. évi november hó 12—14. napjain Budapesten rendezeudő XI. kath. nagygyűlésre. A magyar kath. társadalomi a nagy és súlyos feladatok, amelyeknek cikeres meg­oldásához az összetartásban rej'ő fokozott erőre mindinkább szükség van. A hitéleti, jótékonysági, közművelődési és szociális kérdések nagy tömege foglalkoztatja társa­dalmunknak minden rétegét s ebben a niun­V. ur. Majd legközelebb megmagya­rázom. (El.) A. ur. (Egy pohár tejet és kiflit hoz), . . . Méltóztassék . . . Nyolcvannégy fillér. . A tanár. Hogyan ? Oly drága ? I Nyolcvannégy fillér ! X. ur. Csak nyolcvannégy fillér ! A tanár. Horribilis ! A. ur (el akar távozni). A tanár. Mondja X. ur ! X. ur (a hölgyeknek intve ) Rögtön ! . . . Nos . . . A tanár. Nem téved Ön ? X. ur. Számolni tudok, Uram, én tech­nikus vagyok ! A tanár. Tehát Ön sem jogász ! X. ur. Nem ! A mi pedig a tejárakat illeti, méltóztatik tudni, hogy most fürdő­helyen vagyunk és nem a Teréz-köruti tej­csarnokban. (Félre ; ahol mellesleg mondva magam is kosztoltam, mikor még a Grün és Vámos cégnél . . .) A tanár. Hol maturált Ön ? X. ur. Éééóén ? A tanár. Igen ! X ur. Pardon, a hölgyek már nagyon türelmetlenek, máskor majd szívesen ten­delkezésére állok . . . (El.) F. ur jogászpincér (egy pohár tejet és kiflis hoz). Méltóztassék ! Negyvennégy fil­lér ! A tanár Hogyan, csak negyvennégy fillér ! De hiszen akkor . . . Adja ide ezt a tejet ós vigye ezt a másikat vissza ó* kér­jen X. úrtól számomra negyven fillért, mert ő becsapott engem ! Y. ur (magából kikelve.) De kérem, hogy mer a kollégámról igy nyilatkozni ! ... X nr ! X ur ! Kérném egy percre ! X. ur. No, mi az ! ? Y. ur. Ez az ur itt azt mondja, hogy kolléga ur becsapta őt ! A tanár. Igen, Ön beosapott engem, mert nyolcvannégy fillért fizettetett negy­vennégy helyett ! X. ur. Én ? Uram, Ön álmodik ! Y. ur. No de ilyet mondani egy kol­legáról ! Uram, mi ép olyan gentlemannek vagyunk a privát életben, mint Ön 1 X ur. Hol lakik, uram ? A tanár. Én Feleki József középisko­lai tauar vagyok, jelenleg a «Balaton »-ban lakom ! X. ur. Holnap reggelre nevezze meg segédeit ! Megverekszünk ! A tanár. Kicsoda . . . ? Kivel . . . ? Önök haramiák ! A. Y. ur (megragadják a tanárt ós ki­akarják dobni). A tanár. Nyugalmat uraim ! Ne csi­náljanak uyilvános botrányt! Én a negy­ven fillért Önöknek . . . X. Y. ur. Nem fogadunk el borpónzt! Ki vele ! A tanár. Türejmet uraim ! Kolléga urak kérem ! . . . Én tanár vagyok . . . ! Legyenek tekintettel . . . Y. ur. Kérjen bocsánatot ! X. ur. Igeu kórjen bocsánatét ! A tanár (végelgyengülésben) . . . Bo­csánatot kérek ! X. ur. így már rendben van a dolog! Y. ur. Méltóztassék a tejét meginni, kedves tanár ur . . . Alászolgája ! X. ur. Alászolgája! — Más. — A főváros központján. Villamos megálló. 10 perc a központi és nyu­gati pályaudvarhoz. 80 legmodernebben beren dezett szoba. MAMMMMMM Augusztus hó elsején megnyilt EDISON-SZÁLLODA Budapest, VII., Hársfa-u. 59. (Király-utca sarkon.) Tulajdonos : POLLÁK JÓZSEF. Hideg és meleg vizveze ték. Központi fűtés, villanyvilágitás. Figyel­mes kiszolgálás. Érte­kezés minden modern nyelvben. Szobaárak 3 koronától!

Next

/
Thumbnails
Contents