Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-09-10 / 37. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. szeptember 10. 37. szám. j F^olitiliai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK: . 10 K. - f.l Negyedévre B K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 t 20 Veni Sancte.... Irta : Vadász Norbert. Az aranyszabadság gondtalan napjai elmultak. Nádí'edeles falusi hajlékokból csillogó, fényes palotákból ezrével vonult be fiu és leány az iskola falai közé, hogy müveit férfiúvá, müveit honleánnyá képezze ki magát. Nemrég a zöld erdő, a virágos mező, az Isten legszebb temploma telt el vidám gyermekdallal, most a kőből épült templomok márványfalai verték vissza ezer meg ezer ártatlan gyermekajkról a szivünk [métyébe markoló Veni Sancte Spiritus fenséges dallamát. E hét a szülők gondoskodásának megható hete. Ha egyébként sohasem gondoltak Istenre, most valami megnevezhetetlen érzés a templomba való zarándoklásra késztette őket s összekulcsolt kézzel, forró könnyben uszó szemmel, szívszorongva kérték Isten segedelmét. A biztató remény és kétkedő aggódás soha oly harcot nem ví jember szivében, mint szeptember első napjaiban. Miként a vad, Istentől elfordult tengerészt a tornyosuló habok, ugy tanították meg az elmúlt napok még a legzordonabb szívű apát is. De nem is csoda ! Hisz legdrágább kincsükről, szemük fényéről, második énjükről, gyermekük jövőjéről van szó. El-elnéztem a templomba menőket . . . Sziiz Mária oltára több anyát, Szent Imre hercegé, vagy Szent Alajosé soha több apát nem látott maga előtt. Soha ennyi lágyság, mély érzés nem szólalt meg emberben. Szinte megostromolták az Eget ! . . . S az oltáron megjelenő isteni Mester, a mesterek Mestere, megnyugtatta őket : cjöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtok és terhelve vagytok s én megenyhítelek titeket ! . . .» Majd: cHagyjátok hozzám jönni a kisdedeket, mert övék a mennyeknek országa!...* S mintha mondta volna : Ne csak most tudjátok, mi a templom s mi az iskola, hárem ezentúl is. Hisz ezekben csepegtetik gyermekeitek szivébe az igaz vallásosságot, hazafiságot és tudományt. Már pedig e három kincs az, amely fiaitokat és leányai tokát boldoggá teszi ! . . . Nagy, szent a tanár .és tanító feladata s a legbensőbb hála és elismerés illeti meg, ha hivatását lelkiismeretesen igyekszik betölteni, de munkája csak akkor jár teljes eredménnyel, ha a szülők velük vállvetve igyekeznek a vallásosság, a hazafiasság és tudnivágyás diadalra juttatásában. Boldog a szülő, aki ennek kellő időben tudatára ébred, boldogtalan, aki nem akar e kötelességéről tudomást venni. Pedig, ha tudomásul venné, nem kellene gyermeke jövője miatt aggódnia. Ha most odatalált a Szűz Anya oltárához, találjon oda ezentúl is és nevelje leányát a legszebb ideál szellemében. Ha most tudta, hol van Szent Imre herceg, vagy Szent Alajos oltára, buzditsa fiát a jövőben ezeknek követésére ! Lly körülmények között aztán könnyű lesz egészséges gondolkozású jövő nemzedéket nevelni, amelynek a legmagasztosabb három erény : a vallásosság, hazafiasság és becsületes tudnivágyás lesz legfőbb ékessége ! . . . t\ B A LATON VII) EK TAÜCAJA. Mozi-képek a balatoni korzóról. Irta : Rose Miksa. II. kép. Tanár ur a «Hullám»-ban. 500 méter. Igen nevettető. A tanár (a «Hullám» lépcsőjén lialad felfelé, miközben érthetetlen szavakat morog. Egy asztalnál helyet foglal. Igen izgatott.) — Kis negyedóra múlva. — X. ur jogászpíncér. (Egy hölgy társaságtól felkelve — a tanárhoz) Szabad szolgálnom . . . A tanár (morfondálva) . . . Ostoba. . . X. ur. De kérem ! ! A tanár (magához térve) . . , Egy pohár hideg tejet kérnék . . X. ur (lovagiasan.) Ön az imént oly kifejezést használt, ami . . . A tanár. Szórakozottság, kérem . . . Szórakozottság ! . . . X. ur. A már más ! Kiflit is méltóztatik . . . ? A tanár (megszeppenve). Méltóztassék. X. ur (visszaül a hölgyekhez, mintha semmi sem történt volna). A tanár (morfondál). — Kis negyedóra múlva. — A főnök. Méltóztatott már parancsolni? A tanár. Ugy hiszem . . . A főnök Bocsánat .... (el akar távozni.) A tanár (tovább morfondál). A főnök (visszafordul). Mit méltóztatik mondani . . . ? A tanár, un a főnök . . , ? A főnök. Igen, kérem. A tanár. Kérem, rendeljen nekem egy pohár tejet kiflivel ! A főnök. Y ur ! Egy pohár tejet és kiflit jobb öt ! (El.) Y. ur (Bal nyolc távozik, leül és nagy nyugalommal cigarettát sodor, majd rágyújt és nagy fene füstkarikákat ereget.) — Kis negyedóra múlva — V. ur jogászpincér .... Méltóztatott már parancsolni ? A tanár. Egy pohár hideg tejet kérnék kiflivel . . . De ugy hiszem már . . , V ur. Már megméltóztatott rendelni, ugye bár ? A tanár. . . . Ugy hiszem . . . V. ur (helyet fogtál, a lábait az asztalra teszi). Látja, kedves uram. mire nem vetemedűuk mi, a haza intellektuális erői! Hja ! Igy jár az ember, hu diploma nélkül születik e világra ós ninc* elég kurázsija, hogy önhatalmúlag javítsa meg azt, amit a ronda sors megtagadott tőle . . . En tisztelem azt a derék pancsovai patikust, aki... A tanár. Három diplomát hamisított, — ugy-e ? V. ur. Ez az ! En nem tudok diplomát hamisitaui. tehát beálltam jogászpincérnek . . . (felkel) . . . Különben V. medikus vagyok. (Kezet nyújt) A tanár. Ou tehát nem jogász ? ur. Pincérnyelven jogász mindenki, a ki . . . A tanár (folytatva) . . . a ki^ valamit tanult, de nem vitte semmire . . . ugy-e ? V. ur. De kérem ! ! A tanár. Hol végezte iskoláit ? V. ur. Az elemit Kisgéresen, a polgárifiut pedig Nagymihályban . . . A tanár. De hiszen akkor Ön nem maturált . . . V. ur. Dehogyis uem ! A tanár (epésen.) . . . Talán magánúton ? V. ur. Mngánuton is, meg amúgy is ! (Félre : Jó lesz elkánfolni, mert ez az ember még előbb-utóbb zavarba hoz.) A tanár. Ezt nem értem !