Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-10 / 37. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. szeptember 10. 37. szám. j F^olitiliai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK: . 10 K. - f.l Negyedévre B K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 t 20 Veni Sancte.... Irta : Vadász Norbert. Az aranyszabadság gondtalan napjai elmultak. Nádí'edeles falusi hajlékokból csillogó, fényes paloták­ból ezrével vonult be fiu és leány az iskola falai közé, hogy müveit férfiúvá, müveit honleánnyá képezze ki magát. Nemrég a zöld erdő, a virágos mező, az Isten legszebb temploma telt el vidám gyermekdallal, most a kőből épült templomok márványfa­lai verték vissza ezer meg ezer ár­tatlan gyermekajkról a szivünk [mé­tyébe markoló Veni Sancte Spiritus fenséges dallamát. E hét a szülők gondoskodásá­nak megható hete. Ha egyébként sohasem gondoltak Istenre, most va­lami megnevezhetetlen érzés a temp­lomba való zarándoklásra késztette őket s összekulcsolt kézzel, forró könnyben uszó szemmel, szívszo­rongva kérték Isten segedelmét. A biztató remény és kétkedő aggódás soha oly harcot nem ví jember szi­vében, mint szeptember első napjai­ban. Miként a vad, Istentől elfor­dult tengerészt a tornyosuló habok, ugy tanították meg az elmúlt na­pok még a legzordonabb szívű apát is. De nem is csoda ! Hisz legdrá­gább kincsükről, szemük fényéről, második énjükről, gyermekük jövő­jéről van szó. El-elnéztem a templomba me­nőket . . . Sziiz Mária oltára több anyát, Szent Imre hercegé, vagy Szent Alajosé soha több apát nem látott maga előtt. Soha ennyi lágy­ság, mély érzés nem szólalt meg em­berben. Szinte megostromolták az Eget ! . . . S az oltáron megjelenő isteni Mester, a mesterek Mestere, meg­nyugtatta őket : cjöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtok és ter­helve vagytok s én megenyhítelek titeket ! . . .» Majd: cHagyjátok hoz­zám jönni a kisdedeket, mert övék a mennyeknek országa!...* S mintha mondta volna : Ne csak most tud­játok, mi a templom s mi az iskola, hárem ezentúl is. Hisz ezekben cse­pegtetik gyermekeitek szivébe az igaz vallásosságot, hazafiságot és tu­dományt. Már pedig e három kincs az, amely fiaitokat és leányai tokát boldoggá teszi ! . . . Nagy, szent a tanár .és tanító feladata s a legbensőbb hála és el­ismerés illeti meg, ha hivatását lel­kiismeretesen igyekszik betölteni, de munkája csak akkor jár teljes ered­ménnyel, ha a szülők velük vállvetve igyekeznek a vallásosság, a hazafias­ság és tudnivágyás diadalra juttatá­sában. Boldog a szülő, aki ennek kellő időben tudatára ébred, boldog­talan, aki nem akar e kötelességé­ről tudomást venni. Pedig, ha tudomásul venné, nem kellene gyermeke jövője miatt ag­gódnia. Ha most odatalált a Szűz Anya oltárához, találjon oda ezen­túl is és nevelje leányát a legszebb ideál szellemében. Ha most tudta, hol van Szent Imre herceg, vagy Szent Alajos oltára, buzditsa fiát a jövőben ezeknek követésére ! Lly körülmények között aztán könnyű lesz egészséges gondolkozású jövő nemzedéket nevelni, amelynek a legmagasztosabb három erény : a vallásosság, hazafiasság és becsüle­tes tudnivágyás lesz legfőbb ékes­sége ! . . . t\ B A LATON VII) EK TAÜCAJA. Mozi-képek a balatoni korzóról. Irta : Rose Miksa. II. kép. Tanár ur a «Hullám»-ban. 500 méter. Igen nevettető. A tanár (a «Hullám» lépcsőjén lialad felfelé, miközben érthetetlen szavakat mo­rog. Egy asztalnál helyet foglal. Igen iz­gatott.) — Kis negyedóra múlva. — X. ur jogászpíncér. (Egy hölgy társa­ságtól felkelve — a tanárhoz) Szabad szol­gálnom . . . A tanár (morfondálva) . . . Ostoba. . . X. ur. De kérem ! ! A tanár (magához térve) . . , Egy po­hár hideg tejet kérnék . . X. ur (lovagiasan.) Ön az imént oly kifejezést használt, ami . . . A tanár. Szórakozottság, kérem . . . Szórakozottság ! . . . X. ur. A már más ! Kiflit is méltóz­tatik . . . ? A tanár (megszeppenve). Méltóztassék. X. ur (visszaül a hölgyekhez, mintha semmi sem történt volna). A tanár (morfondál). — Kis negyedóra múlva. — A főnök. Méltóztatott már parancsolni? A tanár. Ugy hiszem . . . A főnök Bocsánat .... (el akar távozni.) A tanár (tovább morfondál). A főnök (visszafordul). Mit méltózta­tik mondani . . . ? A tanár, un a főnök . . , ? A főnök. Igen, kérem. A tanár. Kérem, rendeljen nekem egy pohár tejet kiflivel ! A főnök. Y ur ! Egy pohár tejet és kiflit jobb öt ! (El.) Y. ur (Bal nyolc távozik, leül és nagy nyugalommal cigarettát sodor, majd rágyújt és nagy fene füstkarikákat ereget.) — Kis negyedóra múlva — V. ur jogászpincér .... Méltóztatott már parancsolni ? A tanár. Egy pohár hideg tejet kér­nék kiflivel . . . De ugy hiszem már . . , V ur. Már megméltóztatott rendelni, ugye bár ? A tanár. . . . Ugy hiszem . . . V. ur (helyet fogtál, a lábait az asz­talra teszi). Látja, kedves uram. mire nem vetemedűuk mi, a haza intellektuális erői! Hja ! Igy jár az ember, hu diploma nélkül születik e világra ós ninc* elég kurázsija, hogy önhatalmúlag javítsa meg azt, amit a ronda sors megtagadott tőle . . . En tisz­telem azt a derék pancsovai patikust, aki... A tanár. Három diplomát hamisított, — ugy-e ? V. ur. Ez az ! En nem tudok diplo­mát hamisitaui. tehát beálltam jogászpin­cérnek . . . (felkel) . . . Különben V. medi­kus vagyok. (Kezet nyújt) A tanár. Ou tehát nem jogász ? ur. Pincérnyelven jogász mindenki, a ki . . . A tanár (folytatva) . . . a ki^ valamit tanult, de nem vitte semmire . . . ugy-e ? V. ur. De kérem ! ! A tanár. Hol végezte iskoláit ? V. ur. Az elemit Kisgéresen, a pol­gárifiut pedig Nagymihályban . . . A tanár. De hiszen akkor Ön nem maturált . . . V. ur. Dehogyis uem ! A tanár (epésen.) . . . Talán magán­úton ? V. ur. Mngánuton is, meg amúgy is ! (Félre : Jó lesz elkánfolni, mert ez az em­ber még előbb-utóbb zavarba hoz.) A tanár. Ezt nem értem !

Next

/
Thumbnails
Contents