Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-03 / 49. szám

1911. november 19. BALATONVIDÉK 5. nyira elkeserítette — mondjuk, liogy méltán — hogy a darabot elő sem adva, még aznap este holmiaikat bepakolták és szombaton a hajnali vonattal az igazgató és a titkár kivételével Siklósra utaztuk. Nemcsak sajnáljuk őket, de egyúttal magunk is rösteljük, hogy Halá-z színtársulata ily szégyenletes módon hagyott itt bennünket, a mit csak a végső elkeseredettséggel lehet megindokolni. Ez az épensóggel nem szívélyes elbúcsúzás azonban még sem akadályoz meg bennünket abban, hogy impressióinkat, a melyeket Halász színtársulata reánk gyakorolt, el ne mondjuk. Ha őszinték akarunk lenni, akkor meg kell vallanunk, hogy Szalkay társulatának játékát ismerve kevesebbet váltunk Halásztól, mint amennyit Szalkay nyújtott nekünk. De csalódtunk Mert Halász társulata egy cseppet sem maradt el Szalkay társulata mögött, sőt Halász bizonyos tekintetben fölényt mutatott Szalkayval szemben, abban t i., hogy Halász nem tarénekesek kel játszatta le a főszerepeket, ami megtörtént Szalkaynál, ki tudvalevőleg nyárra szabadságolni szokta legjobb erőit, csakhogy kevesebb rezsivel dolgozhassék, hanem Halász képzett, iskolázott erőket vitt színpadjára. Csak igy érte el azt, hogy színészei — itt eltekintve az egyes darabok tartalmi fogyatékosságától, sőt egy-kétszer ürességétől is, mindenkor oly játékot nyújtottak, hogy az még a legkényesebb Ízlésűek igényeit is kielégitette. Emellett a szimpatikus direki or ki váló gondot fordított arra, hogy a közönség jóindulatát és barátságát megnyerje. Evégből épen a mi felszólalásunkra levett B direktor a műsorról egy oly hitvány fércmunkát, amit még a nagy fővárosokban is a legutolsó színpadokon szoktak előadni az erkölcstelenség nagyobb dicsőségére. Ez az egy eklatáns eset is bizonyítja, hogy Halásznak nem az az elve, hogy a közönség menjen ő utánna, hanem hogy őt a társulat vezetésében a közönség kívánságának teljesitése és Ízlésének keresése vezeti. Az elmi'lt héten többnyire jutalomját

ikok szóltak, amelyek általában látogatottságra nézve gyengéknek mondhatók. Nem nyilvánult meg irántuk az az érdeklődés, amelyet teljes joggal megérdemeltek volna az egyes jutalmazandók. Kivételt csak Kallay Jolán (A postás fiút és buga) és Matány Antal (A kisgróf) jutalomjátékai képeznek, amelyek telt házzal mentek. Kállay Jolán, ki különben elismert művésztehetség, 15 fellépésével nagyon sok kellemes percet szerzett a keszthelyieknek, kiket teljesen meghódított kifogástalan kedves játékával és ritka finomságú, behízelgő aranyos hangjával. O volt a társulat édes fülemüléje, kinek csattogása a legnagyobb művészi élvezetet szerezte az érte rajongó közönségnek. 0 volt a társulat mágnese, aki csalta, édesgette, vonzotta a közönséget a szinhá'/ba. 0 volt szóval a társulat lelke, ki nélkül Halász nem ért volna el oly szép erkölcsi eredményeket, mint a milyeneket Halász igy büszkén vallhat magáéinak. Kállayt jobban szerettük volna látni a «Tavasz»-ban, mint a «Postás fiu és bugái-ben. Keddi bucsuszeieplésében meglátszott, hogy valami bántja, nyomja szivét. Neheztelésének okát tudjuk. Oly figyelmetlenséget követtek el irányában, hogy azéit méltán neheztelhetett. De talán még majd lesz alkalmunk a mostani nem menthető figyelmetlenséget helyrehozni. Kállaynak Munkácsra való eltávozásával mintha meghalt volna a közönség a számára, oly gyéren látogatta, ami végre is hirtelen távozásra bírta őket. Szombaton és vasárnap A kis grófot adták mindakét alkalommal telt házzal. De meg is érdemelte a nagj' érdeklődést, mert ! valóban nagyon kedves darab volt. Az előadás fényesen sikerült, amelyben oroszlánrésze van Kállaynak, nem kevésbbé Matáuynak.meg Ágotaynakis. Hétfőn 'Luxemburg gróf»-ja, szerdán a «Bohémek», csütörtökön ptdig a < Babuska* kerültek előadási,", mint Galetta, Ivánfi és Ágotay jutalomjátékai. A jutalmazandók és a többi főszereplők a gyér látogatottság dacára is legjobb tudásuk szerint érvényesítették tehetségüket a közönség mulati atására, amit el is értek. Ezeknek utólagos megjegyzésével magunknak is, az igazságnak is és Halász társulatának is tartoztunk, annak dacára, hogy ugy hagytak itt bennünket, mint — általános mondásként — «Szent Pál az oláhokat.» (h) Justh Nagykanizsán. Az országjáró Justh vasárnap ellátogagatott Zalába is, még pedig annak legnagyobb városába — Nagykanizsára, ahol radikális elvek hangoztatásával tartották jól az összesereglett néptömeget, amelynek legnagyobb részéi azonban csak a kíváncsiság vitte oda. A gyüléien Justhon kívül megjelentek Bosnyák Géza, a kerület képviselője, Eitner Zsigmond orsz. képviselő, a szociáldemokrata párt részéről Ormos Ede, a választójogi liga részéről dr. Vámos Henrik és a megyéből több Just.h-párti vezérfiu. A darabantverő Eitnerek itt is öszszeölelkeztek a «hazátlau bitangokkal»,a szociáldemokratákkal, akiket, nem is olyan régen Kristóffy alatt, evvel a szép jelzővel illettek. Quae mutatio rerum ! De lesz még majd másképen is. Justh Gyula beszédében hangoztatta ugyan az általános, egyenlő és titkos szavazati jogot, de egyúttal keiület.i, vagyoni ós értelmi cenzusfélét is emlegetett, tehát olyasvalamit, ami méltán szeget üthetne a Justhtal szövetkezett szociáldemokraták és páholy testvérek fejébe Justh Gyula megbízhatósága és azon komolyság és őszinteség iránt, amellyel Justh Gyula az általános választói jcgot. kezeli. És csodák csodája : sem a nemzetközi «Népszava», sem a szabadkőműves «Világ» egy zokszóval sem illette Justhnak a zalai magyaroknak hirdetett választójogi cenzuselméielét. A tisztelt uraságok vagy nem vették észre Justh le.siklását az általánosról — ami szinte elképzelhetetlen — vagy pedig nagyon elnézök Justh Gyula iránt Mindkét eshetőség azt bizonvitjs, hogy az általános szavazati joggal ők is csak ugy taktikáznak és játszani?!;. Ez és semuii más a nagykanizsai népgyűlés haszna és tanulsága. Ínségemnek, ne küldd. . . Halálos kín látni a sorvadását. De ha ugy kívánkozik . . . ellenkevett. Óiákhosszat elüldögélt a hidon. Csak nézett, csak nézett, m'g köny borította el a szemeit. A' yolt hite a galambomnak, hogy itt tántorodott bele szegény Jóska .. Boros fejjel. . . Á külső negyedekben felhangzik a prücskök, cincérek vig háremdala s ambraillatot, hord a. szellő a sarjurendekiől . . — So' szor uem is tudja az ember, hogyan ássa meg a más sírját. Pedig a széltől is óná . . Talán engem is hibáztatott szegény unokám. Ha szóval nem is mondta . . . Ullyan jóravaló gyerek volt, hát szívesen kínált' ni . . . Az Isten áldja haló porában iá. Szerette az ember, mint a véréből való vért. Kétségbeesett vadréce hápogás recsegett bele az éjszakába. — A i éti róka nem a szik. — Talán tilos halász lesz ? . . . — A lelkem — fohászkodta az öreg — kijárt. A temetőbe tzokás ulyan gyakorta. . . A fekete ruhája csak ugy lógott rajta a sováuyságtul Mondtam is magamba, nem viszi az őszig. Senkinek s'ncs, egyéb ez az- egy unokánk. Azt is elvesztjük. Öregségünkre csak a' se le-z, aki friss vízzel kínálni . . . I-y augusztusi este l-igjütt. A fecskék táboroztak. Még jól ki se eveztünk, avval fogadtak, hogy az unokám belehalt a Balatonba. Itt . . . ilt a hid mellett . . Nagy csobbanás hallatszott. — Ponty ! — Dévérfs szokott igy hajnalban boai á zui . . . o — Hajóra ! — Hangzóit a parancs. A nagytestű bárkák nehézkesen kaptak ki a nyílt vízre. A náderdő minden szárnyasa fölébredt. Hangos lett a környék. A hajnal kiteritotte rózsaszín palástját. E-'erszám kap szárnyra a fecskehad. Nagy csoportokban kavarognak. Csak a Kun Róza haláláról nincs egy gondolat. Kétirányú, mint a fecskefelhók kavargása. Ballada kél szájról-szájta : Balatonnak nagy a habja, Nagyobb a Kun Róza gondja? Hogy ötje magát a tóba ? M»la védelem kél szárnyra a sarjugyüjtö lányok sorá'ál. Szinto visszaverik a hegyek : Nem úgy ölle, nem úgy ölte, Fájdalma szívéi megtörte, A nagy vizbe ugy szédült be . . Sirolin" Roche ezerszeresen bevált tüdőhurutok ellen friss és idült köhögés, hörghurutnál tüdőgyuladások után. Egészséges tüdők erős étvágy óvszer a tüdővész ellen.