Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-12-03 / 49. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. december 3. 49. szám. B A LATON VIDÉK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem aduok vissza. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre Fél évre . 10 K. - f. 6 K. - í. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 I 20 Nyilttér petitsora 1 korona. Közsági restauráció. (h) F. hó felyamán lesz a három, illetve hat évvel ezelőtt megválasztott elöljáróság és képviselőtestületi tagolt mandátumának lejárásával megüresedett helyek betöltése. Nagy és fontos kötelesség hárul a választó polgárságra, hogy bizalmával oly férfiakat tüntessen ki, kik ezekre a megtisztelő állásokra a legméltóbbak és legalkalmasabbak, kiknek megválasztását a város jól felfogott, igazi érdeke szinte kötelességs7erüen parancsolja. Most még — látszat szerint — minden csendes, nyugodt, mintha semmi sem volna készülőben. Pedig a város polgársága fontos esemény előtt áll — a községi restauráció nagy munkája előtt. A csend, a nyugalom fölött azonban nem csodálkozunk. Nem pedig azért, mert a múltban sem szokott valami nagyobb emóciókat kelteni az elöljáróság és képviselőtestületi tagok választása. Különben ennek is meg van a maga oka. Városunk lakosságának zömét ugyanis annyira lefoglalják a mindennapi kenyérkereseti gondok, hogy a közügyekkel foglalkozni se ideje, de sokszor még kedve sincs. Egy dolog mindenesetre igaz, hogy fontolóra kell vennünk azt

; vajon a közügy szolgálatát lehet e a kenyérkereset fölé helyezni? Ha sokan azon az állásponton lennének, hogy igen, akkor minden esetre zajosnak Ígérkeznék a választás. Mivel azonban a város közönségének legnagyobb része tisztában van azzal, hogy a városi ügyek lelkiismeretes vezetésére nemcsak értelmi fejlettség, hanem bizonyos rátermettség is kell, azért oly csendes és nyugodt minden s azért nézünk mi is oly nyugodtan a restauráció elé abban a jóleső tudatban

; bogy városunk polgársága, mint a múltban, ugy ez alkalommal is oly férfiak kezébe adja a város vezetésének gyeplüjét, akik azt a szép megbízatást legjobo tudásukkal, tehetségükkel és áldozatot, fáradságot nem ismerő munkásságukkal iparkodnak majd meghálálni és azt a jövőre is kiérdemelni. A választásoknál kétség kivül annak a szempontnak kell érvényesülni, bogy értelmes és rátermett férfiak kezébe kerüljön a vezetés. Mert ha nem, akkor a dolgok unottan, bizalmatlanul döcögnek előre és ez esetben mindig csak a közérdek az

; ami kárt szenved. Annak a felfogásnak pedig, hogy a várossal szerződési viszonyban levők ne lehessenek képviselőtestületi tagok, eddig is elég tétetett, mert, aki ismeri a városi képviselőtestületben a gyakorlatot, az bizonyára tudja, hogy valahányszor valamelyik képviselőtestületi tag a várossal szerződési viszonyba óhajtott kerülni, mindannyiszor az érdekelt fél oly jó érzékről tett tanúságot, hoggy az ő ügyének tárgyalása alkalmával elhagyta a tárgyalási termet, nehogy jelenlétével látszólagosan is befolyást gyakoroljon a határozathozatalra. Arra nézve pedig úgyis törvényes intézkedések vannak, hogy a várossal szerződni óhajtó képviselőtestületi tagok a szerződés megkötése előtt tarttatni szokott informativ tanácskozásokon se vehessenek részt. Bármennyire is szép magában véve az összeférhetetlenség, de azt egy kisváros közéletében, mint amilyen Keszthely is, minden vonalon A 8 A LATON VI1J ÉK TÁHCAJA. Halásztüznél. Irta : Váth A Fecskeszerálj halottja. Máskülönben Papnádas a Feeskeszárlj neve. A ig öt kőliajtásnyira szalagszik a falu aljában. Tiszta, napfényes augusztusvégi napszálat. Gyönyörködve mámorodik el a lélek a tükörsima tószinén. Az ég bibora, alján a nap — megittasit. Bíborát meglopja a tó szine. A nap is tűzgolyóként ég benne. A terjengő pára lila fátyolt huz a háttérre. A nap küldi előre, hogy ébredő sugarait majd kristály harmatcseppekben füröszthesse. A hegyek lábánál nagy ezüstös szérű vonalzik be. Még nem hinthette be a nap arany porral. Arra a fehér sávra építkeztek rá a hegyáruyak. Fejtetövei, miutha tótágast állnának. A napnak csak etőtlen fényű féltányérja áll ki már az ég tengeréből. A táj minden oldalról beleüti fejét a Balatonba. A dísztelen templomtornyok hegye, a ininarettsudárságu jegenyefák, a vén fűzfák összebomló koronája, a partok kopasz homloka ... A fecskeszerálj is óvatosan hajtja bele haragoszöld szalagját, világosokkersárga torsát ; zizegő, állhatatlan szárát , lehajtót', éretlen címerét, keskeny leveleit a látszat törvénye szerint tükrözi vissza a tó. Megtisztálkodik, mert sok vendéget vár. F/.erszám érkeznek a vándorfecskék. Nagycsoportokban kavarognak, mint amikor kétirányú szél hajtja a felhők rétegeit. Egy-egy csapat levág a szerálj szárnyában. Mert három szárnyra oszlik. Az alsót a halásztanya különíti el a középsőtől. A felsőt a benyúló zsombékszigetke, melyen néhány korhadt derekú fűzfa áll a zugó, vonagló nádas közt, mint nyáj közepén a juhász. Az alsó meg a középső az igazhitű fecskék szállója ; a felső szárny a gazhitü seregélyeké. Kicsinyenként letelepszik a levegőben kóválygó karaván. Csak egy-egy csoportjatévesztett keresi szállását. Vásári zsibongás, nesz van. Néhány békétlenebb természetű szomszéd a birtoklás iogán pörlehe dik. Gyakran mén is tépázzák egymást. Mások ismerkednek s friss pletykák után vágyóiul kiabálnak. Még mások éikező rokonokra leltek, vagy az eltévedettek szerencsés megkerülésén örvendeznek. Itt alkusznak ott rendezkednek. Yan öröm, lárma mekkorát félmilliói a való apróság csak támaszthat. . . A nap lealkonyult. A gém előkelő nyugalommi'l evez tanyájára. A hogy

T nynrga nyakát szülébe húzza, a levegőtenger gon dolája. A csér se vjsit, ha véletlen zsákmányt ejt útjában. A csillogó deles vízben hányta a bukfenceket. Minthogyha ezetmiliió ablakot nyitogatnának a naptüzésben és ezermillión néznék dervis táncát. Le levág a lündérvilágba. üszik vagy három arasztot. meg kisiklik. Most szemérmes fehér köntösében, akár egy lefátyolozott, burnuszos mohamedán nő. A vízszinhez közel vonul haza, mert az langyos párát lehel. Nagytestű gályákon vonják be'az evezőket. A kormányos neki dűl a kormányrudnak s a hajó méltósággal kanyarodik a vágásba. A vágás a nádasban van és a halásztanyához vezet. Egy evező bevonáskor elgurul. Sajátságos dörömbölésére fölrebbennek a fecskék. Meg visszaszálln«k. A kunyhótól halszagot hajt a szellő. * A halásztanya előtt keresztbe-kacsba rakva a rőzse. Alatta nádtörmelék. Még a kormányos kiszól a legénységnek : - Jól fölfejtétek a köteleket ? — Jól . . föl . . . — Mert hajnalban húzás. Szikrát csihol a kovából acéllal taplóra. Tüzet toK a tapló. A rözsenj'aláb alá dugja Füst tekereg ki alóla. Cérna vastagságban. Egy reccsenés és láng ölti ki a nyelvét. Addig a halat osztályozzák a halászlegények. Lfinázsálják. Jétite rakják. A hálót teritsfára kitakarják, hogy száradjon a szellőlengésben s mindez után körülveszik a tüzet. Van, aki nyomban elszundit. Megvárja a része. Az éberebbje fönvirraszt. Ki- vacsoráig, ki meg hajnalig is. Egy őrködik, hogy talpon lehessenek a mondott