Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-03 / 49. szám

2 BALATON VIDÉK 1911. október 22. érvényre juttatni teljességgel lehetetlenség. Hasonlókép nehéz volna eldönteni azt a kérdést is, hogy személyváltozás vagy rendszerváltozás ^legyen-e ? A személyi változásokat beállítani egy közszolgálat keretébe igen nehéz, sőt a mi viszonyaink között valósággal lehetetlen dolog. Itt, e pontnál szükségesnek tartjuk megemlíteni azt, hogy a közéletben nem azok a hasznos emberek, kik mindenütt ott akarnak lenni a választások idején és amikor fárasztó, kitartó munkát és tanulmányt igénylő kérdésekről folyik a tanácskozás, akkor meg távollétükkel tündökölnek, vagy csendes hallgatásba merülnek. Lehetne-e egy ityen kis város életében a kenyérkereset gondjaitól mentes, független és munkakörét megálló férfiakat találni ? Ha lehet, akkor a váltógazdaság beállítása csak jót eredményezhet városunk közügyeinek ellátásában is. A város érdekeinek rovására történnék és teljesen céljatté vesztett lenne a város ügyeinek intézésére szükségesszemély összeválogatás tpártpolitikai szempontok szerint mérlegelni, vagy eldönteni. Ez lenne a legnagyobb hiba, amit a restau. ráció megejtésénél elkövethetnénk. Azok az ügyek, a melyek a képviselőtestületi gyűléseken tárgyalásra kerülnek, többnyire gazdasági vonatkozásúak. Az ilyen természetű ügyek elintézésénél pedig nem lehet kérdés tárgya, hogy az ily esetekben elhangzott kritika jobb-, bal-, vagy akár szociálista pártitól származik-e. Mert nem az a lényeges, hogy valaki melyik országos politikai párthoz tartozik, hanem az, hogy menynyi tudást, jóindulatot, odaadó készséget visz bele városunk anyagi és kulturális kérdéseibe és igy annak haladását érintő ügyeibe. Ez a szempont egyúttal azt is kizárja, hogy felekezetek szerint helyezkedjenek el a képviselőtestületi tagok az ügyek tárgyalásakor. Hála az eddigi képviselőtestületi tagok kiváló okosságának és tapintatosságának, hog}

7 a tárgyalások alkalmával mindig megtartották a tárgyilagosságot és nem sülyesztették le a községházat a folytonos civakodások, veszekedések színhelyévé. Ha a város közönségének a zöme ilyen értelemben veszi lelkiismeretes megfontolás alá a kérdéseket, akkor, bár a váltógazdaság beállítását illetőleg csak egészségest, jót remélhetünk, mégis teljes megnyugvással nézhetünk a restauráció elé, mert ugy gondoljuk, hogy nagyobb meglepetéseket nem fog okozni. Vagy ha okoz, akkor, ha a változások a köz előnyére válnak, mi is csak örülni tudnánk a megváltozott helyzetnek. Rendkívüli közgyűlés. Keszthely nagyközség képviselőtestülete mult hó 29-én, szerdán délután 2 ólakor rendkívüli közgyűlést tartott a községház tanácstermében. A tárgysorozat 7 pontból állott. Az első pont a főispán fogadtatásáról teendő intézkedések megállapítása voit. A közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy a főispánt a legnagyobb ünnepélyességgel fogadja. A közgyűlés az elöljáróságot bízta meg a fogad atás rendezésével,amely Keszthely város tekintélyéhez híven nagyszabásúnak és impozánsnak ígérkezik. Már a város határán küldöttségileg fogják üdvö zölni ; a városházán lesz a tulajdonképeni fogadtatás és üdvözlés H város közönsége nevében ; délben bankettet rendeznek ; este a várost fényesen kivilágítják és fák lyásmenetes szerenádot adnak tiszteletére. A Ganz és Társa által kötött villamostelep üzembérleti szerződést a Ganzféle villamossági részvénytársaságra átruházták. Ekkor keiült tásgyalásra a községi taniték, tanítónők és óvónő kérelme fizetésjavitás iránt. A nagy drágaságra való tekintetből a tantestület ugyanis kérvénynyel fordult a képviselőtestülethez drágasági pótlék megszavazásáért. A képviselőtestület számolva a tanítók szerény fizetésével ós a roppant nagy drágasággal, nem tért ki a kérelem teljesítése elöl, 1 anem a tanács javaslata alapján elhatározta, hogy a tantestület összes tagjainak 1912. évre 240 korona, nem drágasági pótlékot, hanem segélyt ad, ami 20%-cs fizetésjavitásnak fejel meg. Ugyancsak az óvónőnek is 20%-os fizetésjavitást szavazott meg a közgyűlés segélyképen. A képviselőtestületet ezért a viselkedéséért csak elismerés illetheti. A közgyűlés a városi adópénztárban 20.000 korona készpénznek betörés ellen való biztosítását az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál elrendelte. A képviselőtestület a halálozás folytán megüresedett községi helyszerzői állásra özv. Dervalics Gyulánét, kinek férje a nyáron a főgimnázium tetőzetéről leesett, ajánlja a főszolgabírói hivatalnak kinevezés védett. Végül a közgyűlés megbízta az elöljáróságot, hogy a kincstári fürdők kizárólagos hirdetési vállalatával lépjen érintkezésbe, vájjon mi módon szándékozik Keszthelyen a nyilvános hirdetések kérdését megold«ni. A tárgyalások eredményéről az elöl járóság természetesen jelentést fog tenn a közgyűlésnek. Több tárgy kiányában a közgyűlés véget ért. Színház. Ugy volt, hogy színészeink ma, vasárnap fognak tőlünk a «Leányvásár»-r«l elbúcsnzni. De ez a terv pénteken este skandalomszerü meglepetésbe íult, olyanba, amilyenben ezideig még nem volt részük a keszthelyieknek egy színtársulat részéről. Színészeinket a pénteki darab, a «P«pa» iránt tanúsított majdnem teljes részvétlenség (összesen csak 7en jelentek meg) an}

7idön, meg a tanyatájékra is vigyáz. Tartja szóval, halászhistóriával a nyiltszeniűbbeket. Ma az öreg Halász-Kun Ferenc soros a virrasztásban. Őszbecsavarodott, prófétás alak. Java kenyerét már megette. Bagariás arcbőién kémén}- ráncok barázdálnak.Szemöldöke rááruyékolódik mélyen fekvő szemére a tűztől. Kossuth-szakálla reszket az álla alatt beszédközben. Hangja mély kongásu. Be-zédjái ása lassú, vontatott. — Éjjelezek kee helett, urambátyám... Nyugodjék le. Öreg ember . . . Kérleli egy jóérzésű. — Köszönöm öcsém a jószándékod... Maj' csak magam végzem a magam dógát. Tovább nem ellenkezik vele. Hallgatva bámulnak bele a csapkodó lángokba. Az öregnek kövér köny buggyan szeme sarkába. Nagy bajusza megremeg fájdalsan, vonaglón s elsóhajtja alóla : — Ma tiz esztendeje . . . Kínos vonás rezdül meg a halászarcokon. Az öreg szava belekong az üres hallgatásba. Aggodalom, félelem ül az ábrázatára, ahogy gazdának felhőeléharangozáskor. — Épen ilyen este volt. A föcskék már gyülekeztek a nádasba. — A halála hírével vártak. Mutatóujja bütykével kitörülte szeméből a könyet. Hallgatás ... A hold csapja fel tanyáját a vizén. Kupsátort ver rá sárezüstből. Csillaggal tűzdeli tele a széleit. A minarettkarcsu jegenyéken fölhangzik a kapcás dervis nyugalomra intő éneke. Huhog : huh, huj, huh ! . . . A kínos csöndbe egy hang szól bele : — Bagoly huhog a jegenyén . . . Az öreg folytatja. Kezdi a históriát ; az ismertet, az évfordulóra valót. Igy me^y s még sc megszokott. 'Fájdalmas, mint a tragédiák vége. — Ilyen augusztusi esite épen itt ültünk . . . Szegény Jóska megkérte az unokám kezét. • Nincs köztetek vele egykörös, de nem találkozott a faluban akkoriban olj'an szál gyerek. A tadsilok röpködve ügyelnek a közrendre. Elcsípnek egy-egy csendháborító rovart. Élesen cincogják az örjáratjelet : Crp, crp. . . — Denevér cirpel, csapkod az eresz alatt . . , Veti közbe egy hallgató. — Hogy elmúlt minden. Szegény feje ... Ki hitte volna ? Még azelőtt való este is, hogy a szerencsétlenség érte, olyan jókedvében volt... Eliszogattunk, beszélgettünk. Csak ugy ketten. Az asszonyok lefeküdtek. Tilos üdőn esett. A halászember családja körébe húzódik. . . Ugy sincs vele egész éven át. Jóska a hajóhidat javította. Nem is találkozik mostanság olyan hajóács. Mityen hattyú nyákot faragott a kormányos dereglyéjére ! . . . Felszél leng. Halkan. Nádtörzs törését, elhajtott levél zizegését, suhogását emeli szárnyán. — A 1 — Tilosban jár valaki ! — Orvhalász I Az öreg nem gondol vele. Beszél : — Egyszer csak fölugrik poharazás közben. Azt mondja : a hídon felejtettem az uj szekercém I A zsebjét tapogatja. — tanya ajtót se csuktam be. Elviszik a szerszámom. . • — Még az asszonyokat is fölverte álmukból. Marasztottam : Hadd fijam ! Megtalálod hónap. Nem tom ki járna ilyen istenítéletben arra ! Esett, futt a szél. Nem mind a világ. Ha elvész, éu füzetem az árát. Puska durrnnt a szőlőhegyen. — Megkezdődött, a vadászat. — De héjába marasztottuk. Amit egyszer a fejébe vett, ki nem verte onnan senki, Még az asszonyok is csititották. Utóbb magam is ráhagytam, hadd menjen, ha kedve tartja Nem is láttuk többet élve. De nem is hiszem, hogy valaki . . . — Az unokám — ismerhettétek — utána esett. Nem találtuk kedvét. A jászruháját még nem vetette le. Egy esztendővel azelőtt ragadta el a Balaton mosás közben az anyját. A görcs rántotta össze. Mondom, eldöntötte a lábáról. Talán, hogy meg is fázott . . . Egy fertály esztendeig nyomta az ágyat . . . Nehezen kilábolt. Ulyan törékeny lett a lelkem, akár a gyönge ül iomszál. Annyit se evett, mint a madár. Titokban mindig rit.t-ritt. Héjába feddettük, ne emésztődjön. Elbámult és munkaközben ejtette ki kezéből, ami épen a kezeügyébe esett. . . Sokszor meg egyállólielyében is összeroskadt. Hogy javult az egészsége, ki-ki küldte az öreganyja ide. De elült szegény feje óraszámra, hogy egy árva szót szólt volna. A szivbaja itt is elérte. Mondtam is a fe-